Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-08-26 / 754. szám
1933 augusztus 26. BÉRMUNKÁS 7 oldal NEVE LÉS IRTA: CLIFFORD B. ELLIS. RÉSZLET AZ IWW 25 ESZTENDŐS TÖRTÉNETE CIMÜ FÜZETÜNKBŐL. A nevelés hivatása. Nevelés, a gyakorlati és egyszerű értelemben definiálva, egyértelmű a materiális tényezők reális és helyes felismerésével. Midőn azt mondjuk, hogy materiális, eloszlatuk és a me- taphizikai filozófia fölé helyezzük a szóban forgó kérdést. Minden élőlény legfőbb érdeke létének fenntartása és ez tisztán és kizárólagosan materiális probléma. Kizárólag materiális tényezőkkel, az egészség fentartásával számol, neveléssel és materiális lehetőségekkel, a létfentartás szükségleteinek beszerzésével korlátlanul valamennyi emberalkotta törvény mellőzésével. Ha minden férfi és nőnek egyforma lehetősége volna az életszükségletek beszerzésére, lehetséges, hogy a nevelés csupán egyszerű és egyenlő instrukciós irányt követne. Azonban az életszükségletek megszerzésé- sének egyenlő lehetősége kizárt és korlátolt, tehát az iskolák és egyetemek nevelési egyformasága és általános nevelést félrenevelésé teszik. Korunk mai nevelése nem egyébb a mentalitás gimnasztikus gyakorlásától. Nem azon alapszik, hogy a tanulókat a létfentartás lehetőségére képezzék, hanem tisztán azon, hogy a fen- álló társadalmi rendet, és a bérrabszolga és úri osztályokra való tagozódást helyeseljék. Ha a nevelés azon alapulna, amint Webster mondja, hogy az egyéneket előkészítse életkötelességeik teljesítésére, akkor látható, hogy speciálisan olyan kell legyen, hogy minden egyén szükségletének megfeleljen. Mai tanítóink azt tartják, hogy a társadalom minden tagjáak bizonyos közös kötelességeik vannak, mint az állammal szembeni kötelességek, közös morális felfogás és társadalmi ügyek folytonossága. Azonban ha a társadalom mindé tagjának tényleg egyforma lehetősége volna a létfentartás szükségleteinek beszerzésére, akkor még valahogyan elfogadhatnánk nevelési alapul tanítóink ilyen értelmű magyarázatát, azonban olyan társadalomban, ahol osztályokra tagozódik az emberiség, még csak a lehetősége is abszurdum az ilyen magyarázatnak. A modern társadalmi rend legfőbb materiális tényezőit teljesen és tudatosan mellőzik a nevelés terén. Nevezetesen azt, hogy társadalmunk eléggé megkülöm- böztethető osztályokra tagozódik, mely két osztály főként azokból áll, akik dolgoznak bérért és azokból akik, kizsákmányolják a bérmunkásokat profitért és azon javakon hazár- déroznak, amit a másik, a dolgozó osztály előteremt. Még a technikai nevelés is természetellenesen és szükségtelenül két csoportra tagozódik, osztályok szerint. Ezek a mechanikai művészetek egyfelől és az úgynevezett profesz- szionális művészetek másfelől. Senki nem tudja megállapítani, hogy a két csoport közt hol kell az elkülönítést ketté választani. Senki nem tudja megállapítani, hogy az ácsmester mikor nevezhető tervelő építésznek, vagy építő mérnöknek, vagy mikor nevezhető a riporter Írónak, vagy mikor telekspekuláns a telekügynök. Nyilvánvaló tehát, hogy az elkülönítés a technikai tények határain kívül fekszik és hivatását másféleképp magyarázza. Vagyis azon nyugszik, hogy te, én vagy ő technikai tudásunkat amit tanulással sajátítottunk el, miként használjuk; úgy, hogy hasznos és gyakorlati — javakat — teremtsünk, vagy pedig úgy, hogy kihasználjuk és kizsákmányoljuk azokat, akik az élethez szükséges javakat előállítják. Vagy pedig úgy, hogy vajon bérmunkás lesz-e belőled, munkába álsz és bért huzol, vagy pedig kizsákmányoló leszel, avagy a kizsákmányolás irányítója. Az utóbbi esetben javadalmazásod a zsákmányból való részesedés, vagy egyéb néven nevezendő díjazás és munka helyett állást töltesz be. Ezek a megkülönböztetések a burzsoázia fejlődésével létesültek. A kapitalizmus kialakulásának kezdetén, vagy előtte ilyen megkülönböztetések nem voltak. Benjamin Franklin so- há sem részesült formális tudományos képzésben, amely a proffesszionális éretségihez vezet ; Lincoln sem azért kapta az LLB címzést mert hasonfe- küdve sodort kóc világánál törvényeket tanulmányozott; a feltalálók, kiknek munkája forradalmasította a modern társadalmat, mint Stephenson, Watt, Arkwright, Eli Whitney, Blanchard, Elias Howe, Samuel Morse, Robert Fulton és mások mind munkások voltak, egynek sem volt érettségije és nem voltak professzorok. Osztály elkülönítések még nem voltak olyan szembe tűnők az ő korukban, mint napjainkban. Tagjai voltak a forradalmi osztálynak, amely akkoriban jutott hatalomra és igy kiemelkedhettek az egyszerű nép tömegéből. A nevelés még nem vett akkor olyan irányt, hogy mentalitásukat az uralkodó osztály szolgálatára képezzék, ilyen meghatározást a kiemelkedő burzsoázia még nem ismert. A külömböző meghatározások csak akkor kezdtek érvényesülni, midőn a két osztályra való tagozódás nyilvánvalóvá vált és kialakult a bérmunkásosztály és a kizsákmányolok osztálya. A