Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-09-23 / 758. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 szeptember 23. BÉRMUNKA S Ösztönszerü direkt akció (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2 00 One Year .....................$2.00 Félévre ......................... l.iO Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to; “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S, Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd„ Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD “Harcoljunk a segélyért” Három esztendővel ezelőtt Clevelandban egy nyilvános nép- gyülésen az IWW szónoka azt mondotta a kommunisták segélyt követelő akciójára, hogy az munkás ellenes, mert a hatalmon levők, a könyör adományokat kiosztók a segélyért jelentkezőket fogják felhasználni a jobb helyzetért küzdők letörésére, valóságos scabolásra, munkás árulásra fogják kényszeríteni. A jelen levő “kommunisták”-nak magukat vallók csürhe módjára támadtak a szónoknak ezért a kijelentéséért és ha fizikai túlerőben érezték volna magukat, talán a lincseléstől sem riadtak volna vissza. És amikor a négy esztendős gazdasági válság folyamánya- ként a mai rendszer urai a saját helyzetük erősítésére felállították a városi és állami segély szervezeteket, amelyek csak éppen az éhen hálástól mentik meg a munkások és azok családjait, ellenben kiöltek belőlük minden a munkásság jobb jövőjéért való lelkesedést, bizodalmát, az IWW szónokának fenti kijelentése a szó teljes értelmében éppen itt Clevelandon beteljesedett és szinte kiváncsiak vagyunk látni az akkor lármás “kommunistákat,” hogy tud-e pirulni az arcuk ezen esemény hírére. Az országszerte ismert Swift hús csomagoló cég Cleveland west sidei telepén dolgozó auto vezetők részben a leszállított munkabérek elleni tiltakozásukat akarták kifejezni, részben pedig mert a társaság megtagadta a munkások szervezetének az elismerését a munka beszüntetését határozták el. Néhány óra múlva a Cleveland Railway Co., amelynek a munkásai csak néhány nap előtt álltak hasonló követelésekkel a munka- beszüntetés előtt, nagy társas kocsija érkezik a west sidei Swift telep elé, amelyből vagy 50 ember száll ki, hogy a sztrájkolok helyét elfoglalják. Rövid kutatás után kiderült, hogy ezeket az embereket a városi welfare, a segélyző szervezet menhelyéről toborozták össze, valószínű azzal, hogy ha nem vállalják a munka alkalmat, a segély bizottság mint munkakerülőket leveszi a segélyezés listájáról. * Nem kívánjuk azt az 50 embert, akik ez esetben kényszerülve voltak a munkát vállalni, teljes egészében az eseményekért okolni, mert azok munkásárulása sokkal nagyobb mértékben nehezedik azoknak a fejére, akik elhitetni próbálták a munkásokkal, hogy a segélyezés forradalmi követelés és nem a szervezkedés teremtette munkás erő tömörítésére oktatták a munkásokat. De ugyan akkor magát az IWW-t is úgy állították a szükségben levő munkások tömegei elé, mint amely szervezet nem a munkások érdekét tartja szem előtt, amikor nemcsak hogy nem támogatja a segély intézmények felállításának a követelését, de egyenesen azok ellen harcol. Az első adott alkalom bizonyítéka annak, hogy az IWW megállapítása volt a helyes ezekkel a hamis törekvésekkel szemben, mert hiszen ez nem egy kivételes eset, amely a Swift telepi munkabeszüntetéssel kapcsolatosan bekövetkezett, hanem előttünk áll számos hasonló esett az állami segélyzéseket bevezetett európai országokból. Bizonyos, hogy a hamis eszközökkel harcoló kommunisták ezt az eseményt nem fogják regisztrálni, hanem most is megállapítják, hogy tévesen látták a helyzetet és uj thézisekkel tovább fogják bolonditani a munkásokat, ahelyett, hogy tisztán és érthetően a munkások Egy Nagy Ipari Szervezetének a felépítésére serkentenék azokat, akikhez hozzá férhetnek. Ezt a munkát önzetlenül, egyedül a munkásosztály érdekében csak az IWW végezte a múltban és végzi a