Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-05-19 / 792. szám

6 oldal_________________________________________BÉRMUNKÁS ________________________ 1934 május 19.

A TUDÁS HATALOM

A kizsákmányoló uralkodó osztály ereje mellyel a termelő munkásosztályt sakkban tartja és amint tapasztaljuk a jelen korunkban oly megszégyenítően lealázva. Az uralkodó osztály ezen erejét a munkásosztály tudatlanságából nyeri. Ha megfigyeljük könnyen reá jövünk az uralkodó osztály közt is meg van a verseny a piac, üzlet, hatalom bírása terén. De amikor az érdekük a profit kockán forog, ha a munkásság magasabb bért követel, akkor a kizsákmányolóink összefognak. Felhasználnak mindenféle eszközt, hogy érdekeiket megvédjék, ez ő nekik közös érdekük.

Hiszen példát vehetnének a munkások összetartás terén a munkaadóiktól. De a munkások még mindig nem elég tudatosak. Ahelyet, hogy bérharcok esetén bármely külömbö- zetek is vannak a csoportok között, minthogy összetartanának sőt azon emésztik fel erejüket, hogy ki vezesse a bérharcot, mintha nem az volna a fő cél hogy kellene a munkásság győzelmét biztosítani. Eszerint a harc legtöbb esetben elbukik.

Tehát ha igaz, hogy a tudás hatalom, igyekezni kell a munkásosztály minden egyes tagjának annyi tudást elsajátítani, hogy éppen a legszükségesebb esetekben önön maguk irányítsák és ne bízzák hivatásos vezérekre, sorsuk intézését.

Hiszen vegyük az AFofL-t, annak a vezérei nem érzik a nyomort, ők nem nélkülöznek, ugyehogy az ő fizetésüknek meg kell, hogy legyen, de bérharc esetén, a szabály szerint megállapított segély fizetés, a tagságnak harmadrendű

dés, erre már nincs pénz. De igenis a magas beállási dijjak és a duesok bekollektálása ez a fontos a vezéreknek.

A többit ők szintén elintézik, de mindig a bennük vakon hivp munkások rovására. Ami pedig a politikus bohóckodó forradalmárokat illeti, elég példát szolgáltatott 1789-től 1794- ig tartó francia háború és forradalom, amikor az elnyomót és agyonsanyargatott osztály annyira összevonta az erejét, hogy a hatalmon levőkre olyan nyomást gyakorolt, hogy az akkori uralkodó 14-ik Károlyt kényszeritette, hogy Írja alá, hogy az összes társadalmi javak a köztulajdonba megy át és kötelező lesz mindenkinek hasznos társadalmi munkát végezni. A népek többsége Írásba foglaltatta és hitelesítette a fentieket, de amikor arra került a sor, hogy a gyakorlatban is érvényesítsék a szükségleti javak köztulajdonba bocsátását, mi történt? A nép meghitt vezérei közt féltékenység tört ki, hogy ki legyen a fővezér és a vezérkar a legönzetlenebb vezéreket árulóknak bélyegezték, a tudatlan rajongó tömeg elhitte és le guilletinoz- ta.

A megmaradt vezérek pedig széjjel forgácsolták az egységes erőt, pártokra szaggatták, mely azután lehetővé tette a reakció felül kerülését. A szolgaság megmaradt csak a forma változott. A politikus forradalmáraink ugyanazon a nyomon haladnak lényegében semmivel sem különböznek. '

A hamisítatlan civilizációt egyedül az Egy Nagy Szervezet képviseli, az IWW. A többi szervezetek, pártok

spekulativ bűi irata, mai csirájában magában hordja ezen rothadt rendszer betegségét. Az IWW pedig csirájában támadja, szervezi a bérmunkásokat a termelés terén mennél rövidebb munkaidő és magaMost, hogy a szeszes italok forgalombahozatalát és élvezetét törvényes alapokra helyezték, a viták tárgya ismét arra terelődött, hogy vájjon milyen hatással van az alkohol az emberi testre és szellemre.

