Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-04-21 / 788. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1934 április 21. Junior Column The ambitions of a working girl out chokingly. That siren again — those bells stll ringing in perfect time. It was maddening. Cold sweat had enveloped Kate, a sheet that was practically wringing wet atid strip ped in two held Kate a captive. The bells and the siren, the “backfire” and the yelling again sounded in Kate’s ears; and above it all, Miss Landi’s high pitched voice, minus ali its dignity, calling from a thousand miles away. “Happy New Year! Happy New Year everybody! Kay-tee! Kay-tee! Will you come down and serve us a bite?” Betty Szekely — Ohio. COMMENT. “Ambitions of a Working Girl” is quite and very interesting — and Betty, we’re “for t” in a “big way.” ■..........and Fellow Junior Wobblies, won’t more of you become workers instead of “sit- er-backers:” write and keep this a livelier column. Anna Zsamar, Jr. Ed. Kate applied a dab of that marvelous “fountain of youth” restoring cream on her yellow, drawn cheeks. What was that? A wrinkle? Or was it only lines of weariness. She slapped and pinched her pace furiously. What price beauty ? Beauty! If the Gods of beauty had only been the least bit kind to her! She eyed herself disgustedly in the dim depths of the much- in-need-dusting-mirror, hoping against hope that the mirror would be less honest with her. If she only had large sparkling eyes like her beautiful mistress, Miss Landi, or the beautiful golden lustre of Miss Landi’s blond tresses. Kate envied her employer. Why shouldn’t she? Very little difference in their ages, nevertheless, different in every other respect. Kate slammed the dresser drawer with an alarming bang; set the alarm clock. Years of drudgery in the old Spanish mansion had weighted Kate down so completely that she was compelled to spend the New Year’s Eve in bed. She would be up before the old year made its exit and the New Year made its bow midst great applauding and rejoicing. Nineteen thirty-four to Kate meant another year of slavery. Scrubbing, washing, cleaning and serving. Kate was responsible for anything and everything within the mansion’s grounds. She closed her weary eyes. Tossed about in distress. If she only had a home of her own, beautiful clothes, a car— everything that money could buy. If she were like Miss Landi, with innumerable friends, always happy—always! Bat a tired body and healthy mind soon yields to nature’s demands. “Happy the bride the sun shines on.” Kate observed herself appraisingly in her sparkling mirror. Strange, what clothes can do to a person. Instead of the “ugly duckling” of by-gone days she had, with the aid of a fairy godmother blossomed into an attractive girl. Her features were not exceptionally striking but, nevertheless, there was something attractive in her small face. Her sheenless hair was now sparkling gloriously in the warm morning sunshine. A smile of satisfaction flickered across her face as her eyes rested on her former mistress; the sophisticated Miss Landi, an her hands and knees figuring Kate’s long train of ivory lace. The ceremony wouldn’t be very elaborate; a few intimate friends were all Kate favored, but she knew her wedding would never be complete if she had marched up to the Justice of Peace as her husband-to-be had desired. Kate was so extremely happy that she was fe'eling “funny” internally. If her wedding should prove contrary to expectations she would die of humiliation. Miss Landi had already expressed her feelings, sarcastically insinuating that Kate’s head had doubled in size. Kate with resentment burning furiously with her, had been mean—she knew she deserved criticism but nevertheless, resented it. The old bells of the equally old and delapidated church were ringing harmoniously. The bright morning sun shone with all its glory, casting little sunbeams of bliss and blessings on the great mass of observers who had assembled around the gate to await the arrival of the bride and groom, and wasted no time in ascending the stairs and following them into the house of worship, when the sweet organ music flooded the air. Kate felt the pressure of Paul’s steely grip on her arm as he led her steadily to the altar. Whew! It certainly was warm! Stuffy? She glanced up at Paul, her brother, cautiously. Her persistent efforts to obtain his attention were futile. His smooth, well-Shaven features betrayed no signs of discomfort. Mechanically Paul smiled down on her and squeezed her hand reassuringly. This was agony! Paul seemed to bring all his weight down on Kate’s slender shoulders. Wouldn’t