Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-04-21 / 788. szám
1934 április 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal Japán-Orosz mozgolódás A vallás és a munkásmozgalom J. vízi (Befejező -közlemény) Araki generális hadügyminiszter és az igazi uralkodó Japánban, csak nem rég jelentette ki, hogy kész tanácskozni az összes Pacific tengermelléki hatalmakkal, ahol majd természetesen Japán, békés szándékait próbálja bizonyítani. Amerikában soha nem látott gazdasági válság van, 15 millió munkanélkülivel, a farmerok százezer számra mentek tönkre. Amerikának kevés hajlandósága volna most, a szovjeteket segíteni egy orosz-japán háború esetén. És Japán mégsem használja ki a straJtégialag kedvező helyzetet. Mire vár tehát Japán? Az európai helyzet kialakulására. A németországi Hitler dik- tátorsága uj és jobb lehetőséget nyújtott Japánnak tervei végrehajtására, amire eddig nem is számított. Amint a Hitler hatalomra jutása után elmúlt az általános izgalom, ami a demokratikus európai országokat elfogta, — megkezdődött a Hitlerrel való eggyütt működés tervének kidolgozása, a kü- lömböző államférfiak részéről. Az angol konzervatív párt tagjai már arról beszélnek, hogy Németországot az angolok ostorként fogják használni, Németország lesz Anglia kardja. Ezt a tervet szívesen fogadták a liberal párti körökben is. Németország a Tanoka memorandumban nem akar kevesebbet, mint orosz területet a németek letelepítése céljából. Ugyanezt mondta Hugenberg a londoni gazdasági konferencián. Hitler reméli, hogy ezen tervét megvalósíthatja Lengyelország segítségével, akinek viszont támogatást ad Ukraina elfoglalásában. Egy dolog bizonyos, amiért Japán habozik egy kétséges kimenetelű háború megindítására és ez az oroszok által elért siker és a jól szervezett vörös hadsereg, amely mögött a kolek- tive munkálkodó lakosság áll, ami óriási módon emeli a hadsereg erejét. A második öteves terv szerint, Oroszország lesz a világ harmadik vastermelő országa, ami nagyban előfogja segíteni az ország ellenálló képességét. Mielőtt ez bekövetkezik, Japánnak sokkal könnyebb volna a támadás: de Araki úgy gondolja, hogy fontosabb bevárni az európai események kialakulását. Sokkal könnyebb a zavarosban halászni és Európában sok minden történhet a közel jövőben. Neki fascista világrészre van szüksége, hogy egyszerre boríthassa lángba az egész Keletet. Ebben az esetben a Szoviet Uniónak kevesebb kilátása volna a sikeres védelemre. Egy féltucat európai ország élén már ma is teljhatalmú diktátorok álnak, akiknek száma a közel jövőben szaporodni fog. Hogy ki ki ellen fegyverkezik, nehéz eldönteni, mert ugy- látszik, mindenki — mindenki ellen. A tegnapi szövetségesek holnap mint ellenségek állnak egymással szemben. Nem azért, mert a nép hangulata oly gyorsan megváltozott volna, hiszen a népet soha nem kérdezték meg, hogy melyik országgal kössenek szövetséget és melyiknek üzenjenek háborút. Úgy a hadüzenet mint a fegyveres szövetség — gazdasági okok következménye. Minden ország uralkodó osztálya, gazdasági előnyöket akar — egy másik ország rovására. A gazdasági hatalomért folyó küzdelem a rugója, a háborús készülődnek. Ezért nem kérdezik soha a munkásságot, hogy akar-e háborút? és ki ellen, mert a munkások még egy győztes háború esetén sem jutnak job helyzetbe, mint voltak azelőtt. A munkások csak veszíthetnek a háborúban, még akkor is, ha nem a lövészárkokban védik az uralkodó osztály érdekeit. Ezt ma már felismerte a munkáság nagy része és nem oly könnyen hajlandó magát feláldozni a nagytőke érdekében. Ez az a reménysugár, melynek fénye keresztül töri a háborús fellegeket. És meg van rá minden reményünk, hogy mielőtt a japán uralkodó párt lángbaboritaná a Keletet, a japán munkásság is felismeri, hogy ha már mindenáron har- colniok kell, akkor az igazi ellenség, a japán uralkodó osztály ellen fog harcolni. Mert minden ország munkássága talál elég ellenséget a saját országában, a mivel előbb- utóbb le kell számolni. És ha ezt megteszi a világ munkássága, akkor nem lesz kicsiny a föld, lesz rajta hely minden népnek és fajnak. Nem lesz nyomor és nélkülözés, mert mindenből lesz elég. Ma is van. De az azoknak a jogtalan tulajdona, akik nem dolgoztak érte és oly sok van nekik, hogy nem bírják elfogyasztani. A milliók, akik pedig szívesen elfogyasztanák, nem rendelkeznek vele. Mi tehát a teendőnk, hogy egyszer és mindenkorra véget vessünk a háborúnak ? Meg kell szüntetni a háború okait. És mi ez az ok? A tőkés termelési rendszer. Vágd el a fa gyökereit és azon nem terem több gyümölcs. Szüntessük meg a haszonra való termelést és nem lesz több háború, mert nem lesznek gazdasági ellentétek. Megszűnik a tőkés osztály, amely a profit emlőin táplálkozik, éppen