Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-01-13 / 774. szám
1934 január 13. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK A mankón járó tudomány, mely hol itt, hol ott letelepszik, illetve beíogadtatik egy-egy ideálisabban gondolkodó ember otthonába, évezredeken keresztül folytatott vándorlásába talán már bele is unna, ha amolyan húsból, vérből való emberfajta lenne. Befogadták, dédelgették a mindenkori uralkodó osztályok, nyesték a szárnyait, regulázták, saját hatalmuk, pénztárcájuk dagasztására használva fel ideig óráig. S nem rajtuk múlott, hogy örökre, úgy mint a materiális életföltételeket, maguknak lefoglalják. A klastromokban, szemináriumokban, királyi lakokban hízelegtek neki; mágnások parfümös otthonaikban cifra rongyokkal, csillogó ékszerekkel díszítették fel s a szűzi tisztaságot, korlátlan szabadságot szomjazó tudomány ki- lopódzott a szabadba. Mig a vérszomjas zsarnok vigyorogva táncolta körül a felcifrázott tudás fáját, a mostohaságát érző tudós mértföldes lépésekkel haladt tova, sugaraival a penészes odúk, piszkos kunyhók nyílásain igyekezett behatolni a szenvedő ember agyához, forradalmakat, lázadást szítva. A természeti tünemények megértésének egyszerűsítése, a misztikumból való kiemelése, kézzel fogható bizonyítékok halmazát rakta a tudnivágyó elé ,s minden egyes megnyilatkozása gyöngíti a tudatlanság vámszedőit. Keresztre feszíthették, gúzsba köthették, megégethették a testét, az eszme beférkőzött egy másik, számtalanok agyába, mert az emberi elme kutató, felismeréseket követelő természete vele születudom. Annyit láttam csupán, hogy maga fölé emelte a lovaglóostorát és végigsujtott a gyereken. — Takarodj! — kiáltotta fölgerjedve. Megállóit a szivem verése. Odamentem. Jlancsi szótlanul, mereven állott. Sirt. Édes, kis maszatos arcán végigfolytak a könnyei. A keserűség, a csalódás, a megalázott szerelem vihara zaj- gott bennem. Intettem a gyereknek hagyjon magunkra bennünket. Megvártam, amig elment, akkor odaléptem elébe. — Teljesen fölösleges, hogy ezen a szegény gyereken töltse ki a bosszúját, amiért. . . Nem várta meg, amig befejezem. Megvetőleg legyintett: — Ugyan kérem! Elfordult. Láttam, köny szökött a szemébe. Szólni akartam, de futott be a házba. Értetlenül, megzavarodva mentem vissza a kertbe. Este a nagybátyám odaszólt hozzám, hogy be kellene szalajtani valakit a városba orvosért, mert Jancsi magas lázzal hirtelen megbetegedett. Magam mentem az orvosért. Amikor az orvossal beléptem a tett. A még meg nem született gyerek tudatos felismerésének kibontakozásában ott van az örökvágy, megragadni s tovább fejleszteni elődjeinek / ismeret — sikereit. Elzárni tőlük ezeket, gyáva, erőtlen kísérlet. Mig az ókor és a középkor silány technikai felszerelésénél fogva könnyedén ment a tudománynak szükkörökbe való szorítása, a betűk sokszorosítása nagy nehézségekbe ütközött; mig az irás-olvasás mestersége csupán a kiváltságosok tulajdona volt, az igazi felismerés zászlóvivőjének bebörtönzése, lefejezése, hosszú időkre visszaszoríthatta a világosság terjedését. Nem igy korunkban Az analfabéták száma mindegyre fogy. Ezt ellensúlyozandó az ó és középkori zsarnok leszármazottjai, az