Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-02-03 / 777. szám

1934 február 3. BÉRMUNKÁS 3 oldal CHICAGÓI HÍREK % Miután az uj Bérmunkás Otthon elkészült, hogy a tudo­mány szolgálatába álljon, az IWW chicagói tagjai is ak­cióba léptek és a rendszeres tudományos előadások megtar­tása kezdetét vette. Az első ily előadás január 21-én volt, a “Fascizmus eredeti arculata és a munkásság” címen, Wiener Andor előadásában. Az előadó alapos felkészült­séggel állt a pódiumra és bon­colgatta a fascizmus keletke­zését a háború befejezését kö­vető években és pályafutását a jelenig. A fascizmus lényegé­ben nem tudományos elmélet sőt, az erőszakon alapszik és nem nyújt orvoslást a társa­dalom bajára. Gyors terjedését a nagykapitalizmus által mind­jobban szorongatott középosz­tály tette lehetővé, mely osz­tály életének megmentését vár­ja a fascizmustól. A háború befejezését követő években az állásnélküli katonatisztek szer­vezőképességükkel nagyban elő­segítették a fascizmus terjedé­sét. A szervezett munkásság nem tett komoly kísérletet a terjedés megakadályozására, a kapitalizmus pedig, a mind­jobban erősödő munkás szerve­zetek ellenszerét látta benne és előmozdította terjeszkedését. Pár év leforgása alatt erőszak hatalommá nőtt és teljes ere­jével csapott le a munkásszer­vezetekre, mint a számottevő tényezőre, mely képes volna uralkodását korlátozni. A fascizmus nem maradt Olaszország határain belül, ha­nem átcsapott más országokba is. Hatalomra Németországban jutott Olaszország után és bár más jelszavakkal lényegében ugyan azt a hivatást tölti be, amit szülőhazájában. Az olasz- országi példából tanulhatot vol­na a német munkásság, azon­ban ennek dacára a nácizmus hatalommá fejlődött anélkül, hogy a számbelileg nagy mun­káspártok észre vették volna. Amig a szocialisták alkudoztak, a kommunisták pedig a szocia­listákat támadták, a hitleriz- mus szárnyat eresztett és ami­kor gúzsba kötötte őket, akkor ébredtek csak tudatára a tör­ténteknek. És még ekkor is, ahelyett, hogy az egyetlen ha­tásos — a gazdasági direkt akció, az általános sztrájk — fegyveréhez folyamadtak vol­na, értéktelen tiltakozó gyűlé­sekkel akarták erőszakos bru­talitások abba hagyására bír­ni. A fascizmus rohamos terje­dése nem jelenti azt, hogy ál­landósul. Mire kifejlődött, harcra keltek az egymással el- léntétes elméletek, melyeket méhében hordott. A magántu­lajdon rendszernek feltétlen hive, de viszont ellensége a tő­ke összpontosításának, mely felé a kapitalizmus feltartóz- hatatlanul halad. A kapitaliz­mus, mindenféle “izmus” da­cára, folytatja továbbra is a középosztály kiszorítását. Egy kis részét magához öleli, a nagy többséget pedig irgalmat­lanul taszítja a nincstelenek osztályába. A fascizmus csak kilengése a kapitalista társa­dalmi rendszernek és az ellene való harc levezeti a munkás- osztályt a helyes útról. A mun­kásosztály hivatása, hogy meg­szüntesse a bérrendszert és et­től a céltól való eltérés, hacsak rövid időre is idő és energia pazarlást jelent. A harcnak te­hát továbbra is nem a fasciz­mus, hanem a kapitalizmus el­len kell folyni, ott ahol a ki­zsákmányolás folyik, a terme­lés szinterén. A tartalmas előadás után többen kérdést intéztek az előadóhoz, majd miután