Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-03-03 / 781. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS Suszter maradj a kaptafánál VAGY HA a sanda mészáros mellé trafál A páirtfékerek szaklapjában (“Uj Előre”) csinos kis cikk, vagy ha úgy tetszik, egy hosszú lére eresztett csacsi bőgés ömlött nyomdafestékbe, melyet sietünk berámázni a demagógok bosszantására és a józan munkások okulására. Nem a mi bününk, hogy agyalágyultakkal és hülyékkel van a chicagói magyarság megáldva. Az sem, hogy kiskaliberű szélhámosok, a mesebeli béka módjára magukat nagyra fújva, az “Uj Előré”-ben tündökölhetnek. De úgy érezzük, hogy mulasztást követnénk el ha nem ragadnánk meg az alkalmat, hogy a hosszú fülekbe markolva, még egyszer egy nagyot és siralmasat bőgessünk velük, mielőtt egy rájuk nézve kellemetlen ügyet lezárunk. Kezdjük ott a dolgot, ahol*— a Bérmunkás december 16-iki számában abba hagytuk. Az olvasó bizonyára emlékszik még rá,, hogy a Bérmunkás Otthon megnyitó ünnepélyével kapcsolatban beszámoltunk arról az incidensről, mely Dokman munkástársnőt érte a “Munkás Szövetség” disznótoros estélyén. A szóban forgó esetről, annak idején ezeket irtuk. “A P á r t- orthodoxia, agyat és munkás erkölcsöt metélyező dogmája annyira áthatotta mostoha testvéreinket, hogy a római pápa bigott hiveit is megszégyenítően viselkednek mindenütt és minden alka- lommal, az IWW az ipari unió nistákkal szemben, ha nincsenek kellő ellenőrzés alatt.” “Be bizonyították ezt Dokman munkástársnővel szemben tanúsított viselkedésükkel is. És hogy most az értelmes körökben pellengérre kerültek, csak ' magukra vethetnek. Dokman munkástársnő azok közül való, aki mint öntudatos proletárnő nem képvisel szélsőséges álláspontokat, mindenüvé elmegy és mindenütt segít ahol úgy érzi, hogy a kultúrát, vagy a munkásság ügyét szolgálhatja. Ezért vállalt a Modem Színkörnél is szerepet és ezért ment el a “Munkás Szövetség” disznótoros mulatságára is, ahol BEFIZETETT és mint vendég osztogatni kezdte a meghívót melyen az ő neve is szerepelt. Az ipari unionizmusban mindig vörös posztót látó bigott pártfiak, ennek az asszonynak BETILTOTTÁK A RÖPLAP OSZTOGATÁSÁT. . . “Bizonyságául annak, hogy mi másként ismerjük a munkásmozgalmat s hogy minket nem a gyűlölet vezérel — mi bizony nem úgy adtuk vissza a kölcsönt, hogy az általuk meghonosított utálatos eszközöket átvéve vele dolgozzunk, NYILATKOZAT. 1934 febr. 21. Chicago, 111. Az “Uj Előre” 1934 február 21-iki vidéki számában: “Szívesen fogadjuk” címmel ellátva egy olyan cikk jelent meg melyet én, amellett, hogy egyáltalán nem fogadok szívesen, VISSZA UTASÍTOK. A nevezett cikkben olyasmiket mondanak a cikk irók, melyeket jóiz- lésem miatt nem tehetek magamévá: Egyben megbotránkozásomat vagyok kényszerítve nyilvánítani a nyilvánosság előtt, amiért AZ ÉN NEVEMET A CIKKNEK ALÁÍRTÁK ANÉLKÜL, HOGY HOZZÁJÁRULÁSOMAT MEGKÉRDEZTÉK VOLNA TŐLEM. Ezen tények leszögezé- sével, minden felelőséget azokra hárítok, akik ilyen helytelenül cselekedtek. Vagyok tisztelettel az Ady Endre (IWO) 1160-ik oszt. elnöknője. S. K. TERUS DOKMAN. hanem bejelentettük az Ady Endre (IWO) mulatságát, ahol Dokmanné is szerepelt: elmentünk oda, hogy játékukban gyönyörködjünk...” Aki egy