Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-08-26 / 754. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 augusztus 26. Egy utón a munkások árulásában Általános sztrájk készül Yakima Valle-ban A kommunisták papiros szer­vezete a TUUL, amely már születésénél nem bírta a dolgo­zók bizalmát, most hogy a párt vezérek részére valamelyes anyagiakat felhajthasson is­mét uj köpenyegben mutatko­zik és a misztikus neve elé az Industrial szót is oda függesz­tette, bizva abba, hogy most, amikor a munkások nagyobb figyelmet fordítanak az ipari szervezkedésre, a tudatlanokat, a helyzettel ismeretleneket is­mét hálójukba kerítve ha rövid ideig is, de kihasználhassák őket. Mint az ország legtöbb he­lyén itt Clevelandban is egy­más után érik a megkeresések az IWW-t a gyárak munkásai részéről, hogy segítsük őket a gyári viszonyok megjavításá­ban. Szervezőink, előadóink igyekeznek megértetni a mun­kásokkal, hogy nem elég az ha elégedetlenek a helyzettel, en­nek az elégedetlenségnek szer­vezetté kell, hogy olvassza a munkásokat, mert csak igy tudják helyzetüket megváltoz­tatni. Amig az IWW ezt a tanítást adja a munkásoknak, addig a kommunisták most már ipari “szervezete” megjelenik és úgy­szólván terrorizálja egy pár kiabálója révén a munkásokat, hogy azonnal szüntessék be a munkát a munkatelepeken kí­vül állókat vonultat fel arra, hogy az utcán követeljék a gyári viszony megjavítását. Csak természetes, hogy a munkásokkal semmi összeköt­tetésben nem levőkkel a gyá­rosok szóba sem állanak, de sietnek támogatását kikérni és igénybe venni a kormány által is favorizált AFofL sztrájktö­rő szervezetének. Ez történt a napokban a Mur­ray Co. Cleveland, Ohioi tele­pén, az alig mozgolódó munká­sokat sztrájkba szólitották a kommunisták. A gyárvezetősé­ge az AFofLt kereste fel azon­nal, akik készséggel jelentek meg és nagy szervezetük oda- állitásával biztosították a mun­kásokat, hogy azonnal menje­nek vissza a munkába, ahol ők már el is intézték a gyárosok­kal, hogy a viszonyok meg lesz­nek változtatva. Természetesen, hogy a gyárosok segítségével mindenkinek $2.50 lefizetésével ki kellett venni a kártyáját és a munkabér levonásával lesz biztosítva az $1.50 havi járulék befizetése. A szervezettlen munkások többsége hajlott a féker vezetők szavára és két napi sztrájk után visszamentek dolgozni azon Ígéret alapján, hogy majd bent mindent elin­téznek. Mi munkások már ismerjük ezeknek az elintézéseknek a módját és tudjuk, hogy abból a munkásoknak lesz a legkeve­sebb hasznuk. A szomorú eb­ben az, hogy a magát mindég forradalminak nevezett most Sheet Metal Workers Indust­rial Union köpeny egébe bujt pártvezérek erőszakosságukkal teszik lehetővé az AFofL be­avatkozását, akiknek a kezéből csak újabb hosszas felvilágosí­tó munka után lehet csak a munkásokat kiszabadítani. Ez történt az Eaton Axle Plant clevelandi telepén is az el­múlt héten. Egyik este a mun­kások gyűlést hívtak egybe a Buckeye Rd. egyik termébe, hogy a gyári viszonyokról be­szélgessenek. Megjelentek ott a kommunisták, akik az ébre­dező munkások egyrészét a gyülésterem elől elvitték és a 15—20 munkással sztrájkot határoztalak el ott, ahol a gyár munkásainak a száma több százra rúg. Csak természetes, YAKIMA, WASH. — Az IWW-hoz tartozó 110 számú Agricultural Workers Indust­rial Union tagjai megindítot­ták