kapitalizmus pedig teljes fejlődésnek indult a 18- ik század lezárulásával. A kapitalizmus úttörői forradalmárok voltak, egy elnyomott osztályt alkottak. Nem voltak előkelőbbek és jobban megkülömböztethetők korábbi származásuktól, a földműves tömegektől, napszámosoktól és mesterektől, akik valamennyien a feudális önkényurak megszégyenítéseinek, rablásainak és kitagadásainak voltak áldozatai és akik egybefogva elnyomóik ellen egyszerű forradalmi harcot vezettek. A burzsoázia korábbi elődei, idealistái úgy vélték, hogy megalapozhatnak egy természetes társadalmi rendet, ami helyettesítené a mü és természetellenes alapokon nyugvó, a speciális jogokat gyakorló, a születés jogán örökölt arisztokratikus rendszert. Naivul, őszintén azt vallották, hogy “minden ember egyformának született.” Igen, egyformának arra, hogy alkalma legyen mesterséget tanulni, vagy másfoglalkozást űzni és kiválósággal, művészettel az üzleti szálak irányítója legyen. És ennek a felmagasztalt filozófiának, hek- leroskadásnak a hirdetője egy kordélyos házaló volt. Azonban természetes volt abban a korban, amelyben hatalmas kiterjedésű területek, egész kontinensek álottak a kalandvágyók rendelkezésére, kiaknázásra, a kereskedőnek szabad alkalma nyílhatott, hogy latba vesse egyéni tudását, ravaszságát a többi egyének tudása és ravaszsága ellen egyenlő alapon, egyáltalán nem akadályozva hatalmas egyesülésektől, a modern kapitalizmus trösztjeitől. Akkor még úgy tűnt föl, hogy csak meg kell szabadítani a társadalmat a feudális uraktól és törvényeiktől és felszabadítani kell a kereskedelmet, hogy aztán felszabaduljon a világ és megalkossa a demokráciát, ahol mindenkinek alkalma nyílna az érvényesülésre s csak a született együgyüek buknának el. Azonban amint H. M. Hynd- man mondta “az események sokkal gyorsabban peregnek mint a gondolatok.” A kereskedők és kizsákmányolok kiemelkedése és hatalomhoz jutása, miután forradalmi utón megsemmisítették a feudális arisztokráciát, gyorsan kifejlődött ugyanaz az osztálytagozódás és osztály ellentét, mint ami előtte a feudális rendet annyira karakterizálta. A kereskedő osztály mely elnyomatásban volt, egyszerre a hatalom urává lett. Gyorsan felfogta osztály érdekeit, osztálytudatossá vált, felismerte a magántulajdon közti külömb- séget, ami hatalmas válaszfallal különítette el a dolgozóktól akik a javakat előteremtették és azon javakon pedig a hatalomra került osztály kereskedett. Azonban az eszmék és ideológiák még mindig uralták Jiieveléái módszerüket,- vagyis a nevelés azon alapult, hogy a burzsoázia társadalom megalapozta eszméit, a mindenki részére egyenlő lehetőségeket. Ugyanebben a lehetetlen feltevésben van még ma is, amidőn pedig a tőke önállósága, a vagyon mind kevesebb és kevesebb kezekben való fel- halmozódása, hatalmának a világot behálózó ereje felszippantotta az annakelőtte kiaknázatlanul heverő kincsforrásokat világszerte és semmi mást nem hagyott maga után a szü- letedő generáció részére, minthogy bérmunkások legyenek azok részére akik a termelés eszközei és a természetes erők feletti ellenőrzést magukhoz ragadták. Ezek a születendők a föld színhelyén nagyonis megkü- lömböztethető szerepet töltenek be a társadalomban. Ezek a kitagadott milliók, egyre növekedve számban és realitásban, akik vagyon nélkülieknek születnek és a társadalmi rend uralkodó nevelésében részesüljek, akiknek sem vagyonuk, sem lehetőségük tulajdon szerzésre nincs és nem lehet. Ezek alkotják a világ proletáriátu- sát a hatalmas tömeget melynek nincsen munkaerejénél egyebe amit vásárra vihetne és azt pedig kénytelenek áruba bocsájtani. (Folytatjuk.) FigyelemPassaicás környéki munkások Még alig, hogy megszáradt az a tinta, amellyel a szövőgyárosok aláírták Roosevelt kormányának szerződését, mely- szerint a munkások bérének a felemelésével és a munkaidő leszállításával segíteni fognak a jobb idők visszatérésében, már is arról hallunk, hogy vizsgálat folyik a szövőgyárosok ellen, akik ezt a szerződésüket nem tartják be, hanem továbbra is a legnagyobb éhbérért dolgoztatják a nagyobbrészt nők és gyermekekből álló munkás hadseregüket. Ebből is láthatják a szövő munkások, hogy csak azok jelentenek vívmányt a részükre, amit egyedül szervezett erejükkel a munkások tudnak a maguk részére biztosítani. Hogy erre a szervezetre ma nagyobb szükség van, mint ezelőtt bármikor, azt már számosán látják a munkások és nem akarnak továbbra is tétlenül állni az őket kihasználó gyárosok szolgáiként. A szervezethez való tartozásnak a megbeszélésére ezúttal hívjuk meg Passaic és környéke munkásait és munkásnőit augusztus 27-ére 60 Dayton Ave. Passaic, N. J., vasárnap délután 2 órára. A munkások a szervezetükkel ha az az ő érdeküket szolgálja csak nyerhetnek. Ezért hisszük, hogy a munka megkezdésénél is látni fogjuk a jobb helyzetért lelkesedő pas- saici munkások nagy részét. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
