Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-04-14 / 787. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1934 április 14. A munkásbarát politikusok igazi arculata említeni a Weideman nevét, közben bocsánatot kér az álarcától megfosztott Weideman- tól. Még egy Mr. Edwards S- Evans is igazgatója ezen árulkodó szervezetnek, akiről egy másik cikkben többet írunk, sőt azt hisszük, hogy még a polgári lapok is kényszerítve lesznek róla írni a közel jövőben. Ha a munkások megtudnák, hogy ezen munkásbarát köpenyben pózoló politikusok, akiktől sok tudatlan munkás még azt várja, hogy munkást védő törvényeket fognak nekik hozni, legtöbb esetben direkt, vagy indirekt, ilyen kém szervezeteknek és a nagytőkések külön érdekeltségének a megvédésére alakult rablóbandáknak a tagjai, akkor nem volnának irántuk olyan bizalommal. Nem tapsolnának ilyen Weidemanoknak, mikor munkásbarát álarcot öltve nekik szónokolnak, közben a kémjeiket utasítják, hogy mit és kiket kell nekik megfigyelni, hogy a munkáltatóknak, hasznos információt tudjanak szolgáltatni ezen 50 dollár havidíj fejében, nem is sokkal több mint amennyiért Judás eladta Krisztust Mr. Provo nagyon helyesen megválasztotta a nevét, csak az a baj, hogy elhallgatta felét és csak az osztályharcban képzett emberek tudják és a gyárosok, hogy az ilyen Provo-ka- teurök, minden piszkos munkára készen állnak, csak levélben vagy telefonon kell őket felhívni. Csekély 50 dollár havi judás pénzért száz és száz családapát, akik a családjuk részére nagyobb darabb kenyérért sztrájkol, harcol, beszélni mernek a fekete listára helyezteti és ha kell le is ölet egy pár tucatot csak parancsra vár. A PROVO-kateuröknek ez a foglalkozásuk, még az indife- rens munkás sem vár mást tőlük, de a Weidemannokban, a munkásbarátot színlelő politikusokban, még sok százezer hiszékeny munkás hisz, sokakat megtéveszt, azért kell nekünk IWW-istáknak ezerszer ismételni, NE HIGYJETEK A PROSTITUÁLTAKNAK — A POLITIKUSOKNAK. — Azért harcolunk minden munkásbarát köpenyben lézengő POLITIKUS ELLEN. A Provo-féle ellenségekkel majd csak elbánunk, csak a munkásbarát politikusoktól tudjunk megszabadulni. Vi. “A fogalmak tisztulása” Most, hogy a Tool és Diema- kerek ismét bérharcra készülnek, 20%-os bér javításért esedékes, hogy a múlt ősszel történt sztrájkkal kapcsolatos esetet ismertessük, melyet a múlt hetekben hoztak napvilágra és nagyon világosan megmutatja az áruló banda garázdálkodását akik, hogy jobban tudjanak rombolni munkás barátnak tüntetik föl magukat. Négy héttel ezelőtt, mikor az egész automobil iparra kiterjedő sztrájk megmozdulásra volt kilátás, egy kémszervezet az alábbi körlevelet küldte a gyárosokhoz MEGFONTOLÁS VÉGETT. URAIM! A legutóbbi Tool és Diema- kers sztrájk idején, ez a társaság felszólítást kapott néhány embert szolgáltatni gyári tulajdonok megvédésére. Mi nagyon sikeresen kezeltük ezen ügyeket, a tény az, hogy két ilyen társaság, akik az embereinket igénybe vették a sztrájk alatt, most újból hozzánk fordultak titkos szolgálatra való emberekért. Ezen üzemek belátják, hogy egy jó titkos ügynök, sok hasznos információt tud beszerezni a munkáltatóknak. Sok Tool és Diemaker üzemekben alkalmaznak ilyen titkos ügynököket egész éven keresztül és nagyon hasznosnak bizonyulnak. Nekünk van egy néhány gyakorlott mechanikusunk sok évi tapasztalattal. Ön egyszerűen alkalmazná őket ezen ügynökségen keresztül mint rendes munkásokat. Ha sztrájk van készülőben, a munkáltató megtudná, kik a vezetők, ha bármit is ellopnának a munkáltató megtudná kik a tolvajok az ilyen titkos ügynökökön keresztül. Ha a sztrájk megtörténne, figyelmeztetve lenne minden nap a sztrájkolok terveiről. A mi díjazásunk ilyen szolgálatért 50 dollár lenne havonta. Mi nagyon méltányolnánk, ha ön megfontolás alá venné ezen dolgokat és bennünket értesítene levélben, vagy telefonon. Igazán az öné. Ernest A. Provo. Ez mind nem újság, ezt mi, akik a munkásmozgalomban régen harcolunk keserves tapasztalatok révén megtanultuk, mivel sokszor kerültünk ilyen szolgálatok ellenében a fekete listára. De a most megszervezett Tool és Diemakerek, nagyon kevesen tudják ezt és amit nagyon