második elemi iskolás gyermeknek értelmi magaslatára tud emelkedni az idézett sorokból meg kell értse, hogy a kommunista párt álneve mögé rejtőzködő “Munkás Szövetség” kapta meg a neki járó kiérdemelt pofonokat. Ismerve a szóbanfor- gókat, mi nem vártuk el tőlük, hogy a csorbát k ikös zö rüljék. Egy-két becstelenséggel több vagy kevesebb, az ő viharvert ábrázatjuknak az már nagyon mindegy. Inkább az volt részünkre meglepetés, hogy akadtak soraikban józanabb elemek, akik a Bérmunkás tudósításának helyt adtak, sőt egy nyilvános mulatságon a “hősszereplőt,” aki felelős volt, ÖSSZECIROGATTÁK. (Lévén ő a vastagbőrüek leszármazottja nem látszik meg rajta a nyoma.) A “Munkás Szövetség” eszerint, lenyelte a keserű pirulát s mi pedig, a többi viselt dolgaik közé elraktároztuk a történteket. Hetek, sőt hónapok teltek el, mig végre, (bizonyára hálából) a “Munkás Szövetség” mosdatlan lábából, az IWO 1160-ik (Ady Endre) osztályának ügyefogyott tisztviselői, (szegény megboldogult Ady) phóbálták meg, kihúzni a szálkát. “Csinos” kis cikket követtek el az “Uj Előre” február 21-iki vidéki számában. Ennek a beteg osztálynak tisztviselői, mint a cikkből látszik, ki kívánkoznak a kényszerzubbonyból és felhatalmazást követelnek a szerkesztőségtől, hogy a jövőben, mint petegrivel ellátott pártvezérek, ők vezethessék az attakot, mert mint Írják: “A közelmúlt és jelen tanulságai, ennek a kérdésnek a fontosságát sürgősen szükségessé teszik, hogy lelep lezzük a reakciót a baloldali fráziok mögött, melyet főleg a “Bérmunkás” vezet az IWW eszmékkel. . .” No-no. Azért nem olyan ko moly a dolog, hogy a chicagói magyar IWW-istáknak mind járt megijedni kellene. Mert a beígért, leleplezés és a könyör télén harc a betegsegélyzőnel: beteg tisztviselőitől, nem veszi azonnal kezdetét, ők elő szőr majd saját vezéreikkel fognak elbánni. . . Legalább is ezt olvassuk ki a nevezet1; cikk egy másik paragrafusá ból, melyben egyenesen az! dörgik azok felé akik a pirulá1 lenyelték, hogy Mars! Mars Félre az útból, gyáva megalku vó senkik! Mert hát ezt is írják — t. i. haza. — “Elvtársak! Ha a régi ön tudatos munkásvezetők, keveset, vagy semmit sem tettek az ilyen és ehez hason ló kérdésekben, miért nem használják az önkritikát beismerés végett. Mit ülnek a vezetőség nyergében (szóval még is csak szamarak) arccal a falak felé és háttal száguldanak az események felé. Vagy forduljanak helyes pozícióba, vagy le a nyeregből (ennyi nyerget ki hallott még — szedő,) hogy meggémberedett tagjaikba, a forradalmi vérkeringés uj erőt adjon. . .” Nagyon helyes. . . Mielőtt a más portája előtt seper valaki, takarítsa el a saját portája elől a szemétdombot. Mert szó ami szó, beteg tisztviselő Urak, van ott szemét annyi, hogy a CWA munkások egy csoportja, egészen májusig véka számra hordhatja. S ha már igazán meglessz a higénia szempontjából annyira kívánatos tisztaság (dehogy lesz meg — szedő) az elkopott seprőnyelekkel, ha úgy tetszik, az IWW Otthona előtt attakra jelentkezhetnek. De előre figyelmeztetjük a két- könyökkel hadonászó vezér jelölteket, hogy még a kopott seprű nélnek is két vége van — hát jól markolják meg. . . Ha lúd, akkor már legyen kövér is — a tárgyilagosság is azt diktálja, hogy a nevezett