Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-03-17 / 783. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1934 március 17. Építsük az ipari szervezetet Mi a Világ Ipari Munkásai, akik a múltból tapasztaltunk, a jelen és a jövőben láttuk a tudomány és technika fejlődését, megállapítottuk, hogy a munkásság lépést akar tartani a tudomány és technikai fejlődésével, muszáj, hogy valamilyen tudományos ipari szervezetet építsen ki magának, hogy saját érdekeit megvédhesse és azzal az élet színvonalát is fentarthassa. így alapítottuk meg a Világ Ipari Munkásai Szervezetét az IWW-t, 1905- ben amelynek a kitűzött célja a bérrendszer eltörlése. Az IWW ezen a kitűzött utón céltudatosan halad már 28 esztendeje, a munkásság minél tömegesebben ismeri meg a tudományos ipari unionizmust ahogy azt az IWW tanítja, annál előbb elfognak jutni a kitűzött célhoz. A munkásságnak már kell, hogy egyszer megismerje úgy a múltban mint a jelen való politika és szakszervezetek káros hatásait. A politikusok a munkásosztály helyzetén nem segíthetnek, amint azt már mi többször megmondtuk, mi sem bizonyítja jobban állításunkat mint a lefolyt politikai zavargások. Példát vehetünk a nemrégen lefolyt zéndülésekről, Spanyolország, Cuba és a többi országok politikai harci modoráról. De mi IWW-isták nem ítéljük el azokat a harcias munkásokat kik résztvettek a lefolyt politikai zavargásokban abban a reményben, hogy sorsukat azáltal megváltoztassák, amely mindannak ellenébe szomorú befejezéssel végződött. De reméljük, hogy a lefolyt politikai zendülésekből tapasztalva megtanulják, hogy a mai gazdasági bajokat semmiféle párt politikus nem tudja és nem fogja megjavítani. Mert amint azt láttuk és a tények bizonyítják, a bajok gazdaságiak és ezen csak a gazdasági fronton lehetséges segíteni oly tudományosan felépített szervezettel mint az IWW, amint az IWW elvinyilatkozata azt tisztán és félremagyarázhatat- lanul megírja, hogy “E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban vagy ha kell valamennyi iparban dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az ösz- szesség sérelmének tekinti.” Más szóban a munkásosztály sorsa megváltozása csakis a munkásosztály müve lehet. Az. AFofL szárnyai alá tartozó szakszervezetek, éppen olyan képtelenek és elavultak, a mai gazdasági bajokon segíteni mint a politikai pártok, hogy tisztábban meg magyarázzam szükségessé teszi, hogy röviden illusztráljam a szakszervezetek modorát és taktikáját, hogy tisztább meggyőződést szerezhessenek mindazok a munkások, kik a helyzetükön kívánkoznak változtatni, hogy ezáltal céltudatossan haladhassanak az ipari szabdság utján. Amint láttuk és találjuk a különféle szakszervezetekbe tartozó munkásokat az AFofL vezérei vezetése alatt. Amint a tények bizonyítják, a különféle társulatok és vállalatok, külön szerződéseket kötnek a munkásaikkal. Például a többféle iparban dolgozó szakszervezeti munkásoknál volt szerencsénk tapasztalni, a nem olyan régen lefolyt sztrájkokat a szakszervezetek vezetése alatt, amint a fent irt sorokba mondtam, hogy a különféle társulatok külön szerződéseket kötnek az ugyanabban az iparban dolgozó szakszervezeti munkásokkal, amely szerződések külön következő időben járnak le. Tegyük fel például, hogy az eggyik társaság ugyanabban az iparban dolgozó szakszervezeti munkásainak lejárt a szerződése, ennek következtében az uj szerződés kötése a társulat és annak munkásai megegyezésétől füg. Annak esetén, hogy ha az uj vagy a régi szerződés követelésein nem tudnak megegyezni, kizárás vagy sztrájk következik be. Most például ennél a társulatnál sztrájk van folyamatban, tegyünk áttekintést a másik társulatnál az ugyanabban az iparban dolgozók vájjon ott is sztrájkolnak-e? Amint láttuk az ottan alkalmazott munkások az ellenkezőt teszik. Most az üt meg bennünket, hogy mért nem jönnek ők is ki velünk sztrájkba, hiszen ők is abban az iparban dolgoznak. Mert az ő szerződésük a munkáltatóikkal szemben még nem járt le és ha ennek ellenébe kijönnének velünk szimpátia sztrájkba, ak- j kor ez a cselekvés az ő vezé- j reikkel szemben mint Green és Lewisék, a szerződésük megszegését jelentené és igy az í utóbbi társulatnál megy a munka szakattáig, amig az előbbinél sztrájkolnak, ennek következtében a munkások egymást verik le, amint azt az IWW elvinyilatkozata is megírja, hogy “úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mindkevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszetrve- zetek, Trade Union képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő ha-1 Repülő pilóták halálos balesete Akaratlanul is összefüggést kell látnunk az elmúlt hetek repülő balesetei között azzal a washingtoni intézkedéssel, mely az eddigi magán vállalatok kezéből kivette a US posta szállítását. Katonai repülőgépek végzik most ezt a munkát, amelyek eddig is szolgálatban voltak és a halálos balesetek csak azóta lettek minden naposak, amióta magányosok elestek ettől a