Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-08-19 / 753. szám
8 oldal B É R M l! N K A S 1933 augusztus 19. A "NEW DEAL" (Folyt, az 5-ik oldalról.) Az IWW magyar tagjai és a Bérmunkás olvasói ezidei Országos Értekezletüket Cleveland, O.-ban, 1933 SZEPTEMBER Hó 3-án, vasárnap tartják meg. Az iprai központokból nap-nap után kapjuk nemcsak azon értesitéseket, hogy a dolgozók a munkaviszonyokkal elégedetlenek, hanem azt a kívánalmakat is, hogy a munkások megelégelve a szakszervezetek árulásait és a politikusok bolonditásait, azt kívánják, hogy az IWW álljon melléjük helyzetük megjavítása törekvésükben. Hogy a magyar nyelvű IWW-isták miként kapcsolódhatunk bele minél sikeresebben ebbe az Egy Nagy Szervezetet épitő munkába, az első feladata az Országos Értekezlet tanácskozásának, valamint a Bérmunkás minél szélesebb alapokra való helyezése. Minél nagyobb számban vegyünk részt ezen az értekezleten. Junior Column FRANK LITTLE, REBEL csen olyan igény amit ne tudnánk kielégíteni anélkül, hogy egyetlen uj gyárra szükség volna. A kapitalizmus már évek óta abból tengeti az életét, hogy úgynevezett “Bumokat” csinál, felveri az árakat, hogy a nép az utolsó centjét is elvásárolja. Ilyenkor a gyárak felszívnak egy kis tömeget de ez csak rövid ideig tart és újra az utcára kerülnek. A tény az, hogy Amerikának 15 millió felesleges munkása van, mit csinál ezekkel, ha éheznek, nem sokáig fogják tűrni a mai társadalmi rendszert, ha eteti őket akkor abba pusztul bele, hogy nem bírja finanszírozni, ezt a horribilis kiadást. A dolgot bárhogyan forgassuk oda vezetnek, hogy nincsen megoldás hacsak nem megy bele Amerika egy uj háborúba, ami egyidőre elhalasztaná az összeomlást, de ami azután következne az kiszámíthatatlan. Rooseveltnek be kell látnia azt, hogy olyan rendszerben élünk amelyik idejét múlta és amit nem lehet orvosolni, csak teljesen elvetni és tényleges “New Dealt” alkalmazni. Itt állunk egy világ közepette ahol mindenki részére van boldogság és megelégedés. Hatalmas és csodálatos gyárak nyúlnak az ég felé csak meg kell indítani és ontja magából a nagyszerűbbnél nagyszerűbb termékeket, amire olyan nagy szüksége van az amerikai népnek, amit olyan régen nélkülöz. Természetes ez csak úgy ler hetséges, ha van annyi bátorParki hangversenyt ad az Ált. M. Dalárda Cleveland magyarsága már hozzászokott, hogy a nyári hónapokban szokásos Parki Koncertek műsorán gyönyörködni van alkalma az Általános Munkás Dalárda jólismert összhangjában. Az ezidei koncert szezonjában az Általános Munkás Dalárda hangversenyét a Cleveland Város Park bizottsága augusztus ihó 23-ára, szerda estére állapította meg. A dalárda Tomásy Károly karnagy vezetésével tartja a dalpróbákat, hogy úgy a város, mint a magyarság által hozzájuk fűzött várakozásoknak ezúttal is megfeleljenek. A park bizottság látva az elmúlt évek szabadtéri hangversenyének nagy látogatottságát, hangszóróval szereli fel a teret úgy, hogy derék dalosainkat a park minden részében kitünően lehet majd hallani és a gazdagon összeállított műsort élvezni. A Bérmunkás olvasóinak figyelmét már most hívjuk fel az augusztus 23-án, az Edge- water Parkban este 8 órakor tartandó szabadtéri hangversenyre, amely teljesen díjtalan, hogy azon minél nagyobb számban jelenjenek meg. sága, hogy a termelés menetét kiveszi a magánkezekből és minden gyárat, minden termelő eszközt átvesz az állam. Amelyik gyár nem tud megindulni azt be kell zárni mert felesleges és megfogja látni, hogy hogyan sorakoznak fel melléje a munkás milliók. Ma odaérkeztünk, hogy nincsen többé lehetőség arra hogy profitra termeljünk, ma már csak szükségletre lehet termelni. Minden munkásnak meg kell adni a teljes értékét a munkájának és akkor lesz vásárló ereje, akkor vissza tudja venni azt, amit kitermelt és ezzel biztosítani tudja a munka zavartalan menetét. Nincsen szükség arra, hogy az állam gyárakat építsen, mert mint Lincoln mondta: “egy nép nem élhet félig szabadon és félig rabszolgaságban.” Tehát nem élhet félig kapitalizmusban sem. A mostani bankbezárás idején nagyszerű pálda állt előttünk, aki tudta megmenteni a pénzét, szaladt vele a postatakarékba, próbáljuk csak meg, foglalkozzon csak a posta hivatal mindenféle pénzügyekkel úgymint a bankok, megfogjuk látni, hogy igen rövid idő alatt az összes bankok be kell, hogy csukjanak. Ha az állam átvette a termelő eszközöket küldjön ki arra alkalmas szakember vezetőket, akiknek nem a profit a céljuk, hanem az összemberiség boldogulása és akkor