Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-04-14 / 787. szám
1934 április 14. BÉRMUNKÁS 5 oldal Japán-Orosz mozgolódás J. vízi Vitagyülés ahol mindkét fél győzött (Folytatás.) A délen, Ausztrália és New Zealand csak a fehér fajnak engedi meg a bevándorlást. A Holland gyarmatok, — éppen úgy mint Japán, — tulnépesek, egyedül Jáva szigetén 40 millió lakos él. Oroszország ázsiai része, Szibéria, sokkal hidegebb mint Manchuria, mig Kina éppen oly népes mint Japán. Hová telepítse tehát Japán, óriási népfölöslegét? Úgy látszik, hogy a föld nagyon kicsiny lett. Ha Japán hóditó háborút akar kezdeni, hogy újabb területeket szerezzen, a hová folyton szaporodó népfölöslegét elhelyezze szükséges, hogy a háború folytatásához nélkülözhetetlen természeti kincseket, ezeknek forrását megszerezze. Ez volt eggyik oka Manchuria megszállásának. Japán nagyhatalom, de a természeti kincseit véve alapul, — a legszegényebb nagyhatalom. Vas szükségleteinek felét, a szénnek harmadát Manch uriából szerzi be, a réznek hétnyolcad részét maga állítja elő, de a petróleum és benzin négyötöd részét Manchuriá- ból szerzi be. De Manchuria természeti kincsei sem elegendők arra, hogy Japán háborút kezdjen egy iparilag fejlett országgal. Ezért vágyik Japán, a természeti kincsekben dúsgazdag Szoviet Mongolia megszerzésére, amelynek területe nagyobb mint Manchuriáé. És éppen ezért könnyen meglehet, hogy Mongolia hamarosan Manchuria sorsára jut. A nagyhatalmak már három ízben megakadályozták Japánt azon törekvésében, hogy Ázsiában fontos területeket meghódítson. A Kínai háború után 1895-ben, az orosz-japán háború után 1905-ben és világháború után 1918-ban. A japán- kinai háború után 1895-ben, vissza kellett adni Kínának a Laotoeng félszigetet, a világháború után meg a Tsingtao területet. Sőt az 1915. évben megszállott Manchuriát és Shantungot is ki kellett ürítenie 1922-ben. Ma azonban teljesen birtokában van Manchuriának. Kina és Japán közt a viszony nagyon feszült, az orosz-japán háború veszélye is fennáll, különösen a Tanaka memorandum óta, a melyben a japán külügyminiszter — 1927-ben — az oroszok elleni háború megindítását követelte. Az Amerika-Anglia és Japán által kötött washingtoni egyezmény, amelyben a három ország tengeri haderejét állapították meg 5:5:3, arányban, — 1937-ben lejár. Japán már kijelentette, hogy nem hosszabbítja meg a szerződést, amit nem is tartott be, mert a régi hadihajókat amit ujjal pótolt — nem semmisítette meg, amint az a szerződésben volt, — hanem eladta a fennhatósága alatt áló Manchuriának. Viszont Amerika sem hajlandó olyan szerződés megkötésére, amely csökkentené a jelenlegi hadi hajói számát. Pedig Japán tisztában van vele, hogy az iparilag fejlettebb Angliával és Amerikával nem versenyezhet. Amerika évente 75 millió fontot, (sőt többett,) Anglia 50 millió fontot, mig Japán 30 millió fontot költ a haditengerészet fejlesztésére. Japán előnye az, hogy ő olcsóbban tudja a gyilkoló eszközöket előállítani, mint a másik kettő. Hogy nem bíznak egymásban a szerződést kötő felek, bizonyítja az, hogy Amerika szaporítja hadikikötői számát a Pacific tengeren, Hawaiban és a Philippini szigeteken. Angolország meg Singaporet erősiti folyton, hogy a világ eggyik legerősebb hadikikötőjévé tegye azt. Ausztrália az ország északi részén újabb repülőgép és szub- marine álomásokat épit, sőt tervbe