haszontól. Talán valamikor még head lineokban fogjuk olvasni a polgári lapokban, hogy a lezuhant gépek nem egészen véletlen balesetek voltak. A tőkés osztály minden eszközt szentesit a profit megtartása és elnyerése érdekében. talmával felvegyék a küzdelmet, a szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások eggyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozók másik csoportja ellen uszítják s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le, a szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatóikkal közös érdekeik vannak.” A munkások ereje a tudományos ipari unionizmusban fog megnyilvánulni. Ezt építsük nagygyá, erőssé. A. Hülber. Cselédlányok éneke A Fővámtéren láttam. Á. . . Cselédlányok énekelnek. . . — feleli a kérdésre a nyiszlett nörsz és savószinü szemeit gonosz fény önti el. Hangjából, amelyet a sok énekelve tanítás amúgy is sipitó- vá tett, sziszegve ömlik a megvetés. Csontos kezének rándi- tása, amellyel az érdeklődő módikét közelebb vonszolja a derekához, megvető félelmet árul el. óvakodás és gőg ömlik belőle, mintha azok érintése kárhozatot, lehelietük ragályt jelentene. * A kis parkban pedig, szegényes bokrok és kisded ágbogaikkal ösztövéren nyújtózkodó sovány fácskák között, négyen- öten egymásba karolva, önfeledt boldogsággal ünnepük a vasárnap délutáni szabadságot, árva kis “cselédek.” Harminc-negyvenen lehetnek. A taktusra lengő szoknyák, a színes vállkendők, az öntött simára kefélt frizurák egészséget hirdetnek. A Nagycsarnok sivár egykedvűséggel terpeszkedik, mint valami fölpuffadt, emésztést végző gyomor és rossz illatokat gőzölög. A vigasztalanul szemező eső apró indulókat kopog a községi bódé tetején és a bádogcsatorna úgy nyeldeklik, mintha torokfájást gurguláz- na. A sarki virágkereskedés hatalmas kirakataiból koszorúk szaga verődik ki és a melegházi pálmák sora valami csöndes temetés ravatalaként hat. A bérpaloták emeletsora sötéten, süketen bámul, mint foghíjas kéregető nénikék hada bérmáláskor a templom előtt. A hid ivlámpái is betegen pislognak és néhány szál utasát nyöszörögve cipeli egy szük- ablaku villamos. A föltürt gal- léru járókelők néha a borús égre tekintve, káromkodós kedvvel az induló hétre gondolnak. Csak a Váci utca felé robogó autó süvölt és sikit határozott élet jelt. És a szomorú, nagyvárosi életbe belekacag az ének. Majoros halkulással és emelkedő virgonc vigsággal. A dallam szétfolyik és elnyúlik, a szöveg mindeggyé torzul, csak az üde, fiatal torkok tárulkozása viháncol friss melódiát. A szólamok külön életet élnek, találkozásuk nyersen késik vagy siet el egy-egy taktust, mégis szivet konditó, könnyet harmatozó az ének. A kemény topogásu körömcipők szökellve lebbennek föl a sóderes ut csikorgó kavicsairól, akárcsak a jégen bógnizók ritmusos táncánál. Az egymásba olvadó csoportok mozgását i a nóta lelke kedves összehajlássá varázsolja. A festett kelmék ingó hullámzása aláfesti a fölcsattanó röfrént. Szépül és tágul a tér. A szétfeslő és összecsukló szájak szélét nedvesen lépi éli a boldog szilaj odás és az érzés, vággyá terebélyesedve, hol itt, hol ott buggyantja kacagássá a hangot. A körséta irama hévül és lankad, amint a leány és legény szerelmét mesélő dal szövege bánatot vagy örömet diktál. A téli szürkületben a hangok egymásbaszürődő zsongása, teli tüdős lélegzése, szabad szárnyalása ájultságot ébreszt bizsergetően játszik és mo- solytcsalóan lelkendezik . A bokrok között virágzanak a dörömbölő emlékek, eile j tett séták újraélednek és álmodott életsorsok bizakodón föllélegze- nek. Teremtéstől testvér érzések gyullasztják a kedvet, uj- ráztatják a pattanó terveket és kergetődzőn paskolják egymást a himbálódzó kezek. * Széles mezőn szénát markolnak és ösztökél az ének. Az Öreghegyen szagos szőlőt szednek és szárnyal a nó- j ta. Zörgő kukoricásban zsákolva zsibongnak és a pajtában fősz-1 tás közben zsong, duruzsol a dal. Feketére locsolt földön döng- ve torpan, tipegve toppan a tánc és tüzel a ritmus. Kerti kis pádon találkozós estét vár, hiv, szólít a hívogató hang. Szépül és tágul a tér és szomjassá zsibasztja a vert szolgasorba szédülő fiatal életeket. Üzen az édes otthon, a forró föld, az elmaradt falu. * A ficánkoló, menetelő sorok egymásután sodródnak ki a forduláskor az aszfaltos járdára, amelynek szélén, vert vassal borított földből is kisar- jadzó, satnya fákat támogatva, legények álldogálnak. Csak úgy, ahogyan szolgalegények leányszolgálókat tisztelnek. Csizmásán, ünnepi feketében, gomboltnyaku inggel. A barnára sült arcokon az apró szemek megvillannak. Értik a nyelvet, a nóta lelkét. És a farsangoló karnevál és a fölvonuló leánysorok itt is meg- süritik a vágyat és csöndes lázba ejtik a sziveket. A néma szobrokat mintázó legények itt is valakihez tartoznak és az összeakaszkodó szempárok megkeresik egymást. És a simogató szemek, amint egymásra lelnek, nagy egészséget nevetnek a lucskos januári estébe. A zöldségesbódék és sátrak
