Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-08-19 / 753. szám

8 oldal B É R M l! N K A S 1933 augusztus 19. A "NEW DEAL" (Folyt, az 5-ik oldalról.) Az IWW magyar tagjai és a Bérmunkás olvasói ezidei Országos Értekezletüket Cleveland, O.-ban, 1933 SZEPTEMBER Hó 3-án, vasárnap tart­ják meg. Az iprai központokból nap-nap után kapjuk nemcsak azon értesitéseket, hogy a dolgozók a munkaviszonyokkal elégedetle­nek, hanem azt a kívánalmakat is, hogy a munkások megelégelve a szakszervezetek árulásait és a politikusok bolonditásait, azt kí­vánják, hogy az IWW álljon melléjük helyzetük megjavítása tö­rekvésükben. Hogy a magyar nyelvű IWW-isták miként kapcsolódhatunk bele minél sikeresebben ebbe az Egy Nagy Szervezetet épitő mun­kába, az első feladata az Országos Értekezlet tanácskozásának, valamint a Bérmunkás minél szélesebb alapokra való helyezése. Minél nagyobb számban vegyünk részt ezen az értekezleten. Junior Column FRANK LITTLE, REBEL csen olyan igény amit ne tud­nánk kielégíteni anélkül, hogy egyetlen uj gyárra szükség volna. A kapitalizmus már évek óta abból tengeti az életét, hogy úgynevezett “Bumokat” csinál, felveri az árakat, hogy a nép az utolsó centjét is el­vásárolja. Ilyenkor a gyárak felszívnak egy kis tömeget de ez csak rövid ideig tart és új­ra az utcára kerülnek. A tény az, hogy Amerikának 15 millió felesleges munkása van, mit csinál ezekkel, ha éheznek, nem sokáig fogják tűrni a mai társadalmi rendszert, ha eteti őket akkor abba pusztul bele, hogy nem bírja finanszírozni, ezt a horribilis kiadást. A dolgot bárhogyan forgas­suk oda vezetnek, hogy nincsen megoldás hacsak nem megy bele Amerika egy uj háborúba, ami egyidőre elhalasztaná az összeomlást, de ami azután kö­vetkezne az kiszámíthatatlan. Rooseveltnek be kell látnia azt, hogy olyan rendszerben élünk amelyik idejét múlta és amit nem lehet orvosolni, csak tel­jesen elvetni és tényleges “New Dealt” alkalmazni. Itt állunk egy világ közepette ahol mindenki részére van boldog­ság és megelégedés. Hatalmas és csodálatos gyárak nyúlnak az ég felé csak meg kell indí­tani és ontja magából a nagy­szerűbbnél nagyszerűbb termé­keket, amire olyan nagy szük­sége van az amerikai népnek, amit olyan régen nélkülöz. Természetes ez csak úgy ler hetséges, ha van annyi bátor­Parki hangversenyt ad az Ált. M. Dalárda Cleveland magyarsága már hozzászokott, hogy a nyári hó­napokban szokásos Parki Kon­certek műsorán gyönyörködni van alkalma az Általános Mun­kás Dalárda jólismert össz­hangjában. Az ezidei koncert szezonjá­ban az Általános Munkás Da­lárda hangversenyét a Cleve­land Város Park bizottsága augusztus ihó 23-ára, szerda estére állapította meg. A dalárda Tomásy Károly karnagy vezetésével tartja a dalpróbákat, hogy úgy a vá­ros, mint a magyarság által hozzájuk fűzött várakozások­nak ezúttal is megfeleljenek. A park bizottság látva az elmúlt évek szabadtéri hang­versenyének nagy látogatott­ságát, hangszóróval szereli fel a teret úgy, hogy derék dalo­sainkat a park minden részé­ben kitünően lehet majd hal­lani és a gazdagon összeállított műsort élvezni. A Bérmunkás olvasóinak fi­gyelmét már most hívjuk fel az augusztus 23-án, az Edge- water Parkban este 8 órakor tartandó szabadtéri hangver­senyre, amely teljesen díjtalan, hogy azon minél nagyobb szám­ban jelenjenek meg. sága, hogy a termelés menetét kiveszi a magánkezekből és minden gyárat, minden terme­lő eszközt átvesz az állam. Amelyik gyár nem tud megin­dulni azt be kell zárni mert felesleges és megfogja látni, hogy hogyan sorakoznak fel melléje a munkás milliók. Ma odaérkeztünk, hogy nincsen többé lehetőség arra hogy pro­fitra termeljünk, ma már csak szükségletre lehet termelni. Minden munkásnak meg kell adni a teljes értékét a munká­jának és akkor lesz vásárló ereje, akkor vissza tudja ven­ni azt, amit kitermelt és ezzel biztosítani tudja a munka za­vartalan menetét. Nincsen szükség arra, hogy az állam gyárakat építsen, mert mint Lincoln mondta: “egy nép nem élhet félig szabadon és félig rabszolgaságban.” Tehát nem élhet félig kapitalizmusban sem. A mostani bankbezárás idején nagyszerű pálda állt előttünk, aki tudta megmente­ni a pénzét, szaladt vele a pos­tatakarékba, próbáljuk csak meg, foglalkozzon csak a posta hivatal mindenféle pénzügyek­kel úgymint a bankok, meg­fogjuk látni, hogy igen rövid idő alatt az összes bankok be kell, hogy csukjanak. Ha az állam átvette a terme­lő eszközöket küldjön ki arra alkalmas szakember vezetőket, akiknek nem a profit a céljuk, hanem az összemberiség bol­dogulása és akkor nem lesz