Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-09-23 / 758. szám
1933 szeptember 23. BÉRMUNKÁS 3 oldal A Marine Transport Workers konvencióról A. Terzani tárgyalását a bíróság elhalasztotta NEW YORK, N. Y. — At- hos Terzani fiatal anti-fascista tárgyalását — akit társának meggyilkolásával vádolnak Astoriában az amerikai “Khaki Shirts” fascisták gyűlésén — elhalasztották. A tárgyalás eredetileg szept. 25-ére volt kitűzve, azonban a védelem kifogásolta az idő rövidségét és kérte a tárgyalás kitolását későbbi időre. A tárgyalás elnapolását Harry Sacher a Tarzani Defense Committee ügyvédje két okból látta szükségesnek: 1. hogy Arthur G. Hays a védő ügyvéd jelenleg Európában van öt heti időtartamra; 2. hogy Terzani és más szemtanú állítása szerint a gyilkos a Khaki Shirt társaságnak a tagja és a védelemnek több dőre van szüksége az adatok megszerzésére. Terzani — a vádlott — biztosíték alatt szabadlábon van és igy nem sürgős a tárgyalás korai megkezdése. Boykott a Yakima, Wash.-i gyümölcsre NEW ORLEANS, La. — A kapitalista világot a történelem legsúlyosabb válsága őrli. A munkásosztály roskadozik a négy év nyomorának súlya alatt, mely a dolgoó osztályt a megélhetési lehetőségtől fosztja meg. Az amerikai munkásságot csalétekkel próbálják elnémítani az NRA neve alatt. A fascismus sápjai fojtogatják némely ország munkásait, mig teljes erővel dolgozik, hogy az egész világot hatalmába kerítse. A munkásság végre elhatározta magát a megélhetési viszonyok javításáért és a fascismus elleni harcra. A viziszállli- tó munkások között azonban a szervezettségnek alig lehet nyomát találni. . Ily viszonyok között ült ösz- sze az IWW 510. számú Marine Transport Workers Ipari szervezet konvenciója szeptember 1-én, d. e. 10 órakor. Miután a konvenció megalakult, a szervező bizottság és az Ipari Szervezet tisztviselői tették meg jelentéseiket. Ezután a levelek és ajánlatok olvastattak fel. A Nemzetközi Munkás Szövetséggel való szoros összeköttetés létrehozását célzó ajánlat tárgyalása foglalta le nagyrészét az első napnak. A jelen időszak válságos a viziszállitó munkások történetében. Az iparban foglalkoztatott munkásság nemcsak, hogy alacsony bérek és gyalázatos munkaviszonyok mellett kényszerül dolgozni, hanem a létező szervezetek össze-visszaságában kép télén felismerni a megfelelő szervezetet, mert mindenik azzal apellál a munkássághoz, hogy a támogatással az “egyedüli” megfelelő szervezetet támogatják. Ezen szervezetek a helyi “klub”-októl a kommunista párt védőszárnyai alatt lebegő Marine Workers Industrial Unionig váltakoznak. Van közöttük elszigetelt, független és az alvilági alakok által irányított szakszervezet. Többek között a régen elavult ISU valamint százpercentes amerikai szervezetek. A munkásság megtévesztésére alakult fanatikus és megtévesztő szervezetek vásári lármájából, mint a harang csengő hangja hallatszik ki az IWW forradalmi Ipari Unioniz- must hirdető üzenete. A konvención összegyűlt delegátusokra hárul a feladat, oly program kidolgozására, mely ,a viziszállitó ipar jelen követelményeinek megfelel. Azon hozzáértés és munkakedv, mely- lyel az ország minden részéből egybegyült delegátusok kezelik ezen kérdést, kétségtelenül meghozza a kívánt eredményt. Miután a konvenció döntött ezen kérdésben a tagság elé kerül jóváhagyás végett. Általános tagszerzési kampányt helyeztek kilátásba mely ismerve az IWW tagságának tradicionáAz IWW Aberdeen,-i (Wash.) tagjai 1933 aug. 3-án, rendkívüli gyűlésen a következő határozati javaslatott fogadták el: Tekintettel arra, hogy 1933 aug. 24-én, a farmerek és polgárokból összeállóit csőcselék fegyveresen megtámadta a sztrájkoló gyümölcsszedő munkások picket vonalát a Washington államban levő Yakima Valley ben amikor ezek semmiféle törvénytelenséget el nem követtek, hanem alkotmányos jogaikat gyakorolták és továbbá: Mivel a letartóztatott picke- teket kihallgatás nélkül a börtönökben tartják: lis harcikészségét, kétségtelenül eredményes lesz. Sajtó bizottság. Mi, e gyűlésen egybegyült IWW tagok egyhangúlag kimondjuk a bojkotott a Yakima Valleyben termelt összes áruk ellen és felszóllitjuk az IWW összes csoportjait, rokon szervezeteket, valamint rokonszenvező magánosokat az Egyesült Államokban és az egész világon, hogy hasonlóan cselekedjenek. Továbbá e gyűlésen elhatároztatott felszóllitani az Egyetemes Központot hogy ezen határozati javaslatott az IWW összes lapjaiban közzé tegye, valamint egy-egy példányát megküldje az IWW összes csoportjainak, rokon szervezeteknek és rokonszenvezőknek az Egyesült Államokban valamint a világ többi