Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-08-26 / 754. szám
1933 augusztus 26. BÉRMUNKÁS 5 oldal A "NEW DEAL" A Bérmunkás múlt heti számában ismertettem Upton Sinclair nyílt levelét a New Deal-ról amire Bernarr MacFadden és George MacDonald válaszolt. A jelen cikkben ezzel a válasz- szal akarok foglalkozni. Semmi szándékom sincsen, hogy teljes egészében foglalkozzak ezeknek az uraknak az “érveivel,” mert nem akarom ilyesmivel lefoglalni a Bérmunkás hasábjait, amit áldozatok árán adnak ki a szebb jövőért harcoló munkások azzal a céllal, hogy tanuljanak. A cikk nem sokban különbözik a többi polgári bölcsek felfogásától, de iskolapéldája annak a mérhetetlen demagógiának amit ezek az urak terjesztenek. Tele van a cikk nagy szavakkal és dacára, hogy a jelen égető problémáról van szó, mindig a múltra hivatkozik mintha azt mondaná, hogy lakjatok jól a tegnap elfogyasztott kenyérrel. Ez könnyű és kényelmes megoldás csak egy nagy baja van, hogy ma már nincsen semmi ereje. Ma már a tömegek akiknek szánva van ez a cikk tudják, hogy ezektől az uraktól a kizsákmányolásnál egyebet nem várhatnak. De térjünk rá a cikkre. Mr. Sinclair pesszimisztikus levelére válaszolok és jó előre ki kell jelentenem, hogy nincsen ok a nyugtalanságra, mert szó sincsen arról, hogy rohamlépésekben közeledünk a Szocializmus felé. Az amerikai demokrácia nem követte azt az utat amit kellett volna, ami eredetileg a célja volt és ennek a tévelygésnek az eredménye a mai helyzet. Ennek az eredménye az, hogy ma milliók vannak munkanélkül, ennek az eredménye az, hogy a nagy bankbezárások bekövetkeztek. A helyzet igen szomorú azt el kell ismernünk, de van egy reménysugár. A demokrácia most uj erőre ébredt és rájöttek az ország sorsát intézők arra, hogy vissza kell menni egészen addig, amikor a demokrácia éltető ereje a szabadság érvényesült, mert itt van a megoldás kulcsa. Ezek az idők voltak azok, aminek az. Egyesült Államok köszönheti nagyságát, amin felépült olyan hatalommá mint ami ma. Nincs nekünk szükségünk a szocializmus libalépéseire, ami az Internatio- náléhoz vezet, ami utunk más és gyorsabb. A kollektiv gazdálkodás semmi egyébb, mint biztos megölő je az ambíciónak. Idáig minden társadalomnak és igy a mienknek is az éltető ereje a verseny volt, ami nélkül el sem lehet képzelni fejlődést, magasra törést, igyekezetei, igy a közös gazdálkodás nem más mint rabszolgaság. Roosevelt elnök képviseli ma a demokráciát és annak a jegyében intézkedik is, azonban a helyzet annyira le volt romolva, hogy kénytelen, olyan intézkedéseket is hozni, ami egyes iparoknak árt, de nincsen idő ma arra, hogy kerülgessünk valamit, hanem a cél érdekében áldozatokat is kell hozni. Most mi egy háborúba kezdtünk és a háborúban előfordul ilyesmi, de a cél nem az amit Sinclair ir, hogy tönkre tegyük az iparokat, hanem hogy felszabadítsuk. Idáig az volt a legnagyobb baj, hogy az állam mindig beavatkozott az üzleti életbe és ezzel megbénította. Roosevelt nem Ígérte, hogy hibamentesen fog intézkedni, sőt azt mondta, hogy azt hiszi, hogy sok hibát fog csinálni, de mindenáron rendbe akarja hozni a leromlott viszonyokat. Roosevelt intézkedéseit mindenütt az országban kitörő örömmel fogadták és hatalmas energiája már is látszik az országon, máris sok ezer munkás kapta vissza a munkáját és