Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-01-13 / 774. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 január 13. BÉRMUNKA S (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W._________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 10 One Year ......................$2.00 Félévre ........................... l.v.0 Six Months .....■............ 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Single Copy ................. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P, O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y, to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Kétféle mértékkel Tizenöt esztendővel ezelőtt az IWW 161 tagját a törvényszék vádalá helyezte. Az ügyészség legfőbb vádja az “elvinyilatkozat” volt, amely félremagyarázhatatlanul állapítja meg, hogy a munkásosztály és a munkáltató osztály között nem lehet közösség. Az elvinyilatkozat második szakasza megállapítja, hogy “E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.” A chicagói törvényszék, ahol ez a világra szóló tárgyalás folyt az IWW 161 tagját egytől huszesztendeig tartó börtönnel sulytották, mert nemcsak vallották az “elvinyilatkozat” igazságát, de ott a tárgyaló teremben annak védelmében a legtüzesebb szónoklatokat mondották el. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága jóváhagyta p chicagói ítéletet, amely “jogerőre” emelkedett és még ma, ti- zenötesztendő után is ebből a tárgyalásból kifolyólag a börtönök vasrácsai mögött vannak a munkásosztály bátor, harcos tagjai. Az elmúlt tizenötesztendő világégése és gazdasági megrázkódtatásai igazolják az IWW elvinyilatkozatának megállapításait, mert hiszen a depresszió, amely alapjában ingatta meg a rendszert teljes építményében, forrásában oda vezethető visz- sza, hogy a munkáltató osztály nem ismer határt a kizsákmányolásban, hogy a termelt javak elosztása nemcsak aránytalan a termelőkkel szemben, de olyan “igazságtalan,” amely ma az IWW-istákon kívül, a munkásosztályon kívül álló polgárság szemét is kinyitotta, hogy ha ezen nem változtatnak, az egész rendszerüket a fölbomlásnak, a megsemmisülésnek teszik ki. Tizenöt esztendővel ezelőtt 161 iWW-istát az igazságtalan társadalmi berendezkedés felismeréséért a törvényszék és a legfelsőbb bíróság bűnösnek mondta ki és az ország közvéleményét irányitó sajtó majdnem kivétel nélkül tapsolt, örömét fejezte ki ezen Ítélet felett. Az elmúlt héten Roosevelt elnök a törvényhozás uj ülés szakának megnyitása alkalmából beszédet mondott a képviselők és szenátorok közös gyűlésén, ahol a mai helyzetért a gyárosokat, a bankárokat és mindazokat tette felelőssé, akik a munkásosztály kezemunkájából csak hasznot húznak anélkül, hogy magukat a termelő munkásokat is az emberhez való megélhetés lehetőségéhez juttatnák. Roosevelt elnök nemcsak e felismerést jelentette be, de azt a szándékát is, hogy harcot fog folytatni, hogy ez az állapot megváltozzék. Éhez kérte mindkét törvényhozó testület támogatását és elsősorban mi munkások által, gondolatban fel sem mérhető billió összegek megszavazását. Bizonyos, hogy a törvényhozók és a nagyszámú hallgatóság között ott a helyszínen voltak olyanok is, akik tizenötesztendővel ezelőtt az IWW 161 tagjára az egytől huszesztendei börtön büntetést kimérték. Ezek most a törvényhozók nagy többségével és a közvéleményt jelentő sajtóval tapsoltak Roosevelt elnök megállapításain és terveiről napokig írnak és beszélnek, mert beigazolást nyert előttük is, hogy a nagy vállalatok, a nagy bankárok, akik a szó szoros értelmében bírják ennek az országnak temérdek kincseit, annak minden javát CSAK a maguk részére használják ki. Roosevelt elnök legvilágosabb meglátása az, hogy a politikai intézménynek nem tekint fontosságot a gazdasági krízis leküzdésében. Maga ez a beismerés az elnök részéről is igazolja az IWW tanítását és az elvinyilatkozat minden betűjének megállapításait. De amig Roosevelt mentési kísérlete a rendszer alátámasztását jelenti, esetleg egy darabb nagyobb kenyérrel a munkások részére, addig az IWW tanítása szerint a munkásosztálynak hivatása van a szervezkedés által és ez a bérrendszernek a megszüntetése, mert csak abban a rendszerben szűnik meg a kizsákmányolás, amelyben nincsen magántulajdon, vagyon felhalmozódás. UJ ÉV! Uj év! . . . Mennyi örömet, mennyi reményt, Mennyi bánatot rejtesz magadban? Mennyi csalódás, csalfa tünemény És mennyi nyomor kullog nyomodban? Vágyva várja tőled a megváltást Az éhes proletár. . . hogy lesz kenyér; A gazda. . . bő szüretet-aratást. . . A gyár a munkás vért, mely kincset ér. De én mást várok és nem ezeket. . . — Fájó bus szivem sokkal többre vágy — Nem kívánok pénzt, kincset, ezreket, Csak mikor hangzik: “eddig s nem tovább!” Bíborba szökő uj évre várok én, Mikor búgva zeng a győztes harsona. . . Fénylő tüz-sugárral az ég peremén Ragyogva égjen, hogy: “mostan vagy soha!” Azt várom, hogy elbukik a zsarnok S nem lesz rabszolga már a föld tekén. . . Ezért sir a lelkem. . . Én csak erre vágyok, Csak ilyen uj évet várok bízva én! GLÜCK JENŐ. Egy a sok közül “Mind két ország hasznát fogja látni ennek az elismerésnek” jelentették a disz szónokok az orosz megbízott Litvinoff tiszteletére rendezett new yorki nagy banketten. Amerika részéről sietnek is ennek az előnynek a kihasználásával, mert a tizenöt esztendő óta összefogott nem kívánatos orosz alattvalókat most törvényesen deportálják, küldik vissza orosz földre. Az amerikai elvtársak erős harcot fejtettek ki a deportálások ellen most valószínű győzelemnek könyvelik el ezt is. De vájjon mi a véleményük a két ország ilyen barátsága felől a deportálások előtt állóknak? Hogy mennyi “kedves” meglepetést tartogat még az itt élő orosz és általában az amerikai munkásságra Amerika és Oroszország “kibékülése” azt csak sejteni engedik azok a meleg hanoii és nagy reményű nyilatkozatok és kijelentések, amelyek Wall Street és általában a nagytőke orgánumain kihangzik. Éppen ezekben a körökben általános az a nézett, hogy a szovjet kormány a tizenkettedik órában rakott mankót a düle- iező amerikai tőke hóna alá. így nagy kérdő jeli a világ gondolkodó munkástömegei részére, hogy a szovjet kormány illetve Litvinoff kinek tett nagyobb szolgálatott az újjáépítésben erősen haladó szovietnek vagy a felbomlás előtt álló amerikai tőkés rendszernek? Nem hisszük, hogy a válaszra sokáig kell majd várakoznunk. ELV1NYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földei, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
