Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-08-12 / 752. szám
1933 augusztus 12. BÉRMUNKÁS 7 oldal Ipari Szervezet a mezőgazdaságban Letekintve az épületóriásokról a szemlélő alig láthatja az egyes alant járó-kelőt. Csupán a hömpölygő emberfolyam vehető jobban észre amint ki-be hömpölyög az óriási épületekbe és így vagyunk az ifjú szemlélővel is, aki a munkásmozgalom történetére vissza pillant. Az események és emberiség folytonos szövevénye tárul lelki szemeink elé és olykor tűnik elő csupán valamely különálló fontosabb mozzanat, mert ehez magasztosan igazi képzelődés is párosul. Ilyen gyöngyszem a Világ Ipari Munkásai Szervezetének történetében a Mezőgazdasági Ipari Szervezet. A mezőgazdasági ipari szervezet megalakulásának fontosságát az jelzi leginkább, hogy fejlődése teljesen az egyetemes szervezet jelen struktúrájának alapján nyugszik, kiegészítő része az ipari szervezeteknek. Az IWW első tizenegy esztendejében állandóan és kíméletlenül az ipari szervezkedési formát advokálta, azonban csak idő múltával vált képessé arra, hogy ezt a formát saját kebelében megvalósítsa, kiépítse. A mezőgazdasági szervezet fejlődése ugyancsak vissza vetíti elénk és élénk színekben világítja meg, hogy mennyire fontos tényező és részese volt az amerikai ipari szervezkedés fejlesztésének a mezőgazdasági vándor munkás. Rövid vázlata az arató vidék régi viszonyainak, segítségünkre lesz annak megértésére, hogy miért vett e szervezetnek fejlődése olyan irányt, amilyenben napjainkig eljutott. A gabona vidék a közép-nyugaton, melyen keresztül az arató földekre özönlő vándor munkás aratás idején évről-évre visszatért, Texas-tól Oklaho- mán keresztül, Kansas, Nebraska, dél és észak Dakota, Montana és Washington államokig terjedt. Az utóbb említett négy állam teljesen a vándor munkásokra szorult a kisebb termények learatása idején, jobban, mint napjainkban. Elképzelhetjük a változás ilyetén fordulatát a vándor munkások lehetőségeire, mikor rövid pillantást vetünk arra a tényre, hogy 1912-ben Kansas állam a szükséges emberi munkaerő 85 százalékát más államokból szerezte be, mig ma már csak 10 százalékra van szüksége, hogy az aratást lebonyolítsa. Az óriási nagy tömeg, amely más államok területeiről özönlött az arató földekre, arra ösztönözte a nagyobb gabona területek birtokosait, hogy erőteljes hirdetési hajszát indítsanak, hogy magukfelé tereljék a szükséges munkások figyelmét. Ez aztán azt eredményezte, hogy minden hirdetett ember helyébe öten jelentkeztek munkára, tehát teljesen elárasztották a vidéket felesleges munkaerővel azon szándékkal, hogy a munkabéreket alacsony színvonalon tartsák, ami természetesen ilyen körülmények közt sikerült is. Midőn a munkaerő felesleg felgyülemlett, a vándor munkás kénytelen volt a bérnek nevezett alamizsnát elfogadni, vagy kényszeritették, hogy elfogadja, mert erre alkalmas eszközök álltak a zsíros föld- tulajdonosok rendelkezésére. A falvak üzletemberei pedig mindent elkövettek, hogy az alamizsnabért teljesen ott hagyják a szerencsétlen és szervezet hiányában minden hatalmasság kényekedvének kiszolgáltatott munkások. Különben sem volt nehéz feladat, hogy mindenben akaratuk szerint teljesüljön az akció. Az amerikai vándormunkások közt nagyon jó típust találhattunk akkoriban, különösen akik a vasúti teher kocsik tetején, vagy az ütközők közt, avagy a kocsik alján lévő vas- rudakon, de gyakrabban a fedettlen kocsikban utaztak vidék- í ől-vidékre a munkaalkalmat kínáló arany gabonaföldekre. Százezer számra találhattunk munkásokat az élet minden teréről, akik a munkautáni hajszában verődtek össze, hatalmas hömpölygő emberáradatba. Észak, nyugat, dél, kelet nem szabott irányt ezeknek, ellenben a legképtelenebb, pat- hétikusabb, azt mondhatjuk, hogy az éhségtől legingerlékenyebb de egyben legtehetetlenebb munkások voltak összeverődve egyetlen iparban és vándorolva munkahelyről-mun- kahelyre, keresve az alkalmat, hogy munkaerejét adhassák cserébe az élhetéshez szükséges csekély javakért. Ez volt az “igazi ideális” munkás helyzet, ideális volt a gazdag föld- birtokosok részére, akik a hatalmas aratóföldeket korlátlanul uralták, a mezőgazdasági ipari szervezet megalakulását előzőén. Ebbe a rettenetes helyzetbe illeszkedtek még a hamis hazárd játékosok, a csempészek minden fajtája, prostituáltak, akik mindmegannyian a vándormunkás verejtékéből élős- ködtek. Mindezeket felidézve fogalmat alkothatunk magunknak, arról a rettenetes helyzetről, melyben a szervezetlen mezőgazdasági munkás kényszerült nyomorult életét tengetni. A mezőgazdasági vidék pedig értette a módját, hogy miként bánjon ezzel a degenerált hordával, hogy a munkáltatók javát szolgálják. Notóriusan