aranykirályok ráfeküsznek az iskolákra. Megmérgezik a tananyagot. Terjed az ismeret. De a megfertőzhetett ismeret! És a tudás, mely évezredeken át bujdosva, rabbilincseket csörtetve megőrizte tisztaságát, hozzánk, tradíciókat sutba vágó proletárokhoz fordul segítségért. Nem a saját önző érdekeiért, saját javunkért. Amennyiben meghallgatjuk hivó szavát, annyiben segítünk egy uj kor felépítésében. Amennyiben követjük útmutatásait, annyiban segítjük a jövő generációt technológiai fejlettségünk követelményeit kielégítő uj berendezkedést csinálni. Ennek feltétele: a megalkuvásnélküli ipari unioniz- mus terjesztése. I EINSTEIN ELMÉLETE. Mely a fény terjedése gyorrosszlevegőjü cselédlakásba, Erzsiké ott ült a kis beteg fejénél. Felugrott, amikor bennünket megpillantott. — Jöjjenek, — rebegte magas a láza. — Olyan félelem gyötör. Az orvos megvizsgálta Jancsikát. Nem sok jóval biztatott. Tífuszra gyanakodott és rögtön intézkedett, hogy a kis beteget elkülönítse a külvilágtól. Erzsiké hallani sem akart arról, hogy ne ő ápolja Jancsit. — Mellette akarok maradin, — mondta a gyöngédségnek és szeretetnek azon a hangján, ami előre elveszi az idejét minden ellentmondásnak. Én fölizgatott lélekkel figyeltem. Ebben az asszonyban két szív dobog, mondtam magamban. Egy hiú, gőgös szív és egy érző, meleg vérrel teli szív. Jancsi állapota egyre rosz- szabbodott. Mondanom sem kell, hogy ő percre sem mozdult mellőle. A gyereket az ő kitartásban, gyengédségben páratlan önfeláldozása mentette meg. Boldogan mondtam a gyereknek : saságának határozott méretein alapszik, úgy látszik, módosításra szorul. Tudvalevőleg Einstein 1905 óta dolgozik elméletén s a világháború utáni években hozta napvilágra kutatásai pozitív eredményét. Mint őszinte tudós, természetesen nem is jelezte annak csalhatatlan, végleges voltát. Sőt első bejelentése óta is több Ízben módosított rajta. Az amerikai tudósok egyesülete most ülésező konvencióján Bostonban jelentik Dr. Dayton C. Miller 40 évi kísérletezésének eredményét, mely ha igazolást nyer, a tudás világában éppen olyan forradalmi változást fog előidézni, mint Einsteinnak első felfedezése. Dr. Miller a Dr. A. A. Mi- chealsón által 1887-ben megkezdett kísérletezéseit folytatja, ki a fény tovaterjedésének gyorsaságát külömböző megfigyelő állomásokról irányítva, később egy 1 mértföld hosszú légmentes csőben a külső zavaró elemektől elzárva próbálta lemérni. Mielőtt e kísérlete befejezést nyert volna, elhalálozott, Miller, ki vele együtt működött, azonban tovább folytatta s ebbeli munkája az, mely a tudós világot meglepetésszerűen érinti. 1927-ben a Mt. Wilson-ról egy másik hegytetőn elhelyezett tükörbe irányozta a fényt, mely másodper- cenkint 186.234 mértföldnyi utat tett meg, mig a légmentes csőben haladó fény sebessége 186.271-ben állapíttatott meg. A kísérletező tudósok szerint a fény tovaterjedésének sebessége a nap külömböző óráiban váltakozik, úgyszintén az év külömböző szakaiban egész 12 mértföldnyi külöm- bözetben másodpercenkint. Ezek a megbízható műszerek segélyével vett méretek a fény sebességének fluktuálciójáról megdönthetetlenül tanúskodva — No kis öreg, most már ne busulj. A hét végén már