úgy mint a kivágott Néhány héttel ezelőtt egy. sorozatos cikk jelent meg a fenti címmel Reketye mtárs akroni előadása nyomán. A Bérmunkás azt részleteire bontva megállapítja, hogy az előadó adós maradt egy fontos kérdéssel, hogy “van-e remény arra, hogy a különböző vallásfelekezetekhez tartozó munkások megnyerhetők-e a forradalmi eszmék számára addig, amig valamely egyházhoz tartoznak.” Erre a nagyon fontos kérdésre a magam válasza, hogy nincs és nem is lehet remény arra, hogy ezek a tömegek megnyerhetők a szocialista forradalmi eszmék számára mindaddig; amig valamely egyházhoz tartoznak. Csak azokat lehet a “megnyert” számlára Írni, akik teljesen lenyesték már, az oda tartozandó (volt) köte- lezettságeiket és igy többé nem eshetnek vissza. (Minden sikeres sztrájk amelyben részt vettem erről tanúskodik.) Az Ausztriai (és még mások is) szocialisták azon pasz- sziv magatartása, hogy meghódítják a vallást, azon fiaskóval végződött, hogy a vallás hódította visza őket, ezen pasz- sziv — félutról nagyobb részben. Az ilyesmi fúróéi vek hasonlítanak a parlamentárizmus- hoz és az Előre-ék által tervbe vett AFofL kifurásához amelyek mindig kudarccal végződtek. Bár ez alatt nem azt kell érteni, hogy le kell őket bunkózni!. . . De ugyan akkor az a passzív vélemény sem fogadható el, hogy “ne piszkáljunk vallási kérdéseket” — ugyan akkor, amikor azok igy írnak: “Ne keres barátot olyan elvü- ek közt, aki szövetséget nemzetközivel köt, mert az ilyeneknek vallás, haza nem kell. Nem méltók ők hozzád csak a nevük ember, ember méltóságod őrizd mindig féltve. Ne térj le az útról mely vezet az égbe. Ne feled, hogy azért teremtett az isten, hogy égi életedre érdemet gyüjts itt — lent.” (Minden ország, nemzet, nyelve ez.) Egy 250 oldalas naptárból van ez idézve, melynek felerésze: dühöng a szocializmus ellen. Egy radikális szocialista sajtó szemet kunyhat lyen för- medvényekkel szemben? Nem. A “programot” intenzivebbé kell tenni ezek ellen. Azt mondja a Bérmunkás, vá- lasztadásában Reketyének: “A harc kisebb-nagyobb lendülettel, de állandóan folyik, kivétel nélkül gazdasági előnyök megszerzéséért. Tehát nem eszme harca, eszme ellen, hanem élethalálharc a társadalom gazda' sági rendjének dominálásáért.” Ezen idézetre, őszinte és legjobb akaratú elfogulatlan előítéletektől mentes kritikai válaszom ez: Az ős anyagból fo- gamzik s fakad a szerves lüktető eleven életakarás, ez szüli a gondolatot cselekvés tettet, ezek jó vagy rossz, helyes vagy helytelen, észrevett empirikus logikája csiszolja a fronémát az ész szerszámát, melynek agyvelő anyaga az átlag embernél 50, a nőnél 44 ounce súlyt nyom. Ezek az aunceok vannak megfertőzve a rögeszmével: ezeket kell fertőtleníteni. “Tehát nem eszme harca, eszme ellen.” E helyett arra a pszichológiai konklúzióra jutunk, hogy: ESZME HARCA A RÖGESZME ellen, az első lépés a kiinduló “élet-halálharc a társadalom gazdasági rendjének dominálásáért.” És erre nem kell: “kü- lön-külön akciót indítani” — ahogy ezt a Bérmunkás választ- adása tételezi. Hanem általános intenzivebb egyetemes akciót (az eddiginél) modernabb értelemben viták. . . Továbbá azt mondja a Bérmunkás : “ne legyünk nevetséges atheisták.” Hogy kik mit értenek ez alatt, Darwint, Ha- eckelt... vagy akármit — kit... szerintem csak az lehet “nevetséges istentagadó:” akinél már a hitetlenség rögzött hitté vált. És ugyan ekkor nem gondolom, hogy van még egy ember aki több baj okozóját látja a hit-hivés bármely terére vonatkozólag nálamnál. E szörnyű végeztesen kárhozatos szót, csak az önálló gondolkozás lesz hivatva száműzni. Befejezésül még azokhoz szólva: akik azt “hiszik,” hogy a társadalmi forradalom bekövetkezése küszöbén tartunk s hogy recseg-ropog már a kapitalizmus vára és hogy mindennek lezajlása véráldozat és veszteség nélkül megtörténhet; szintén ajánlom e hit fogalmából való kitisztulását, ne legyenek továbbra is “nevetséges tudatlan” hívők. Vizer Ferenc. fa, amely a gyökerein keresztül kapja táplálékát. Hogyan hajtsuk ezen műveletet végre? Erre megadja a választ az IWW elvinyilatkozata. Mig a fenti előadást tartó Reketye mtárs ugylátszik megegyezik a Bérmunkás fejtegetésével, addig Vizer mtárs a régi szocialista iskola hangján és beállításában megkülönböz- tett akció szükségességét látja a rendszer eme hajtása ellen. A forradalmi munkás mozgalom célja a bérrendszer eltörlése. Ennek szükségességét minden bérmunkással megtudjuk értetni, aminek nyomán uj társadalmi rendszert építünk, melyben a hitet a tudás fogja felváltani. Ebben a lehetőségben kell, hogy kimerüljön a tevékenységünk ha az osztályunkat, a munkásosztály fel- szabadulási mozgalmát akarjuk szolgálni. Szerk. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
