Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-03-10 / 782. szám
1934 március 10. BÉRMUNKÁS 7 oldal HAJNALODIK. A|tanitók a mai rendszer egyik támasztékai már lázadoznak Alig pár napja ért véget a tanítók, tanárok és iskolamesterek konvenciója. A konvención képviselve voltak mindazok, akik tanítással foglalkoznak Amerikában. A konvenció főkérdése az volt ami ma a nyomorba kergetet tanítóknak a legfontosabb. “Nem-e kötelessége a tanítóknak felvilágosítani a közönséget aról, hogy elérkezet az ideje annak, hogy egy uj társadalmi rendet formál-»« junk, a helyett, hogy a kivénült kapitalista rendszert próbáljuk megreperálni.” A kérdés előadója Clyde Miller a Columbia egyetem tanára volt. Miller közel két órás beszédet tartott amiben nagyszerű tudással kifejtette azt, hogy Amerika lakosságának 2%-a tartja a rendelkezési jogot az ország vagyonának 85%-a felett. Az ipari és kereskedelmi szabadság nem más mint szabad lopás azoknak akik kezükben tartják a vagyon 85%-át. A lakosság 98 százalékának az ipari szabadság szabad éhezést és koldulást jelent. Nincs az életünk biztonságban mert ki vagyunk szolgáltatva ennek a 2%-nak tehát itt az ideje, hogy ezt orvosoljuk. Kell, hogy a termelés a magánkezekből kikerüljön és átvegye az állam. Az ilyen módon végrehajtott termelés képes csak biztosítani tisztességes élhetési lehetőséget mindenkinek. A tanítók vannak hivatva, hogy erre megtanítsák a tömegeket. A tanítóknak kötelességük, hogy szervezetten segítsék elő a szabadulást minden erőszak dacára. A tanítóknak általában az volt a kötelessége, hogy beleszuge- rálja a tömegekbe azt, hogy ez az életnívó amit a kapitalizmus juttat nekik a legjobb és legtöbb amit kaphatnak. Eddig az iskolák nem sok hasznára voltak a tömegéknek abban, hogy jobb élethez jussanak. Minden iskola tanácsban megtaláljuk az úgynevezett “jótevőt” akinek pénze tette lehetővé az iskola létezését azaz a tanítók fizetését. Ezek az urak a pénzadományaikkal megszabták az utat is amin a tanítóknak haladni kellett. Előírták hogyan és mint kell tanítani az iskolában ami persze abban nyilvánult meg, hogy minden módon és minden körülmények között szolgálja a kapitalizmust. Ez azonban ma már nem lehetséges. Elérkezett az ideje annak, hogy az iskolába küldött fiatalságot felvilágosítsák, megtanítsák arra, hogy egy uj társadalmi rendszerben nincs szükség “Charity”-re, mindenkinek jut tisztességes megélhetés a munkája után. Miller beszédére egymás után álltak fel tanítók, professzorok és nagy lelkesedései támogatták a Miller által előadott javaslatott.Közel 4 napi tárgyalás után a konvenció elfogadta a javaslatot. Az újságok természetesen agyonhallgatták a konvenciót és a megszokott trükkel próbálták agyonütni. Az első napon “headline”-ot csináltak belőle, hogy megmutassák pártatlan hírszolgálatukat és aztán vége, többé nem írtak róla “mert minden csoda három napig tart” és az újságok ilyesmiből csodát csinálnak, hogy mennél előbb kimúljon. Nekünk azonban nem szabad elfelejtenünk, mert ez a határozat egy mértföldkő az uj társadalom felé vezető utunkon. A kapitalizmus látva a munkásmozgalom növekedését, a harc ébredését és a komoly veszedelmet, eszközöket keresett arra, hogy harcaba szálljon vele. Tudta, hogy a munkás- mozgalmat megölni nem lehet, mert a kizsákmányolás mindég Bizonyos idegenek bebocsá- tási lehetőségét tárgyalja az a határozat, amit legújabban Homer Cummings, az Egyesült Államok vezér-ügyésze hozott. Ámbár nem kell azt hinnünk, hogy a törvénynek eme szabadabb értelmezése folytán az Egyesült Államok kapui a bevándorlók előtt szélesre fognak nyílni, mégis kedvező lesz bizonyos bevándorló jelöltek esetében, akiknek ezideig igen nagy nehézségekbe ütközött bebizonyitaniok, hogy nem fognak az állam terhére esni. * Az Egyesült Álamok munkaügyi minisztere három ügyben kérte ki a vezér-ügyész véleményét. Az egyik: a munkaügyi minisztériumnak a bevándorlási törvények által előirt azon jogáról szól, hogy bevándorló jelöltektől pénz-biztositékot vegyen fel, jóelőre, ami biztosítaná a kormányt, hogy az illető nem fog az állam terhére esni. Ugyancsak kétség merült fel aziránt, hogy jogában áll-e egy konzuli tisztviselőnek a bevándorló vizumkérvényét csupán azon a címen visszautasítani, hogy az illető esetleg az állam terhére fog esni és dacára annak, hogy a munkaügyi minisztérium ily pénzbiz- tositékot felvett az idegentől. A bevándorlási törvényeknek idevonatkozó rendelkezéseit sokfélekép magyarázták. Az Attorney General legújabb határozata illetőleg értelmezése szerint a munkaügyi minisztériumnak jogában áll