ezzel a megélhetését is. A tizenkilencedik században mindenütt ismert volt az a tény, hogy Amerikában mindenki szabad, mindenkinek meg van az a lehetőség, hogy érvényesüljön az életben. Ebben az időben az amerikai lélek tele volt demokráciával. Ezek az idők nem múltak el nyomtalanul és ezeket az időket vissza lehet hozni ma is, csak kitartás kell, csak eggyé kell olvád- ni Amerika népének és segíteni kell abban, hogy legyőzzük a depressziót. Roosevelt elnök intézkedéseit Sinclair bírálja és megállapítja, hogy semmi eredménye nincsen és nem is lesz. Nem kis könyelmüség ilyesmit állítani akkor, amikor módjában van mindenkinek meggyőződni arról, hogy ez nem igaz. A sör behozatala sok családnak adta vissza a kenyeret és ezenfelül erősíti a baráti viszonyt, a társaséletet. Gondoljunk csak a régi időkre amikor az emberek szerették egymást és ha a pihenő napjuk jött, összegyűltek és együtt szórakoztak. Roosevelt erdőirtási akcióját sem szabad lebecsülnünk, mert nagy szolgálatot tett az országnak azzal, hogy rögtöni segély képpen 250.000 embernek adott kenyeret és ha ez egy kis parányi része csak a munkanélkülieknek, de egy lépést jelent a megoldás felé. Az emberi inteligenciát nem lehet kihagyni akkor, amikor társadalmi kérdésről beszélünk és az inteligencia a verseny eredménye a többet tudni akarás következménye. Mr. Sinclair teljesen figyelmen kívül hagya ezt, amikor azt tanácsolja, hogy az állam vegyen át mindent. A múltban előfordult ilyesmi és minden esetben azzal végződött, hogy vissza kellett adni a magánkezekbe mert minden esetben ráfizetett az állam. A háború alatt az állam átvette a vasutakat és csakhamar kezdődtek a bajok, tehát visszaadta a magánkezeknek de még ma is egy bizonyos kontrolt tart az állam és ezért van az, hogy ma a vasu- taink a tönkremenés előtt állanak. Az állam tulajdon azt jelenti, hogy senkit sem terhel felelősség, mert ami mindenkié az senkié. A magántulajdon által előállt verseny eredménye az, hogy olyan hatalmas tehetségeket adott a társadalomnak mint Carnegi, Rockefeller, Edison, Ford stb. A mai krízist el kell ismerni, hogy sokkal nagyobb mint minden eddigi volt, de még ma is millió és millió acer föld van parlagon, ahova sok ezer családot lehet telepíteni és szükség esetén megélhetést adni. Mindazokat, akiket nem tudunk alkalmazni, vissza kell telepíteni a földekre és igy kicserélni a “Breadlinet” a földel. Nincs tehát okunk arra, hogy Sinclair aggályain megijedjünk és nincsen ok arra, hogy olyan álmokkal kísérletezzünk mint amit Sinclair is ajánl. A fejlődés hatalmas és előre nem tudott változásokat hozhat de azt soha sem engedjük hogy belőlünk emberekből gépeket csináljanak, hogy feltépjék azt a nagyszerű éltető erőt amin nyugszik az élet. Ennyi volt MacFadden válasza, most egy pár sort George MacDonaldról. . George bank- igazgató és nem tudom hány iparvállalat igazgatója, egyszóval “nagy ember.” ő is igen meg van ijedve attól, hogy nem lesz ambíciónk dolgozni ha ő nem lesz bankigazgató és azt mondja, hogy az ipar vezetését nem lehet politikusokra bízni és nem lehet az, hogy tudatlan munkások vegyék a kezükbe a vezetését egy ilyen hatalmas gépezetnek. Bízik abban, hogy President Roosevelt mindent rendbe hoz és nemsokára vissza jön a “Good Old Days” mert határozottan látja, hogy az üzleti élet sokkal