jelenben, amit nap-nap után több és több munkás lát meg, aminek fényes eredménye az IWW kibontakozása az ország számottevő ipari telepein. _______________ November 12. A Bérmunkás útra indulásának évfordulóját ünnepük meg magyar ajkú ipari forradalmárok november 12-én, szerte az rszágban. . .,, Az eddig beérkezett jelentések szerint Bridgeport, Conn-tol hicago, Ill.ig mindenütt ünnepélyeket rendeznek, amelyek mélik lesznek a Bérmunkás 21 esztendős múltjához. A munkásság és a munkáltatók érdekei egymással homlokegyenest ellentétesek. Éppen ezért, mindkét hadakozófél olyan eszközöket használ az osztályharcban, melyek céljainak legjobban megfelelnek. Az iparoktól távol élő iparfejedelmek sokkal okosabbak a közép- osztálynál és igy nem is veszik komolyan a politikusokat. Sőt e tekintetben okosabbak a munkásság nagy részénél is. A valódi tőkés megveti, gyűlöli a politikust. Csupán eszköznek használja. Tulajdon jogánál fogva vagyonának gyökerei az iparokból táplálkoznak. Jövedelmét a munkások béréből kiizzasztott profit képezi. Nem tűri, hogy bérharc esetén közibük és bérrabszolgáik közzé a politikusok beavatkozzanak. Ha például úgy akarják, hogy a munkásaik hosszabb munkaidőt és kevesebb bérért dolgozzanak, avagy helyettük nőket és gyermekeket alkalmazzanak bárki megkérdezése nélkül egyszerűen megcsinálják. Nem hívják a politikusokat segítségül. Ugyan minek is tennék, nincs rá szükségük. Minden egyes alkalommal, midőn elbocsájtják, vagy csoportostól lerakják munkásaikat a munkáltatók, direct akciót alkalmaznak. Minden egyes alkalomkor, ha fekete listát vezetnek be, ha kémrendszert alkalmaz- ; nak a munkán, ha sztrájktö- ■ rőket, gunmeneket bérelnek, ha , a munkamenetét meggyorsítják, ha a munkaviszonyokat rósz- : szabbá teszik bérlevágással, 1 munkaidő meghosszabbítással, ] a munkáltatók ipari cselekvést . gyakorolnak rabszolgákkal . szemben. A depresszió nem más, mint ; a munkások kizárása. Az ipa- . rok tulajdonosai, azon egysze- j rü oknál fogvást, mert profit ’ harácsolásra nincsen kilátás i lezárják a gyárakat. A összes ] politikusok a világ minden törvényével vagy hadseregével ; sem képesek a gyárak megnyi- i tását ki kényszeríteni. A mun- : káltatók teljes tudatában van- i nak az ipari erő jelentőségének. < Hiszen állandóan alkalmazzák: sztrájkok, kérlelhetetlen kizárások és szabotázs formájában a munkások ellen. De a leghatározottabban ellenzik, hogy munkásaik hasonló eszközöket használjanak. Ám védekezésükben, egyetlen rés eltorlaszolására mégis képtelenek: mert profitjukat kizárólag a munkások bőréből sajtolják ki. S ha a munkások “teljesítő képességük öntudatos vissza vonásával” egy bizonyos határon túl, vagy teljes egészében ellenszegülnének a kizsákmányolásnak a kizsákmányolok vajmi keveset tehetnének. Mert gépjeik: sem profit, sem más egyebek előállítására nem alkalmasak anél-. kül, hogy munkások verítékével olajoznák azokat. Mindennél jobban rettegnek az Általános Sztrájk (tulajdonképpen) általános kizárást —- a munkáltatóknak, az iparokból való kizárását eredményezheti. E roppant ipari erővel szemben védekezni, ravaszságuk és erejük latba vételével sem képesek. A női ruha készítők sztrájkja végett ért CHICAGO, ILL. — Több heti munkaszünet után a női ruhakészítő gyárakban dolgozó munkások ismét felvették a munkát, számszerint közel tízezren. Az uj egyezmény szerint a bérek 14 és 39 dollár között váltakoznak, ami heti négy illetve öt dollárral kevesebb mint az eredeti követelések, amelyek 18 és 44 dollár voltak. Az elfogadott bérek az NRA által megállapított vonalon vannak, melyeknek betartására kötelezték magukat a munkáltatók. A munkások egy része már a sztrájk kezdetén tagja volt az International Ladies Garment Workers Unionnak és a sztrájk alatt nagy százalékban csatlakoztak a szervezethez. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földei, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül.