cikknek, legpikánsabb részét, melyet mellesleg megjegyezve, az “Uj Előre” clevelandi szerkesztősége “SZÍVESEN FOGADJUK” címmel látott el, mi is megörökítjük. “Vannak sorainkban tagok, kik elegendő sajtóanyaggal rendelkeznek és ha ugyan van egy kis szégyenérzet azokban, kikről rovatunkban majd szó esik, vagy ha akármilyen szégyentelenek is legyenek, rendelkezünk annyival, hogy egy kis pirt még is csak az arcukra kényszeritsünk, ha még úgy hencegnek is. . . A mi jól ismert magyar nyelvünkön “Kulimáz’’-ként ismerünk el ilyen és ehez hasonló sajtó felsőbbségeket. . .” “Az IWO ll60-ik (Ady Endre) osztálya. Emil Lichtman elnök. Louis Gold. oszt. lev. titkár. Terus Dokman, alelnök és szervező.” “U. I. Ez egyúttal válaszunk, a “Bérmunkás” december második heti egyik cikkére, az (Ady Endre) IWO ll60-ik osztályt illetőleg.” 1934 március 3. Maradjunk csak meg egyelőre, annál a bizonyos szégyenérzetnél és annál a kis szégyen- pírnál és akkor mindjárt látni fogjuk, hogy kikopott rimákkal van dolgunk, akiknél ilyesmi még rúzs segítségével sem fordulhat elő. A mellékelt nyilatkozat napnál fényesebben bizonyítja, hogy egyéb kvalifikációk hiányában is a Pártvezéri funkcióra teljesen megfelelnek. Akik egy hónapokkal elkésett mosakodást, Dokmanné nevének odahamisitásával hajtanak Végre, azok nemcsak a betegse- gélyző tisztségének betöltésére, de MINDEN PÁRTFUNKCIÓRA MEGFELELNEK. A “Kulimáz” pedig a mi jól ismert magyar nyelvünkön “csiriz.” Lichtman IWO elnök is bölcs maradt volna, ha tovább dolgozik a mesterségében. És Mr. Gold is inkább a jó mészáros tisztjét tölthetné be semmint ilyen sután mellé trafál. De ha már elkezdték, úgy csak folytassák, az üdvös tisztogatást. A kopott seprünyeles brigádot, forradalmi készséggel várják és annak idején méltó fogadtatásban részesítik az IWW tagjai. ....r....r. HELYES ÉS HELYTELEN A GÉPTECHNIKA. A gépek fejlődése, bár nagy- lépésekkel viszi előre a magán tulajdonon felépített rendszer bukását, a mai formájában káros az emberiségre, de különösen a munkásságra, mert hiszen a meghamisitatlan számokkal bizonyítható, hogy a termelésbe beállított egy-egy gép a munkások milyen tömegét teszi feleslegessé. Ez a kép azonban csak akkor áll fen és csak addig lehetséges, amig a munkások szerevezetle- nek, hogy nincs erejük arra, hogy a gépeket a maguk fizikai erejük könnyítésére állítsák és ellent állhassanak annak, hogy a gép minden hasznával a tőkésosztály profitját növelje. Az IWW elvinyilatkozata a legvilágosabban állapítja meg, hogy a munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert, ezzel a cselekvéssel nyitjuk meg az útját a technika igazi fejlődésének a gépnek, mint a munkás legjobb segítőtársának a legmagasabb tökélyére való emelésének, mert hiszen az többé nem egyeseket fog szolgálni, hanem azokat, akik magát a gépet megalkották és akik a gépet mint segítő társat a termelésben alkalmazzák. Vagyis a mai, szervezetlen állapotunkban a gép káros az egyénre, de a szervezett munka részére hasznos és szükséges. A. Hülber. Tudományos Előadások New Yorkban MÁRCIUS 4-én, vasárnap d. u. 3-kor Wagner Richard szociális eszméi. Előadó: Binét Károly. Legyünk ott tömegesen az előadásokon és hozzuk magunkkal ismerőseinket. Belépti dij nincsen.
