Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-03-03 / 781. szám

1934 március 3. BÉRMUNKÁS 7 oldal MEXICO Sokat és sokszor találunk olvasás közben Mexicoról leirást. Különösen az amerikai tőkés osztály tartja állandóan szemét Dél-Amerika ezen területén. Hogy miért, erre a kérdésre adja meg a választ az alábbi ismertetés, amelyet az amerikai Foreign Language Information Service leírása nyomán közlünk. A minden nyers anyaggal gazdagon rendelkező Mexicót szeretné az éhes amerikai tőke bekebelezni, hogy az egyedül az ő pénzes zsákját gazdagítsa. Az átlag amerikai vajmi ke-®-----------------------------------------­veset tud az amerikai konti­nens közép és déli országairól, kivéve azokat, akik munkaalka­lom, vagy anyagi tehetségük folytán megengedhetik maguk­nak, hogy beutazzák a konti­nenst. Az ember ugyanis ha­marosan elfeledi az iskolában feltárt földrajzi leírásokat, amelyeket komolyabb érdeklő­déssel csak a felnőtt korban kezd újból fellapozni. Olvasó­ink bizonnyára szívesen fogad­ják tehát, ha röviden leírjuk az Egyesült Államok déli szom­szédját : Mexicot, amelynek kiterjedése 760.000 négyszög- mértföld, lakosai száma pedig meghaladja a 14 milliót. Mexico fekvése. A Grande folyó képezi a cikk-cakkos észa­ki határvonalat Mexico és az Egyesült Államok között. Nyu­gattól a Csendes Óceán hatá­rolja, délről pedig Guatemala és Britt Honduras. Keleten a Yukatan félsziget mélyen be- nyulik a mexicoi öbölbe és csak egy igen keskeny földsáv köti össze az anyafölddel. Mexico földrajzi gerincét a Central Plateu képezi. Ez egy magas fensik, 5.000 lábnyira a tenger színe felett. A fensik két hatalmas hegylánc, a kele­ti és nyugati Sierra Madora között terül el; ezek a hegy­láncok az Egyesült Államokba is benyúlnak és itt a Rocky Mountain elnevezést nyerik. A hegylánc kimagaslóbb vulkánjai a Popocapetel (füs­tölgő hegy,) Ixtaccihutal (al­vó nő) és az Orizaba, amely­nek tizenhétezer lábnyira emel­kedő csúcsát örök hó borítja. A fensik éghajlata igen kelle­mes, de a partmenti alföld tro­pikusan forró és egyes helye­ken a sok esőzése miatt egész­ségtelen. A Csendes Óceán men­tén, viszont irrigálni kell a földeket és újabban jó ered­ménnyel csatornázzák a vidé­ket, a hegyi patakok és folyók felhasználásával. Mexico ősi civilizációja. A “conquistadorok” és “motezu- mák” hazája elmondhatja, hogy története az Írott történelem előtti időkbe nyúlik vissza. Ujabbkori archeológiái kutatá­sok derítették ki, hogy valami­kor egy mongol civilizáció élte itt aranykorát, amit azután egy másik faj megfojtott, később is a civilizáció olyan fokáról tesz bizonyságot, amit csak a haladott keleti és egyiptomi kultúrával lehet összehasonlíta­ni. Az aboriginális mexicoi tör­zsek fejlett társadalmáról és kultúrájáról nyújtanak bizony­ságot azok a páratlan építésze­ti remekek, piramisok, paloták, templomok, szobrok, amelyek­nek romjait ma is láthatni Yu­catan, Oxca és Central Pletau vidékein. A Közép Mexicoi Testihua- canban a Toltec iparművészet olyan remekeit láthatjuk ma is, amelyek öregebbek az egyipto- miainál. A mexicoi nemzeti múzeumban őrzik a hires ka­lendárium követ, ami valóban csodálatos mestermüve az Aztec civilizációnak. A spanyol uralom. 1521-ben Hernando de Cortes, 16 lóval és egy maroknyi csapattal “megszállta” a birodalmat a spanyol korona nevében. Ettől fogva a moctezumák földjét 300 éven át spanyolok uralták. A conquistadorokkal együtt érkeztek a katholikus misszio­náriusok és rövidesen a “tes- call is” (indián templom) he­lyébe kerültek a gothikus kat- hedrálisok. A spanyolok el­nyomták és rabszolgaságba ej­tették az indiánokat, de nem pusztították ki őket. Sőt ké­sőbb összeházasodtak az indiá­nokkal és igy jött létre a mes­tizo típus, amely ma a mexicoi nép zömét alkotja. A független Mexico. Már 1810-ben megindult a forrada­lom lavinája amely 10 évvel azután elsöpörte a spanyol ural­mat. Mint a legtöbb latin-ame­rikai ország, alkotmányát az Egyesült Államok mintájára készítette. Az ország hivatalos neve: “Az Egyesült Mexicoi Államok.” Az 1917-es alkot­mány alapján a kormány: szö­vetségi, köztársasági és demok­rata. Politikai felosztása. Politi­kailag az ország 28 államra és két territóriumra, valamint egy szövetségi kerületre van fel­osztva. A főváros: Mexico City igazi cozmopolita város, festői­én érdekes, ahol a régi világ egybeolvad az uj világ reme­keivel. Lakói száma meghalad­ja a 600.000-et. Más fontosabb városok: Guadalajara (140.000), Puebla, Monterroy, San Luis Potosi és a hires olajkikötő: Tampico. Földmivelése, kereskedelme, ipara. A mexicoiak legfőbb fog­lalkozása a földmivelés és ál­lattenyésztés. Az ország dús­gazdag természeti kincsekben, de mindezideig csak elenyésző értéket termeltek ki az anya­földből. A kultiváció még min­dig ősi szerszámokkal történik, bár újabban nagymennyiségű modern gépet importáltak. Er­dei igen gazdagok és értékes fákat használnak fel. Legfőbb terményei: gyapot, kukorica, dohány, cukor, kávé, bab, bú­za és szirup. A földmivelést fontosságban bányászata követi. A spanyol uralom óta bányászata magas fokon áll. 1521-től 1922-ig há­rom milliárd dollár értékű ezüstöt bányásztak ki, amely az egész világ ezüst termelésé­nek két harmadát alktoja az utolsó 400 évben. Egyéb fémek­ben és ásványi anyagokban is bővelkedik. Olaj. A mexicoi olaj 1910 óta a világpiac egyik legfon­tosabb cikke. 