van véve az északi lakatlan terület betelepítése is, a védekezés megkönnyítésének céljából. Japán meg a Caroline és Maranne szigeteken épi- tetett hatalmas hadi bázisokat repülőgépek és szubmarinok részére. Politikai körökben általános az a vélemény, hogy Japánnak választani kell a forradalom és háború között. A Japánhoz közel fekvő országokban a forradalom lángjai csapkodnak felfelé. Társadalmilag Japán, Ke- letázsia legelmaradottabb országa. Oroszországban már lezajlott egy forradalom, Indiába és Kínába nemzeti forradalmak folynak, sőt ez átragadt Indó- Chinára és a Jáva szigetre is. Ezen országok veszik körül Japánt, ahol a vihar előtti szélcsönd van, ahol még a középkori rendszer maradványai láthatók. A földmivelők több mint fele egy hectár, vagy ennél kis- sebb területen gazdálkodik. A földmivelők 80 százaléka nem tud elég élelmet termelni a saját szükségletük kielégítésére. A termőföld kétharmada nagy- birtokosok tulajdonát képezi, akik ezt bérbe adják a földmunkásoknak. Igavonó állatjuk a földmunkásoknak alig van, mert a kimutatás szerint minden ezer lakosra 26 ló és 24 tehén jut. Ez a földmivelés szegénységét bizonyítja. Japán a kezdettől fogva számított Oroszország elismerésére Amerika részéről. Mindezek ellenére Japán mozgósította csapatait a- Kínai nagy falon belül egész Szibéria határáig. A Japán bombaszóró repülőgépek orosz területen való megjelenése után, sokan az oroszjapán háború kitörését várták. De úgy látszik, hogy a szovie- tek elleni háború még nem terve Japánnak és keresztül húzta azok számítását, akik a közeli orosz-japán háborút jósolták. (Folytatjuk.) Április elsején egy igen érdekes vita folyt le New Yorkban, egy politikai párt és egy párton kívüli politikus között. A kommunista pá|rt magyar szekciójának hivatalos képviselője, Leitner Aurél állt szembe Göndör Ferenccel, aki hivatalosan saját magát képviselte a vitán. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a vita iránt, annál is inkább, mert csak rövid idővel ezelőtt, ugyanezt a Göndört meglincselni akarták a mostani vitatkozó ellenfelei és még a néger elvtársaikat is segítségül hívták, a forradalmi pártakció végrehajtásához. “De változnak az idők” és közben az IWW is vitagyülést rendezett az elvtársakkal, de már nem ököllel vitáznak az elvtársak. Tanultak a múltból! Szabad a pódium még Göndör részére is egy asztalnál a kommunista párt hivatalos képviselőjével. Az uj éra üdvös hatását érezhetjük az amerikai magyar munkásmozgalomban. A szólásszabadság győzött a csőcselék pártdiktatura fölött. A vita tárgya az osztrák forradalmi események voltak. Göndör az osztrák szociáldemokrata párt taktikáját védelmezte és szerinte a pártvezérek mint szocialisták megállták helyüket a forradalomban, mert felismerték azt a tényt, hogy ágyuk ellen nem lehet érvekkel harcolni. A baj csak az volt, hogy előbb nem jutottak ezen megyőződésre, hogy kellően felkészülni tudtak volna, fegyverekkel is az eseményekre. Az Uj Előréből felolvasva Kun Béla szavaival bizonyítja, hogy a kommunisták beszennyezik a munkás mártírok emlékét, mert semmi mást nem tesznek csak rágalmaznak az osztrák forradalom ügyénél is. Úgy látja, hogy az utóbbi 15 évben a kommunisták minden ténykedése csak rágalomhadjárat volt a szociáldemokraták ellen, már pedig szerinte bármilyen különbségek is vannak a két párt között, olyan kérdésben mint a fascizmus veszedelme egyesülten kellene harcolni a két pártnak. Ha ezt megtették volna, akkor ma nem AZ AKCIÓ BIZOTTSÁGBA BELÉPTEK ÉS EDDIG BEFIZETTEK: A. Székely, Clev.............. 10.00 E. May, Cleveland_____ 8.00 Louis Lefkovits, Clev.... 10.00 J. Herczeg, Cleveland..... 