Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-03-31 / 785. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1934 március 31. AZ OSZTÁLYOK MEGSZÜNTETÉSE Junior Column We’ll Remember You To heart beat and heart beat, A worker marches by! There is color in his cheeks, There is courage in his eyes, Yet, to heart beat and heart beat In a moment he must die. But his last words, his message words, They burn lest friendly eyes Should read how proud and calm A worker now could die. With his last words, his dying words, A worker’s battle-cry, •'Don’t mourn for me, but ORGANIZE’. From the fame-leaf and angle-leaf, of workers and urn; The sad of Earth, the glad of Haven, His tragic fate shell learn; And on fame-leaf and angle-leaf The name of “Joe Hill’’ shall burn. Julius Feczko, (age 13 yrs.) Junior Wobblies entertainment a great success Az IWW az egyedüli szervezet az egész világon, mely a társadalmi forradalmat, beakarja fejezni azzal, hogy a társadalmon belül eddig létező osz- tályozódást teljesen megakarja szüntetni. Ezt a tényt, csak azok merik tagadni, akik nem tanulmányozták az IWW célját, harci módozatát és alapelvét, azonban azzal kell leginkább számolnunk, hogy sok párt és mozgalom van életben, akik magukat egyedüli üdvözítőnek, célra vezetőnek hirdetve, a munkásságot megtévesztik, kihasználják és a helyes szervezkedéstől, valamint végső céljától az osztályok megszüntetésétől vissza tartják. Tehát legfontosabb minden osztálytudatos, helyesebben mondva öntudatos munkásnak, hogy tanulmányozza a munkásnéven, vagy forradalmi elnevezés alatt létező mozgalmakat és akkor rá fog jönni az igazi munkásmozgalom helyességére, valamint csak is akkor fog az osztályharc győzedelmes befejezéséhez hozzá járulni. Hogy teljesen megértsük, ennek a jelentőségét, egy esetet kell ismertetni, mely a napokban megtörtént és világosságot vett a munkásság téves, valamint az osztályharcra nagyon káros felfogásra. Egy TI-JU-JU-JEL gyűlésére meghívtak, akik nem ellenséget láttak bennem, de mivel alkalmam volt, az IWWnak az osztályok megszüntetésére vonatkozó álláspontját ismertetni és hogy minden munkásnak EGYFORMA megélhetésre van szüksége, az egyik forradalmi politikus kommi, felugrott és védelmébe vette az orosz diktátorok azon intézkedését, hogy a népességet, 15 osztályba osztják és díjazzák. Amint a kommi elvtárs igyekezett megmagyarázni az csak helyes és IGAZSÁGOS, hogy egy mesterember egyszer annyi fizetést kapjon, mint a napszámos, mivel nagyobb a tudása és gyakorlata. Viszont a doktorok még nagyobb díjazást érdemelnek mint a szakmunkás. Ez a fölszólaló kommi elvtárs, kilenc gyermekkel rendelkezik, de nincs olyan mestersége, szakmája melyben alkalmazást nyerne és még állításának bizonyítására, a kilenc gyermekét fölhozva, azt mondta, hogy ő megelégszik kevesebb fizetéssel mint egy szakmunkás, mivel ő csak napszámos munkát végez. Mivel mindkettőnk helyzetét ismerték a jelenlevők, igy felhoztam, hogy én mint szakmunkás és csak egy gyermek- föntartója, az orosz és kommunista, mérték szerint egyszer annyit érdemelnek mint ő, kilenc gyermek apja. Hogy tudja ő a kilenc gyermekét úgy felnevelni, fele fizetésből, mint én egyet, az egyszer annyi fizetésből ? Tehát ez a kérdés, hogy a munkásság hajlandó-e, egy olyan igazságtalan rendszerért harcolni, melyben ismét osztályok lesznek, melyben egyik embernek egyszer olyan, vagy háromszor olyan nagy darab kenyeret, megélhetést adnak mint a szakmanélküli munkásnak. Hol van ottan az osztály harc megszüntetése ahol osztályozzák a munkásokat ? Hol van ott az igazság? Egyenlőség ? Testvériség ? Érdemes ilyen osztályokra osztott' társadalmi rendszerért harcolni, áldozni? Nem-e újra fog kelleni a felsőbb osztályok megerősödése után, az osztály harcot kezdeni ? Nem-e igazságtalanság, hogy, nekem egy gyermekem annyi jóban, élvezetben részesüljön mint ennek a kommi elvtársnak a kilenc gyermeke együtt véve? Csak azért mert nekem szakmám van? Hogy az a tisztviselő elvtárs egyszer olyan jól éljen, ruház- kodjon, lakjon mint én, mert hát ő a magasabb osztályhoz tartozik mint én, vagy a napszámos munkás ? Nem-e éppen ezen osztályozás ellen harcolunk most is? Nem-e sokkal helyesebb az osztályokat megszüntetni, mint újjá szervezni? Ezek fölött kell azon munkásoknak gondolkozni, akik önön magukat öntudatosnak vallják, akik elég bátrak, elég emberek, hogy a társadalmi forradalomban