Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-08-12 / 752. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 augusztus 12. A Hitlerizmus és a német- országi munkás mozgalom IRTA: VLASITS MÁRTON. (Folytatás. A' szocialista mozgalom elleni törvények megszüntetése és a gyülekezési jog helyreállítása után a német munkás- mozgalom úgy gazdasági mint politikai téren rohamos fejlődésnek indult. Mivel a munkásság élcsapatának még élénk emlékezetében volt a Bismarck rendszer véres elnyomatása, természetszerűleg, az osztályharc jegyében és utjain ment. Úgy politikai mint gazdasági megmozdulásában, végcélul a tőkés rendszer megszüntetése volt az irányadó. Úgy a politikai mint a gazdasági szervezkedés párhuzamosan haladott az osztályharc utján. Az egész földkerekség öntudatos prole- táriátusa reményteljesen nézett Németország felé. A német munkásság lankadatlanul küzdött úgy gazdasági mint a poliMunkás Otthonok a mozgalomban (Folyt, az 5-ik oldalról.) tanítását a tömegekkel megértetni és a szervezet elleni rosszszándékot ellensúlyozni. Igaz, egy látszólagos hátránya is van az állandó helyiségnek: az hogy többször áll módjukban a tagoknak és vendégeknek az érintkezésre. Ilyenkor viták fejlődnek ki. Előfordul, hogy nézeteltérés következtében egyesek talán bosz- szankodva távoznak. Azonban a viták folyamán felmerült kérdés helyessége mégis csak kibontakozik. Tehát az otthonoknak szükségességét még az ilyen esetek sem ronthatják le. Összefoglalva az egészet, arra az eredményre jutunk, hogy az otthonok létesítése hasznos, ha a fent vázolt módon folyik a működés; ha a tagok megszívlelik egymás észrevételeit, különösen ha valamely tévedés elhárítására tesznek egyesek már előre ajánlatot. Nem sokat segít, ha a baj megtörténte után látjuk meg a tévedést. Egy tévedés több tévedést von maga után, mely a szervezet rombadüléséhez vezethet. Akkor már hiába gubbasztunk a romok felett, nehéz lesz a törmelékből újat építeni. Azért ahol otthonokat létesítünk, szigorúan az osztályharc érdekében tartsuk azokat fenn, hogy úgy kulturális, mint szórakozási szempontból teljesen az előre törő munkásság ügyét szolgálja. S—y. tikai fronton. A gazdasági harcok amelyek kivétel nélkül az osztályharc jelszavával küzdettek megteremtették a német tőkésosztály egységes frontját a munkássággal szemben. Most már a burzsoa osztály nemcsak a munkásosztály életszínvonala ellen harcolt, hanem egyszers- mint a kapitalisztikus termelési rendszer föntartásáért is. A német munkásszervézetek növésével és erősödésével párhuzamosan erősödött a német munkáltatók ereje és szervezettsége. A kilencvenes évek végén már nem volt újdonság Németországban, hogy a szervezett munkáltatók, hosszú hónapokra kizárták a munkásokat, csupán azért, hogy velük a hatalmukat éreztessék. Ipari kerületeket és városokat éreztettek hónapokon át, hogy a munkásságot rabigába hajtsák. Eredménytelenül mert ez még jobban kinyitotta a bérrabszol- gák szemeit. A parlamentben is kemény harcok folytak a munkásnép érdekében. Akkor még nem volt divatban a polgári pártokkal való paktálás. A parlamenti harcoknak egyik legnagyobb hátránya az volt, hogy az egyes államok törvény- hozásába alig sikerült szocialista képviselőket beküldeni. Mint már emlitém a birodalmi gyűlési választásoknál meg volt az általános és egyenlő szavazati jog. De az egyes államok képviselői választásánál nem volt meg. Például a birodalom két legfontosabb ipari államának nevezetesen Porosz és Szászország parlamentjeinek választási törvényei olyanok voltak, hogy lehetetlen volt oda egy szocialista képviselőnek bejutni. Ezért lehetett Poroszországban egészen a világháború végéig a cselédtörvényt megtartani, amely szerint minden mezőgazdasági munkás cseléd volt, ami lehetetlenné tette ezeket megszervezni, ha nem akarták őket egyenesen börtönbe juttatni. Ezen három évtized 1878-tól a világháború előtti évekig volt a német munkásmozgalom legremény teljesebb időszaka. A világ munkássága Németországban vélte meglátni az Újkor és a Felszabadulás hajnalhasadását. De már a világháború előtti években nevezetesen 1912-ben bár lassan, de egy fordulati állott be, amely a német munkásmozgalomba helyezett reményt és bizalmat megrendítette. Az 1912-ik évi birodalmi gyűlési választásoknál 110 (száztíz) szocialista képviselő jutott be a parlamentbe. Közöttük sok ügyvéd és hivatásos politikus. Megkezdődtek a polgári pártokkal való paktá- lások. Engedményeket kellett tenni a kormánynak is egyes esetekben, hogy apró-cseprő eredményeket lehessen elérni, A gazdasági szervezetekben meghonosult a bürokrácia. A szakszervezeti hivatalnok sereg