a bevándorló jelölttől pénzbiztositékot újra és újra életre kelti, igy más módot kellett találni. Keresett a kapitalizmus és talált. “Kiherélte” a munkásmozgalmat azzal, hogy a legnagyobb szigorral hatalmába kerítette az iskolát. Amikor a proletár gyerek megszületik és már any- nyira fejlődött, hogy az agya felfogó képes, akkor elveszik a szülőtől. Igen elveszik — az az iskolába kerül és itt ahogy halad feljebb az osztályok lépcsőjén úgy női a szakadék a szülő és gyermek között. Lassanként trenírozva oda fejlesztik a gyermek agyát, hogy érzékiden lesz a szülő robotos élete iránt és amikor az apa vagy anya munkásmozgalomról beszél, ellenséget lát benne mint ahogyan tanították. Amikor kikerül az iskolából telve van ambícióval, kitünően ir, olvas, ért a vegyészeihez, villanyossághoz, csillagászathoz. Ismeri a történelmet, iselőre felvenni. Az ilyen esetekben tehát a konzuli tisztviselő nem utasíthatja vissza a folyamodót azon a címen, hogy “esetleg a közterhére lesz.” Egy másik igen fontos kérdés nyert tisztázást. Felmerült a kérdés, hogy köteles-e a munkaügyi miniszter a folyamodókat, illetőleg a pénz-biztosité- kokat jelentkezési sorrend szerint kezelni, avagy bizonyos esetekben kivételt tehet. A munkaügyi miniszter ugyanis, úgy véli, hogy az elszakított családtagok egyesítése, a politikai és vallási üldözések elől menekülők esetében stb. gyakran fordul elő, hogy bizonyos egyének bebocsátása sürgős elintézést igényel, mint az átlagé. A vezér-ügyész véleménye szerint a munkaügyi miniszternek jogában áll sürgősebb ügyeket soronkivül helyezni. A fentebbi határozatok számtalan bevándorló jelöltet fognak megmenteni sok felesleges munkától és szenvedéstől. A munkaügyi miniszter legújabban tartott beszédében hangsúlyozta, hogy a bevándorlási szolgálatot emberségesebb medrekbe akarja vezetni. Az 1933-ik kincstári évben 23.086 bevándorló érkezett Amerikába állandó letelepedésre és ugyanazon idő alatt 80.081 bevándorló hagyta el az Egyesült Államokat. Julius, augusztus, szeptember és aktóber havában 10,425 bevándorló érkezett és 18.016 hagyta el az országot. meri a politikát de mindezekből csak éppen annyit, hogy “jó polgár” legyen. A saját sorsa nem érdekli és nincs benne komolyság ahoz, hogy a szülei vagy a látottak nyomán arra gondoljon, hogy mi lesz, mi vár rá. Hogyan fogja a kapitalizmus kihasználni és mikor megfáradt oda kerül ahová a többiek. Az iskola úgy preparálta mire kikerül, hogy szinte “csomagolva van” csak használni kell. Persze aztán jön a család és a több jövedelem szüksége, megfáradnak az izmok és akkor kezd közeledni a munkásmozgalomhoz vagy az Istenhez fordul segítségért. Ezért ingadozó a munkás- mozgalom mert amig a szervezett munkásokat szervezettlennel tudják helyettesíteni, addig a kivívott eredményeket vissza lehet venni. Minden évben sok ezerre menő robotot dobnak ki az iskolák akiknek szervezettségről csak akkor lehet beszélni ha a kapitalizmus leszedte róluk a “tejfölt.” A kapitalizmus két erőssége, a vallás és az iskola. A vallás a fiatalságnál nagyrészben csak kényszer mert aki teive van teremtő erővel az nem könyörög, az nem kér segítséget a áthatatlanságtól, annak önkivül- letlen hite á valóság. A vallás inkább a megfáradtak reménysége. De az iskolában belej ük oltott szűk látókör hit és valóság. Már pedig, hogy valaki megértse a szervezettség szükségességét, látnia kell, meg kell érteni a mát és látnia kell a holnapot. Ismernie kell, azt az ezernyi ravaszságot amivel a kapitalizmus fenntartsa véres uralmát. Ezért írtam, hogy a kapitalizmus “kiherélte” a munkásmozgalmat, elvette tőle a fiatalságot, az erőt. Régóta hajtogatja a munkásmozgalom minden árnyalata, hogy ifjúmunkás mozgalom kell, de sajnos sehol sem tudta megvalósítani mert meghiúsította az iskola. Kik voltak azok akik ezt végrehajtották — a tanítók — azok akik most elhatározták, hogy harcolni fognak egy uj társadalmi rendszerért. Hogy ez mennyiben fog sikerülni azt nem lehet tudni mert az akadályok nagyon nehezek, a kapitalizmus nem egykönnyen adja fel az iskolát. (Már meg is indult a tárgyalás a 100 milliós kölcsönre az iskoláknak.) De mindenesetre a sok ezer tanító felfigyel és gondolkozik, amiből azt lehet következtetni — intelligenciájukat tekintetbe véve, — hogy a nagy munka megindult. Hatezer tanító delegátus széjjel megy az országba megvalósítani a határozatot és megkezdik gyújtogatni a világosságot a kisagyakba. Tanítók! Munkások! Hajna- lodik! FLIS. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának Bizonyos idegenek biztosíték ellenében való bebocsátásáról
