Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-09-23 / 758. szám

1933 szeptember 23. BÉRMUNKÁS 3 oldal A Marine Transport Workers konvencióról A. Terzani tárgyalását a bíróság elhalasztotta NEW YORK, N. Y. — At- hos Terzani fiatal anti-fascista tárgyalását — akit társának meggyilkolásával vádolnak As­toriában az amerikai “Khaki Shirts” fascisták gyűlésén — el­halasztották. A tárgyalás ere­detileg szept. 25-ére volt kitűz­ve, azonban a védelem kifogá­solta az idő rövidségét és kérte a tárgyalás kitolását későbbi időre. A tárgyalás elnapolását Har­ry Sacher a Tarzani Defense Committee ügyvédje két okból látta szükségesnek: 1. hogy Arthur G. Hays a védő ügyvéd jelenleg Európában van öt he­ti időtartamra; 2. hogy Terza­ni és más szemtanú állítása szerint a gyilkos a Khaki Shirt társaságnak a tagja és a vé­delemnek több dőre van szük­sége az adatok megszerzésére. Terzani — a vádlott — biztosí­ték alatt szabadlábon van és igy nem sürgős a tárgyalás korai megkezdése. Boykott a Yakima, Wash.-i gyümölcsre NEW ORLEANS, La. — A kapitalista világot a történelem legsúlyosabb válsága őrli. A munkásosztály roskadozik a négy év nyomorának súlya alatt, mely a dolgoó osztályt a megélhetési lehetőségtől fosztja meg. Az amerikai mun­kásságot csalétekkel próbálják elnémítani az NRA neve alatt. A fascismus sápjai fojtogatják némely ország munkásait, mig teljes erővel dolgozik, hogy az egész világot hatalmába kerítse. A munkásság végre elhatároz­ta magát a megélhetési viszo­nyok javításáért és a fascis­mus elleni harcra. A viziszállli- tó munkások között azonban a szervezettségnek alig lehet nyo­mát találni. . Ily viszonyok között ült ösz- sze az IWW 510. számú Mari­ne Transport Workers Ipari szervezet konvenciója szeptem­ber 1-én, d. e. 10 órakor. Miután a konvenció megala­kult, a szervező bizottság és az Ipari Szervezet tisztviselői tet­ték meg jelentéseiket. Ezután a levelek és ajánlatok olvastattak fel. A Nemzetközi Munkás Szö­vetséggel való szoros összeköt­tetés létrehozását célzó aján­lat tárgyalása foglalta le nagy­részét az első napnak. A jelen időszak válságos a viziszállitó munkások történeté­ben. Az iparban foglalkoztatott munkásság nemcsak, hogy ala­csony bérek és gyalázatos mun­kaviszonyok mellett kényszerül dolgozni, hanem a létező szer­vezetek össze-visszaságában kép télén felismerni a megfelelő szervezetet, mert mindenik az­zal apellál a munkássághoz, hogy a támogatással az “egye­düli” megfelelő szervezetet támogatják. Ezen szervezetek a helyi “klub”-októl a kommu­nista párt védőszárnyai alatt lebegő Marine Workers Indust­rial Unionig váltakoznak. Van közöttük elszigetelt, függet­len és az alvilági alakok által irányított szakszervezet. Töb­bek között a régen elavult ISU valamint százpercentes amerikai szervezetek. A munkásság meg­tévesztésére alakult fanatikus és megtévesztő szervezetek vá­sári lármájából, mint a harang csengő hangja hallatszik ki az IWW forradalmi Ipari Unioniz- must hirdető üzenete. A konvención összegyűlt de­legátusokra hárul a feladat, oly program kidolgozására, mely ,a viziszállitó ipar jelen köve­telményeinek megfelel. Azon hozzáértés és munkakedv, mely- lyel az ország minden részéből egybegyült delegátusok kezelik ezen kérdést, kétségtelenül meg­hozza a kívánt eredményt. Miután a konvenció döntött ezen kérdésben a tagság elé ke­rül jóváhagyás végett. Általá­nos tagszerzési kampányt he­lyeztek kilátásba mely ismerve az IWW tagságának tradicioná­Az IWW Aberdeen,-i (Wash.) tagjai 1933 aug. 3-án, rendkí­vüli gyűlésen a következő ha­tározati javaslatott fogadták el: Tekintettel arra, hogy 1933 aug. 24-én, a farmerek és pol­gárokból összeállóit csőcselék fegyveresen megtámadta a sztrájkoló gyümölcsszedő mun­kások picket vonalát a Wash­ington államban levő Yakima Valley ben amikor ezek semmi­féle törvénytelenséget el nem követtek, hanem alkotmányos jogaikat gyakorolták és továb­bá: Mivel a letartóztatott picke- teket kihallgatás nélkül a bör­tönökben tartják: lis harcikészségét, kétségtelenül eredményes lesz. Sajtó bizottság. Mi, e gyűlésen egybegyült IWW tagok egyhangúlag ki­mondjuk a bojkotott a Yakima Valleyben termelt összes áruk ellen és felszóllitjuk az IWW összes csoportjait, rokon szer­vezeteket, valamint rokonszen­vező magánosokat az Egyesült Államokban és az egész vilá­gon, hogy hasonlóan cseleked­jenek. Továbbá e gyűlésen elhatá­roztatott felszóllitani az Egye­temes Központot hogy ezen ha­tározati javaslatott az IWW összes lapjaiban közzé tegye, valamint egy-egy példányát megküldje az IWW összes cso­portjainak, rokon szervezetek­nek és rokonszenvezőknek az Egyesült Államokban valamint a világ többi részében. zolta