mindig nagyobb és arro- gánsabb lett. Aránytalanul az ipari munkabérekkel magas fizetéseket húztak. Szabad legyen erre nézve egy esetet fölemlíteni abból a szervezetből amelynek én is tagja voltam. Egy teljes évig minden havi- gyülés idejének háromnegyed része a szervezeti hivatalnokok fizetésrendezésével foglalkozott. A tagság heves ellenállást fejtett ki, de végül keresztül vitték. Az ellenállás főleg azért volt, mert a hivatalnokok kezdőfizetése 50 százalékkal magasabb összegben lett megállapítva mint a műhelyben dolgozó munkásoké. Egy ilyen hivatalnok fizetése vagy hat év leforgása alatt az elfogadott szabály értelmében éppen száz százalékkal volt nagyobb, mint a műhelyben dolgozó legjobban fizetett munkásé. Magától érthető tehát, hogy ilyen körülmények mellett a jobban fizetett hivatalnokok és politikusok, tistelet a kivételnek, mindinkább eltávolodtak a mindennapi kenyérért keservesen küzdő munkásságtól. Attól a munkásságtól, amely minden fillér béremelést és minden perc munkaidő rövidítést sokszor hónapokig tartó bérharcban tudott kiverekedni. A gazdasági szervezetekben egy hivatalnokréteg alakult ki. A szocialista pártnak hatalmas sajtója volt (közel 100 napilap) a jól fizetett újságírók akiknek jó része a polgári osztály gyermekeiből került ki szintén hozzájárult a szocialista gazdasági és politikai mozgalom ellaposodásához és elősegítette az osztályharc útjáról való letérést. A német szociáldemokrata pártnak a világháborúban való szereplése csak betetőzte ezeket az állapotokat. A háborús költségek megszavazását az intézményeik megmentésével igyekeztek igazolni a külföld munkássága előtt. Szerintem a fordulat részükről természetes volt, ha a dolgot olyan emberek szempontjából nézzük akiknek van veszíteni valójuk. És nekik volt. A világháború befejezésével a német munkásmozgalomra egy uj korszak következett. A német militarizmus összeomlott és ezzel kapcsolatban a polgári és politikai jogok az egész népre kiterjesztettek. A junker osztály nem állhatott többé a fejlődés útjába. A szociáldemokrata párt egyenjogú lett a többi politikai pártokkal. A gazdasági mozgalomnak eltekintve az anyagiaktól, sem állt semmiféle állam vagy politikai hatalom útjában. Szólás és sajtószabadság volt. Az Oroszországi események hatása alatt megalakult a német kommunista párt. A német párt és az orosz szocialista pártok között a háború előtti időkben igen sikeres együttműködés volt. A német párt anyagilag erős lévén, hathatósan segítette az orosz szocialista párt mindkét frakcióját. (Bolseviki és menseviki szárny) a háború elvesztése, a gazdasági gépezet egyidőre való megakadása csak növelték a két munkáspárt közötti harcot. A kommunista párt, a moszkvai 3-ik internationále irányítása alatt harcolt, hogy a német munkások, úgy mint ezt a bolseviki párt Oroszországban tette, felkeléssel, forradalom utján vegyék át az államhatalmat. A szocialisták ezzel szemben a fegyveres fölkelés ellen voltak. A gazdasági élet fölépítése az első mondották, az államhatalmat pedig demokratikus utón fogják elnyerni, tehát békés utón. A szocialisták ellene voltak a polgárháborúnak, mig a kommunisták a hatalmat csak polgárháború utján vélték elérni. (Folytatjuk.) Munkás sors Egy nélkülözésekkel telitett munkás életre tett befejezést a halál, amely alig 48 éves korában ragadta el Katona István munkástársunkat Cleve- landon. A depresszió nem kímélte ezt a munkás embert sem és felesége és hat gyermekének nélkülözéseit kellett gyakran végignéznie. Katona István munkástársunkat a charity, amelynek a támogatására volt utalva helyezte el néhány hét előtt munkára, amelynek most áldozata is lett. A munkás életével mitsem törődő munkaadók kapzsiága lett egyenes okozója itt is Munkástársunk korai halálának. Egy súlyos tárgyat kellett a műhely más részébe szállítani és a teherrel a hátán menő munkástársunk előtt egy szakadék volt, amely holmi dolgokkal elvolt takarva. Katona munkástársunk terhével esett ebbe a szakadékba, amiáltal olyan belső sérüléseket szerzett, amely halálát okozta. A bűnös munkaadó talán egy részvét nyilvánítással vagy egy pár szál virággal elinté- zettnek véli az ügyet, de a munkások millióinak, akik napnap után kivannak téve hasonló veszélyeknek meg kell állni egy pillanatra ez esett mellett és gondolkodniok kell, hogy a munkás élete csak ilyen olcsó portéka-é ? Ez a helyzet csak úgy változhat meg, ha a munkások tömörülnek az EGY NAGY SZERVEZETBE, amint azt az IWW tanítja és szervezett erejükkel, addig egy sem megyen be a munkatelepre, mig a munkások kivannak téve hasonló eseteknek. Az Általános Sztrájk uj füzetünk ára 10 drb. 70c.
