Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-08-05 / 751. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 augusztus 5. MIT JELENTHET A NAGY HANGON BEÍGÉRT NÉGY ÉS ÖT DOLLÁROS NAPIBÉR A SZÉNBÁNYÁSZOKNAK. Végre valahára megszűnt a depresszió, ami rövidített kifejezése a szükség, nyomor és nélkülözésnek. Kormányunk minden lehetőtt elkövetett és el fog követni, hogy ez többé vissza ne térhessen. Nem fogja már többé a munkanélküliek és részidőt dolgozó munkások lerongyolódott, elcsigázott, csaknem emberi formából is kivetkőzött tömegei, külömböző helyek látványosságait rontani kellemetlen megjelenésével. Lesz munka bőven, tisztességes munkabérekben sem fogunk hiányt szenvedni. Már pedig ahonnat ez a két fentebbi nem hiányzik, ottan a jólét, boldogság, egészen bizonyos. És csak természetes, hogy ez a kápráztató jólét bennünket szénbányászokat sem fog elkerülni, hisz mi is az Egyesült Államok területén lakunk talán, vagy mi? Megtalál ez bennünket, még ha az Allegheny hegység legfélreesőbb völgyében lakunk is. Ottan is megfogjuk kapni egy napi munkabér fejébe, azt a szép kékhasu papiroskát, amit öt dollárosnak neveznek, amiben gyönyörködve elfogjuk felejteni a múltak összes szenvedéseit, csak várjunk türelemmel. Be fog bizonyosodni, hogy türők-é szen- vedők-é a menyek országa. Ilyen és ehez hasonló híreket, melyek reánk akarják erőszakolni azon beképzelést, hogy a helyzet javult, napirenden találunk mostanában nemcsak a kapitalista, hanem még némely magát munkásbarátnak nevezni szerető lapokban is. Itten eszembe jut egy régi történet (vagy tréfa) amikor egy juhász számadó panaszkodott földesurának, hogy a birkák a takarmányhelyettesitő szalmát nagyon fehérnek látják és nem akarják enni, a földesur ráförmedt a számadóra, hogy hát miért nem tesz fel a birkáknak zöld szemüveget és akkor a fehér szalmát zöldnek látnák, azt hinnék, hogy valami finom takarmány és jóízűen elfogyasztanák. Szóval ezen említett lapok is, a jóhi- rek kürtölésével akarják belénk szuggerálni, hogy már minden jól van és még jobb lesz, csak várjunk a mig ez bekövetkezik. Addig csak rágódjunk reménység anyánk száraz emlőin, ha ugyan bekövetkezik. Mert az még e sorok Írásakor csak kérdés. Hogy mennyiben kérdés, arra legjobban megfelel a B. R. and P. széntársulat elnöke, ki mikor erre vonatkozólag intéztek hozzá kérdést, röviden azt felelte, hogy bárki véleménye van olyan jó mint az övé. Azonban tegyük föl, hogy tényleg foganatosítják ezen törvényt, hogy valóban megadják a bányászoknak az Ígért öt dolláros napibért, kik nyernek a bányarabszolgák közül és mit nyerhetnek? Nem szeretek az eseményeknek elébe vágni és még kevésbbé szeretek jóslásokba bocsáj tkozni, hanem a hosszú évek alatti bányászkodásomban szerzett tapasztalataim és megfigyeléseim némileg feljogosítanak véleményadásra még ha az kissé jóslásszerüleg fog is hangzani. Kezdjük tehát ottan, hogy az öt dolláros napibért ha már azonnal megkapnánk, akkor is néhány hónapot késtek volna vele, mivel minden bányász tudja azt, (mivel önmagán tapasztalja,) hogy közép Pa.