a lavinát Yakima Valle- ben magasabb munkabér és rö- videbb munkaidőért. A Traubarger Ranchen, mely Buenatól egy és fél mértföld északra, a munkások százszáza­lékban abbahagyták a munkát. A követelés napi nyolc órai munkaidő és 50 cent órabér, a körte és barack szedésnél. A picket vonal a farm minden bejáratára kiterjed és a köz­pontot Buenaban állították fel. A százpercentes hazafiakból szervezett, úgynevezett vigi- lantek megtámadták a pickete- ket, azonban ennek dacára, az tökéletesen működik a sztrájk­törésre válalkozók visszatar­tásában. Ez évben ez a második na­gyobb arányú sztrájk a Yaki­ma völgyben az IWW égisze alatt. A munkások az egész völgy mentén nagy érdeklődést tanúsítanak a szervezet iránt és nagy számmal látogatják a különböző helyeken tartott ut­cai gyűléseket. E hó 13-án, hatalmas tömeg- gyűlés volt Yakimában a City Parkban az IWW égisze alatt, hogy ez a sztrájk is csak a pa­piroson lehetet, de arra alkal­mas volt, hogy az AFofL ide is betegye a lábát. Számos bizonyítékai ezek an­nak, hogy a kommunista párt minden mellék szervezetével a munkások igazi szervezetének az Egy Nagy Szervezetnek a ki­építését akadályozza. Munkások lássátok meg ezt a tényt és ne hagyjátok magato­kat félre vezetni ezektől a mun­kás árulóktól. Nyers. melyen az egész völgyre kiter­jedő általános sztrájk lehető­ségét tárgyalták. A szabadon mozogható IWW- isták vegyék útjukat Yakima Valley felé, mert mindennap kialakulhat oly helyzet, hogy a helyben levők képtelenek lesznek a gyorsan terjedő sztrájkok vezetését irányítani. Sajtó Bizottság. Az IWW chicagói magyar tag­jai, az Általános Munkás Da­lárda és a Modem Színkör 1933 AUG. 27-ÉN, VASÁRNAP A DEVON GROVE-ban, 6400 N. Crawford Ave. Devon sarok NAGY NYÁRI MULATSÁGOT TARTANAK. Tágas táncterem. Jó zene. Alkalmi hűsítők. Tánc verseny értékes dijakkal. Társas játé­kok öregek és ifjak részére. Az ízletes gulyás már ebédre lesz felszolgálva. Beléptidij 25 cent. Akik dél­előtt 12-ig érkeznek beléptidi­jat nem fizetnek. FIGYELEM! A “Devon Grove” a magyar­ság körében, ismeretlen, és a rendezőség sok utánjárással ta­lálta meg e gyönyörű kerthe­lyiséget. Nincs messze, mert úgy a Crawford, mint a Devon Ave. villamosok végállomásá­tól mindössze 10 percnyi kelle­mes séta és mégis elég távol arra, hogy a nagyváros zajá­tól megszabaduljunk. Okvetlen legyen ott és élvez­ze a szabad természet gyönyö­reit. Esős idő esetén Tarka-szin- paddal és társas ebéddel egy­bekötött táncmulatság lesz a BÉRMUNKÁS OTTHONBAN 2419 Lincoln Ave. ÜNNEP A Bérmunkás részére irta: S—n “Eladó: egy 56 akeres farm. Gyönyörű fekvésű. 6 szobás ház. Modern. Saját gázkutja. Az oszágutról be­vezető ut szélén, örökzöld árnyas fenyőfák. Kitűnő for­rásvíz. Válogatott gyümöl­csös. Szőlő. Domboldalba épített hűvös, boros pince. Alkalmas ó-borok tartására.” János bácsi, minekutána le­mosta az egész nap bőrére ta­padt kormot, piszkot, bekebe­lezte a Maris néni által készí­tett túrós csuszát, rágyutván hoszuszáru selmeci pipájára, nagy érdeklődéssel olvasta a fenti hirdetést. Vissza az anya földhöz. Évek hosszú során álmodozott farm­ról. Amióta elbúcsúzott az óha­zától, az alvégben elterjedő né­hány holdas termőföldjétől, mindig vérzett a szive. Az iz- zig vérig földturó érzés sok­szor kitört belőle. Nem egyszer perpatvart rögtönzött közte és jobb