Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-03-03 / 781. szám
1934 március 3. BÉRMUNKÁS 5 oldal A vallás és a munkásmozgalom E címen tartott Reketye P. munkástárs előadást Akron, O.-ban az IWW rethorikai tanfolyamon. Az előadás szövege a Bérmunkás 778—779 és 780-ik számában is megjelent azon megjegyzésünkkel, hogy “bár a vallásnak nagy része van a munkásmozgalom gátlásában, nem osztjuk teljes egészében az előadó véleményét.” Eltekintve az előadó történeti és theológiai fejtegetéseitől, bennünket az előadás vezérfonala nem elégít ki, mely úgy húzódik végig az előadáson, mintha csupán a vallások lennének a munkásság egy részének tudatlansága fő tényezői és az osztályharc előretörésének egyedüli akadályai. Tehát ebből kifolyólag, a munkásmozgalom feladatául tűzze ki, a vallások elleni harcot. Ezekben nem értünk teljesen egyet az előadóval. Különösen nem értünk egyet abban, hogy a vallások elleni küzdelemnek nagy fontosságot tulajdonítsunk. Mert: a modern munkásosztályharc célja, egyrészt a kizsákmányoláson nyugvó kapitalista világrend- szer' megszüntetése és a köztulajdonon, valamint a kooperativ termelésen nyugvó szocialista rendszer kiépítése; másrészt a rendszer fenállása üdéjén, a munkástömeg életszínvonalának a lehető, minél magasabb pontra való emelése. E cél érdekében folyó harcban a gazdasági termelőerők képviselői állanak egymással szemben. A harc kisebb-na- gyobb lendülettel, de állandóan folyik, kivétel nélkül gazdasági előnyök megszerzéséért. Tehát nem eszme harca, eszme ellen, hanem élet-halálharc a társadalom gazdasági 'rendjének dominálásáért. Abban, hogy a munkásság tekintélyes hányada ezt még nem érti meg, tagadhatatlan, hogy nagy része van a különféle vallásfelekezetek népbuti- tó munkájának. De a vallásfelekezetek káros volta valósággal összezsugorodik, ha összevetjük a templomba sem igen járó írástudatlanok százezres tömegével; a polgári sajtó, a kétes értékű színházak, a féktelen hazafias intézmények gyülöletterjesztő, a különféle politikai pártok népbolontitó, mételyező hatásával. Ezek mellett, a komoly gondolkodás meggátlásában, szinte dominál az undorodásig tobzódó sprot- őrület, melynek a munkásmilliók valósággal rabjai. Már most, ha a vallási dogma leküzdése érdekében különös akciót indítanánk, akkor mind e felsorolt és még sok meg nem említett káros társadalmi kinövés ellen, külön-kü- lön akciót kellene indítanunk. Dehogy is tesszük ezt. Mi azt tartjuk: hogy minden társadalomnak a gazdasági rendjében gyökerezik a saját jogi, politikai, művészeti, tudományos, erkölcsi és vallási intézménye. Ha a rendszer eggyes intézményei károsak a munkásosztály felszabadulási harcára, hiábavaló szélmalomharc lenne, ha nem annak éltető gyökerét, talajában támadnánk meg, mert ha sikerülne is eggyes ilyen intézmény le- gyengitése, annak életet adó törzse (gazdasági rendje) újra kitermelné azt magából. E heljyett állandóan készülünk, állandóan erősítjük harciintézményeinket, állandóan fejlesztjük magunk és társaink tudását és állandóan támadjuk az egész rendszert annak gyökerénél, hogy minden káros kinövése vele pusztuljon. De e mellett, egy pillanatra sem fe- letkezünk meg a jövő palántájának ápolásáról, hogy belőle olyan terebélyes fát növesz- szünk, melynek lombjai az egész társadalomra jóleső árnyat vessenek. Előadó munkástárs felveti a kérdést: hogy “van-e remény arra, hogy a külömböző vallásfelekezetekhez