részében. zolta ki formáját a kastélyt övező jegenyecsoport. Hüs szellő járta át a terraszt a mezőkről meg fölzendült a szöcskék szerenádja. Gyönyörű csöndes falusi este közeledett és bársonyos ruhájával gyöngéden takarta be valahol odább az éhező parasztokat. A főbíró még mindig tűnődött majd arra ütötte föl a fejét hogy a kapu előtt csörömpölő mozgolódás támadt. Megérkeztek a zsandárok. Az őrsvezető kivált közülük és befelé tartott a kapun. A főbíró megállította útjában. — Maga az Kerekes? — Parancsára főbíró ur! — Nézze csak Kerekes lelkem, ott a nagyládi laposon vannak a strejkoló aratók. Menjen csak ki oda, aztán hozza be a főkolomposokat. .. hanem a többit ne engedjék! — Igenis, a főkolomposokat. A főbiró az uraság felé fordult. — Kérlek, majd megpróbáljuk az egyezkedést szép szóval. — De kérlek, már mondtam, hogy nem fizethetek. — Hiszen nem is. Bizd csak rám. Negyedóra múlva az őrmester három öreg parasztot terelt maga előtt. Tiz méterrel utána jöttek a többiek. Elaszottan, nehezen vánszorogva hozták hitvány testüket és jöttek csöndesen, imitt-amott halk zúgással, mint a folyón leereszkedő árvízi hullámok. Az asz- szonyok a széleken botorkáltak és az egész után húzódott a lányok meg a gyerekek csapata, mint sötét uszály egy fekete asszonykolosszus után. A kapu előtt és a vasrácsok mentén három lépés távolságra egymástól, lábhoz tett puskával állottak a; zsandárok, ridegen és kemény tartással, mint a kőgát a folyópartokon. Ott megtorpant a tömeg, az asszonyok leültek a porba és csakhamar melléjük roskadt a férfinép is. A terraszról akkor már széles ernyőjü lámpa világított le az udvarra és a fényben ott állott a főbiró sötét alakja. A lépcső alján fedetlen fővel a három öreg paraszt, mögöttük a zsandárral. A főbiró rászólt az elsőre: — Hogy hívják magát? A “maga” gyöngéden, él nélkül fordult ki a száján. — Roma Mező Sámuelnek, instállom. — A Roma az a ragaszték- neve? — A ragaszték. — Hát mit kívánnak az uraságtól 7 — Megmondtuk, könyörgöm, a nagyságos yraságnak, hogy nem tudunk meglenni azzal az egy pengővel. Mer’ a szalonna ijs drága lett, a só, meg az oskola, meg az adó.. . — Ne szaporítsa kend a szót, azt mondja meg mit akarnak? Az öreg ijedten dünnyögött. — Ha az uraság olyan szives volna,, oszt mindenik koronára adna öt krajcárt... A főbiró kis pálcával aprókat vert a csizmája szárára. Aztán harsányan mondta, hogy odakünn az utón a többiek is hallják. — Hát azt mondom én kend- teknek, Roma Mező Sámuel, hogy az öt krajcárból nem lesz semmi. Egy vasat se kapnak azon felül, amit kialkudtak. Most pedig megvacsoráznak, aztán holnap hajnalban munkába állanak mindnyájan. Megértették kendtek ? Hogy nem szégyellik magukat, föllázadni a kenyéradó gazdájuk ellen!... Most a középső paraszt szólalt meg csöndesen: — Nem lehet, könyörgöm, akárhogy számítjuk is nem lehet. Már csak kérnénk az uraságtól hogy öt krajcárral... A főbiró éles szóval vágott rá: — Egy vasat se! Éles hangja keményen szelte a levegőt és erővel, ős makacssággal megduzzadva, szállott az udvaron át. — Egy vasat se! A konyha eresze alatt, jó kemény szalmadikón kuporgott a szakácsnő hatéves fia, a Szabadi Matykó. Mellette ült Szabadi Juli anyja és fáradt kezét az ölében pihentette. A főbiró szavára mind a ketten fölrezzentek a Juli csak tovább szomorkodott de Matykó méltatlankodva sóhajtott: — Hogy egy vasat se. .. Hallja mán édem hogy egy vasat se. Édes jó istenkém pedig annyi pénze van az uraságnak, hogy temérdek... Sóhajtott is meg ásított is álmosan. Juli a kezével hátratolta Matykót, majd csöndesen mondta neki: — Imádkozzál, Matykó, oszt alugy... Matykó csak nézte a zsap- dárt, de aztán úgy fektében mégis összetette a kezét. Ejnye mán, no... gondolta kis eszével, meg kéne kérni a jó istenkét, hogy adjon ezeknek a szegény népeknek öt karjcárral többet... Hisz áramán csak nagyobb ur, mint a főbiró, az csak adhat. .. Matykó nem teketóriázott sokáig. Kapta magát és szép csöndesen fölment a mennyországba. Matykó elámult e nagy fényességben, a szive összeszorult, majd heves zokogással térdre esett az úristen színe előtt. S ritt egy darabig, nem is tudta meddig, — akkor egy mély zengésű, szélesen dörgő hang talpra állította. — Gyér közelébb, Matykó. Az úristen volt, az úristen szólította. Matykó leakasztotta a kis csizmát a válláról, odatette a küszöbre és egészen közel, az úristenhez lépett. Az égi zene elhallgatott, nagy csönd támadt az úristen kastélyában. — Halljuk, Matykó, mit kívánsz ? Matykó fölemelte a fejét, mely szőke és boglyas volt, mint a kenderkóc, az úristen (Folytatás a 8-ik oldalon)
