Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-07-08 / 747. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 julius 8. A jótékonyság szélhámosai A polgári társadalom nemcsak munka rendszerében mondta fel a szolgálatot, amennyiben képtelen a népek bizonyos száza­lékát a napi szükségletekkel ellátni, a munkaalkalmak megszű­nése által, de az ennek és egyébb esetekből eredő nyomor enyhíté­sére alakult és adományozott összegek és tárgyak hová fordí­tásában is olyan panamák színhelye, amely még a jóizlésü pol­gári elemeket is felháborítja és kell, hogy megingassa hitükben, a mai rendszer mindenhatósógóban. Egy ilyen panamás ügyet viszünk az alábbiakban lapunk olvasói elé egyik magyarországi újság nyomán, amely bár ma­ga is a nemzeti elmélet egyik oszlopa, nem zárkózhatot el annak a csalásnak a nyilvánosságra hozása elől, amely a mai rendszer­ért küzdő hadirokkantak rovására történt. Erről a panamáról a miskolci újság a következőkben ad számot: HUtlen kezelést, sikkasztást*- és okirathamisitást állapított meg a vizsgálat a Hadirokkan­tak Országos Nemzeti Szövet­sége miskolci csoportja admi­nisztrációjánál. A miskolci HONSz-botrány ügyében a napokban újabb for­dulat történt. Hodobay Sándor dr. polgármester felterjesztet­te a belügyminiszterhez azt a hatalmas vizsgálati jelentést, amelyet Halmay Béla dr. he­lyettes polgármester mint a HONSz elleni panaszok és fel­jelentések vizsgálóbiztosa ké­szített. — Ezidőszerint még véglegesen és teljesen nincse­nek tisztázva a vádak, de a vizsgálóbiztos jelentése súlyos adatokat tartalmaz. Ez a je­lentés 160 gépirt oldalon rész- letekremenően tárgyalja a Ha­dirokkantak Országos Nemzeti Szövetsége miskolci csoportjá­nak a dolgait. Száz hadirokkant és özvegy, száz jegyzőkönyvbe foglalt panasza és sérelme a helyettes polgármester jelenté­se, amelyből éles vonalakban rajzolódik ki a miskolci HONSz gazdálkodása, amelyet — a pa­naszok szerint a vezetők el­követtek. A vizsgálati anyag számot ad arról, hogy 1929. október 1-től 1932. augusztus 1-ig, 34 hónap alatt a HONSz rendelke­zésére állott, tagdijakból, szub­venciókból, gyűjtésekből előál­lott 16,534 pengőből az alap­szabályban lefektetett célra, hadirokkantak »özvegyek és ár­vák segélyezésére mindössze 3158 pengőt fordított ezzel szemben nagyobbrészt a HONSz helyicsoportjának tisztikara és a benfentesek részére kölcsön- képen 2283 pengőt folyósított a HONSz és ebből az összegből eddig csak 150 pengő térült meg, úgy hogy jelenleg 115 pengő a miskolci HONSz pénz­tári maradványa, tekintve, hogy 12,778 pengőt, a rendlekezésére bocsájtott összeg 77 százalékát eladminisztrálták. A polgármester elé terjesz­tett vizsgálati anyag határo­zottan demonstrálja, hogy a miskolci HONSz gazdálkodásá­nál hűtlen kezelést, okiratha­misitást és sikkasztást követ­tek el, az ellenőrzés kijátszá­sával. — A pénztárkönyv tele van kaparásokkal, törlésekkel és javításokkal; például egye­sületek, testületek és közhiva­talok részéről a HONSz ren­delkezésére bocsájtott 800 pen­gős támogatásnak a pénztár- könyvben nyoma sincs. Dísz­okleveleket árusítottak a HONSz cégjegyzése mellett, a vezetőség előzetes tudta nél­kül. Vásároltak azonfelül egy au­tót 3000 pengőért a hadirok­kantak, özvegyek és árvák pén­zéből. — Ezen az autón a HONSz egyik-másik alárendelt alkalmazottja rendszeres luxus­kirándulásokat tett és amikor számonkérték tőlük az