elevenebb. Ennyi dióhéjban MacFadden és George MacDonald válassza. Most pedig álljunk meg egy kicsit gondolkozni felette. Amerikában 15.000.000 munkás van megfosztva örökre a megélhetéstől és akkor előáll egy MacFadden és kijelenti, hogy nincsen semmi ok sem arra, hogy megijedjünk, mert ez semmi egyébb mint egy kis el- tévelygése a Demokráciának, és szerencsére itt van Roosevelt aki erős akarattal- vissza tévelyiti majd az egészet csak türelem. Lehetetlenségnek találja, hogy az állam átvegye a gyárakat mert az kiöli az embert és ő nem engedi azt, hogy gépet csináljanak belőlünk emberekből. Micsoda demagógia mert Mac Fadden nagyon jól tudja, hogy mi munkások nagyon régen nem vagyunk emberek, belőlünk azok a nagyságok akiket ő büszkén felemlít,' régen profit gépet csinált. Hol van az a nagyszerű verseny amit MacFadden úgy dicsőit vagy talán azt nevezi nemes versenynek, amikor a nyomortól a gyár elé kergetet munkás eladja a munkaerejét, azaz életét egy darab kenyérért, mert ha nincs ez a darab kenyér akkor éhen pusztul. Vagy azt nevezi nagyszerű versenynek amikor a munkás milliókból 200 százalékos profitot sajtói ki a tőke. Meg van ijedve MacFadden, hogy az államgazdálkodás kiöli az ambíciót és nem lesz miért teremteni alkotni, fejlődni. Megnyugtatom MacFaddent, nincsen erről szó, mert mi tudjuk, hogy a fejlődés alapja a jobbat akarás és mi éppen ezt akarjuk. Lehetőséget akarunk ahhoz, hogy teremthessünk mindig többet és mindig jobbat. Nem akarjuk, hogy a fejlődés attól függjön, hogy melyik tőkés lát benne hasznot, az nem fontos, hogy az összemberiségnek akiért olyan nagyon aggódik MacFadden, előnyére vagy hátrányára van. Mi nem akarjuk azt, hogy nagyszerű találmányok az asztalfiókban heverjenek azért mert a tőkés profit érdeke úgy kívánja, jöjjön ki minden a napvilágra ha jó csináljuk meg mert az összemberiségnek előnyére van. Ezt akaruk mi Mr. MacFadden, nem tudom hány száz éve, hogy minden igyekezettel azon van a kapitalizmus, hogy eltemesse bennünk az embert és legyünk olyanok mint egy finom gép, de ez nem sikerül, mert mindig erősebb a tömegekben az élni akarás vágya és ma már ott tartunk, hogy harcolni is képes érte. Megtanultuk, hogy nincsen szükségünk MacFaddenokra, mi magunk is tudjuk intézni a sorsunkat. Georgenak pedig csak annyit, hogy nem vagyunk mi olyan nagyon buták mint ő gondolja, vagyis szeretné és csak nyugodjon meg, elintézünk mi mindent, még őt is. A. G. Nemzetközi Piknik NEW YORKBAN rendezik az összes IWW csoportok a Modern Színkör közreműködésével, szeptember 3- án, vasárnap egész nap. A gyönyörű fekvésű Fink’s Parkban 814 E. 225th St. Belépő jegy előre váltva 25 cent, a pénztárnál 30 cent. Szórakoztató játékok. Elsőrendű műsor számok. Nagy zenekar. Fedett tánchelyiség. ÚTIRÁNY: A Lexington Ave. Whithe Plains Road Subway a 225-ik utcáig, ahonnét két block a park. 1L PROLETARIO, olasz hetilap. Egy évre $2; egyes szám ára 5 cent. Megjelenik Brooklyn, N. Y., Box 24, Sta. I. TIE VAPAUTEEN, finn havi folyóirat, 32 oldalas; $1.75 egy évre; egyes szám 15 cent; májusi és decemberi példány 48 oldal, 25c Megjelenik 555 W. Lake Street, Chicago, III. INDUSTRIALISTI, finn napilap. Egy évre $4.50, fél évre $2.50, három hónapra $1.50. Egyes szám 5 cent. Megjelenik Duluth, Minn., Box 446. Az I WW-ban csak munkásoknak van helyük