nem lesz szükség arra, hogy krízisek megoldásán gondoskodjanak. Komoly időket élünk, az idő kereke megfordulni készül és nincs erő arra, hogy ezt megállítsa valaki. Roosevelt egész életében parazita volt és tudjuk, hogy nem hajlandó keresztül vinni ezt az egyedüli módot arra, hogy megoldja a válságot. De ha Roosevelt nem viszi keresztül, akkor keresztül fogja vinni a munkásság tömegei, keresztül fogja vinni az a 15 millió dolgos kezű munkás, akit önhibáján kívül kidobott az életből a kapitalizmus, akik szenvednek, akik éheznek, akiknek csukott szájjal kell tűrni, hogy halálra ítélték és ha ezek elindulnak, Mr. Roosevelt az nem lesz piknik.” A. G. A polgári magazinban szokatlan hangú cikket a New York bankárok szövetségének elnöke és mások erős bírálat tárgyává tették és csak természetes, hogy a Roosevelt elméletet veszik védelmükbe. Ennek a fejetetejére állított okoskodásnak érdekesebb részleteit lapunk jövőheti számában fogjuk bemutatni. AZ IDŐ JELE Andrew W. Mellon, a világ egyik leggazdagabb embere a dollár ellenében 50 centet ajánlott fel a, Broklawn, N. J. 40 akeros területére nehezedő 29,900 dollár adóhátralék kiegyenlítésére. On August 1st, 1917 the bruised and mangled body of a lynched miner was found dangling from the end of a rope on the Milwaukee tressel Just autside of Butte, Montana. He was a labor organizer — an IWW — loyal to the core; one of the cleanest, gamest and staunchest men the American Labor Movement ever produced. His name was Frank Little. We of the IWW should recall this name and honor the memory of this man with every passing year. He stood for the very best in courage, intelligence and clarity of vision that our Union ever produced. He represented that type of integrity and leadership without which any revolutionary movement is doomed to sink into garrulous inertia and futile senility. If an adequate history of the IWW is ever written, Frank Little’s name will rank high because his contribution to the movement was that indomitable and undefeatable fighting spirit which has made the IWW distinct among revolutionary organizations. It is not enough to recite the fact that he arrived on the scene of the strike in Butte with one leg in a plaster cast as a result of his activities in the great strike of copper miners in Arizona. Neither is it enough to state that he was, on a certain date, taken forcibly by armed men from his hotel room at midnight and dragged after an Anaconda automobile and hanged from a railroad tressel by Anaconda gunmen. It is more important to know that he did these things cheerfully and willingly — as part of a day’s work. If the future historian of the IWW is to do a good job of it he must catch the spirit of all this. He must understand and communicate to his readers the terrific driving force which impelled such men to fight against great odds with such indefatigable determination and bravery. If he does not do this he will miss the essential flavor — the unique something which made the IWW what it has been in the past and what we hope it will continue to be. But the historian who has not lived the IWW will have a hard time understanding it. Somehow or other the IWW has never had much luck with its historians. Frank Little, like Bill Haywood and Vincent St. John derived from the old fighting WFofM. It wasn’t necessary for them to learn about the class struggle from books. Battle was in their blood. They were natural leaders whose leadership evolved in the stress and struggle of class warfare. Their judgement was sound because it had been tempered by experience. They were poor theoreticians, poorer labor union “politicians” but incomparable rebels and strike tacticians. We can learn more from the example they have left for us than from any number of shallow and verbose disquisitions about the “Milit- ont” Labor Movement. May the memory of men like Frank Little put iron in our blood and courage in our hearts for the coming struggle. From — The Industrial Worker. OLVASD AZ IndustrialWorkert Utcai gyűlés Cleveland East Sideon minden CSÜTÖRTÖK este a Buckeye Rd. és 121-ik utcánál. Magyar és angol előadók. CLEVELAND WEST SIDEON minden szerdán este összejövetel a csoport helyiségében 4153 Lorain Ave. (első emelet) Előadások, viták. Minden olvasónkat szívesen látunk. CLEVELAND EAST SIDEON minden pénteken este összejövetel a csoport 8622 Buckeye Road alatti helyiségében. Vita estélyek vagy előadások a munkásságot érdeklő eseményekről.