autó- utakat, azt felelték, hogy az autót kisorsolják és mint fő­nyeremény-tárgyat mutogatják propagandisztikus célból. Ezt az autót később ki is sorsolta a HONSz. A 3000 pen­gőért sásárolt HONSz autót Medveczky György nyerte, aki szerencsés véletlen folytán Medveczky János HONSz tit­kárnak a testvérbátyja. Természetes dolog, hogy ez a szerencsés véletlen folytán előállott körülmény egyeseknek szemet szúrt és magyarázatot kívánt. A magyarázat az volt, hogy Medveczky György egy Rothermere lord részére készí­tett dísztárgy ellenében 300 HONSz sorsjegyet kapott el- lenértékképen és puszta vélet­len,. hogy a 300 sorsjegy közül húzták ki az autó főnyere­ményt. Az autó sorsa ezzel nem teljesedett be. A szerencsés nyerő 700 pengőért eladta egy miskolci soffőrnek, aki azon­ban az autó átvételét megta­gadta, mivel néhány fontos al­katrésze hiányzott. Az autó be­került a városmajorba, ahol újabb alkatrészei is eltűntek, úgy hogy végül is a HONSz pénzén 3000 pengőért vásárolt autó ócskavasként 50 pengős vételárban cserélt gazdát. Egész csomó, fantasztikus fejezetet tartalmaz még a HONSz elleni vizsgálat anya­ga, amelyet Hodobay Sándor polgármester a napokban fel­terjesztett a belügyminiszter­hez, hogy rendelkezzék vagy hatósági biztos kirendelése, vagy a miskolci HONSz auto­nómiájának felfüggesztése, eset­leg a bűnvádi eljárás megindí­tása ügyében. Ezzel egyidejű­leg a polgármester Medveczky Jánost, a HONSz titkárát a minap felmentette állásától. Felfüggesztette a belügyminisz­ter a HONSz autonómiáját. A polgármester a jelentést napokig tartó munka után át­tanulmányozta és azt további elbírálás céljából felterjesztet­te a belügyminiszterhez. A ter­jedelmes jelentés magában fog­lalja a tanúkihallgatásokat, a károsultak, a hadirokkantak panaszait és hü képet ad azok­ról a visszaélésekről, amelyeket a vezetőség hiszékenységének kijátszásával egyes alkalmazot­tak részéről történtek. Ezekre rúg az az összeg, ame­lyet a humánus gondolkozásu közönség a hadirokkantak cél­jaira adományozott különböző címeken és amelyek nem jutot­tak el rendeltetési helyükre. A belügyminisztérium feltét­lenül felfüggeszti a miskolci HONSz autonómiáját és mi­niszteri hatósági biztost állít a HONSz élére. Az autonómia felfüggesztésének háromféle módja van, amelyeket a törvény megenged, ezek közül a belügy­minisztérium azt a módot vá­lasztotta, hogy csak a közgyű­lés autonómiáját hagyja meg, de az egyes szervek, mint a vá­lasztmány, tisztikar stb. jogait felfüggeszti és azokat a minisz­teri hatósági biztos gyakorol­ja. A közgyűlésnek is csak azt a jogát hagyják meg, hogy a tisztujitást megejtheti, de ezt is csak a hatósági biztos veze­tése mellett. Lapunk olvasói, az amerikai magyarság a fentiekből lát­hatja, hogy nem a munkás újság rosszakaratú találmánya ennek a rendszernek a romlottságát, bűnösségét a munkásság előtt állandóan ismertetni de mint megállapításunkat igazoló tényt mutatjuk be, hogy a mai rendszer minden intézménye tele van a korrupció kinövésével, mert maga a társadalmunk a legtermé­kenyebb melegágya annak, amelyet kigyomlálni polgármesteri vizsgálatokkal, belügyminiszteri határozatokkal nem lehet, azt csak elpusztítani kell a rendszerrel együtt a munkások Egy Nagy Szervezete utján. MESE Az emberek a teheneket, amelyeknek tejével éltek és táplálkoztak, behajtották egy kerítéssel elzárt területre. A tehenek, miután' nagyon