Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-04-14 / 787. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 április 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2 10 One Year ..................$2.00 r élévre ...................... I.i0 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ...... 6c Single Copy ............. 6c Osomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ........... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Már hivatalból is látják A Nemzeti Újjáépítéssel megbízott Johnson generális megválik állásától és valószínű, hogy további szabad idejét a hadsereg ugyan ilyen sikerű fejlesztésére fogja felhasználni. Ha a generálisnak a hadsereg szervezésében is olyan sikerei vannak, mint az újjáépítésben, Amerika vetélytársainak a piacok megszerzésében, nem szükséges nagy költekezésekbe menni haderejük kiépítésében. Nem vitathatjuk el, hogy a generális talpon volt az újjáépítés akarásában. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint annak a hatvan testületnek a megszervezése, amelyet a generális az újjáépítés céljából megszervezett. Egyik heti magazin közli ennek a hatvan testületnek a nevét, hogy az újságolvasó közönség tájékozva legyen a sok nevű egyesület neveinek a rövidített közlésénél. Éppen a hatvan egyesület igazolja, hogy a kormány segítő akciója sikertelen volt, mert hétről-hétre újabb kísérletek, újabb elnevezés alatt láttak napvilágot. Hogy sikertelenek voltak azok, ezt a munkások önmaguk tapasztalták, mert ha a munkátlanság megszüntetésére alakult intézmények működésbe is kerültek, azok rövidesen megállásra kényszerültek, mert hiányzottak azokból a köztulajdont megillető alapok. A magán tulajdont erősen védő és minden esetben és elsősorban azt növelni akaró tőkés csoport csak addig állt a generális tervei mellett, amig abból hasznot látott a maga üzletéhez. A modern bérrabszolgaság idejében nem jön számításba a bérért dolgozók, a kezük munkájából magukat fentartók sorsa, helyzete. Azok pusztulhatnak, a fontos, hogy a haszon kevesebb ne legyen. Lehet, hogy ezt ma már a generális is látja és mivel nincs ereje, hogy ez ellen harcba száljon, otthagyja soknevü intézményeinek az igazgatását. Az eseményeket tisztán látó munkások az újjáépítési mozgalom kezdetén tudták, hogy ez az akció nem lehet sikeres, mert hiányzik belőlük minden forrás, amely ma a magántulajdont szolgálja. Vagyis nem lehet újjáépítés a magán tulajdon rendszerében. A magántulajdont kell először megszüntetni. Ezt pedig a rendszer megváltoztatása nélkül nem lehet megcsinálni. Hogy a magán tulajdon rendszerének a megváltoztatásara Johnson generális, a kormány tagjai és a körülöttük lebzselők nem alkalmasak, azt nem kell bővebben magyaráznunk Ezek mind a mai rendszer emlőin élősködnek, annak neveltjei és ezért, ha részükről történtek is akarások a helyzet megjavítására, az a mai rendszer további fentartásának a tervével volt telítve. Azok a munkások, akik még hittek az újjáépítés lehetőségébe és most újból az utcát járják a munkaalkalmak megszüntetése miatt, kell hogy felismerjék ezeknek a kísérleteknek a tehetetlenségét. A munkanélküliséget, a munkás családok legnagyobb rémét egyedül a bérrendszer megszüntetésével tudjuk megvalósítani, amint azt az IWW hirdeti és tanítja. A bérrendszer megszüntetése világos, hogy nem lehet a célja a haszonból, a munkások nak kinem fizetett termelt áruk értékéből élőknek, a munkaadóknak. Ez csak a bérért dolgozóknak lehet a célja. Ezért az IWW csak a bérmunkások megszervezését tűzte ki feladatául, hogy a felépítendő Egy Nagy Szervezet utján az érdekeltek, a bérért dolgozók harcoljanak a kizsákmányolásuk ellen, állandóan gyengítsék a tőkések táborát, emeljék a maguk életszínvonalát, amig a munkások olyan tömegét vonják be a szervezetbe, amellyel magát a bérrendszert megszüntethetik. Ezzel megszűnik az osztály küjömbség. Mert mindenki, aki élni akar, kényszerülve van munkát végezni a maga és embertársai fentartására. Ennek a szervezetnek a mielőbbi kiépítésére hívja az IWW Amerika és az egész világ bérért dolgozóit. Minden nap, amellyel halasztjuk a szervezethez való csatlakozást gyengítsük a magunk erejét, amivel önkénytelenül erősítjük a tőkés rendszert Ne késsünk, csatlakozzunk még ma a Világ Ipari Munkásainak (IWW) Egy Nagy Szervezetéhez, mert mi csak rabszolgaságunkat veszíthetjük, de egy szebb, boldogabb világot nyerhetünk. AWagner törvényjavaslat és az acél bárók WASHINGTON, D. C. — A Wagner senátor által benyújtott törvényjavaslat, mely a kompánia unionok