a kér­désekre válaszolt, néhányan hozzá szóltak. A tudományos előadások nemcsak magyar nyelven foly­nak a Bérmunkás Otthonban, hanem angol nyelven is. Janu­ár 16-tól kezdődőleg minden kedden este 8 órai kezdettel vannak az angol előadások és akik a nyelvet beszélik jól te­szik ha ellátogatnak ezen es­téken az Otthonba. A szülőknek különösen fi­gyelmébe ajánljuk az ifjú mun­kások tanfolyamát, mely min­den vasárnap délután van ugyancsak a Bérmunkás Ott­honban. Ezen tanfolyamok ve­zetője‘Ralph Chaplin, az IWW hivatalos angol nyelvű lapjá­nak a szerkesztője és igy meg­lehetünk győződve, hogy gyer­mekeink rátermet személytől kapják az osztályharc megis­meréséhez szükséges útbaiga­zításokat. A Junior Wobblik összejövetele minden vasárnap délután 2 órától 5-ig van. A Bérmunkás Otthon cime: 1604 N. California Ave. A Bérmunkás Otthonban, minden vasárnap este 8 óra­kor tartandó tudományos elő­adások tárgya és előadói: FEBRUÁR 4. — NÉPGYÜ- LÉS. Tárgy: Kik tartják Tom Mooneyt a börtönbe? Előadók: Köhler Sándor, a “Free Tom Mooney” konven­ció egyik delegátusa. Pika Pál és mások. FEBRUÁR 11. — “Varázslók, kuruzslók, orvosok” Előadó: Dr. Rony Hugó. FEBRUÁR 25. — “A szülés korlátozása.” Előadó: Dr. Ke­rekes József. Felkérjük lapunk olvasóit, hogy látogassák a vasárnap esti előadásokat és agitáljanak azok érdekében ismerőseik kö­rében. A hely: Bérmunkás Otthon, 1604 N. California Ave. Chi­cago. “BUNCO PARTY” CHICAGÓ­BAN. Az IWW-val rokonszenve­ző munkásnők csoportja febru­ár 3-án, szombat este 8 órai kezdettel “BUNCO PARTIÉT” tart a Bérmunkás Otthonban 1604 N. California Ave., mely összejövetelnek a jövedelme lapunk a BÉRMUNKÁS támo­gatására lesz fordítva. Felkérjük munkástársnőinket, hogy tárgyakat adományozza­nak és agitáljanak a siker ér­dekében. Játék után tánc. A RENDEZŐSÉG. AZ AKCIÓ BIZOTTSÁGBA BELÉPTEK ÉS EDDIG BEFI­ZETTEK: A. Székely, Clev............... 10.00 E. May, Cleveland.......... 5.00 Louis Lefkovits, Clev.... 5.00 J. Herczeg, Cleveland....... 8.00 G. Kuhn, Cleveland........... 10.00 A. Kucher, Pitsburgh....... 10.00 B. Vitális, Pittsburgh..... 10.00 G. Deme, Akron.............. 5.00 L. Fishbein, New York.. 6.00 G. Wiener, New York..... 5.00 Miss Szajkó, New York.. 7.00 Miss E. Sárközy, N. Y.... 4.00 M. Vlasits, N. Y.............. 7.00 J. Pataky, New York....... 10.00 M. Stefanko, N. Y............ 10.00 K. Z., New York............. 10.00 J. Engl, N. Y.................. 5.00 J. Szoláth, N. Y................ 8.00 J. Nagy, New York......... 2.00 A. Schöpf, Camden......... 2.00 BURSIDEON, ül., minden csü­törtökön gyűlés minden szom­baton este 8 órai kezdettel open forum, 9328 Cottage Grove Ave. Burnside és West Pullman magyar munkásait kérjük, hogy látogassák ezen összejöveteleket. akadtak, a lakbér is csak meg­kerül, ugy-ahogy. Ó, hogy örült a kis öregasz- szony. Ráncos, vánnyadt gond­arca ragyogott, szemei szelíd vidámsággal mosolyogtak az életre, az emberekre. — Minél közelebb ért azon­ban otthonukhoz, vidámsága annál jobban elfelhősödött. De mi lesz, mi lesz, ha az ura nem fog hinni neki. Ha nem hiszi el, hogy találta a pénzt, vagy nem meri majd elkölteni attól való félelmében, hogy hátha látta valaki, amikor az erszényt megtalálta. Ó az ura