tartozó munkások megnyerhetők-e a forradalmi eszmék számára addig, amig valamely egyházhoz tartoznak.” E kérdésre előadásában, a válasszal adós marad, csupán azt ajánlja, hogy “ezeket a munkásokat el kell érni és minden lehető tudásunkkal meg kell nyerni őket a mi agyunk számára.” Ha jól emlékszünk, mintha már ilyen munkaprogramunk volna! sőt ha nem tévedünk, az IWW aktiv tagjai több-kevesebb sikerrel, már vagy 29 év óta ezt a szervezési és nevelő munkát gyakorolják is. Alig szükséges megemlíteni, hogy az IWW a gyakorlati és elméleti megismerésnek és a tudásnak mekkora tömegét vitte bele már eddig is a munkásagyakba, annyira, hogy ezt más úgynevezett munkásmozgalmak is propagandájuk és harcaik alkalmával magukévá teszik. Bennünket a gyakorlat már megtanított arra, hogy a vallások elleni agitációnak az osztályharcra több káros, mint hasznos következménye lehet. Mert ha hetekig, sőt hónapokig tartó vallásellenes agitáció- val sikerülne is egy-egy munkástársat megnyerni, százakat reménytelenül elveszítenénk, sőt ellenségekké tennénk, azért, mert a vallásában hivő, többnyire hiányos tudásu munkásember, ebből kifolyólag eszmei vitára képtelen, gyakran a mozgalmat képviselő munkástárs sincs teljesen felszerelve ilyen mérvű vitára. Az osztályharcnak elsősorban harcosokra van szüksége, kikben a kézzelfogható gazdasági helyzet iránt, könnyebb az éreklődést felkelteni, rámutatva a sok nélkülözésre, a munkanélküliség okaira, a kizsákmányolás mikéntjére és az ezek ellen való sikeres védekezés módjára és útjára. Erre hallgatnak, ez nem bántja vallási érzületüket. Ha ilyenek taggá válnak, majd keresztül mennek a szervezet tisztitó tüzén, mely lehamvasztja róluk a dogma salakját; az oktatás következtében rászoknak az igazság keresésére. Ilyen propagandával több kilátás van rá, hogy a harcosok soráI ba álljanak, mintha a meddő | Tallási eszmefuttatás folytán elkerülhetetlenül a dogmából fakadó taudatlanságukat vetjük szemükre. Vegye figyelembe előadó munkástárs, hogy a proletár- osztályharc katonái egyszerű munkásemberek, ha közöttük felvetjük a vallások elleni harc kérdését, azt mélyen, gyökerében, sem materialisztikus, sem idealisztikus alapon megmagyarázni, vagy megoldani nem igen fogják, hanem a kérdés nagyon alkalmas lesz arra, hogy belőle meddő viták fakadjanak, anélkül, hogy abból bármi maradandót tanulnának. Hagyjuk a vallást. A természettudományi ismeretek terjedése lassankint kiirtja a dogmatikus gondolkodást; szerMikor profeszor Einstein, a német tudós nyilvánoságra hozta a viszonylatosságról szóló elméletét, George B. Shaw a hires angol iró úgy jellemezte őt, mint egy világteremtőt. Az őskorszaktól kezdve, az emberiség folyton szorgoskodott a körülötte levő dolgok, megnyilatkozások magyarázatával. A régi mithológia volt az első próbálkozása a környezet megértésére. Az ősembernek a világegyetem egy nyugtalanító hely volt, tele igézetszerü esélyekkel. S hogy magyarázattal szolgáljon, az eget olimpuszi isten és istennőkkel népesítette be, a hegyet, völgyet, fákat, a nagy folyókat tündérekkel és vándorló lelkekkel ruházta fel. A bibliában leirt világteremtés egy másik próbálkozás volt, mely két külömböző formában mondja el, hogy lett a világ hat nap alatt megteremtve, majd hogyan lett Éva az Ádám oldalbordájából formálva. Érdekes az embernek ezt a világteremtő törekvését kisérni. A biblia irói úgy mutatták be a földet, mint a világegyetem