szükség arra, hogy krízisek megoldásán gondoskodjanak. Komoly időket élünk, az idő kereke megfordulni készül és nincs erő arra, hogy ezt meg­állítsa valaki. Roosevelt egész életében parazita volt és tud­juk, hogy nem hajlandó keresz­tül vinni ezt az egyedüli módot arra, hogy megoldja a válsá­got. De ha Roosevelt nem viszi keresztül, akkor keresztül fog­ja vinni a munkásság tömegei, keresztül fogja vinni az a 15 millió dolgos kezű munkás, akit önhibáján kívül kidobott az életből a kapitalizmus, akik szenvednek, akik éheznek, akik­nek csukott szájjal kell tűrni, hogy halálra ítélték és ha ezek elindulnak, Mr. Roosevelt az nem lesz piknik.” A. G. A polgári magazinban szo­katlan hangú cikket a New York bankárok szövetségének elnöke és mások erős bírálat tárgyává tették és csak ter­mészetes, hogy a Roosevelt el­méletet veszik védelmükbe. Ennek a fejetetejére állított okoskodásnak érdekesebb rész­leteit lapunk jövőheti számá­ban fogjuk bemutatni. AZ IDŐ JELE Andrew W. Mellon, a világ egyik leggazdagabb embere a dollár ellenében 50 centet aján­lott fel a, Broklawn, N. J. 40 akeros területére nehezedő 29,900 dollár adóhátralék ki­egyenlítésére. On August 1st, 1917 the bruised and mangled body of a lynched miner was found dangling from the end of a rope on the Milwaukee tressel Just autside of Butte, Montana. He was a labor organizer — an IWW — loyal to the core; one of the cleanest, gamest and staunchest men the Ame­rican Labor Movement ever produced. His name was Frank Little. We of the IWW should re­call this name and honor the memory of this man with every passing year. He stood for the very best in courage, intelligence and clarity of vision that our Union ever produced. He represented that type of integrity and leader­ship without which any revolu­tionary movement is doomed to sink into garrulous inertia and futile senility. If an adequate history of the IWW is ever written, Frank Little’s name will rank high because his contribution to the movement was that in­domitable and undefeatable fighting spirit which has made the IWW distinct among re­volutionary organizations. It is not enough to recite the fact that he arrived on the scene of the strike in Butte with one leg in a plaster cast as a result of his activities in the great strike of copper min­ers in Arizona. Neither is it enough to state that he was, on a certain date, taken forc­ibly by armed men from his hotel room at midnight and dragged after an Anaconda automobile and hanged from a railroad tressel by Anaconda gunmen. It is more important to know that he did these things cheerfully and willingly — as part of a day’s work. If the future historian of the IWW is to do a good job of it he must catch the spirit of all this. He must under­stand and communicate to his readers the terrific driving force which impelled such men to fight against great odds with such indefatigable deter­mination and bravery. If he does not do this he will miss the essential flavor — the un­ique something which made the IWW what it has been in the past and what we hope it will continue to be. But the historian who has not lived the IWW will have a hard time understanding it. Somehow or other the IWW has never had much luck with its historians. Frank Little, like Bill Hay­wood and Vincent St. John derived from the old fighting WFofM. It wasn’t necessary for them to learn about the class struggle from books. Battle was in their blood. They were natural leaders whose leadership evolved in the stress and struggle of class warfare. Their judgement was sound be­cause it had been tempered by experience. They were poor theoreticians, poorer labor union “politicians” but incomp­arable rebels and strike tact­icians. We can learn more from the example they have left for us than from any num­ber of shallow and verbose disquisitions about the “Milit- ont” Labor Movement. May the memory of men like Frank Little put iron in our blood and courage in our hearts for the coming struggle. From — The Industrial Worker. OLVASD AZ IndustrialWorkert Utcai gyűlés Cleveland East Sideon min­den CSÜTÖRTÖK este a Buck­eye Rd. és 121-ik utcánál. Ma­gyar és angol előadók. CLEVELAND WEST SIDEON minden szerdán este össze­jövetel a csoport helyiségé­ben 4153 Lorain Ave. (első emelet) Előadások, viták. Minden olvasónkat szívesen látunk. CLEVELAND EAST SIDEON minden pénteken este össze­jövetel a csoport 8622 Buck­eye Road alatti helyiségében. Vita estélyek vagy előadá­sok a munkásságot érdeklő eseményekről.

Next

/
Thumbnails
Contents