Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-08-19 / 753. szám
1933 augusztus 19. BÉRMUNKÁS 7 oldal Ipari Szervezet a mezőgazdaságban RÉSZLET AZ IWW 25 ESZTENDŐS TÖRTÉNETE CIMÜ FÜZETÜNKBŐL. (Folytatás.) Ez volt a legfőbb probléma akkoriban, amennyiben a hivatásos útonálló bandák legtöbbje szorosan együtt működött a falu vagy község elöljáróival, valamint a vasúti alkalamazottakkal és általában igazi veszedelmet jelentettek a vándormunkásokra. A részegítő ital romboló hatása is érezhető volt a vándormunkások közt. Tehát annak ellensúlyozására is lépéseket tett az újonnan alakult szervezet és egyáltalában nem tűrte, hogy tagjai részegeskedjenek, vagy ital csempészéssel foglalkozzanak. Egyáltalán nem tűrték, hogy az aratási zónákban pálinka uralja a munkásokat. Három hónapra a szervezet megalakulása után, 1915 julius 25-én, ismét konferenciát tartottak az arató munkások Kansas City-ben. A konferencia légióként azért hivatott egybe, hogy megbeszélés folytán előkészület történhessen az északi aratási zóna szervezésére, mivel a délen ilyenkor már az aratás befejeződik. A jelentések folyamán kitűnt, hogy a szervezet három hónapi működésének financiális eredménye $878 bevétel és $789 kiadás volt. Még ekkor az uj szervezetnek csak egy osztálya volt és ez volt az anyaosztály Kansas City székhellyel. Ezen a második konferencián a rendes bérskála Dél-Dakotára három és Észak-Dakotára három ötven napi bérben állapíttatott meg, a munkaidő pedig napi tiz órában. A jelentések nyomán kitűnt, hogy a szervezetlen vidékeken a legmagasabb munkabér két dollár ötven cent volt, napi 10 órás munkanapra. Más helyekről pedig az a jelentés érkezett be, hogy ahol a szervezet megvetette a lábát, napirenden vannak a szervezet tagjainak: üldözése. Több mint 100 letartóztatást jelentettek, melyek közül csak 12 került szabadlábra. A Kansas Cityben tartott júliusi konferencia úgy hatákönyveket élegetni, de a gondolatot, a szocializmus eszméjét nem lehet kiirtani. A német nép túlnyomó többsége beleértve Hitler mostani követőit is, meg van arról győződve, hogy csak a tőkés rendszer megszüntetése fogja a dolgozó népet a rabszolgaságból kiszabadítani. Ezt Hitler is hangoztatta mig nem volt uralmon. Most már elfeledte. Erős hitem az, hogy nemsokára eszébe fogják neki juttatni. És akkor majd tanulva a tapasztalatokból el fogják intézni a Hitler uralmat a többi kizsákmányolok uralmával együtt. rozott, hogy a szervezet központját Minneapolisba helyezi át. Ezekután aztán a szervezet rohamos fejlődésnek indult, osztályok alakultak Kansas Cityben, Sioux City, Omaha, Des Moines és a december 12- én tartott konferencia idején Sacramento Californiában. A sacramentoi konferenciát megelőzően, a minneapolisi konferencián határozták el azt, hogy a szervezet a tevékenységét kiterjeszti az erdőségekre és ércbánya vidékekre is. 1915 telén az IWW mezőgazdasági ipari szervezetének nagy része volt a Maseba érchegységek bányászainak megszervezésében és a minnesotai erdőségek munkásainak tömörítésében. Ezen tevékenységének az eredményeként 1916-ban a ma- sebai bányászok is megkapták csarterj ukat, melynek száma 490 volt. Az újabb szervezet pedig derekasan munkához látott és rövidesen több osztályt alakított az érchegységek bányász faluiban, mindenkor szorosan együtt működve a mező- gazdasági ipari szervezettel, sőt központot is közösen tartottak fenn. Ugyancsak 1916- ban engedélyezte az Egyetemes adminisztráció az építkezési szervezetet is. Az 1916-os őszi naggyülé- sen aztán kiderült a jelentésekből, hogy a mezőgazdasági ipari szervezet több mint 8.000 tagot vett fel és igy a szervezet financiális helyzete is rendkívül megerősödött. Kielégítő eredményeket ért el a szervezet 1916-ban és ezért mindentérre kiterjesztette tevékenységét. Tagjait mindenütt feltalálhattuk. A mezőgazdaságon kívül a faiparban, bányászatban, útépítkezéseknél, szóval mindenütt, ahol szervezetlen munkások voltak. A munkáltatókat