-ban a megélhetési cikkek árai május hó óta, vagyis mióta az utolsó bérlevágások hullámai némileg elvonultak felettünk, 25—50 sőt magasabb százalékban is emelkedett, amely nem a mi (bányászok) állításunk, hanem a julius 14-ikén kiadott statisztika bizonyít. Ez kimu- mutatja, hogy némely árucik az 1926-os magaslatra emelkedett rövid pár hónap leforgása alatt, akkor pedig a bányászok bére 7 (hét) dollár és 50 centben volt megállapítva. Az üzlettulajdonosok (privát, vagy Company,) nagyon is megfogadták az elnök utasítását, hogy az árakat emelni kell, hogy a munkabérek emelésére vonatkozólag is szólt az elnöki rendelet, óh well, ilyen kicsinységről könnyen meg lehet feledkezni, no meg hát az elnök utasítását sem muszáj a társulatoknak, kik többé kevésbbé az üzlettulajdonosok is, szószerint betartani. Majd csak megadják a béremelést is valaha, csak várjunk. Ez ideig a széntársulatok 28 százaléka mutat némi hajlandóságot a kormány által tett ajánlat elfogadására és ezen még kicsiny százalékba nem tartoznak bele a szénmágnások fejedelmei, a Mellon érdekeltség, a Pittsburgh Coal Co. sem a Rockefeller, a Consolidated Compániákkal. Ezek még hadat üzentek a kormánynak. Az eféle küzdelem pedig késhegyig menő harcot jelent a bányászok rovására. De tegyük fel, hogy a kormány képes lesz az iparok aranysugárzásától elvakult fejedelmeivel megértetni, hogy ez a béremelés lényegében csakis az ő megmentésüket szolgálja és tényleg megadják a négy és öt dolláros napibéreket. Nyernek-e valamit a szénbányászok, kiknek elenyészően kicsiny százaléka van óraszámra fizetve, mig a túlnyomó többségnek, a kibányászott szén szabja meg a keresetét. Az a néhány kinti munkás, mely erre minden bányánál az ő mazva van, megkapja az ő négy dollárját, úgyszintén a a benti munkások közül a motorvezető, fékező, geren- dázó, utlerakó stb. megkapnák az öt dolláros napibért. Itten merül fel az a kérdés, hogy megkapják-e az öt dollárt általánosságban a szénbányászok is, ^kik a legerősebb munkát vég'zik a bányákban és 95 százalékát képezik a bányamunkásságnak ? A válasz bármely inteligensebb bányásztól, ki visszaemlékszik a múltra és figyelemmel kiséri a jelent, csakis az lehet, hogy NEM. Nem akarom itten azt mondani, hogy nem lesz szénlado- ló, aki öt dollárt képes lesz keresni egy nap alatt, hisz ilyenek akadnak a jelenben is, mit a széntársulatok által kiadott listák igazolnak. Az is csak természetes, hogy ezeken a listákon nem a bányászok által kidolgozott idő, hanem csak azon napok jönnek számításba, melyen a bánya üzemben volt. Az úgynevezett stock day, mely sok esetben két nap is tart a dolgozó nap után, számításon kívül esik, ez csak ráadás a munkanapra, tehát bátran állítom, hogy ilyen számítás mellett, (3 nap egyben) akad elég szénladoló, aki még ma is képes megkeresni, hat, vagy még több dollárt is. És ha a kormány a társulatok által kiadott fizetéslistát veszi figyelembe, (mi több mint valószínű,) akkor a bányászok fizetés emelése nem fogja meg sem közelíteni az életszükségleti cikkek árainak emelkedését, és akkor mit nyertünk ? Ha pedig az úgynevezett stock day és túlórázásokat eltörölnék, akkor is egész bátran leszögezhetjük, hogy több szénladoló keresete lesz három dolláron alul, mint felül. Megszabnak egy bizonyos százalék emelést a tonnára, te pedig bányásztestvér keresd meg az öt dollárt ha tudod, ha nem tudod — az a te rossz szerencséd. így volt ez a múltban is, mikor a UMW bányászszervezet fénykorát élte, a bányásznapszám akkor 7 dollár 50 centben volt megállapítva, hanem sokkal nagyobb volt azon bányászok száma, kik a megállapított összeg