ki formáját a kastélyt övező jegenyecsoport. Hüs szel­lő járta át a terraszt a me­zőkről meg fölzendült a szöcs­kék szerenádja. Gyönyörű csön­des falusi este közeledett és bársonyos ruhájával gyöngéden takarta be valahol odább az éhező parasztokat. A főbíró még mindig tűnődött majd arra ütötte föl a fejét hogy a kapu előtt csörömpölő mozgolódás tá­madt. Megérkeztek a zsandárok. Az őrsvezető kivált közülük és befelé tartott a kapun. A főbíró megállította útjában. — Maga az Kerekes? — Parancsára főbíró ur! — Nézze csak Kerekes lel­kem, ott a nagyládi laposon vannak a strejkoló aratók. Men­jen csak ki oda, aztán hozza be a főkolomposokat. .. hanem a többit ne engedjék! — Igenis, a főkolomposokat. A főbiró az uraság felé for­dult. — Kérlek, majd megpróbál­juk az egyezkedést szép szó­val. — De kérlek, már mondtam, hogy nem fizethetek. — Hiszen nem is. Bizd csak rám. Negyedóra múlva az őrmes­ter három öreg parasztot te­relt maga előtt. Tiz méterrel utána jöttek a többiek. Elaszot­tan, nehezen vánszorogva hoz­ták hitvány testüket és jöttek csöndesen, imitt-amott halk zúgással, mint a folyón leeresz­kedő árvízi hullámok. Az asz- szonyok a széleken botorkáltak és az egész után húzódott a lányok meg a gyerekek csapa­ta, mint sötét uszály egy feke­te asszonykolosszus után. A ka­pu előtt és a vasrácsok mentén három lépés távolságra egymás­tól, lábhoz tett puskával állot­tak a; zsandárok, ridegen és kemény tartással, mint a kőgát a folyópartokon. Ott megtor­pant a tömeg, az asszonyok le­ültek a porba és csakhamar melléjük roskadt a férfinép is. A terraszról akkor már szé­les ernyőjü lámpa világított le az udvarra és a fényben ott állott a főbiró sötét alakja. A lépcső alján fedetlen fővel a három öreg paraszt, mögöttük a zsandárral. A főbiró rászólt az elsőre: — Hogy hívják magát? A “maga” gyöngéden, él nél­kül fordult ki a száján. — Roma Mező Sámuelnek, instállom. — A Roma az a ragaszték- neve? — A ragaszték. — Hát mit kívánnak az ura­ságtól 7 — Megmondtuk, könyörgöm, a nagyságos yraságnak, hogy nem tudunk meglenni azzal az egy pengővel. Mer’ a szalonna ijs drága lett, a só, meg az os­kola, meg az adó.. . — Ne szaporítsa kend a szót, azt mondja meg mit akarnak? Az öreg ijedten dünnyögött. — Ha az uraság olyan szives volna,, oszt mindenik koronára adna öt krajcárt... A főbiró kis pálcával apró­kat vert a csizmája szárára. Aztán harsányan mondta, hogy odakünn az utón a többiek is hallják. — Hát azt mondom én kend- teknek, Roma Mező Sámuel, hogy az öt krajcárból nem lesz semmi. Egy vasat se kapnak azon felül, amit kialkudtak. Most pedig megvacsoráznak, aztán holnap hajnalban mun­kába állanak mindnyájan. Meg­értették kendtek ? Hogy nem szégyellik magukat, föllázadni a kenyéradó gazdájuk ellen!... Most a középső paraszt szó­lalt meg csöndesen: — Nem lehet, könyörgöm, akárhogy számítjuk is nem le­het. Már csak kérnénk az ura­ságtól hogy öt krajcárral... A főbiró éles szóval vágott rá: — Egy vasat se! Éles hangja keményen szelte a levegőt és erővel, ős makacs­sággal megduzzadva, szállott az udvaron át. — Egy vasat se! A konyha eresze alatt, jó ke­mény szalmadikón kuporgott a szakácsnő hatéves fia, a Sza­badi Matykó. Mellette ült Sza­badi Juli anyja és fáradt ke­zét az ölében pihentette. A fő­biró szavára mind a ketten föl­rezzentek a Juli csak tovább szomorkodott de Matykó mél­tatlankodva sóhajtott: — Hogy egy vasat se. .. Hallja mán édem hogy egy va­sat se. Édes jó istenkém pedig annyi pénze van az uraságnak, hogy temérdek... Sóhajtott is meg ásított is álmosan. Juli a kezével hátra­tolta Matykót, majd csöndesen mondta neki: — Imádkozzál, Matykó, oszt alugy... Matykó csak nézte a zsap- dárt, de aztán úgy fektében mégis összetette a kezét. Ejnye mán, no... gondolta kis eszével, meg kéne kérni a jó istenkét, hogy adjon ezek­nek a szegény népeknek öt karjcárral többet... Hisz ára­mán csak nagyobb ur, mint a főbiró, az csak adhat. .. Matykó nem teketóriázott sokáig. Kapta magát és szép csön­desen fölment a mennyország­ba. Matykó elámult e nagy fé­nyességben, a szive összeszo­rult, majd heves zokogással térdre esett az úristen színe előtt. S ritt egy darabig, nem is tudta meddig, — akkor egy mély zengésű, szélesen dörgő hang talpra állította. — Gyér közelébb, Matykó. Az úristen volt, az úristen szólította. Matykó leakasztotta a kis csizmát a válláról, odatet­te a küszöbre és egészen kö­zel, az úristenhez lépett. Az égi zene elhallgatott, nagy csönd támadt az úristen kasté­lyában. — Halljuk, Matykó, mit kí­vánsz ? Matykó fölemelte a fejét, mely szőke és boglyas volt, mint a kenderkóc, az úristen (Folytatás a 8-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents