Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-07-08 / 747. szám
1933 julius 8. BÉRMUNKÁS 3 oldal Éhség és nyomor megszüntetése Ez a probléma foglalkoztatja, még a polgári tudósokat is. Emiatt van folyamatban a világ gazdasági tanácskozás. Londonban. Itt Amerikában, a Roosevelt adminisztráció által hozott törvényektől várják ezen nagy kérdésnek a megoldását, tudás helyet gyermekes hittel várnak, várnak, közben az éhség s nyomor nagyobb arányokat ölt. Roosevelt még a választások előtt megígérte, hogy mindent megtesz, hogy a kecske is jólakjon és a káposzta is megmaradjon, amit már még az iskolás gyermek sem tud elhinni. így azok akik elhiszik, hogy Roosevelt ilyen formán megtudja oldani a kérdést, azok az iskolás gyermek gondolkozó képességével sem rendelkeznek. Mi radikális munkások, akik ismerjük a Marx gazdaság tanát, tudjuk, hogy ennek a megoldása nem lehetséges a mai rendszer keretein belül. Nem lehet a haszonnak is megmaradni és a termelést fenakadás nélkül folytatni. Nézünk csak mélyére a dolognak, s fogjuk látni, hogy ha valaki hasznot tesz zsebre, azt •egy másik valakinek a munkája után teheti csak. Ha egy tőkésnek tiz ember dolgozik, s fizetésképen kapnak, 5—5 dollárt, a munkáltató is velük dolgozik, s kap 5 dollárt, de ezen felül mint munkáltató még csinál 10 dollár hasznot, akkor azt csak úgy teheti, hogy a tiz munkástól 1—1 dollárt elrabol. Mert hiába volna neki akármennyi pénze befektetve, ha nem dolgozna rajta kívül tiz ember nem csinálhatna hasznot. Roosevelt és az összes polgári elemek szerint joga van erre a tiszteséges haszonra. Bár ez csak kis mértékben való számítás, egy munkáltató annyit kap, mint három munkás együtt. De ilyen kismértékben már alig van munkáltató legtöbbnek milliók dolgoznak, igy napota milliókat rabolnak el törvényes haszon fejében. Igaz, az is be van ígérve, hogy ezekután kevesebb haszonnal be kell érni majd a munkáltatóknak, kereskedőknek, mint a múltban, ami csak kívánság marad, mert mi ismerjük a tőkések telhetetlen- ségét is. Tudjuk, hogy nincs olyan törvény mellyel kevesebb haszonnal való beérésre kényszerítse a munkáltatókat, amint a jövedelmi adó törvény betartására sem tudták Mitchelt és Morgant kényszeríteni s a többi milliomosokat. De azért higyjük el, hogy beérik a munkáltatók, minden ember után egy—egy dollár haszonnal, amit alig lehet elhinni, tudva azt, hogy 48 millió bérmunkás van Amerikában, melyből 40 milliót esetleg vissza tesznek a munkába, (többre még ők sem számítanak,) akkor is minden nap 40 millió dollárt évente 12 billiót tesznek zsebre törvényes haszon címén. Ezen horibilis összegen felül minden nagy kapitalista elkezel több millió dollárt, fizetés képen, nagy korporációk, trustok elnöki és tanácsosi állásaik után, igy nem, hogy a hasznot, de sok esetben a fizetésüket sem tudják elpazarolni. így az mint vagyon felhalmozódik. Ez mind nem volt baj eddig, mert a 12 billiót melyet nem tudtak másképen elkölteni elvitték más országokba, politikusokat és természeti kincseket, vasutakat, gyárakat vásároltak rajta. Ezt sem csinálhatják örökké, mert a világ akármilyen nagy is, már minden sarkán megjelent a civilizációnak nevezett kapitalizmus. Legnagyobb részben már Morgan kezeiben van. Nem sok politikus s természeti kincs maradt, melyet nem Morganék bírnak megvásárolni való. Azokat is már más országok kizsákmányolt munkásaitól elrablót összegeken fogják összevásárolni, úgy a 12 billió dollár még többre megy, más országokból elrablott ösz- szegekkel, melyet nem tudnak elhelyezni, igy következik be a depressió münév alatt az éhség, nyomor, nélkülözés. így csak a balga gyermek hiheti, hogy Roosevelt és csatlósai megtudják a nyomort szüntetni s a törvényes hasznot is megmenthetik. Egy évi próbái iö sem fog eltelni s még a legbutább munkás meg fog arról győződni, hogy azt nem lehet megtenni. De az is csak vesztett idő, annyival is tovább nyomorgunk, éhezünk, amint nem lehet elhinni, hogy egy káposztából a kecske jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, úgy nem lehet elhinni, hogy a kapitalista meg kapja a hasznot és a munkás is megkapja munkájának teljes gyümölcsét. Ha évente csak 12 billió dollár áru felhalmozódik melyet mi nem tudunk vissza vásárolni, mivel nem kaptuk meg teljes egészében annak az értékét, igy ismét bejön a pangás, a raktárak tele vannak árukkal, de mi nem nyúlhatunk hozzá, mert valakik abból meg akarják csinálni a törvényes hasznot. Egyedül az IWW által ajánlott Ipari Demokrácia, a haszonra való termelés megszüntetése a kivezető ut, csak is annak a megvalósítása után szűnik meg a nyomor, nélkülözés a dolgozó ember milliók között. A lapunk olvasói, már nem tartoznak azon balga hitü emberekhez, akik hisznek Roose- veltnek, vagy messiásokra várnak, akik csodákat csinálnak, igy