indenütt páni *félelem fogta el már az IWW puszta említésének hallatára is, tehát bosszút forraltak és ahol alkalmat találtak mindenüt üldözték tagjainkat. Kansas Cityben az IWW helyiséget kétszer megrazziázták egy hét leforgása alatt 1917- ben. Ennek dacára, májusban mégis csak abban a helyiségben zajlott le a konferencia. Ezen a konferencián a párton- kivüli liga képviselője is megjelent, kérelmezve a konferenciát, hogy bérskálát dolgozzon ki az aratás idejére a liga és az IWW tagjai részére. A párton kívüli liga tagjai képezték akkoriban a búza termelők többségét. A liga képviselője ígéretet tett, hogy feltétlenül megkísérli, hogy szervezetünk tagjai díjmentes szállításban részesüljenek az arató földekre, helyről-helyre. A konvenció öt tagú bizottságot küldött ki, hogy a bér és munkaidő kérdését a liga ügykezelőivel megbeszéljék. A megbeszéléseknek volt egy kis eredménye és dacára, hogy tényleges megállapodás, vagy szerződés nem történt a IWW és a liga közt, mégis rendkívül eredményeket valósított meg a szervezet a liga területein. A mezőgazdasági szervezet első három esztendejében váltakozó forradalmi változást hozott létre az aratási zónában. A napi 12 és 16 órás munkaidő eltűnt, a munkabér megduplázódott, a munkások pedig takarót kaptak és külön helyet, ahol a nap fáradalmait kipihenhessék. A szervezkedés bátrakká tette őket és nem tarthattak már a vasúti ufonállóktól sem, inkább fordítva történt minden. Az italcsempész és hazárd játékos valósággal retteget most már azoktól, akiket a szervezkedés előtt ők tartottak rettegésben. A vasúti munkások is megváltoztak és a greftelés helyett barátai lettek a vándormunkásnak, sőt ahol azok megfordultak, mindenüt csatlakoztak a szervezethez. Nehéz megállapítani a vasúti munkások azon számát, akik ebben az időben az IWW-hoz csatlakoztak, azonban bizonyos, hogy hatalmas számot alkottak. A mezőgazdasági ipari szervezet taglétszáma pedig megduplázódott 1917 folyamán és ennél a számnál maradt még akkor is, amikor a nagy országos (hajsza megkezdődött a szervezet helyiségei és tagsága ellen. A hajsza, razziák idején a helyiségekben talált minden könyvet és iratot, bútort kíméletlenül feltüzeltek a dupla hazafiak úgy, hogy alig maradt írott adat rendelkezésre tagjaink számának a megállapítására. Az általános és országos hajsza nagyban akadályozta a szervezet működését, azonban nem tartóztathatta fel útjában, sőt ennek tulajdonítható, hogy bátor és képzett ipari forradalmárokká váltak még azok is, akik némileg hittek a törvény pártatlanságában. A mezőgazdasági ipari szervezet mindenkor kitett magáért, tagjait a legbátrabbak közzé sorozhatjuk, akik minden akadályt képesek voltak elhárítani útjukból és valóságos hátborzongatást okoztak munkáltatóiknak, akik a hajszát ellenük irányították. Az ipari szervezet megalakítása nélkül a mezőgazdaságban, soha olyan változások létre nem jöhettek volna az élet aratói számára, mint ahogy létre jöttek szervezkedés utján. Ezért hát kövessük a jó példát minden téren. PIKNIK lesz Detroitban AUGUSZTUS 27-én, vasárnap a Metal & Machinery Workers IU. 440 csoportjának a rendezésében a Finnish Marxian Club területén, amely egymaga biztosíték arra, hogy mindenki megtalálja ott a maga szórakozását. Kitűnő ételek és hűsítők. Belépő dij 15 cent. ÚTIRÁNY: Az East Jefferson St. car a City Limit-ig, ott a St. Claire Shore Bus a 11 Miles Rd.-ig. Onnan 2 utca gyalogolás a Gordon Rd.-ig ahol a piknik hely van. Utcai Gyűlés A Burnsideon lakó magyar munkások figyelmét felhívjuk, hogy az IWW minden csütörtökön este 8 órai kezdettel a 93-ik és Cottage Grove Avenuen utcai gyűlést tart., Kérjük a munkások tömeges megjelenését. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek túrják, akikből a munkáltató oszály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel I” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kerteio belül. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