Dr. Haven Emerson, a Columbia egyetem tanára “Alcohol, Its Effects on Man” cimü uj könyvében az alkohol hatását 15 pontban foglalja, amelyek felett — úgymond — a szakorvosok megegyeznek. Az említett tizenöt pont a következőket szögezi le:

1. Az alkohol egy narkotikum, amely a magasabb idegközpontok elnyomásával a gátlásokat megszünteti.

2. Az ideg és az emésztési szerveken kívül, a szeszes italképen használt alkoholnak csak elenyésző — demonstrálható — hatása van.

3. Az alkohol egészen csekély mértékben: tápanyag és mint ilyen erőforrás és protein pótlék, elenyésző mértékben.

4. Nem valószínű, hogy az alkohol huzamosabb élvezete folytán az emberi faj elfajult, vagy kárt szenvedett volna, ámbár az egyénre sok esetben romboló hatással van.

5. Gyógyhatás és érték szem- potnjából az alkohol nem jön fontosabb számításba.

6. Idősebb emberek esetében az alkohol jelenthet bizonyos megnyugvást és pszihológiai segítséget.

sabb fizetés kivívásáért és végeredményben, a termelő eszközök felett való teljes ellenőrzés bírásáért. Ez az, amely meg fogja hozni és valóra váltja a hamisitattlan civilizációt az Ipari Demokráciát.

7. Nem fokozza, de egyes esetekben csökkenti a szervezet ellentálló képességét a betegséggel szemben.

8. A gátlások felszabadításával, — társaságban — bizonyos könnyelműséget, sajátos élvezetet okoz s egyik legnagyobb veszélye éppen ebben rejlik.

9. Hatását olyképpen tanulmányozhatjuk legmegfelelőkép, ha a magaviseletben jelentkező változásokat figyeljük meg.

10. Az alkohol megnehezíti a gondolkodást, az akaraterőt, az önuralmat, Ítélőképességet, testi képességet és kitartást.

11. Olyan helyzetet teremthet, ami bűnözést és tévelygést eredményez.

12. Gyakran megtámadja az egyén egészségét, a boldogságát és szellemi egyensúlyát.

13. Az alkohol élvezete általában korlátozza a hosszú élet lehetőségét és a halálozási rátát emeli.

14. Legtöbben pszihológiai hatása miatt élvezik, ameny- nyiben módot nyújt arra, hogy az egyén a kínos valóság elől meneküljön.

15. A közösség egészségügyi problémáinak egyik fontos részét képezi.

részében a B. R. 0. Branch No. 4, 1739 Boston Rd. közel a 174-ik St.-hez minden szerdán este gyülésezik. Minden IWW tagot és azok barátait szívesen látnak.

kér- kívülálló

Az alkohol hatása

Göröngyös utakon

Irta: SEBESTYÉN PÁL.

(Befejező közlemény)

Be Pestre. A szakszervezet helyiségébe. Itt egész nap és este zsongtak az emberek. Munkanélküliek jöttek, mentek. Olvastak. Szórakoztak.

Sokan megbámulták magyar- zsinóros, prémes, vidéki divatu kabátját.

Este egy kifestett lányokhoz közeli tanyára szállásolták el szaktársai.

Majd elhelyezték egy Óriásutcai mübutor műhelybe, hol egy volt aktiv szervezett munkás lett a mestere. Szorgalmasan járt a szakszervezet gyűléseire. Beiratkozott a retorikára.

A technológiára. Ez utóbbi háládatosnak bizonyult. Szerette a rajzot. Mesterségének művészi oldalát. Előadásokat hallgatott a müipar primitív, középkori, barock, renezánsz, szecessziós, későbben a modern müipar fejlődésének történetéről.