felét, vagy azon alul kerestek, mint akik átlag elérték a minimumot. Valószínű, hogy fogunk kapni valami béremelést, ezt a társulatok kénytelenek lesznek megadni, hisz a jelenlegi fizetés mellett hamarosan éhen pusztulnánk a munka mellett. De még ha az öt dollárt meg is kapnánk általánosságban annak sem örülhetnénk, a mai viszonyok mellett, ez a megélhetéshez kevés az éhenhalás- hoz sok. A bányászok rövidlátó része még John L. Lewis és bandájában helyezik bizalmukat, kutyából várnak szalonnát. Az ilyenek keserűen fognak csalódni, de ezt mégis érdemlik, ha azt hiszik, hogy mi munkások, küzdelem nélkül is javíthatunk helyzetünkön. Ha elfelejtették már azt, hogy ez a havidij szedésre alakult gépezet, a bányászok elárulásán kívül soha semmi mást nem tett. Ezen szervezet vezéreinek mindig az volt jó, amit a széntársulatok jónak láttak. Csak vessünk egy pillantást a múltba a cserbenhagyások, árulások sorozatát fogjuk látni, de ha némelyek azt gondolják, hogy ez is fog valamit segíteni, csak rajta, csatlakozzanak. A gyermeknek is midőn iskolába megy, az A, B. C.-t adják és ha még ők is gyermekek, dacára a sok csalódásnak amin már keresztül mentek, akkor csak ismételjék ezt folyton, még idővel talán megfogják tanulni, hogy a munkásosztály felszabadítása csakis a munkásosztály müve lehet, és akkor csatlakozni fognak az Egy Nagy Szervezethez, melyben ők fogják képviselni a hatalmat nem pedig a vezérek, a melyben tömörülve nem csak a tisztességes napibért, hanem munkánk teljes gyümölcsét fogjuk megkapni. Ez az IWW. C .K. D. A fenti cikk befejezésekor kapom az értesítést, hogy béremelést kaptunk. Kifüggesztették az örömhirt, a szén tonna árát fölemelték 56 centről, 61 centre. Puff neked öt dollár. Keresd meg bányásztestvér ha tudod. FENTI. Hétről-Hétre (Folyt a 2-ik oldalról.) ben” a munkások százai izzadnak minden nap, amiért ez évben a következő természetbeni fizetést kapták. 6.323 font saláta, 6.779 font zöld borsó, 2.074 font káposzta, 3.564 darab hagyma, 53.904 darab retek. A közel ezer munkás között sok olyan van, aki már 15—20 napot dolgozott és kapott érte ha elosszuk igazságosan, vagy 7 font salátát, ugyanennyi zöld borsót, 4 darab hagymát és 50 —60 darab retket. Micsoda kitűnő étlapot lehet ebből összeállítani. Hogy soknak tűnjön föl a kiosztott zöldség, a hagymát, retket egyenként számolják meg. Milyen kár, hogy mákot nem termelnek, mert milyen számösszegre lenne szükség a szemenkint számolt és kiosztott mák leírásához. A kertben éppen úgy dolgoznak mint a kínai kulik, mert lovak hijján négy ember huzza a kapáló gépet. Ez különben semmi, mert a szomszéd Cuyahoga Falls nevű városban tavaly, az ekét is a munkanélküliek húzták. A helybeli polgári lap fénykép felvételt is készített róla. Kár, hogy nem küldték el a chicagói világkiállításra, ahol az utolsó száz év haladását mutogatják jó pénzért. Hadd látnák meg az oda sereglett milliók a technika haladását, hogy az igavonó lovakat mint szorítja ki a termelésből az — ember és huzza az ekét, vagy kapáló gépet a lovak helyett. Az ember, a teremtés koronája. Utcai Gyűlés A Burnsideon lakó magyar munkások figyelmét felhívjuk, hogy az IWW minden csütörtökön este 8 órai kezdettel a 93-ik és Cottage Grove Avenuen utcai gyűlést tart. Kérjük a munkások tömeges megjelenését. Az Általános Sztrájk uj füzetünk ára 10 drb. 70c.