segédkeznek. Akik álmodoznak egy olyan rendszerről, melyben nem lesz elnyomatás osztályozás, emberember közötti külömbség. Olyan rendszert akarunk, melyben minden újszülöttnek, egyforma joga lesz az élethez, akár tisztviselő elvtársnak, profesz- szornak, vagy napszámosnak a gyermeke is. Az IWW nem akar* olyan forradalmat, ahol csak kicserélődnek az osztályok, az urak, a DIKTÁTOROK. Nem akar olyan rendszert ahol ismét harcba kell szállni a külömböző osztályoknak, mert ahol több osztály van, ott nem lehet béke. Ott nem lehet testvériesség, egyenlőség. Mi nem csak, hogy meg akarjuk szüntetni az elnyomatást egyének által, nem csak politikai változást akarunk, hanem gyökeres változást, mely a jövőbeni testvér harc kialakulását lehetetlenné teszi. Mi ki akarjuk irtani az emberek fogalmából azt a téves felfogást, hogy ő többet, jobbat érdemel, mint a másik ember, vagy, hogy értékesebb munkástársánál, mert valamilyen szakmája van. Mi minden embert egyformán munkásnak és egyformán értékesnek nézünk, bár az egyik az eszével, mig a másik a kezével dolgozik. Mi betudjuk bizonyítani, hogy a technika ilyen fejlett fokán és a tudomány hozzáférhetősége folytán, nem szükséges osztályozni az embereket. Minden ^ munkára, álásra, van ember és akik nem egyedül, hanem egymás kiegészítésével érvényesülhetnek, igy egyformán szükségesek. A jövő cikkünkben ezzel fogunk foglalkozni. The first dance and entqr tainment given by the Junior Wobblies in Detroit, March tenth, proved to be a real success. The juniors presented a well prepared, but short prog ram, which everyone present enjoyed. Irene Zurza was mistress — of — ceremonies. The Junior .Wobbly choir sang a few veil- known Revolutionary songs. Irene Nemeth and Steve Szilvágyi entertained us with a very interesting dialogue concerning war and its terrors; entitled, “Michael.” Betty Jane Saytos, one of the younger juniors, accom AZ AKCIÓ BIZOTTSÁGBA BELÉPTEK ÉS EDDIG BEFI ZETTEK: A. Székely, Clev................ 10.00 E. May, Cleveland........... 5.00 Louis Lefkovits, Clev..... 10.00 J. Herczeg, Cleveland..... 9.00 G. Kuhn, Cleveland........... 10.00 A. Kucher, Pitsburgh....... 10.00 B. Vitális, Pittsburgh..... 10.00 G. Deme, Akron............... 10.00 L. Fishbein, New York.. 7.00 G. Wiener, New York..... 5.00 Miss Szajkó, New York.. 10.00 Miss E. Sárközy, N. Y.... 4.00 M. Vlasits, N. Y.............. 8.00 J. Pataky, New York....... 10.00 M. Stefanko, N. Y............ 10.00 K. Z., New York............. 10.00 J. Engl, N. Y-................ 5.00 J. Szoláth, N. Y................ 8.00 J. Nagy, New York......... 2.00 Z. Zatykó, New York..... 4.00 A. Schöpf, Camden......... 3.00 S. Deutsch, Brunswick. .. 5.00 PHILADELPHIA Az IWW tagjait és a mozgalom rokonszenvezőit meghívjuk a MÁRCIUS 31-ÉN, szombaton este 8 órai kezdettel 332 W. Gi- rald Ave. alatt az Industrial District Council szervezési alapjára tartandó műsorral egybekötött Táncmulatságra panied by her doll, recited “The Workers’ Lullaby.” Irene Zurza recited a poem dedicated to the Austrian Socialists who are setting up an excellent example of working class solidarity at the present time in Austria. The mistress — of — ceremonies made an appeal for new members, urging the girls and boys present to attend our classes every Sunday morning in order to educate themselves for the future. Mrs. Kanchar is known to the Junior Wobblies through her skill in culinery products, such as cakes, cookies, etc. Her gift of a beautifully decorated cake was greatly appreciated by the Juniors. When raffled off it nitted five dollars; the money being then donated to the Bérmunkás. Every fortunate enough to have been at this dance enjoyed themselves throughly and are eagerly looking forward to equally pleasant times in the future. Velma Saytos and Irene Zurza. (Entertainment Committee.) ORGANIZE. Hear workers, dear workers This arm beneath your head. It is some dream that on The factory floor You’ve fallen cold and dead. Don’t dream, but ORGANIZE Geza Feczko, (age 10 yrs.) COMMENT. ' From the report of the Entertainment Committee, the Junior Wobblies of Detroit and their guests had a “scrumptious” time at their Dance. I’ll wager that many of the readers wish that they might have been there. Geza and Julius Feczko are doing their most commendable “best” to keep the column “in running.” Won’t you other Juniors follow suit? Anna Zsamar, Jr. Ed.
