Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-08-26 / 754. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 augusztus 26. Hogy alakul ki a profit? Sokan közülünk hozzá szoktak ahoz a gondolathoz, hogy a profit vesztegetésből, külön kiváltságokból, vagy monopóliumokból ered. Annyit beszéltünk a kapitalisták közötti lopásról, hogy teljesen figyelmen kívül hagytuk a profitszerzés legfontosabb módját. Marx szerint, ha nem tudjuk magyarázatát adni a profitnak azon az alapon, hogy az áruk értékükön cserélődnek ki, akkor egyáltalán nem tudjuk megmagyarázni. Ezért tételezzük fel (amint általánosságban megtörténik,) hogy az áruk általánosságban az értékükön cserélődnek ki. Tegyük fel, hogy napi két órai munka kell a munkásember életszükségleteinek az előállításához. Más szavakkal, két órai munka kell a munkaerő előállításához. Tegyük fel azt is (amint nagyon valószínű,) hogy négy arany dollár, két órai munkát tartalmaz. Tehát a munkaerő értékét, (amit a munkás elad) az arra fordított társadalmi munkaerő szabja meg (amint minden más áru értékét.) Ez, a napi két órai társadalmi munkának felel meg, amely idő alatt az életszükségleteket előállítják. Ha a munkás az értékén adja el a munkaerejét, cserében egy árut fog kapni, amelyben két órai társadalmi munka foglaltatik. A fentebb említett esetben, négy dollárt kell kapnia egy napra. Más szavakkal, egy napi munkaerő, ruhában, élelemben és lakásban foglalt két órai munkának felel meg, éppen úgy, mint a négy dolláros arany is két órai szükséges munkát képvisel. A munkaerő egyenlő értékű a négy dolláros aranynyal. A munkás az értékén adta el a munkaerejét. A munkás eleget kap, hogy egyen, igyon, ruházkodjon — eleget ahoz, hogy több munkaerőt termeljen. A munkaereje értékét kapja meg. De a bérmunkások egy napra vagy hétre adják el a munkaerejüket a munkáltatónak naponta végzendő bizonyos órákra. A kapitalista megveszi az árut (a munkaerőt) és megfizeti az értékét. A bányász bérmunkás két óra alatt annyi szenet fog kibányászni, ameny- nyi egyenlő értékű a napi négy dollárnyi munkabérével. A kibányászott szén két órai munkát tartalmaz, éppúgy, mint a négy dollárnyi arany is két órai munkát tartalmaz, valamint az élet szükségletei, amelyekért becseréli a négy dollárját. Más szavakkal a bányász két óra alatt annyi értékű szenet fog kibányászni, amennyi megfelel a bére értékének (vagyis a munkaerejének.) De egy napra vagy hétre adja el a munkaerejét és a munkáltató olyan hosszúra nyújtja a napi munkaórákat, amennyire csak lehetséges. A bányász két óra alatt any- nyi értéküt termelt, amennyivel kifizeti a saját bérét, de a munkáltató dolgoztathatja a nnpszámra megvásárolt munkaerőt esetleg napi tiz órán keresztül is. A bányásznak két órára van szüksége, hogy négy dollárnyit termeljen, a munkaerejét újra termelje. Amint Marx mondja: Négy dollárnyit kell naponta termelnie, amit két óra alatt tesz meg, hogy naponta újra termelje a munkaerejét. De amikor eladja a munkaerejét, akkor a munkáltató megkívánja a jogot, hogy egész napon — annyi órán használhassa azt ki, amennyit a munkás testi ereje feltételez. Ha a bányászt napi tiz órai munkára kényszeríti, akkor nyolc órával többet dolgozik a munkás, mint amennyi szükséges a bére megfizetésére (vagy a munkaereje értékénél.) Ezen nyolc órai túlmunkában foglaltatik a tulhaszon vagy a túltermelés. A bányász, két óra alatt any- nyi értékű szenet termel, amennyivel megfizetheti a munkaerejét, de a következő tiz óra alatt 16 dollár értékű szenet termel, amelyet a kapitalista megtart magának teljes egészében. Miután a bányász eladta a munkaerejét a kapitalistának, a szén, vagy a bányász termelésének az értéke, a kapitalista tulajdonát képezi. így a kapitalista négy dollárt fordít naponta munkabérre (vagy napi két órai munkára és ezért kap 20 dollárnak megfelelő szenet vagy más árut. Innen származik a profit. Egyik évben a másik után a kapitalista munkaerőt vásárol és megfizeti az értékét (a bányász esetében négy dollárt.) A kapitalista tulajdonát képezi a munkás termelvénye, ami tiz órai munkának felel meg. Kicserélnek egy árut (aranyat vagy pénzt,) amely két órai munkának felel meg, munkaerővel (amely ismét két órai munkának felel meg, amelyet életszükségletek előállítására fordítanak.) De mikor a bányász haza megyen este, a kapitalista birtokában marad az általa kibányászott szén, amely tiz órai munkát tartalmaz. A szenet (amely tiz órai munkának felel meg) kicserélik arannyal (vagy pénzzel,) amely tiz órai munkának felel meg. (Ebben az esetben 20 dollárral.) A bányász húsz dollárt érő szenet termelt. Kapott érte négy dollárt. A nyolc óra értéke, vagy a 16 dollár áru szén, amelyet a kapitalista megtart, az ő profitja, amelyért nem adott ellenértéket. A tőke és a munka között fennálló csere az az alap, amelyre a kapitalista termelés, vagy