kilovagolhatsz. Jancsi ajkán mosoly suhant át: — Én nem szeretek lovagolni. Maga jobban tud. Elsápadtam. Hirtelen világosság gyűlt a lelkemben. Mit beszélt, miket sugdosott ez az asszony ennek a gyereknek a fülébe, csakhogy meggyógyítsa a lelkét, amiért olyan kegyetlenül bánt vele. Az öröm csaknem elvette az eszemet. Hozzáléptem. Félrevontam. — Maga. . . — kerestem ujjongó felindulásomban a szavakat, — Maga bevallotta ennek a gyereknek, azért bánt vele úgy, hogy engem beavatkozásra kényszeritsen ? Reszketett. Lezárta a szemét. — Be. . . — lehelte. Átöleltem. Fájdalmas könny csillogott a szemében. Jancsi a keze után nyúlt. — Ne tessék sírni, — mondta kedves, vigasztaló hangon. — Most már meggyógyulok. A napfény bemosolygott az ablakon. Erzsiké szeméből kibuggyant egy nagy, meleg könnycsepp és lehullott a kezünkre. aláássa Einsteinnak, merev, határozott méreteken alapuló elméletét, innen a nagy meglepetés. Ami ismét csak azt látja bizonyítani, hogy a kísérletezés a föld külömböző sarkából kiindulva, külömböző egyénektől vezetve, egymást kiegézsitő emberi törekvések, melyek ha őszinték, magukat a tudósokat is újabb kutatásokra sarkalnak s minden pozitív eredmény hozzájárul az ember önfelismeréséhez. Ha egyszer széttörjük a gazdasági függőség rabbilincseit, a tudás szabadon szárnyalhat s csodákat teremt számunkra. FARIZEUSOK. A detroiti bankbukások idején csak 90 millió dollárt veszített Ford. Az ember azt hinné, hogy ez gondterhes vonalakat rajzol arcára s ő csak mosolyog. Hogyne. Hisz még mindig van neki kb. négyszer annyi tartalékban. “Engem nem érdekel a pénzcsinálás.” Természetes, hogy nem. Elvégzik ezt ő helyette hajcsárjai a milliókat érő gépek és az éhséggel küzdő proletárok segítségével. “Mi is a pénz?” s mindjárt válaszol is — “egy postabélyeg, melylyel a létszükségletek szétosztását lebonyolítjuk.” Ez az aranyborjú szentségének tagadása. “Nem lehet ipari túltermelés mindaddig, mig milliók az éhhalállal küzdenek s rongyokban járnak.” Tudatiban kétlaki voltának, mosolyogva jegyzi meg: “ez úgy hangzik, mintha én hinnék egy ipari Paradicsomban.” Vannak bambák, kiknek úgy hangzik ez, de nem azoknak, kik a Ford-telep előtt fagyasztó hidegben munka helyett sor- tüzet és vizipuskát kaptak. Ezek tudják a radikális kijelentések aljas, behízelgő, hazug voltát. A Ford-telepről a szanatóriumokba, kórházakba került bénák, rokkantak ezrei ezt másként tudják. TŰZ ÉS VIZ. Páter Coughlin dörög: termeljünk szükségletek kielégítésére és — tisztességes haszonért.” A Harward egyetem profesz- szora, Mr. Slichter erre azt mondja: “nem bírom megérteni, hogy lehetne a haszoncsi- nálást ellenőrizni azon egyszerű oknál fogva, mert a haszon megszabása lehetetlen.” A Wobbly, gazdaságtan ezt már rég tanítja. Csoda, hogy már az egyetemig is eljutott. “ZAVARBAN vannak a közgazdászok” véli Mr. Love, a gazdasági jelenségek szindikátusok lapjában félremagyarázó j a. Mi ajánlnánk neki egy kurzust a “Worker’s College”-ban, ott biztosan szétoszlatnák az ő és közgazdász barátainak zavaros fogalmait. Vagy addig várnak, mig mi kényszerítjük gazdaságtani előadásaink meghallgatására? Ez is elfog jönni, hamarább, mint a paraziták szeretnék! S—n.
