Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-08-12 / 752. szám

1933 augusztus 12. BÉRMUNKÁS 5 oldal AZ ÜZEM TANACS Munkás Otthonok a mozgalomban vétenek, vagy a munkát haj­szolják, meg ne maradhassa­nak az üzemben. Az esetleges uj felvételek, az Unionon keresztül történje­nek. A munka időt pontosan be­tartani, ha több a munka uj munkások felvételét szorgal­mazni. Csak igy lehet a kivívott eredményeket megtartani és a munkanélküli munkásokat a munkán levőkkel össze hozni, de az üzem tanács és szerve­zettség nélkül, minden Ígére­teit s adott javítást, akkor von vissza a vezetőség, amikor azt jónak látja. És a harcos szervezett munkásokat, kicseré­lik hűséges rabszolgákkal. Az uj társadalmi rendszer­ben is, nagyon fontos az üzem tanács, de a hivatása kicsiben megváltozik, azonban szerke­zeti összetétele egy. Ez alapépítmény, mely meg marad, melyet érdemes építeni. Vi. Az IWW azért alakult, hogy a proletár osztályharcnak két fő hivatását szorgalmazza. Az egyik: a munkások megszer­vezése a mindennapi harcokra; a másik: hogy utat törjön és alapot teremtsen a jövendő­nek : az Ipari társadalomnak. Hogy e hivatásának lehetőleg tökéletesebben megfelelhessen, harci szervezete mellett, kul­túrintézményeket létesít, me­lyek segélyével neveli és elő­készíti tagjait a jobb jövőért való harc megértésére és an­nak vitelére. Ilyen intézmé­nyek, — sajtója mellett, — a munkásdalárdák, munkás szín­körök. Ezeken keresztül fej­leszti és tartja életben a ta­gok művészi szépérzéket és kulturális szórakozást nyújt nekik. Több helyen a munkájának sikerét akadályozza a megfele­lő helyiség hiánya, de ahol le­hetséges, ott Munkás Otthono­kat létesít, hogy nagyszerű SZILÁNKOK Az IWW által hirdetett uj társadalmi rendszernek az alap­ja az üzem tanács. Hogy mi­lyen nagy jelentőséggel bir, már ma a kapitalisztikus ter­melési rendszerben is, szüksé­ges, hogy ismertesük annak a funkcióját, már csak azért is, mivel a közel jövőben legalább is itt Detroitban jó kilátás van bevezetni egy pár üzemben. Minden sztrájk követelések között, legfontosabbnak kell lenni, az “ÜZEM TANÁCS” elismertetése. Ha az el van is­merve, akkor annak a rendes működése folytán nem történ­het meg, hogy: a sztrákban aktiv tagokat a munkából elbocsájtanak, a megígért béreket újból le­vágják, a sztrájk törők a munkán megmaradj anak, nem szervezett munkásokat becsempésszenek, a termelést gyorsítsák a munkások hajszolásával. a munkaidőt meghosszabbít­sák. Ezek oly fontos tényezők a mai termelési rendszerben, hogy ettől függ a munkásság sorsa. Csakis ezen a rendesen működő üzem tanácson keresz­tül védheti meg magát a mun­kásság, melynek az alapja a munkásság szervezete és össze­tartása kell, hogy legyen. Bármily munkabér javítás, esetleges munkaidő megrövi­dítés, az általános munkavi­szony javítás, nem lehet ál­landó és biztos, ha az üzem­tanácsot nem állítjuk fel, ha megengedjük, hogy szervezet­ien munkások tovább is ront­hassák a munkaviszonyokat. Az üzem tanács van hivatva mind ilyen megállapodásokra, ígéretekre s esetleges sérelmek­re azonnal orvoslást követelni, vagy a munkásságnak jelen­test tenni, hogy ha szükséges a munkát azonnal be lehessen szüntetni. Amint a detroiti szervezési akciónkban is erre tesszük a fősulyt, hogy ahol a munkások legalább részben is vagy amint kilátásban van egy néhány helyen egészében meg lesznek szervezve, a sztrájk esetén vagy még a munkán beterjesz­tett követeléseiknek a legfon­tosabbika az “üzem tanács” elismertetése lesz, mert ha az meg van, akkor fokozatosan le­het a munkaviszonyokat javí­tani, mindég nagyobb ered­ményeket lehet a munkaadók­ból kipréselni. Az “Üzem tanács” hivatása utána nézni hogy: Minden munkás aki az üzem­ben dolgozik a szervezetnek tagja legyen. A munkabér arányban emel­kedjék az esetleges megélheté­si cikkek árainak az emelkedé­sével. Azok az elemek, akik a mun­kás szolidaritás eszméje ellen A fővárosban való tartózko­dásom alatt a Statler Hotelban száltam meg, közel a város “legjobb” részéhez. Itt nincs nyoma a forradalom, vagy ne­héz időknek. A rendőröket ig- norálják. Az esti és éjjeli mulatóhelyek tömve vannak, a legegysze­rűbb dolgoktól a legdrágábbig, minden van bőven. Elég jól, gazdagon öltözköd­nek. Elegáns népek... A városnak ez a része nem­csak hogy modern, de ultra modern. Ami a közönséget il­leti, olyanok mint bármely vi­lágvárosban. Mrs. Strebens el­csodálkozik, mondván: “miért is nem tudnak az emberek egy­mással békében élni.” S igy folytatja: de ez csak egy sar­ka a városnak. A város másik oldalán talán egy mértföldre elütő képet találunk. Az utcák kinézése itt épp olyan szomo­rú, mint amilyen vig a másik oldalon. Itt kimondhatatlan a nyomorúság, túlzsúfolt laká­sok, levert emberek. Ez az ala­mizsna (Charity) negyed. Több rendőr van. Jelenlétüket érez­tetik. Emberek és asszonyok a kapuk alá húzódnak, mikor a rendőr jön: Ez többet mon­dó óvás beszédeknél. Emberek és asszonyok egymásba ka­paszkodva, némán ülve neve­tést nem ismerő gyerekek. Ha az uj “deal” nem válik be, look out, mert ezek csak nyomorúságukat veszíthetik. És mégis. Nyomorúságuk da­cára vannak ezek között akik remélnek. Mert az uj “deal” job-ról beszél. Hogy lessz-e, nem tudják. Megszorítják az alamizsna rá­tát, munkásszervezeteket meg- rendszabályoznak, mig a tőke csak erélyes szavakat kapott. Mégis munkáról beszélnek, többről mint azelőtt volt. A kormány állítása szerint kb. 2 millió ember kapott mun­kát. Olvassák és nevetnek. Tud­ják, hogy néhányan visszamen­tek dolgozni. A munkaadók újabb munka- alkalmakat keresnek. A kor­mány terve e tekintetben még nem forrott ki. Kérdezek egy rendőrt: hol a munka, ő moso­lyogva mutat a zászlók, gom­bok, plakátok és egyenruhák­ra : ime... — Ez az elbeszélés egy nagy polgári lap külföldi képviselőjétől jelent meg Ber­linről írva. Ezt csak azért kell megjegyezni, nehogy az olva­só tévesen azt gondolja, hogy ő is látott már ilyesmit anél­kül, hogy 3 vagy 4 ezer mért­földre utazott volna. Olvasd és terjeszd saját la­podat — a Bérmunkást. Vannak olyanok is, kik fél­tik az Egyesült Magyar Egyle­teket a kommunisták befolyá­sától. Mi nem. Alkotó vagy mentőmunkájuk igen kevésbbé fog változni, akár ott vannak a kommunisták akár nem. — Ami a Marx értéktöbblet elméletének vitatását illeti, ke­vés kenyeret fog hozni a kony­hára. — Szerencsétlen időpontot választottak ki a londoni kon­ferenciára, mert ugyanez idő­re esett Morgan színpadi játé­ka a szenátusban. Eredmény: 53 ország okosai 2 hónapi cécó misszióját sikerrel folytathas­sa. Igaz, hogy súlyos anyagi nehézségeget is von ez maga után, de ezekkel megküzd. Tu­dományos, ismeretterjesztő elő­adások rendezése mellett, szó­rakoztató összejöveteleket tart, melyek jövedelme az otthon fenntartási költségeit fedezik. Hogy ez biztosítva legyen, ar­ra törekszik, hogy a tagokban a kölcsönös megbecsülés elve mellett, a kölcsönös munkameg­osztás elve is teljes mérték­ben kifejlődjék. így az össze­jövetelek látogatottá, az otthon szilárddá, a mozgalom pedig virágzóvá lesz. Szóval arra tö­rekszik, hogy a mozgalmi élet­ben a legtökéletesebb harmó­nia uralkodjék. Az otthont te­hát tudományos nevelés, a kul­turális szórakozás szolgálatá­ban tartja. Ezzel elejét veszi, hogy léha szórakozásra és ízetlenségre hajló elemek a mozgalmi életet megmételyezzék. A legfőbb súlyt a tagok ne­velésére és tanítására fekteti. Az az elve, hogy minden tag annyit ér, amennyire hivatását betölti. Tanulás és neveltség hiányában pedig nehéz volna ezt betölteni. A tagokat önnálló gondolkozóvá formálja, hogy ítélőképességüket kifejlesztve, magukat kormányozhassák. A tanítással és neveléssel eléri, hogy a tagokat nem lehet ámí­tani és ők sem ámítanak mást; kifejlődik az értelem értékelé­se és becsülése; kifejlődik a szolidaritás: “egynek a sérel­me, valamennyi sérelme” elve úgy nem történik meg, hogy a szervezet esetleges hiányait és hibáit idegeneknek kikür- tölnék, hogy a javításra legki­sebbet sem téve, azt rágalmaz­nák és kárhoztatnák, hanem a helyett azok orvoslására tör­ténik törekvés. Az IWW tag­jai nagyon jól tudják, hogy a szervezet rágalmazása, ala­csony, gyáva lelkek sajátja, akik mindig készek arra, hogy a szerencsétlenséget, az erényt, a külömbet meggyalázzák és rágalmazzák, különösen, ha er­re valahonnét jelt kapnak. Azért nagy előnyére szolgál a mozgalomnak, ha saját ottho­na van, mert igy nagyban mód­jában áll a szervezet célját, (Folyt, a 6-ik oldalon.) után hazamentek, Morgan pe­dig miután legördült a füg­göny itt udvariasan meghajolt, szedte sátorfáját, átment Ang­liába, pár nap alatt megcsinál­ta amit 2000 ember 2 hónap­ig nem tudott megcsinálni: stabilizálta az angol pénzne­met. A politikus beszél, Morgan cselekszik. Mikor fog a munkás csele­kedni ? S—n. Az IWW-ban csak munkásoknak van helyük

Next

/
Thumbnails
Contents