1920-ban oly ha­talmas mennyiségeket termel­tek ki, hogy egyszerre magára terelte az egész világ figyel­mét. Vasutak, összes vasútvona­lainak száma meghaladja a 17.000 mértföldet, amelynek nagyobb fele a kormány ellen­őrzése alatt áll. A kormány a vasúttársaságok részvényeiből 51 százalékot bir, a többi ide­gen kezekben van. Közoktatás. A közoktatás tör­ténete Mexicoban a 16. század­ba nyúlik vissza. A fővárosi nemzeti egyetemet akkor alapí­tották, amikor még nyoma sem volt az amerikai pilgrimeknek. Általában a köznevelésről nem sok jót lehet mondani, mert 1910-ben még 80 százalékot tett ki az írástudatlanok száma. Ezt később sikerült 60 száza­lékra csökkenteni. A legutóbbi 6 év alatt körülbelül 4 és fél ezer uj elemi iskolát állítottak fel. Mexicoiak az Egyesült Álla­mokban. Az uj bevándorlási tör­vény rendkívüli szigora foly­tán mostanában csökkent a mexicoiak bevándorlása, amely még nemrégiben óriási tömege­ket ért el. A mexicoiak legna­gyobb számban délen és dél­nyugaton húzódtak meg és többnyire csoportosan élnek, így például Los Angelesben legalább 100.000 mexicoi él, San Antonioban 75.000 és El Pasoban 60.000. CALIFORNIA! LEVÉL Nagy a rémület. A CWA, a nincstelenek és a kisháztulaj- donosok minden reménye fosz­ladozik. Már is megkezdődött a gyomlálás és ritkul az ott al­kalmazottak száma. Pedig azt a nyomorult 12 dollárokat, amelyet oda dobnak a sok gyer­mekes családapáknak, ezt is a népből csavarják ki az urak. Ezekhez a munkálatokhoz a napokban is olyan szerszámo­kat vásároltak, amelyek a dol­gozók kezében mint a papiros össze hajoltak. Bizonyos, hogy valaki itt is nagy hasznot csi­nált, mint az ismeretes Hog Islandi rablás alkalmával, hiába indították meg a nagy vizsgálatott, senkinek a haja szála sem görbült meg, mert hiszen a sepregetőtől az elnök­igazgatóig mindenki benne volt a graftbe. Ugyan ez a helyzet most itt is és az egész ügy azzal nyer elintézést, hogy a pénzek gyors elköltése folytán a munkások vissza kerülnek az utcára, hogy ismét koptassák a jótékony intézetek küszöbét. Még élénk emlékezetében le­het a munkásoknak, hogy mi­lyen egetverő lármával ütöt­ték a dobot az elnök választás idején. Sőt vörösre tapsolták a tenyerüket az elnök nagy ígé­reteinek hallatára is. Csak mi öntudatos munká­sok voltunk azok, akik, akkor is láttuk, hogy lehetnek Roo- 'sevelt elnöknek ideális tervei, láthatja a tőkés rendszer kö­zelgő bukását is, de annak megmentését nem tudja vég­rehajtani, mert magában a rendszerben van a bomlasztó hiba. És most már velünk látják sokan ezt, akik akkor még tap­soltak. De nem elég ezt meg­látni. A munkásoknak, akik­nek a kezemunkája hozza létre minden az élethez szükséges javakat, ezeknek a munkások­nak eggyé kell forni a Világ Munkásainak a Szervezetében az IWW-ban, hogy kiépítsék az Egy Nagy Szervezetet, amelynek a segítségével lehet­séges csak a helyzetet megvál­toztatni, a munkásokat a szük­séges dolgokhoz juttatni. Ha igazán változtatni akarunk a helyzetünkön, mielőbb csatla­kozzunk az IWW-hoz. Bakos. A MUNKÁSNŐKHÖZ!- . / Egy hét gyermekes munkás­anya, arra kéri a munkások fe­leségeit, hogy NE akadályoz­zák a férjeiket a munkásmoz­galomban való tevékenység­ben, hanem maguk buzdítsák erre, mert hiszes a munkásasz- szonyok éppen olyan erősen érzik a mai nincstelenséget. Szomorú az a helyzet, ami­kor a munkás a szervezetéhez húz, mig a feleség a templom vagy más polgári intézmény­ben találja fel magát. Ennek káros voltát különösen a csa­lád sínyli meg. A józan ész szerint a feleségnek ott van a helye a hol a férj és találób­ban még nem hallottam a mun­kás kötelességét és helyét megjelölni, mint azt legutóbbi gyűlésen Fishbein mtárs fej­tette ki Passaicon. Minden munkásasszony le­gyen ő maga is a szervezkedés szükségességének az agitátora, mert az igazi szervezet az amely magukra a munkásokra építi fel a győzelem lehetősé­gét. Mrs. Refi, Lodi, N. J. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Thumbnails
Contents