Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-03-31 / 785. szám
1934 március 31. BÉRMUNKÁS 7 oldal PÁRTDIKTATURA VAGY IPARI AKCIÓ (Pika Pál munkástárs március 18-án, Chicagóban tartott előadásának kivonatos tudósítása.) A mai előadásommal beakarom mutatni és bizonyítani, hogy téves felfogásban vannak azok, akik azt állítják, hogy a munkásmozgalomnak az a legnagyobb hibája, hogy nagyon sok különböző szerevezetekbe tartoznak — pedig végeredményében mindannyian egy célért küzdenek. Ezt a ferde fölfogást akarom a mai előadásom alkalmával megvilágitni, hogy sem a célok, sem az eszközök nem egyezhetők össze, éppen úgy mint magok az emberek sem. Vannak az emberek között olyanok akiknek saját egyéni véleményük van és vannak szintén olyanok, akik mindig másokat utánoznak. Csak azoknak az embereknek törekvéseik érvényesülhetnek akiknek önálló véleményeik vannak; annak teljes tudatában vannak annak, hogy mit akarnak és hogyan akarják a kitűzött célt elérni. Amikor a munkásmozgaloméról esik szó elsősorban arról kell beszélnünk és megállapítanunk, hogy helyes irányba szervezkedünk, hogy tulajdonképpen, mi hozta létre magát az osztályharcot. Ezzel kapcsolatba azután megtudjuk azt is magunknak állapítani, hogy mi képezi az emberi társadalom alapját. Ha ezeket igy mind megértettük, akkor sohasem haladhatunk a téves utakon és soha senki nem téveszthet meg bennünket abban, hogy milyen irányba folytassuk azt a harcot, amely tényleg az emberiség rabszolga voltának megszüntetésével kell, hogy végződjön. Azon esetben amikor olyan tömegekkel állunk szemben, akik vakon elhiszik amit mások nagyhangon mondanak nekik, ezekre az emberiség soha nem bizhatja a felszabadulását, mert éppen úgy ahogy tudnak valakiket vakon követni a jóban, éppen úgy tudnák azokat a vezéreket követni a téves utakon, ami talán még a mai állapotoknál is sokkal rosszabb helyzetbe sodorná az emberiséget. Ezek közzé a vakon követők közzé tartoznak — az összes politikai pártok hívői. Ahol a vezérek szabják meg a tagságnak, hogy milyen utón kell ha- ladniok — és ez már jelenti a diktálást felülről amit az alattvalóknak követniük kell, mert ellenkező esetben vétenek a párt szabályoknak és a pártból kizárandók. A múlt évi kimutatás szerint például a kommunista pártból 160 ezret zártak ki, nem az Egyesült Álamokban, mert itten 160 tagja sincsen olyan, aki feltudná mutatni, hogy tényleg tagsági kártyával rendelkezik. És igy magok a párt vezérek csinálják meg magok a párt szabályzatát, amelyet a tagságnak el kell fogadni. — Ami felülről való diktálást jelent. És ha egy ilyen politikai párt uralomra jut magával hozza a párt diktatúrát is, ami a szegény hiszékeny kommunistáknak proletár (?) diktatúrát jelent — és vakon azt hiszik, hogy most már megvalósult amiért a munkásoknak küzde- niök kell. Nem látják, hogy nem nyertek mást mint, hogy politikai kormány változás jött létre, amely semmi társadalmi — vagy gazdasági átalakulást nem jelentett a termelők részére, tovább folytatják a termelést a “bérrendszer” fentartásával, amely maga a rabszolgaság alaptényezője. Éppen úgy vannak ezzel a politikai párt hívői; mint a vallási dogmákban hívők, hogy amikor fohászkodnak és elhiszik, hogy fog majd rajtok segíteni. A józan ész nem azt diktálja, hogy az ember ne higyjen, hanem igen is azt, hogy higyjen, de csak olyan dolgokba, amelyet alaposan áttanulmányozott és bizonyosan meg van arról győződve, hogy helyes téren végezte kutatásait és megtudja önmaga bírálni a társadalom alapvető hibáit. És az alapvető hibák felismerése után azt is megtudja állapítani, hogy hogyan lehet a mai társadalom hibáit a maga egészében jobbal helyettesíteni. Marx megállapítja ugyan az ő tudományos szocializmusában a társadalom hibáit. Számadatokkal bizonyítja az ő gazdaságiam munkáiban, hogy honnan ered a profit és hol van a munkásosztály kizsákmányolva. És értéktöbblete mindig szolgálhat alapul az osztályharc jogos voltára csak, hogy a legnagyobb hiba ottan történt meg a munkásmozgalomban, hogy akik megértették Marxnak a tanítását és tudták, hogy a kizsákmányolás csakis a termelés színteréhez vezethető vissza, ahelyett, hogy a munkásosztályt ott hagyták volna a tényleges osztályharc terén küzdeni ahol maga a kizsákmányolt bérmunkás vívta volna meg a saját harcát a bérrendszer eltörlésére. Ahelyet politikai pártokba tömöritették az osztályharcra kész munkásosztályt. A politikai pártoknak ők lettek azután a hivatalos vezérei. Ezek a politikai vezérek tudták, hogy a munkástömegekben nagyon sok van olyan, aki gerinc- I télén arra, hogy önmaga vívja a saját osztályának harcát; de j azt is tudták, hogy a kizsákmányolt munkástömegek elégedet- | lenek sorsukkal és könnyen, szép ígéretekkel meg