nagyon katonás ember. Inkább éhen halna, sem hogy egy szikrányi folt is essen a becsületén. Az öregasszony arca megke­ményedett. Nem, akkor inkább nem szól egy szót sem az urá­nak a pénzről. Mire hazaért, egész beestele­dett. Az asszony szapora sza­vakkal mentegetődzött. — Nem jöhettem hamarabb, nem kaptam ebédet. Azt mond­ták, menjek az elöljáróságra, kérjek uj ebédjegyeket. De nem adtak. Majd pénzbeli segélyt adnak. Az öregember keserűen le­gyintett. — Na arra, ugyan várhatsz. — De hidd el, ha mondom — bizonykodott az öregasszony. — Már kaptam is két pengőt, ebből vettem ezt a kis húst és kenyeret. Az öregember még tovább is kételkedett volna, de a frissen sült hús illata lassan mégis csak meggyőzte róla, hogy iga­za lehet az öregasszonynak. Aztán már nem is beszéltek többet. Áhitatos némán minden falat izét külön élvezve, ették a kenyeret a hússal és a kielé­gülés szelíd öröme ömlött vé­gig öreg tagjaikon. Később megjöttek az albér­lők is, Csermák ur, a pipereügy­nök, Bende ur, az állástalan fő­pincér, Vilmos, az alkalmi ki­futó és Hegyi ur, akinek a múlt­jából mindössze annyi volt is­meretes, hogy valamikor gaz­datiszt volt s hogy jelenleg uj létalapjának épitgetésén fára­dozik. Az öreg asszony megvetette az ágyakat. Kinek-kinek a szo­kott helyén, ágyakon, szalma­zsákokon. Ő maga a konyhában aludt. De még sokáig nem feküdt le. Az edények közt motoszkált, rendet csinált, közben azon töp­rengett, hová rejtse el a pénzt. Végül is úgy határozott, hogy a kis fali tükör melé rejti. Ott úgy sem sejti senki. Aztán megigazítva a konyha sarkába helyezett kis vackát, sóhajos igyekezettel imádko­zott egyet-kettőt és szelíd ki­csire összehuzódva, élettelen mély álomba merült. II. Reggel, mikor az ablakon be­szűrődő szürke, tétova sugarak sápadtra fátyolozták az alvók fáradt, gyűrött arcát, az öreg asszony hangos kopogtatásra ébredt. Ijedten nyitott ajtót. — Kit keresnek? — Benkő Sándort. — Itt nem lakik. — Dehogy nem, csak enged­jen beljebb, — hangzott kívül­ről és két szigorú arcú férfi lépett be az ajtón. Detektívek voltak. Fölzavarták az alvókat. Aztán elkezdték Hegyi urat val­latni. Hegyi ur vallott. Bevallotta, hogy Benkő Sándornak hívják, bevallotta hétvégi kirándulá­sait, templomok fosztogatását, kegyszerek ellopását. Aztán az egyik detektív el­távozott a megbilincselt kezű Hegyi úrral, a másik ottma­radt, hogy átkutassa a lakást. Alig talált valamit Hegyi ur a lopott dolgokat rendszerint azonal értékesítette. De a de­tektív buzgalma nem lankadt. Lázas igyekezettel kutatott, szalmazsákok alatt, szekrények­ben. Kiment a konyhába is. Az edények közt keresgélt. Le­emelte az ócska, kis tükröt is a falról és abban a pillanatban kihullott alóla a patkóalaku, kis erszény. A detektív felujjongott. Het­venöt pengő. — Ki tud erről a pénzről? Senki se tudott. Az öregasz­szony reszketett és hallgatott. Az ura, az öreg szabó, csön­desen mondta: — Bizonyára Hegyi pénze volt, hisz egyikünknek sincs itt egy fillérünk sem. A detektív gondosan becso­magolta az erszényt, aztán el­ment. __ A házbeliek riadtan tár­gyalták a furcsa esetet. Az örgasszony pedig kiült konyhája küszbére és köny- telen szemekkel meredt a szür­ke, szomorú égre.

Next

/
Thumbnails
Contents