ismeretes, hogy gyakori esetben maga a falu bírája, vagy község elöljárója volt az italcsempész, habár az aratási körzetek szárazak voltak már abban az időben. Valamint az is közhely, hogy a falu vagy község főtisztviselője egy követ fújt a hazárdérozók és prostituáltak minden fajtájával, vagyis éppen ezek töltötték be az orgazdái tisztséget. Az általános alátámasztéka ennek a bűnös viszonynak az volt, hogy a pénznélküli szolga mindig alázatos szolga marad. Ilyen körülmények közt a pénznélküli és korgó gyomru vándormunkás mindig és egyre arra törekedett, hogy legalább olyan munkát kapjon, melyből jut egy pár napra való harapás, azonban soha sem gondolhatott arra, hogy munkabérről beszéljen. Munkabér csaknem ismeretlen fogalom volt abban az időben. Ez a helyzet azonban nem tarthatott örökké és tényleg az 1913-as és 1914- es esztendőkben javulás állt be eggyes csoport arató munkás helyzetében szervezkedésük folytán. Az IWW külömböző csoportjaiból kikerülő tagok, szórványos csoportosulást alkottak eggyes munkahelyeken, hogy a munkaidőt redukálják és a munkabéreket és viszonyokat feljavítsák. Az 1915-ös esztendőt megelőzőleg, már gyönyörű eredményeket vívtak ki az IWW ezen téren kifejtett aktivitásának következtében, azonban ezek a győzelmek összeolvasztó és állandósított szervezet hiányában csak időleges eredmények maradtak. Néhány szorváinyos eset áll rendelkezésünkre ahol már napi három dollárt kaptak a munkások 10 órai munkaidőre, dacára, hogy az általános magas munkabérek akkoriban kettő és kettő-ötven közt váltakoztak. A munkanap pedig látástól vakulásig terjedt, ösz- szevont és egyesült szervezkedésnek a szüksége az arató körzetben már a 14-es esztendőben felmerült. így történt, hogy Frank Little az IWW akkori egyik végrehajtó bizottsági tagjának ajánlatára, az IWW kilencedik rendes konvenciója amely Chicagóban ült össze 1914 szeptember 21-én, elfogadott egy re- soluciót, amely utasította az egyetemes adminisztrációt, hogy konferenciát készítsen elő és hívjon egybe 1915 elején az IWW mindazon csoportjának képviseletében, melyeknek tagjai részt vesznek a kisebb gabona területek aratásaiban. Ennek a határozatnak alapján konferenciára gyűltek össze az arató munkások delegátusai 1915 április 15-én, Kansas City-ben. A konferenciát az egyetemes végrehajtó bizottság egyik tagja nyitotta meg. összesen kilenc delegátus volt jelen az IWW 57-es, Des Moines la., a 66-os, Fresno, Cal., a 92-es, Portland Oregon, a 61-es, KanRÉSZLET AZ IWW 25 ESZTENDŐS TÖRTÉNETE CIMÜ FÜZETÜNKBŐL. sas City, a 69-es, Salt Lake City, a 173-as, San Francisko, a 64- es, Minneapolis és a 26-os, Denver Col.-i csoportok képviseletében. A konferencia közvetlen eredményeként megalakult a mezőgazdasági szervezet. A konferencia által elfogadott határozat állapította meg az állandó szervezet megalakulását ebben az iparban, egyben pedig meghatározta a szervezet nevét is. A másik határozat alapján megállapította a felvételi dijjak mennyiségét és két dollárban szabta azt meg, egyben felhívta az IWW aratási körzetbe eső valamennyi csoportját, hogy erre a vonalra emeljék felvételi dijjaikat. A mezőgazdasági szervezetnek ügyei intézésére állandó titkárpénztárost választottak heti 18 dolláros fizetéssel, öt tagból álló szervező bizottságot is létesítettek és a delegátusok számát korlátlannak állapították meg, az utóbbiak díjazás nélkül végezzék a szervezés munkáját. Az IWW egyetemes központja engedélyezte a mezőgazda- sági szervezet működését ugyanazon év április 21-én, és az ipari számot 400-ban állapította meg. Az engedély kibo- csájtását megelőzően kérdés merült fel, hogy milyen számozást kapjon az uj szervezet. Végül az akkori egyetemes titkár-pénztáros ajánlotta, hogy mivel az uj szervezetet a munkások elitje alkotta, legyen a szám 400-ban megállapítva. Ugyanis az akkori időkben a 400 jelezte közönségesen az uralkodó plutokráciát, mivel e körül forgott azoknak a száma, akik e hatalmas országnak a javait birtokolták. Az első konferencián határozták meg azt is, hogy a szervezet tevékenysége szorosan a munkahelyeken történhessen és ezért alkalmat adtak, hogy minden vidéken gyűlésekre jöjjenek össze a munkások, meghatározni érdekeiknek megfelelően ügyeik intézését amint az adott körülmények azt megkövetelik. Előkészület történt arra is, hogy hivatásos uton- állók ki ne foszthassák az egyik vidékről-másikra vándorló munkásokat. (Folytatjuk.) Utcai Gyűlés Akronban a Butchel és Main St. sarkán minden SZOMBATON este 8 órai kezdettel az IWW rendezésében. A Bérmunkás olvasóit ezúton is kérjük, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a szombat esti utcai gyűléseken. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