törvénytele- nitését célozza, általános felháborodás nyilvánítását váltotta ki az acél bárókból. A javaslat benyújtása után rögtön a tiltakozások áradatával lepték el Washingtont és legutóbb személyesen jelent meg az acél ipar három fejedelme a szenátus munkaügyi bizottsága előtt. A három hatalom: Ernest T. Weir a National Steel Corp., Arthur H. Young a U. S. Steel Corp és Charles R. Hook az American Rolling Mill Co. elnökei. Az acél mágnások azonban nem az egyedüliek, akik tiltakoznak a Wagner törvényjavaslat ellen. A Manufacturers Association — a gyárosok egy nagy szervezete — minden városból beküldte tiltakozását. A három fentemlitett fejedelem közül, Weir neve az utóbbi hónapokban gyakran szerepelt a lapok hasábjain, amennyiben ő az, aki már hónapok óta áll harcban a kormány megbizottaival a union elismerését illetőleg. A győztes természetesen Mr. Weir, mert a kormány “támadásai” mint falra hányt borsó szemek peregnek le az iparbáró hatalommal vértezett testéről. A tiltakozásokban nyilvánított kijelentések olyannak tüntetik lei a Wagner javaslatott, mintha az egyenesen rákényszerítené a munkásokra a szervezetet, pedig azok a “leghatározottabban tiltakoznak ellene.” Weir a bizottság előtt kijelen- tatte, hogy: “az én véleményem szerint a Wagner javaslatnak az a célja, hogy ráerőszakolja a uniont az ország munkásságára, amiért ezen törekvésében vereséget szenvedett a Labor Board utján, pedig a weirtoni munkások a leghatározottabban ellenzik azt.” Részünkről ezen törvényjavaslat jelentéktelen valami. Ha keresztül megy, vagy elbukik, a munkásság sem nem nyer, sem nem vészit. A munkásság harcos szervezete mindig törvénytelen lesz, amig a munkásság szervezett erejével nem törvényesíti azt. Ha a Wagner javaslat keresztül megy, talán előnyt jelent a kormány által támogatott AFofL-nek, mert a taglétszámot megszaporitják, de a munkásságnak csak annyit jelent, mint a nesze semmi, fogd meg jól, közmondás. De az általános tiltakozás hallatára a kapitalisták részéről, mégis felvetődik az a kérdés, hogy ha a munkások annyira nem akarják a külső szervezeteket, hanem a kompani unionokat favorizálják, miért nem a munkások tiltakoznak ellene ? Miért a kapitalisták? A valóság az, hogy a kapitalisták előnyösebbnek tartják a kompánia unionokat, mert amig a munkások ott vannak teljesen az ellenőrzésük alatt vannak. Ott minden lépesüket ellen tudják őrizni és képesek a felvilágosodásnak még az árnyékát is távol tartani a munkásságtól. És emellett semmi anyagi áldozatot nem kíván a munkáltatók részéről. Az AFofL vezéreit azonban már nem lehet ily könnyű feltételek mellett féken tartani. Azok már nagy összegeket kívánnak azért a szolgálatért, hogy a sápjaik között vergődő munkásságot féken tartják. De itt már nincsenek annyira a munkáltatók ellenőrzése alatt és megeshetik, hogy észre térnek és itt, ott a pokolba küldik a vezéreket és a munkásság saját kezébe veszi sorsa intézését. |, Megtörténhet, hogy a kapitalisták ily egységes tiltakozására a Wagner javaslat elbukik. Ez azonban ne okozzon aggodalmat a munkásságnak. Ha keresztül megy, az osztályharc alapján álló gazdasági szervezet akkor sem nyer, mert az akkor is törvénytelen szervezet marad, mindaddig, amig tagjai elég erőt nem tanúsítanak és kimondják, hogy a munkásságnak ez az egyetlen szervezete. Ez az idő a láthatáron van. A forradalmi ipari szervezet eszméje erősen ostromolja a bevehetetlennek látszó várait a profit rendszernek és ezen eszmének terjesztéséhez szükségtelen a törvény védelme. Ehhez a munkásság aktivitására van szükség. A sztrájkolok nem fogadják el a békéltető bizottságot CHICAGO, ILL. — A Dry- den Rubber Co. több mint kétezer munkása, akik az elmúlt szerdán léptek sztrájkba, már nem hisznek abban, hogy békéltető bizottságok utján intézzék el ügyeiket. Számtalan példa igazolja, hogy a békéltető bizottságok csak arra jók, hogy a munkásokat rábeszéljék az eredeti követelések feladására és ezek határozottan visszautasították a békéltetők közbej á- í'ását. Ezen határozatot a sztrájk kitörésének harmadik napján hozták, amikor a társulat által felajánlott 5%-ék javítást is visszautasították. Az eredeti követelés 20 % -ék javítás és ezt a békéltető bizottság nélkül is betudják nyújtani a gyárvezetőségnek. A sztrájkolok elhatározták, hogy minden körülmények között kitartanak eredeti követelésük mellett és semmi szükségük a hivatásos békítőkre, akiknek közbenjárására csak a munkások veszíthetnek. A Dryden Rubber Co. telepe a S. Kildare Aven van a Roosevelt Roadtól északra van.