hamar fölették és részben leta­posták a kerítésen belül lévő takarmányt, éhezni kezdtek. Éhségük folyton erősödött és már annyira jutottak, hogy egymás farkát rágták és pa­naszosan bőgtek. Világosan az­ért látszottak könyörögni, hogy szabadítsák ki őket elzártsá­gukból és engedjék őket a ke­rítésen kívül fekvő kövér me­zőkre. * Ez a mese Tolsztoj Leó egy kevésbé ismert, “A nagy igazságtalanság” cimü tanul­mányának egyik fejezetéből való. Az emberiség bajainak igazi okait kereső és a bajok következményeiképen fellépő igazságtalanságok kiküszöböl- hetésének módjain . elmélkedő tanulmány. De ugyanazok az emberek, akik a tehenek tejével táplál­koztak, a kerítést körülvevő mezőt fodormentával, festéke­ket szolgáltató növényekkel és dohánnyal ültették tele. Virá­gokat tenyésztettek rajta és tennisz-, valamint versenypá­lyákat építettek, parkot léte­sítettek ott. A teheneket tehát nem eresztették ki, nehogy midezeket a költséges és gyö­nyörű alkotásokat tökretegyék. A tehenek azonban egyre szomorúbban bőgtek és mind­jobban lefogytak, mig végre az emberek attól kezdtek fél­ni, hogy a tehenek abbahagy­ják a tej elést. Ezért az embe­rek behatóan foglalkozni kezd­tek ezzel a kérdéssel és külön­böző dolgokat találtak ki a te­henek életviszonyainak a meg­javítására. Tetőt építettek fö­léjük, nedves kefékkel dörzsöl­ték le őket, füstaranynyal von­ták be a szarvukat és megvál­toztatták a fejések idejét. Mélyrehatóan foglalkoztak az elgyöngült és elaggott tehenek szállásügyével, a bánásmód kérdésével, uj és javított fe- jési módozatokat találtak ki. Csodálatos táperejü füvet ve­tettek be a kerítésen belül, amelyről azt remélték, hogy ki fog kelni és bőven fog teremni. Mindenről és számos más kü­lönféle módszerről és teendőről bőven tanácskoztak. Csak egyet nem csináltak és ha csak nem akarták mindazt föladni, amit a kerítésen kívül oly kelleme­sen létesítettek és rendeztek be magunknak — nem is csi­nálhattak! Pedig ez az egysze­rű dolog lett volna egyedül üd­vös mind a maguk, mind a te­jet adó tehenek számára: hogy tudniillik lebontsák a kerítést és megadják a teheneknek az ő természetes szabadságukat és lehetőségüket arra, hogy bő­ségben élhessenek a környező dús és kövér legelőkön. Azoktól az emberektől, akik igy jártak el és igy viselkedtek, ez kétségkívül botorság volt. De eljárásukra mégis van va­lamelyes látszólagos magyará­zat : feltették mindazt a sok szép és kellemes dolgot, amit a kerítésen kívül a maguk szá­mára létesítettek és berendez­tek. De minek nevezzük azokat az embereket, akik a kerítésen kívül mást semmit a világon nem létesítettek és mégis ugyanúgy elzárva tartják te­heneiket, mint emezek, akik legalább szép és kellemes alko­tásaikat féltve, nem eresztet­ték ki szerencsétlen állataikat a mezőre? És ezek az emberek, tetejébe mindennek, még azt is hangoztatják, hogy ők csak a tehenek érdekében járnak igy el! Pontosan ugyanúgy cselek­szenek ezek az emberek, mint azok a kormányok, amelyek megadnak — már amelyek te­szik ezt! — a népnek (melles­leg: magának a népnek a költ­ségére) mindenféle “szociális” intézményt, csak azt az egyet­len dolgot felejtik el és tagad­ják meg, amelyre egyedül van a népnek valóban szüksége: tudniillik magának a földgömb­nek a fölszabadítását és magá­ra erre a planétára, a föld­gömbre való egyenlő jognak a megadását és berendezését.

Next

/
Thumbnails
Contents