Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-08-26 / 754. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 augusztus 26. BÉRMUNKA S (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W._________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy ,évre .....................$2 00 One Year .....................$2.00 Félévre ......................... l.iO Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ................ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to; “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD EMLÉKEZZÜNK 1927 augusztus 22-én, a hajnali órákban Massachusett államban munkás történelmet írtak nemcsak Amerika, de az egész világ dolgozói és gondolkozói részére. Nicola Sacco és Bartolomeo. Vanzetti a két olasz munkást áldozatul követelte a nagyobb darab kenyeret követelő' munkás- osztálytól a profitját féltő kapitalista osztály. Hiába volt a bizonyítékok áradata, hogy a két olasz munkásnak semmi része nem volt a rájuk olvasott gyilkosságban, hiába küldték úgy az állam, mint az ország nagyjainak a tiltakozó levelek és sürgönyök tiz és százezreit Amerika és a világ minden részéből Sacco és Vanzettinek meg kellett halniok mert nem tudták és nem is akarták ártatlanságukat bizonyítani abban, hogy minden tevékenységükkel azon voltak, hogy munkástársaik a gyárakban végzett munkájukért tiszteségesebb megélhetést kaphassanak. Amerika és az egész világ tőkés osztálya meg tud bocsáj- tani a tolvajoknak, a nép millióit megrabló, mindenéből kifosztó bankárok és egyébb szélhámosok egész seregének. A gyilkosokat ünnepeltetni tudja, de azoknak, akik a mindenható profitot megtámadják, azokra kérlelhetetlenül locsap és elriasztó példaként, mint Sacco és Vanzetti esetében tette nem riad vissza attól sem, hogy a villanyos székbe ültesse a rendszere alapjának a támadóját. Vájjon célt ér-e a tőkés osztály az ébredő munkás milliók megfélemlítésével? Hatodik esztendeje, hogy ezt a kérdést állítjuk a munkás- osztály elé. Van-e joguk az élethez azoknak, akik az élet minden szükségletét előteremtik. Akik lemennek a föld mélyébe azzal a bizonytalansággal, hogy onnan még élve felkerülhetnek azért, hogy másoknak jólétet biztosítsanak. Van-e joguk a dolgozóknak, hogy saját kezük és eszük által megteremtett dolgo- gokat használják, maguk is élvezzék. Sacco és Vanzetti kivégzésével a tőkés osztály azt bizonyította, hogy NINCS, hogy a munkásosztálynak meg kell elégedni azzal és annyival, amit és amennyit ő maga ad vagy oda dob a minden vagyon előállítóinak. Az elmúlt hatceztendő látszatra azt igazolja, hogy a munkásosztály elfogadja a kapitalizmus fenti meghatározását, mert hiszen az ártatlan munkásélet kioltása sem mozgatta meg a munkásosztályt gyökerében. Továbbra is olyan utakon jár, amelyen munkaereje, amely az egyedüli társadalmi erejét képezi, nem hogy összpontosulna, de még most is széttagolódik olyan érdekek szolgálatába, amelyek első sorban bűnösök és felelősek a Sacco-Vanzetti és a többi osztály harc fogjainak a végzetéért. A gépfejlődés a termeltetésben olyan nagy átalakulásokat teremtett, hogy a tömegek puszta óhaja, kívánalma nem jön többé számításba az óriási vagyonok mind kevesebb urainál. És csodálatosan a tömegekkel ma is elakarják hitetni azt, hogy a milliók élet és halála felett rendelkező néhány kapitalistát tö- mcghangulattal meglehet győzni és profitjának egyrészéről lemondatni. Csak ezért látszat az, hogy a munkásosztályt megfélemlítette a kapitalizmus, a valóság az, hogy nagy energiával folyik a céltudatos tanítás és nevelés az ipari unionisták részéről, akiknek a Sacco-Vanzetti ügy egy újabb bizonyítéka annak, hogy szervezet nélkül, One Big Union nélkül a munkásosztály erőtlen és tehetetlen. Ma Detroit, holnap Philadelphia és a többi nehéz és könnyű iparok bérmunkásai ismerik fel az ipari szervezkedés erejét és nem hajiadók többé követni a termelésben soha részt nem vevők diktátorságát. Az