this ever end? Would it be too conspicuous if she stood on one foot? Those shoes! The long scarf and train tangled ridic- uously at her heels—a slight turn of her foot would release it. But alas! It had twisted around her neck. Heavens it tightened more. Betweeen the flimsy veil which at present felt like a strongly woven hemp rope and the stuffy insufficiently ventilated room she would pess out before the ceremony was over. Kate was so absorbed in trying to make herself comfortable, that she did not hear the “back fire” outside the church or the shrieking siren that terminated the ceremony. In less than a minute, the old church that had witnessed these many decades, strange things, had had the pleasure of witnessing this excited mass of humanity as they scurried out—knocking each other over—tramping on one another, shouting yelling and shrieking. Kate’s veil was actually strangling her. Paul was dragging her through the mob—disregarding her discomfort or her futile effort to break away from him. If she could only rip the veil off. “Paul, Paul—,” Kate cried FELH Az IWW chicagói magyar tagjai a “Bérmunkás” február 17-iki számában egy felhívást közöltek, melyben vitára hívták a Kommunista Párt magyar frakció chicagói tagjait. A válasz ezen felhívásra egy hónappal később jelent meg (márc. 15-én,) az “Uj Előré- ben,” melyben miután bejelentik, hogy a kihívást elfogadják, levél küldését is beígérik a részletek megbeszélésére. Csoportunk április 3-ig várt a levélre és mután ez nem érkezett meg, április 3-iki keltezéssel az alábbi levelet küldte a cimzeteknek. A KOMMUNISTA PÁRT MA GYÁR FRAKCIÓ CHICAGÓI GYÜLEKEZETÉNEK. Tisztelt Munkástársak: A “Bérmunkás” 1934 február 17-iki számában egy “felhívás” jelent meg, melyben az IWW chicagói magyar tagjai megindokolják, hogy miért nem kívánnak részt venni a “fascizmus elleni mozgalomban,” mely ez időben készülőben volt. A felhívásban bejelentjük, hogy nyilvános vita keretében, “hajlandók vagyunk a nyilvánosság előtt bizonyítani, hogy a magyar kommunisták és al- szervezeteik, valamint az általuk támogatott alakulatok, az egységfront kerékkötői. . Ezen felhívásra a válasz az “Uj Előre” március 15-iki számában jelent meg, melynek keretében, miután állításunkat félremagyarázzák, bejelentik, hogy a kihívást elfogadják. Nem akarjuk feltételezni, hogy a címzettek szellemi fej- letsége oly alacsony fokon ál- na, hogy ezen egyszerű szavakban kifejezett állításunkat képtelenek volnának megérteni, inkább rosszakaratnak — melyet minden alkalommal tanúsítanak — minősítjük a félremagyarázást, mintha mi az egységfront szükségességét akarnánk vitatni. A vitás kérdés az hogy lehetséges-e egységfront ott, ahol a K. P. magyar tagjai stb. jelen vannak? Miután az “Uj Előre” nevezett számában leadott válasz- bari, megleckéztetnek bennün- két, hogy a kihívást levélben nem továbbítottuk, bejelentik, hogy a részletek megbeszélésére levéllel fognak felkeresni. Azonban ugylátszik, hogy az általunk elkövetett hibába önök is beleestek, mert a mai napig IVÁS a beigért levél nem érkezett meg. így reánk hárul a feladat, hogy felszólítsuk önöket, azon egyén, vagy egyének megnevezésére, akivel, vagy akikkel érintkezésbe léphetünk a részletek megbeszélésére. A részünkről kívánt információt, tovább intézkedésig az aláíró utján megszerezhetik, kinek címe mellékelve van. Mivel gyűléseink pénteken vannak, igy ajánlatos volna, ha válaszuk a legközelebbi péntekre megjönne, hogy az akció mielőbb teljesüljön. Szives itézkedésüket és válaszukat elvárva, az IWW chicagói magyar csoportjának megbízásából. Zára J., titkár. 2818 N. Mulligan Ave. Chicago, 111. Ma április 16-ika van és még levelünkre választ nem kaptunk, igy ismét a nyilt teret kell igénybe vennünk, hogy további intézkedésre bírjuk az érdekelteket. Chicago magyar munkássága ma már követeli ezen vita lerendezését és a közóhajnak engedünk, amikor megsürgetjük a címzetteket az intézkedésre. A hallgatás elismerést jelent és ha válaszukat nélkülöznünk kell a további intézkedések megbeszélését illetőleg, a következtetés természetesen nem lehet más, minthogy állításunkat minden ellenvetés nélkül elismerik. Ha nem, a választ a lehető legrövidebb időn belül elvárjuk. Az IWW chicagói nagyar tagjai. PHILAI MODERN SZÍNKÖR április 27-én, péntek este a Jótékonysági Egylet termében 1435 German Town Ave. alatt tánccal egybekötött szinielőadást rendez színre kerül Eugene Brie- ux világhírű társadalmi színmüve a “BÖLCS ő” 3 felvonásban. Rendező: Kekezovics Ferenc, súgó: Glük Jenő. Belépti dij előre váltva 35c. pénztárnál 45c. Elsőrendű zenekar. TÁNC! — TÁNC! Kérjük Phila és környéke magyarság szives megjelenését. A rendezőség.