Mig igy egy bizonyos lelki harmónia alakult ki napi munkájával egyetemben, a szervezeti gyűlések, retorika, népgyü- lések, a tisztviselők választása körüli marakodás, a párt és szakszervezetek vezetői közötti versengés, sikkasztok felfedezése a pártkassza körül; egyes kis csoportok, különösen a külföldről visszajöttek elkeseredett harca a vezetőség megalkuvó, felkinálkozó magaviseleté ellen a kritikus megfigyelőt ébresztette fel Jánosban.

Felvonult a zajos május el- seji tüntetőkkel, de nem élvezte. Hallgatta a városligetben a szónokokat. Sok igazságok hangzottak ott el, de a forma, az egyes kormánytagok, vagy polgári ellenzéki vezetők feldi- csérése, a jelesebb szónokok tulfinomsága valahogy a bur- zsoákhoz való simulást éreztette. Úgy sejtette János, hogy az elhangzott szavak, a párt és szakszervezeti életben valami hiányosság van.

Ilyen nyugtalanító fogalmakkal bár, de kitartott mellettük, mig a közeledő katonai szolgálat, meg a világlátási vágy megérlelte benne a kivándorlás elhatározását.

Júniusi este van. A levegőben röpködnek az éj bogarai. Jánost az osztrák-magyar határnál találjuk. Hogy hogyan

készült tengeri útjára, volt-e valaki, ki megsiratta, fájt-e a hegyes-völgyes vidék elhagyása, ezekről nem tud krónikásunk beszámolni, ennek részleteit a múlt köd takarja jóságos árnyaival.

A fegyveres határőr gyanúsan kérdezi jött-e valaki ebbe a fülkébe? “Senki” hangzik az egyöntetű válasz.

1 Az utasok, kik jórészt Ugyanúgy mint Jánosunk, kilopták magukat a határon, rejtegették társukat. A határőr hivatalos fellépése ellenszenves volt.

Jóleső érzéssel látták, hogy ez egyszer túljártak hivatalos eszén. Ezen is túlesve, a piszkos, ósdi vasúti kocsiból nézte, mint szelik a mértföldeket Ausztria és Németországon keresztül.

Aztán az antwerpeni kikötőben, hol feslett lány személyek, várják a vándorokat, kínálva korán fonnyadt testüket.

János szemérmesen, lázadó érzéssel kerülte őket. Valahogyan nővérét látta minden nőszemélyben, kinek nincs joga, nem volna szabad felkínálni magát hitvány csengő pénzért.

Aztán a rozoga, viharvert hajó, unott bűzt árasztva a fedélközi gyülevész népségre. Nehéz volna leírni egy a hegyaljá» született ábrándozó fiúnak behatásait, melyet a félszeg környezet, meg a tenger sósvize kiváltott. Jack London, vagy Konrád könyveket tudott volna ezekről megtölteni. Mi azonban sietünk, hogy időnk legyen János későbbi énjének nagybani megrajzolására. Ellis Island, vagy “kaszelgárden,” ahogy az uj jövevények ismerik, mennykő csapással sújtotta.

Pokoli zaj. Vonszoló hajók tülkölése. Ismeretlen emberek; ismeretlen nyelvek. Fekete képük. Testi vizsgálat. Jobbra- balra terelgetés. Végre egy végtelennek látszó vasúti kocsi. Hosszú órák napokká nyúló száguldása az ismeretlenbe. Megérkezés. Tizenhat éves öcs- cse, ki pár év előtt vándorolt ki, a vízcső gyárban éjjeli munkát végez. Tizenkét órát minden éjjel. A kemencéből láncokon kinyargaló izzó vörös csövek mellett fut néhány mértföldet éjjente. A két év előtti piros pozsgás arc helyét megnyúlt, viaszsárgáju arc, beülő szemek váltják fel. A munka hevét, vesző energiáját pótlandó büdös pálinkát iszik ő is, társai is.

Nyolcán, tizen foglalnak el egy szobát; éjjel-nappal hasz-