ne habozzanak, hanem teljes erővel lássunk a munkához, először is a hiszékenyeket, tudatlanokat világítsuk fel, s akik már ezt megértik azokat szervezzük a harcra az Egy Nagy Szervezeten keresztül, mert az éhség, nyomor csak beígért magasabb bért is erős fokozódni fog, a közeli hónapokban. Még a kormány által harcokon keresztül kell majd megszerezni. Azért békés várakozás helyet, harcos szervezkedést kell hirdetni, melyet minden öntudatos munkásnak meg keli tenni, ha van elég felebaráti s saját családunk iránti szeretet, a harchoz való bátorság bennünk, hogy a nyomort éhséget megszüntetni igyekszünk. A nyomort azok nem fogják megszüntetni akik abból hasznot hajtanak, hanem minekünk kell akik éhezünk, szevedük amiatt. Gyáva az, aki ezt látva még sem igyekszik az Egy Nagy Szervezetett építeni. Vi. A gépek Ki hallja meg kétségbeesett és kétségbeejtő jajkiáltásunkat? Kinek nyílik meg füle panaszunk hallására ?, hjszen mindnyájan benne élünk a meddőén vajúdó korunkban. Szii- lethetik-e vájjon enyhülés abból a méhből, amelynek magva a mi életünk ? Hallatszik-e a kiáltás a gépek szörnyű zakatolásától? A kiáltás, amely a gépek rabszolga-fiainak torkában vonaglik apjuk és rabtartójuk ellen. Jaj, megfojtanak bennünket a drótkötelek, az acéltengelyek Ízzé morzsolják a koponyánkat, a lenditőkerekek, mint a regi idők szöges kinzókerekei, súlyosan fájó testünkön, fáradt lelkűnkön. Korunk a Gép. Kenyerünk géptől, életünket gép parcellázza szoros négyszögekbe, csókunk a gépek olajos árnyékában búvik meg, művészetünk is a gép fárasztó ritmusára kattog. Bennünket őrölnek a nagy malomban. Molnárunk a gépek szelleme. * Mert ma minden a gépé, minden a gép által és érette van. A munkás teste csak a gép bakjára ülni való; a tudós agya gépek segítségével uj gépet szül; a költő versében a gép lüktetése berreg; a gép a Gépért, az ember is a Gépért. A szénbányák éjszakájában, az olaj források ázos levegőjében, a vízesések forgatagában csak a Gép táplálékát keresi az ember. * Pedig valamikor azért született az első gép, hogy az ember munkájában alázatos segítője legyen. Csöndesen, döcögő lelkiismeretességgel szolgálta teremtő gazdáját. Szerény volt és azt tette, amit az ember parancsolt neki. Csak akkor bőszült meg hatalma tudatában, amikor suhogó kereke az első emberkart tépte ki gyökeréből. Felsivitott ujjongva és hirdette születő hatalmát. Azóta ő lett az ur, a gerince mindennek. Maga alá gyúrta gyermekek virulását, leányok szüzeségét, ifjak kedvét, férfiak erejét, asszonyok termékenységét. Mint a világ basája, ítél és hatalma korlátlan. Álma nincs a Gépnek, ő a realitás. Nem tűri az ember álmait sem. Rongyátépi: könnyű foszlányokká szaggatni a fátylat. Mi pedig meghajtott fejjel, olajos ruhában végezzük körülötte a monoton szertartást. Ha mutatója valamit követel, engedelmesen odanyujtjuk. Ha friss vérre szomjazik, odadobjuk neki testünket, hadd roncsolja. Ólmos, gőzös, vasporos, fojtó lehelletét tüdőnkbe szívjuk és vakítóra fényesítjük csillogó testét. * Neki nem tetszik, ha az emberek különbözőek: egyformává teszi őket, hogy egyformán szolgáljanak neki. Neki nem tetszik, ha az emberek vidámak: komorakká teszi őket, hogy vigságukban meg ne feledkezzenek róla. Neki nem tetszik, ha z emberek szabadok: rabbá teszi őket, hogy egészen övéi legyenek. Neki nem tetszik, ha az emberek dalolnak: némákká teszi őket, hogy dübörgése magában zengjen. Neki nem tetszik, ha az emberek jók: ellenségekké teszi őket, hogy egymást ne tartsák előbbrevalónak nála. * A múlt az emberé, a Gépé a jelen, a jövő talán a gép-emberé. Mert mi nagyon tudunk alkalmazkodni és átformálódni. Ahelyett, hogy visszaszoritanók a gépet valódi hivatására: tegye könnyebbé és boldogabbá az ember életét, inkább mi simulunk hozzá és alakulunk gép- szerüvé. Jaj az embernek, ha a mai utján megy tovább!: a pénz és a gép kettős hengere közé sodródik és vége az ember-voltának. A dal legyen mindig hangosabb a berregésnél, az ember szeme fényesebb a csapágyaknál, kedve vidámabb a kerekek forgásánál, legyen előbbrevaló az ember élete a gépnél, a haszonnál. Mi azért dolgozunk! Színház! Hir Ritkán van alkalmunk a fenti cim alatt minket, munkásokat közelebbről érintő tudósítást hozni. Ezért élünk az alkalommal, hogy jelentsük, hogy a new yorki Sutton Theatre műsorára tűzte EGRI LAJOS a Bérmunkás olvasói előtt jól ismert proletár iró egyik szatírával megirt komédiáját “Bélivé me or not” címen. A Broadway színházi körökben úgy tartják, hogy Egri Lajos ironikus komédiája a mai amerikai élet legkitűnőbb visszatükrözése és ajánljuk a New York és környéki olvasóinknak, hogy ne mulasszák el a darabot megtekinteni, mert hiszen Egri Lajos úgy a Bérmunkáson, mint a Bérmunkás Naptárain keresztül már annyi szépet és elvezetést nyújtott a bérmunkásoknak.