14.00 G. Kuhn, Cleveland........... 10.00 A. Kucher, Pitsburgh....... 10.00 B. Vitális, Pittsburgh..... 10.00 G. Deme, Akron............... 10.00 L. Fishbein, New York.. 7.00 G. Wiener, New York..... 5.00 Miss Szajkó, New York.. 10.00 Miss E. Sárközy, N. Y..... 4.00 M. Vlasits, N. Y.............. 8.00 J. Pataky, New York....... 10.00 M. Stefanko, N. Y............ 10.00 K. Z., New York............. 10.00 J. Engl, N. Y.................. 5.00 J. Szoláth, N. Y................ 8.00 J. Nagy, New York......... 2.00 Z. Zatykó, New York..... 6.00 A. Schöpf, Camden....... 4.00 S. Deutsch, Brunswick.... 5.00 lenne Hitler uralom Németországban. Szatirikus megjegyzésekkel sokszor derültséget keltett, amidőn a kommunista pártot csipkedte, de beszédéből hiányzott a tudományos szocializmus alapismerete. Vagy talán ismerve a tömeget, csak hangulatot vadászott, amiért teljes sikert is könyvelhet el. Leitner a kommunisták részéről, inkább csak suttogott mint beszélt, az első sorokon túl, egyáltalán nem lehetett érteni, hogy mit beszél és beszédét az állandó “hangosabban” közbeszólások kisérték. Beszédében inkább a szociáldemokrata vezéreket, mint egyéneket támadta, tudományos alapon nem tudta bizonyítani a szociáldemokrácia csődjét, de a kommunista párttaktikát sem védelmezte olyan alaposan, mint azt egy képzett kommu- nita vezértől várni lehetett volna. A németországi kérdésben, hazug statisztikai adatokat sorolt fel és Hitlerék elleni harcban kámforrá vállt kommunista pártot, a barrikádokra vezeti fel. Minden bajnak okául a szociáldemokratákat nevezi meg és azért van fascizmus Ausztriában, Németországban, Olaszországban és közeleg itt is, mert a szocialisták elárulják a munkásságot. Olaszországra vonatkozóan megjegyzi, hogy ott a szindikalisták is elárulták a munkásságot, mert átvették a gyárakat, de az államhatalmat nem. A kérdésekre nem válaszol csak azokra, amelyeket kiválasztott. Azon kérdést Göndör részéről, hogy miért ismerje el a Szovjet, a fehér terror véres kormányrendszerét Magyarországon teljesen figyelmen kívül hagyta. Az adatokat, melyeket az eseményekből merítve sorakoztatott föl mindkét vitatkozó, annak bizonyítására, hogy a másik párt áruló, mi is elfogadhatjuk és elismerjük, hogy e tekintetben mindkettőjüknek igazuk volt. A vitára 25 cent belépti dijat számítottak, azon célból, hogy a begyült összegből az osztrák forradalom áldozatait fogják támogatni. Az elszámolásból azonban látjuk, hogy nagyon kevés jutott erre a célra, ami annak tudható be, hogy az Uj Előréék voltak a rendezői a vitának a Kulturszövetségen keresztül. Hirdetésekre és röplapokra közel 50 dollárt költöttek, mely összegnek egyrészét az Előrének adták hirdetési összeg fejében. Ezen ténykedésükkel bebizonyították ismét, hogy az Uj Előre féle kommunizmus, közönséges üzleti vállalkozás, a forradalmi eszméknek kalózko- dó szélhámosai, elveszik a forradalom áldozataitól az utolsó centüket is. Á vitának tehát mégis volt eredménye, legalább is annyi, hogy újabb bizonyítékot nyertünk arról, hogy a politikusok azok, kiknek már régen ismerjük őket. Tudósitó.