Egy Nagy Szervezet az egyedüli alkalmas tömörülése a munkásoknak arra, hogy elsősorban megszabadítsa önmagát a fékerek, a munkás árulók, a munkásmozgalomból életet csinálok hadától, akik minden időkben hátráltatói a forradalmi munkásmozgalom kifejlődésének. Ha ezektől megszabadultunk, csak akkor áll nyitva az utunk a rendszer megváltoztatására, a bérrendszer megszüntetésére, amint azt az IWW tanítja. Ezzel a gondolattal és elhatározással emlékezzünk Sacco és Vanzetti kivégzésére. ELMÚLT A NYÁR A nyári hónapokban az emberek a hűvöset keresték. Akik abba a szerencsés helyzetbe kerültek, hogy dolgozhattak, azok a munkán kívüli idejüket a szabadban igyekeztek eltölteni. Azok akik a munkakeresésben koptatták cipőjüket, szintén azon voltak, hogy a város zajától messze kimehessenek. Ennek tudható be, hogy a Munkás Otthonok is a nyári hónapokban veszítettek a látogatottságukból. Most már azt mondhatjuk, bár fogunk még izzadni is, hogy a nyárnak vége van, jönnek a hűvösebb, sőt a zord idők, amikor mindenki a fedet és a fűtött helyiségeket keresi. Kell, hogy a munkások öntudatos tábora együtt legyen és több tapasztalattal, nagyobb odaadásai vesse magát a harcba ez ellen a rendszer ellen. Ebben a munkában szívesen látunk mindenkit, aki velünk küzdeni akar, de a rendbontók, az összeférhetetlenek helyesebben teszik ha félre állanak, hogy a velük való szélmalom harc beszüntetésével, ne legyenek utjukba azoknak, akik tisztán látják, hogy a munkások helyzete csak úgy változhat meg, ha az Egy Nagy Szervezetet kiépítjük. Erre pedig' a mainál még nem volt nagyobb szüksége a munkásságnak. A megélhetésért folytatott küzdelme még nem volt bizonytalanabb. Ennek tudható be az a minden utáni kapkodása is, amelyet a politikusok és egyébb szélhámosok, akik minden időben a tömegek tudatlanságából éltek és élnek, ki is haasználnak a végletegig. Erre a tudatlanságra építették a nemrégen Chicagóba ösz- szehivott Kisháztulajdonosok, Bankbetét vesztesek és Öregtagok, akik törölve lettek a betegsegélyzőből — csoportját. Tagadhatatlan, hogy a legfájóbb elevenét találták az ügyes egybehívok, mert ösztönszerüleg sietett mind a három csoporthoz tartozók nagyrésze, hogy élettervük felborult szekerét itt kijavítják. Itt el is sírták ‘ a keserveiket, de a józan eszüket még mindég nem használták, mert hiszen most is ügyvédek és politikusoktól várják a helyzetük megjavítását. A munkásság minden rétegének elő kell vennie saját eszét. Kell hogy végre meglássa azt, hogy az urak és munkás köpenyegbe járó kihasználói nem a népérdekében cselekszenek. És ha ezt felismerik, saját kezükbe veszik helyzetük javítását szervezetük által, amint azt az IWW tanítja olyan gyors és gyökeres változásnak lesznek a tanúi, amelyet más utón el érni nem tudnak. Mert nem lehet a természet koronájának, a mindent alkotó embernek célja megszerezni azt a tányér levesnek mondott kotyvalékot, amelytől a kutya is elfordított fejel távozik, nem lehet törekvése az embernek, hogy koldus módjára kezeljék, amiért az általa felhalmozott javakból egy pár bushel szenet, egy vagy két kenyeret és a milliárdos vagyonokból egy-két dollárokat havonta odadobnak neki. Munkások. Közelednek a hűvösebb idők, amelyekben ki kell használnunk a Munkás Otthonokat a tanulásra és tanításra, hogy ez a helyzet mielőbb megszűnjön és helyébe állítsuk az Ipari Demokráciát, a munkások társadalmát, a termelők minden élvezetével, amint azt az IWW tanítja. Látogassátok a Munkás Otthonokat. Csatlakozzatok az IWW-hoz. SZ. J. Utcai Gyűlés Akronban a Butchel és Main St. sarkán minden SZOMBATON este 8 órai kezdettel az IWW rendezésében. A Bérmunkás olvasóit ezúton is kérjük, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a szombat esti 'utcai gyűléseken. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napj munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel I” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül.
