Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-03-03 / 781. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE 1. W. W._________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2 00 One Year .....................$2.00 Félévre ........................ l.vO Six Months ................. Í.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 8c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. 1934 március 3. KIS LÁNYOMHOZ! Elhunyt jó anyád itt volt az éjjel, Vigyázzak reád — esengve kért — Sírva nézett reám bánatos szemével, Érzem kis lányom, a végzett elért. Érzem, hogy a gyár lesz a sírom, Hol a munkást baromnak nézik, Érzem, hogy már soká nem bírom, Mert a nyomort kínnal tetézik. BÉRMUNKÁS Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Dollfuss becsapta a munkásokat Az elmúlt napoknak legnagyobb szenzációi voltak azok a tudósítások, amelyek Bécsbó'l az osztrák fővárosból érkeztek. A szocialisták, akik tekintélyes befolyással rendelkeztek különösen Bécs közigazgatására, rájöttek arra, hogy Dollfuss miniszterelnök, aki elsősorban a szocialisták jóvoltából tarthatta állását, akit a szocialisták védtek meg Hitler meg-megujuló bekebelezési kísérletével szemben, most arról győződtek meg, hogy Dollfuss hűen a politikus természetrajzához, a kebelbarát szocialisták háta mögött szövetséget kötött a fascisták ausztriai ügynökeivel és német mintára szabadulni akart a szocialisták barátságától. Dicséretére válik az ausztriai munkásoknak, hogy életük feláldozásával is tiltakoztak tradíciójuk elkobzása ellen és a pártjuk megmentéséért a harctól sem riadtak meg. A polgárháborúk képét nyújtotta Bécs napokon keresztül, mert az osztrák nép mindkét oldalról befolyásolva még mindég úgy látja, hogy helyzete nyomorúságának oka az, hogy az osztrák parlament élén ki áll. Számtalanszor beigazoltuk, hogy a politikai kormányok csak végrehajtói annak az akaratnak, amelyet a termelési eszközöket, a nyersanyagokat bitorló tőkés osztály érdeke parancsol. Az osztrák miniszterelnök nem tett mást, mint az ő helyébe bárki is megtett volna, hogy az útjában álló szocialistáktól megszabadítsa az osztrák nagytőkét. Dollfuss elég erősnek hitte magát erre, mig az osztrák munkások bízva erejükbe, de ennél is jobban a nemzetközi international támogatásában, nem hajtottak fejet Dollfuss akaratának, de bátor fellépéssel ellentálltak. Még nagyon hiányos és megbízhatatlanok azok a jelentések, amelyek a harc befejezéséről jönnek. Még nem tudjuk, hogy milyen áldozatott hozott az ausztriai munkás, hogy a politikai pártját megmentse, de annyit tudunk, hogy a bérrendszer megszüntetését illető forradalmi munkásmozgalom a nagy vesztességek árán sem került egy lépéssel sem előbbre. Mert a harc nem azon a területen folyt. Ausztria dolgozói még nem jutottak el az ipari unionizmus felismeréséhez. Még nem értették meg, hogy a munkások Egy Nagy Szervezete, amely magába foglal minden dolgozót, milyen nagy erőt képvisel az egyszerű ölhetett kézzel is. Hogy egy ilyen szervezet nem a parancs végrehajtását, de a termelt javak egyforma szétosztásával szolgálja a népet. De amig a politikai befolyás alól a munkások felnem szabadítják magukat, addig ezt megérteni nem is fogják sem Ausztriában sem másut, de még Amerikában sem, ahol pedig nap-nap után az események százai bizonyítják, hogy a munkások ereje a gazdasági tömörülésükben van csak. Még lelki megnyugvást éreznek a proletárok, ha az osztrák munkások bátor fellépése és a hozott áldozatokért a nagy gyűlésen felállással adnak kifejezést, szolidaritást. A munkások nemzetközi szolidaritásának nem ilyen módon kell megnyilvánulni. A harcot harccal kell támogatni, úgy amint azt az IWW elvi nyilatkozata is megállapítja, hogy “a munkás- osztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valameny- nyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.” A forrongó világ Édes kis arcod sápadt abb lesz, Nem nyújthatod csókra ajkadat Apádnak, kit nagyon szeretsz, Ha nem hallod többé hangomat. S ha majd a rögök kopogva hullnak A koporsóra, hol testem pihen, Hol béke van, harcok nem dúlnak, Szent fogadalmat tegyél nekem. Hogy megbosszulod a szenvedőket! Megbosszulod mind, ki sírba hullt! Győzni fogsz! Mert ott leszek veled, S nem lesz a jövőd sötét, borult. I Édes, kicsike virágszálam, Ne nézz hátra az élet utjain! Csak előre törtessél bátran, S mint győztes állj a tőke romjain! GLÜCK JENŐ. kommunisták dominálnak, azok az elemek, kik a munkásság hátán politikai tekintélyre kapaszkodtak fel. Bécsben ők tartják kezükben a közhivatalokat. Franciaországban is sok közhivatalt töltenek be. Ha sikerülne kezükbe keríteni az egész államhatalmat, a proletárok eljutnának küzdelmük azon stációjához, ahol ma a spanyolok és kubaiak harcolnak, a termelőeszközökért való harchoz. Igazán, csodaszámba menő, hogy a francia proletár- ság, mely ha országa történetébe visszatekintene, megláthatná a 19-ik század forradalmait, hol elődjeik busásan áldozták vérüket, hol a hősies, halált- megvető őseik mint hitvány eszközök voltak egy uj uralkodó osztály trónra emeléséhez, hogy ennek az átkos kihasználtságának még most sem tudja tanulságait leszűrni, hogy engedi a valamikor modernnek indult szindikalista mozgalmat a vezérek szabad prédájára sok csalódáson kell a munkásságnak keresztül menni, mig tudatára jön, mig tévedéseiért rettenetes árt fizetve megtanulja, hogy a bársonyszékek felé törekvő politikus, lett légyen az bármilyen köntösben, még munkászubbonyban is, egy újabb zsarnok, egy újabb elnyomó, ki judáspénzért mindig készen áll a munkásvezérét a legtöbbet fizetőnek eladni; hogy megtanulja az elvitázhatatlan igazságot: a munkásosztály felszabadítása csak a munkásosztály müve lehet. A chicagói Bérmunkás Otthonban, 1604 N. California Ave. március hó 4-én, vasárnap este 8 órakor BENEDEK MÁRTON a chicagói Magyar Tribune szerkesztője tart előadást TÁRSADALMI ÁTALAKULÁSOK cimen. Mindenkit szívesen látunk. Belépő dij nincs. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Ugy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegitik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. A cubai vihar még most is tombol s az európai kontinens vulkánjai itt is, ott is lángnyelveket bocsájt fel. A gazdasági élet zavarai mozgásra készteti a népmilliókat. A technikai fejlődés eredményének egyoldalú kihasználása, a tőkésosztály bitorló aknamunkája a dolgozó milliók ellen, a munkanélküli segély formában odadobott alamizsna ugylátszik megérleli a lázadásra való hajlamot. Mig az urak a közeledő háborúról beszélnek, a türhetetlenségig porig alázott nép barikádokat épit vérével akarja megvenni gazdasági létjogosultságát. Az ausztriai, a francia lázongások elütök a cubai, a spanyol kitörésektől. Az előbbieknél a szocialisták és E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet izervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az pari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