központját. A föld egy nagy lapos térség. Az ég tényleges tetőzet. A csillagok lecsüngő világítók. A hold és a nap egyszerűen nagyobb világítók, mint a biblia mondja, az egyik nappal, a másik éjjel fénylik. Mikor megnyíltak az ég ablakai, a tetőzeten kívül álló viz földünkre esett harmat és eső formájában. Hasonló leírásokat hagytak maguk után más őskori népek is. Például a Homer idejében élő görögök nem csupán azt képzelték, hogy a föld a világ- egyetem központja, de azt is, hogy Görögország a föld közepén van. A Homer korábani görögök földje egy tányérala- ku lapos valami volt. Szegélyezése, mint Homer irta “folyótenger” volt. A nap volt a napisten táltosa, mely naponta áthajtott kelettől nyugatra. Elősször úgy vélekedtek, hogy a nap éjjel vissza utazik hajóval keletre a szegélyezet vizén, majd későbben ezen visz- szaszármazási útját a föld alá helyezték. Ez természetesen feltételezte a föld oszlopokon való nyugvását. Az ős-indiánoknak hasonló vezzük és neveljük magunkat és társainkat, ne legyünk nevetséges tudatlan atheisták. Elég agitációs anyagot nyújt nekünk a robotoló tömegek szociális elnyomottsága; a kapitalizmus vak erejével való látszólagos tehetetlenség, mely a munkálkodó embernek nap- ról-napra több és rettenetesebb kínokat okoz, mely koldussá, prostituálttá teszi, mely kiszolgáltatja a munkanélküliség és éhhalál szörnyűségének. Erről beszéljünk neki. Sőt az osztályharc komoly katonája nem is ér rá egyébbről beszélni. A reális életkérdése az érdeke úgy az osztályharcnak, mint a munkásembereknek, nem a széleskörű ismereteket igénylő eszmei kérdés. (Folytatjuk.) ideáik voltak, szerintük a föld négy óriási elefánt hátán nyugszik. Ezek viszont egy óriási teknősbékán állnak, amely az egyetemes tengeren úszik. Az ember világteremtése lassan haladt. A történelem egy babiloni papot jegyez fel, ki képes volt előre leírni napfogyatkozást, néhány égi test mozgását. Több élvezet volt rendszert látni a csillagok mozgásaiban, mint a világegyetem szeszélyes magyarázhatatlansá- gában. Könyvekre menő betü- erdőben tárgyalhatnánk a világteremtő kutatók és tudósok csillagászati, földtani, régiség- tani ismereteit, helyszűke miatt azonban meg kell elégednünk, ha megemlítjük a sok kísérletezés eredményének leszűrő jét Pythagorast, ki időszámításunk előtti 497-től 580- ig élt. ő tanította először a földnek a nap körüli forgását. A világteremtéséről, a világ- egyetem közelebbi megismeréséről már csak azért is fontos nekünk egyszerű munkásoknak beszélni, hogy előítéletek, téves feltevésektől mentesen közelíthessük meg napi problémáink megoldását. Nehéz hozzájutnunk alapos ismeretekhez, hiszen maga a tudós világ is sötétségben botorkál a múlt bűnei miatt, nekik is emberfölötti munkába kerül felhajtani az ismert anyagot. A múlt kasztjai elrejtették, hozáfér- hetetlenné tették az utókornak köraiyezetismeretedket; hisz csak az utóbbi években hallottunk régiség kutatóktól az amerikai kontinensen évezredek előtti fejlett civilizáció nyomairól és igy tovább. Mindazonáltal az egyes, talán kicsinyesnek látszó dolgok megismerése saját világteremtő erőnk növéséhez fog vezetni, mely viszont a bérrabszolgaság megszüntetését hozza számunkra. P. Sebestyén. DETROITI csoportunk helyiségében MINDEN vasárnap d. u. 3 órai kezdettel rethorikai előadás van Csik mtárs vezetése mellett. A részvétel ingyenes csak a pontosság kívántatik meg. A világ teremtése