a bérrendszer van alapítva és amely állandóan kényszerül újra termelni a bérmunkát, mint I bérmunkást és a kapitalistát, mint kapitalistát. “A fölös érték aránya attól az aranytól van függővé téve, amennyit kiteszen a munkaerő értékének az újra termelésére fordított munkaidő az azon túli idő, vagy túlmunka között, amelyet a kapitalistának végzünk. Ennélfogva attól függ, hogy mennyivel nyújtják hosz- szabbra a munkaidőt, annál az időnél, amennyi szükséges a munkásnak a munkaereje értékének az újra termelésére, vagy a munkabére pótlására. (Marx: “Érték, ár és haszon.”) A kapitalista birtokolja a bérmunkása termelvényét. Amikor eladja ezen termelvényt, akkor az is benne foglaltatik, ami neki egyáltalán semmibe sem került, habár a munkásának a munkájába került. Könnyen láthatjuk, hogy kapta meg a bányász a munkaereje értékét; 4 dollárnyi arany két órai munkaidőt foglal magában. A 4 dollár kicserélhető (vagy megvásárolható azzal) a két órai munkával előállított életszükségletek, amellyel a bányász képes több munkaerőt termelni, a következő napi munkára. Ebben az esetben, a bányász ötször annyi munkát tartalmazó szenet bányászott ki egy nap alatt, mint amennyi szükséges az életszükségletek előállítására, amely újabb munkaerőt termel benne. A munkaerejéért csak két órai munkaerőnek megfelelő dolgot kap, mig az általa termelt javak amelyeket a kapitalista magának tart meg, tiz órai munkát tartalmaz. A bányász eladja a munkaerejét és a kapitalista természetesen olyan hasznosan akarja azt foglalkoztatni (a saját részére) amennyire csak lehetséges. Ha a bérmunkás annyi árut követelne az általa termelt javak ellenértékéül, amennyiben azonos mennyiségű munka volna, akkor nem volna többé bérmunkás, mert a kapitalista nem alkalmazná őt többé. Nem maradna semmi — nem volna fölös érték — a kapitalistának. De azon férfiaknak és asszonyoknak, akiknek a munkaerejükön kívül nincsen mit elad- niok, ebben a rendszerben nincsen választásuk. Kényszerítve vannak eladni a munkaerejüket, hogy bért kapjanak, amiből éljenek. A kapitalisták viszont csak azért alkalmazzák őket, hogy profitjuk legyen. A kapitalisták kényszerülve vannak annyit adni a munkásosztálynak, amennyiből éljenek és dolgozhassanak, de minden eszközt felhasználnak, hogy a munkaidőt kihúzzák tiz, sőt sok esetben 12 órára, hogy több fölös termelésük vagy fölös értékük maradjon. De a felvilágosult munkásokat nem elégíti ki, ha a munkaerejüket az értékükön adják el. Mindinkább követelik az általuk termelt javak értékét. Mindinkább belefáradunk a munkaerőnket bérért eladni a rendes “piaci áron.” Meguntuk két órai munkát kapni tiz órai munkánkat tartalmazó javakért. Meguntuk nyomorúságos béren élni, amikor milliókat halmozunk fel a kapitalista osztálynak. A forradalmi ipari unioniz- mus főkövetelése; a munkás férfiak és asszonyok szűnjenek meg eladni magukat vagy erejüket, mint árut. Mi birtokolni kívánjuk az általunk termelt árukat és egy adott mennyiségű szükséges társadalmi munkát magában foglaló munkát olyan árukért akarunk kicserélni, amelyekben azonos mennyiségű munka foglaltatik. Valamennyien azért dolgozunk a munkáltatónak, mert ő bírja a bányát, termőföldet, vautat és gyárakat. A termelés és szétosztás eszközeinek a birtoklása (a gyárak, földek, bányák: a termelésben használt gépezetek) teszik uralkodóvá a kapitalistát és minket bérmunkásokká. Mi azt akarjuk, hogy a bányákat, gyárakat és földeket, minden termelő ipart a világ munkásai bírjanak. Amikor mi fogjuk birtokolni a gyárakat, amelyekben dolgozunk, vagy a földet, amelyet megművelünk, akkor többé nem lesz szükséges senkinek se átadni a termelt javakat. Együttes tulajdonosai leszünk a társadalmilag készített cikkeknek. Munkát követelünk a munkáért az áruk kicserélésénél. Ez az IWW célja. Férfiakat és nőket akar belőlünk alakítani és nem áruk eladóját, amelyet a legolcsóbb piaci áron vásárolnak meg, mint a cipőt vagy állatot. Szerkesztöiiizenetek Hajdú S. Phila. — A szelvényeket nem kellett számmal ellátni, mert név és lakás cim van azokon. Úgy az ön szelvényei, mint a másoké egy nagy boxba kerülnek és az abból kivett négy szelvény tuladonosa kapja a négy könyvtárat vagy azok pénz értékét. A második csomag szelvényeit is igyekezzen legkésőbb szeptember 1-ig vissza küldeni. Többeknek. — A fenti üzenet szól mindazoknak akiknél még szelvények vannak. G U LYA S New Yorkban Aug. 27-én, vasárnap az EDENWALD ERDŐBEN. Az IWW magyar csoportja a Modem Színkör rendezésében. Kitűnő ételek és hűsítők. ÚTIRÁNY: A Lexington Ave E. 180th St. feliratú subway a 180-ik utcáig, ahol a Westchester Railroad veendő a Dyer Ave állomásig. Onnét jelző táblák mutatják az utat. Úgyszintén a 3rd A ve “L” vehető a 133-ik utcáig, ahonnét szintén a Westchester Railroad- on a Dyer Aveig jutunk. Az Általános Sztrájk uj füzetünk ára 10 drb. 70c.