is meg kell nekik tanulni az, hogy Mr. Carl Weideman, a kipviselŐ ur, aki a Tool és Diemakerek sztrájkja alkalmával, nagy lelkesítő beszédeket tartva a harcban levő munkásságnak és önzetlen barátságát ígérte, EZEN TITKOS ÜGYNÖKSÉG DETROITI TAGJA. Úgy szintén egy másik politikus, a Kerületi Bíróság Kom- miszárusa, Mr. Robert E. Sage. Ilyen jó munkásbarátok ezek a politikusok, befurakodnak a munkás szervezetekbe, hogy kémkedhessenek, Mr. Provo beválássá szerint ő is munkásbarát, csak éppen a vörösek ellen harcol, megakarja menteni az amerikai demokráciát és egyenlőséget. Mr. Provo is volt Union tag. Több mint bizonyos, hogy a fenti levélben ígért szolgálatai közben, úgy látta a nagyon hasznos információknak a beszerzését legkönnyebbnek. Persze Mr. Wiedeman tiltakozott az ellen, hogy az ő nevét nyilvánosságra hozták ezen kém szervezettel kapcsolatban, hiszen ősszel megint választások lesznek és a munkásbarát köpeny most jobban beválna, mint a Provokateur igaz arculata. így Mr. Provo-kateur megígérte, hogy a jövőben nem fogja a levélcímében megEngedtessék meg, hogy röviden ismét hozzászólhassak ahoz a tárgyhoz, amelyet Szabady munkástárs nemcsak nagyszerűen kifejtett a Bérmunkás hasábbjain, de pozdorjává törte azt az okoskodást, melysze- rint a munkásmozgalom kifejlődésének szükségszerű követelménye, hogy a nyomorból, a nincstelenségből fakadjon. Első megjegyzésem, amelyet ebben a tárgyban a Bérmunkásban tettfem nem a kérdésben valló ellenfélként Íródott, mert hiszen helyeslem Szabady munkástárs fejtegetését, mivel meggyőződésem, hogy a munkásmozgalomnak bár valameny- nyi dolgozóra szüksége van, a fejlődése, a munkások nevelése, tudásának fokozása nélkül sohasem érhet célt. Nem azt gondolom itt, hogy valamennyi bérért dolgozónak ismerni kell az anyag eredetét, a megmunkáló gép teljes összetételét, hogy a most divatos nyelven fejezzem ki magam, nem gondolom, hogy minden bérmunkásnak technocratának kell lennie, de elsősorban szükséges,' hogy a környezetét megismerni tudja úgy az életben, mint a termelésben. Csak az ilyen ismeretekkel rendelkező munkások vihetik előbbre az osztályharcos szervezetet. Saját tapasztalatomban nyert meggyőződésem, hogy ezt az anyagot az anyagilag teljesen leromlott és fizikailag letört munkásokból a mozgalom nem nyerheti. A Szabady munkástárs által megrajzolt példáknál tisztában ezt igazolni nem kell. Hozzászólásom csak arra irányult és ezt ma is vallom, hogy téves észrevétel az, hogy az IWW szétzülesztését idézte volna a négyesztendős depresszió. Tagadhatatlan, hogy a mun- kátlanság kihatással volt az IWW-ra is, de ennek egy gyönyörű magyarázatát adja a Bérmunkás 1934-es naptárában Wagner József munkástárs. A depressziós négyesztendő alkalmatlanná tette az agyakat az építés gondolkozására. A gyárak kapuinak a bezárásával eltűnt a harc lehetősége. Megállóit a szervezet fejlődése, mint “a Fáraók sírjában légmentesen elzárt növényi élet” de mint az évezredes mag a megfelelő talajban életre kelt, ki venné tagadásba, hogy az ipari szervezkedés eszmélye, az IWW szétzüllesztését idézte vol- tanitása, nem az a csomó amelyre az uj helyzetben mindenki keresi a megoldást. A Bérmunkás mutatta ki, hogy az elmúlt hathónapban közel ezer sztrájk volt az Egyesült Államokban. A munkások milliói voltak abban érdekelve, ami egymaga is bizonyítéka annak, hogy a munkás agyak a megfelelő elhelyezkedések után működni kezdtek és ha taglétszámban nem is kapta meg az IWW az elégedetlenkedőket, de az ipari unionizmus eszmélye a munkások között van eddig nem tapasztalt arányokban. Ezért nem törhettem pálcát Szabady munkástársammal együtt azok felett a munkások felett, akik letöröttségükben tehetetlenekké váltak a munkás- mozgalom részére, mert hiszen ezek voltak az elsők, akik a gyakorlatban igazolták Wagner mtárs fenti megállapítását. G. Kovács. OLVASD AZ IndustrialWorkert ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található s dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földei, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, .ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.’’ ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