lehet nyerni a nagytömeget arra, hogy a politikai programmal tényleg a munkásosztály érdekeit szolgálja. Mert a politikai vezérek úgy gondolták és gondolják, hogy sokkal könnyebb a munkásszavazatok révén bejutni a képviselő — vagy miniszteri állásokba mint a hatalmas kapitalizmust legyűrni az osztályharc szinterén. Egy megjegyzést kell, hogy tegyek itten azoknak kielégítésére, akik azt az érvet hozzák fel az IWW ellen, értve a kommunistákat, (?) hogy hol az IWW? Hogy husszonkilenc év alatt nem fejlődött annyira mint a kommunista párt? Azoknak azt hozhatom bizonyítékul, hogy sehol máshol nincsen ennek a hibája mint abban, hogy sokkal több az olyan munkás aki hisz — mint aki tud. Vagyis az osztálytudatosak száma sokkal lassabban gyarapodik, mint a hiszékenyeké. Azért van az, hogy a proletár diktatúrába hívőknek a száma sokkal nagyobb, mint azoké, akiknek nem kormányváltozás a céljuk, hanem rendszer változás és a politikai pártdiktatura helyett ipari adminisztrációt létesíteni, ahol a bérrendszer már csak a múlté lesz. A munkásmozgalomban azok a csoportok, akik pártdiktaturá- ért küzdenek nem lehetnek mások mint a munkásmozgalom fascistái. Mert a feltörekvő munkásmozgalom nem lehet hive semmiféle diktatúrának még ha azt proletárnak is hívják — pedig még ilyen diktatúra sehol sem létezik, habár vannak különböző diktatúrák, de nagyon keveset különböznek egymáás- tól. Mind az elnyomatáson alapszik és a kizsákmányoláson, mert ami a dolgozók millióit rabszolgává teszi, az semmi más mint a bérrendszer vagy árurendszer. És ez éppen úgy megvan Stalin birodalmában, mint Hitlerében, vagy Musso- liniében. És hogy ezt mind megtudjuk szüntetni, építeni kell az osztályharcosoknak azt a táborát, amely nem a hiszékenységen alapszik, hanem a tudatosságon és ez pedig nem lehet semmi más mint elsősorban tanulmányozni a rendszer összetételét, megérteni az osztály harcot, és küzdeni a leg- hathatósabb eszközzel (nem a szavazó cédulával) a munkás- osztály ipari szolidaritásával, úgy, hogy mikor a kapitalizmus ellen küzdünk ne tekingessünk a parlamentek felé, sem a városházára. De azzal sem tudjuk megijeszteni őket, hogy a reakciós egyletekkel karöltve anti fascista gyűléseket vagy ligákat rögtönözünk, csak egy módja van, hogy megalapozzuk az uj társadalom jövőjét a munkásosztály reményét az ipari adminisztrácciót, hogy a gyárakba megyünk ahol a kizsákmányolás történik és megszerezzük a kizsákmányolt bérmunkásokat, de nem az utcai tüntetésekre, sem a kommunista szavazólapokra való kereszt csinálásra. (Lásd a 6 millió német kommunista szavazatot és tanulj belőle, — szedő.) Hanem arra az akcióra, hogy lefoglaljuk a termelő eszközöket, hogy aztán a termelésbe résztvevők magok nevezzék ki saját ipari szervezeteikből azokat az ipari adminisztrációba, akiknek kötelességük lesz a dolgozók által megszabott módon a termelt javak elosztását végrehajtani úgy, hogy minden munkás megkapja nem a bérét — hanem munkájának teljes gyümölcsét. Ezért küzd az IWW. És ha bármelyik dolgozó ezt akarja megvalósítani, ne kövesse az ígérők pártpolitikáját, hanem csatlakozzon az ipari szabadságért küzdők oztályszervezeté- be, hogy minél előbb megvívhassuk az osztályharc utolsó győzelmes ütközetét az ipari szabadságért. A kapitalizmus a bérrendszeren — vagy árurendszeren alapszik. Ott ahol bérrendszer van, ott kapitalizmus is van. A forradalmi munkásmozgalom csak egy utón haladhat és azok akik másért mint a bérrendszer megszüntetéséért folytatnak harcot, célnélkül küzdenek s mi nem haladhatunk egy utón velők, mert a munkásosztály történelmi hivatása csak egy lehet. Megszüntetni a bérrendszert. Meghivó Az IWW burnsidei magyar csoportja 1934 március 31-én, szombaton este 7 órai kezdettel tánccal egybekötött TEA ESTÉLYT rendez. Kérjük a Bérmunkás olvasóit, hogy erre az alkalomra hozzák el ismérőseiket, barátaikat is, mert ezen alkalommal a jelen társadalmi eseményekről Wiener Andor -mtárs egy rövid tudományos előadást fog tartani. Hogy ezen estélyen MINDENKI megjelenhessen a részvételi jegy árát 15 centben állapítottuk meg. A jövedelem a Bérmunkás támogatására lesz fordítva és ezért is hisszük, hogy a 9348 Cottage Grove Ave. helyiség megtelik az érdeklődő munkástársakkal és munkástársnőkkel. A BUFFALOI MODERN SZÍNKÖR április hó 8-án, vasárnap nagyszabású szinelőadást rendez a Liberty Hallban. Színre kerül a RÓZSADOMB zenés vígjáték, amelyben a főszerepet a közkedvelt Rácz Jancsi és zenekara játsza. Ha egy élvezets előadást óhajt látni, úgy szerezze be jegyét előre, mert az érdeklődés olyan nagy, hogy április 8-án, az előadás napján a Liberty Hallban kikeli függeszteni a táblát, hogy MINDEN JEGY ELKELT. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