fele közt. Végre itt az al­kalom. Megszabadulhat a vas­öntő telepek gyilkos levegőjé­től. öregbedő, tagbaszakadt teste már úgyis tele porral, füsttel, a vaspor gőzzé beszi­várgott, átjárta minden porci- káját. Régi, viharvert testében minden kezdett kialudni, csak a vágy, szabadnak lenni, égett benne jobban, mint valaha. Kö­zelebb jutni a természethez, ősi foglalkozásához. Hosszas gondolkozás után az asztalra üt, “héj anyjuk, itt a mi far­munk.” — “Hun?” — “Hát itt az újságba, öt­venhat aker. Tudod anyjuk, ez éppeg annyi, mint a hány éves én volnék, ötvenhat — no- hát...” János bácsi másnap reggel “elfelejtett” a gyárba menni. Hallotta ugyan a gyár kürtjét bájos, hívogató szavát, de ő bizony elhalgattatta lelkiisme­retét imigyen “ottögyemögafe- ne.” Felkeresvén a farmügynö­köt szerencsés jóreggelt kíván. B ur, miután végig méri a jö­vevényt, érdeklődik: “mi járat­ban van bátyám.” — “Hát azt az. ötvenhat ake­res farmot szeretném tudni, hogy áll.” — “Hm, bátyám, az olyan mint egy paradicsom.” Leraj­zolva a föld minden elképzelhe­tő jóoldalait, a végsőkig fel­csigázta János bácsi figyelmét. Annak rendje és módja szerint autóba ültette, megvendégelve egy szivarral, útnak indultak. János bácsi úgy érezte, hogy a gyári élet nyűgét a város ha­táránál hagyta. Elhaladva a gyár mellett, lehúzta az autó ablakát, két évtizeden át tüde­jébe, gyomrába szívott mocs­kot köpött — a gyár felé. Szemei előtt elterülő földek, ringó buzakalászok, madarak röpködése, csevegése a lelke mélyén szuny adózó muzsikális érzés porette száját fütyöré- szésre biggyesztette. Kezdett élni. A gyár füstje és közte növő távolsággal arányban nőtt benne az élni akarás. Ennyi elkeseredett nekibuz­dulás, gondolatvilágát átszövő vágyás az ügynöknek kész vevő­jévé formálta. Úgy játszott vele mint a macska az egérrel. Be­mutatta a földet, házat, üszőt, malacot stb. meg a dombolda­lába épített boros pincét, meg­ismerkedve ez utóbbinak mámo- ritó tartalmával, üzletkötésre került a dolog. Rövid huzavona után aláír­ták a szerződéseket, mely sze­ront János bácsi meghatáro­zott időn belül lefizeti a meg­felelő összeget, melynek ellené­ben ő és örökösei, örököseinek örökösei tulajdonjogába jut­nak az ötvenhat akeres farm­nak. üsző, ló, malac, stb. stb. meg a boros pincének. így le­bonyolítván a dolog üzleti ol­dalát, utukat a büdös, füstös, gyárkéményes város felé for­dították. János bácsi feje zú­gott. Két évtized vágya, álma valóra váltása sok volt a meg­emésztésre egy rövid nap alatt. A rá követő éjjel anyjukával elképzelt mezőgazdasági isme­reteit, lehetőségeit sorolta fel. Csak a reggeli órák ringatták álomra felcsigázott agyát. Készült a nagy napra. Bú­csút mondani a pokoli gyárnak. A város zajának. Uj szekeret vett. Egy pár igazi jó lovat. Mert ő majd megmutatja. .. Volt munkástársai irigyked­ve nézték János bácsi készülő­dését, egyikük másikuk baljós­latú megjegyzéseket is tett. Életpárja azonban mögötte állt. Harminc évi együtt küzdés megingathatatlan hitet nevelt benne férje ura iránt. Amit János kezd, az csak jó­ra fordulhat. Igazi asszony volt. Ezt érez­te János és büszke volt rá. A telekkönyvi átvizsgálás, öröklevél, vételár kifizetés mind rendben van. Elérkezett a nagy nap. A kiköltözés. ■ Az ügynök szolgálatainak rá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents