Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-08-05 / 751. szám

1933 augusztus 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal AZ IWW TAGJAI CSAK BÉRMUNKÁSOK LEHETNEK Abban a vásári lármában, melyet az IWW-n kívül álló fogadatlan prókátorok a szer­vezet összetételét, harcitakti­káját és célját illetőleg csap­nak, nagyon nehezményezik, hogy az IWW nem vesz fel so- haiba a bérmunkások osztályán kívül álló ellenieket: Kiskeres­kedőket, kisvállalkozókat, ügy­védeket stb. A szervezet ezen látszólagos jóakaróit az alábbi­akban próbáljuk felvilágosíta­ni e kérdésben. Tárgyunktól eltérnénk, ha a proletár osztály harc célját és kialakulását hosszasabban fej­tegetnénk a bevezetésnél. Tárgyalásunk közben ezt úgy se kerülhetjük ki. Azért elé­gedjünk meg azzal, hogy csu­pán néhány szóban foglalva megállapítjuk, mi a proletár- osztályharc feladata. A proletárosztályharc fel­adata: az embernek ember ál­tal való kizsákmányolását meg­szüntetni és azt az anyagi és szellemi kultúrát, melyet az emberiség sok ezer éves küz­delem, testi és szellemi erő, köny és vér árán kifejlesztett, az egész társadalom közkincsé­vé tenni és tovább fejleszteni. Ezen anyagi és szellemi kul­túra áldásait, a társadalom egy- gyes osztályai, gazdasági hely­zetük arányában élvezhetik. A társadalmi osztályok egymás­közti harcai e javak minél na­gyobb mértékben való meghó­dításáért folynak. Induljunk ki abból a tétel­ből, hogy a termelés és meg­osztás folyamatában elfoglalt helyzetük szabja meg az em­berek csoportjainak, — tehát az osztályoknak — egymáshoz való viszonyát. Az anyagi és szellemi javak meghódításáért folyó tülekedésben osztályérde­keiknek megfelelőleg csoporto­sulnak. így a társadalomnak uralkodó és alávetett osztályai, külön-külön csoportosulva, vív­ják a harcot, egyik oldalon a javak minél nagyobb mérvű megszerzéséért és megtartásá­ért, a másik oldalon azok köz­tulajdonba vételéért. Tudjuk, hogy az uralkodó osztályok közt is állnak fenn érdekellentétek, de a magán- tulajdon fenntartásában és a munka kizsákmányolásában egy­ségesek. Anyagi létük alapja: a kamat, bérlet járadék, keres­kedői haszon, vagy a munka kizsákmányolása. Csupán a bér- unkások osztálya az, melynek bérén kívül nincs más jövedel­mi forrása. Amennyiben a munka minden gazdaság for­rása, a munkásosztály az egyet­len, mikor a jövedelem elosz­tásban kedvezőbb helyért küzd, nem zsákmányol ki senkit, mert csak saját munkájának termékét követeli. Hogy e küz­delme minél eredményesebb le­gyen, a javak termelésében el­foglalt helyzetének megfelelő szervezetbe tömörül. A harc­ban szemben áll vele a társa­dalom minden más osztálya, a nagy kapitalistától le, egészen a legküzködőbb anyagi körül­mények közt tengődő, szatócs­ig. Vele szemben, mindegyik társadalmi osztálynak gazdasá­gi érdek ellentétei vannak. Már most hagyjuk ki a nagy kapitalisták osztályát, nézzük meg, mennyire viheti előbre a munkásság ügyét, a kisüzlet- ember, vagy kismunkáltató. A bérmunkások harcának si­kere, vagy sikertelensége a munkahelyen, dűl el. Az e he­lyen nem alkalmazott egyén, — mint kisüzletes, vagy kismun­káltató — a harcban részt, ak­tive, nem vehet, legfeljebb a munkáltató oldalán, mint sztrájktörő. Tehát, ha a mun­kások javára, mint aktiv har­cosok, nem szerepelhetnek: mi értelme volna, ha ezek szerve­zetében tagok volnának? Mint­hogy a kisüzleteseknek és kis- munkáltatóknak más érdekeik vannak, mint a munkásoknak, a szervezet működésében is za­var keletkezne, rányomnák a szervezetre az ő idegen érde­kük bélyegét, azt hamis utak­ra vezetnek, vagy szétzülleszte­nek. Az a hamis jelszó, hogy ne­kik a munkásokkal egyenlő ér­dekeik vannak, nem soká tart­hatná fenn magát. Hisz a mun­kások saját bőrükön érzik ezt az “egyenlőséget” mihelyt gaz­dasági vonatkozásba jutnak velük. A kismunkáltató, még a nagynál is jobban kiszipo­lyozza munkását, mert több­nyire mellette van a munkánál. Gyakran előfordul, hogy bérét sem tudja fizetni, mert “short” a pénzzel egy “kicsit.” A kis- üzletember pedig magasabb áron, sokszor hamis mértékkel mért félrothadt holmival tesz bizonyságot az “egyenlő” ér­dekről. A munkásnak, aki pusz­tán munkaerejével rendelkezik, a kisüzletemberekkel való “kö­zös érdek” tana a legnagyobb hazugság. Ahol érdekellentétek forognak fenn, ott szó sem le­het a szolidáris közös működés lehetőségéről. A proletároknak a termelés­ben és jövedelem megosztás­ban, közös, rokon helyzetük parancsolja, hogy szervezetük­től távol tartsák mindazon ele­meket, melyeknek gazdasági érdekeik mások az övéiknél, nem csak azért mert ezek nem lehetnek harcostársaik, hanem szervezetüket is meg kell kí­mélni attól, hogy a tagok har­ci szellemét idegen érdekek émelyítő ideológiája le tompít­sa. Ha mégis akadna őszinte ba­rátja ezek közül a mozgalom­nak, azoknak sokféle mód áll rendelkezésükre az osztályharc támogatására. Érdekes, hogy ezek a kevesek nem is töreked­nek a mozgalom irányítására befolyni, vagy tagok lenni: megelégszenek az általuk nyúj­tott anyagi, vagy erkölcsi tá­mogatás megnyugtató érzeté­vel. Azok azonban, kik tagok­ká akarnak vállni, mielőtt bér­munkásokká lennének, vagy anyagi előnyököt hajhásznak, vagy szereplési viszketegségtől hajtva, a szervezetet elposvá- nyitani és korumpálni akarják, vagy szétzülleszteni. Az IWW tagjai büszkék ar­ra a felismerésre, hogy egye­dül a munkásosztály küzdhet őszintén a szabad emberiség ideáljáért, mert a munkásosz­tály az egyetlen osztály mely­nek érdeke a társadalmi fej­lődés szükségleteivel egybe­esik, ezért a célért harcol is. Tudják, hogy a munkásság más elemekkel harmonikus működést nem fejthet ki. Tudják, hogy ez a leglehe- ,tétlenebb utópia. Tudják, hogy az ilyen mü­Hitler Adolf és pártjának hatalomra jutása általános vi­ta tárgyát képezi a munkás- mozgalomban levő munkások között. Az öntudatos munkás­ság általánosságban véve nem tudja megérteni, hogy egy olyan nagyméretű és látszóla­gosan erős mozgalom mint a németországi volt, hogyan es­hetett áldozatul egy olyan ma­gának is ellentmondó áramlat­nak mint a hitlerizmus. A tá­volból szemlélő nem látja azt, hogy egy ipari és kulturális te­kintetben annyira fejlődött ál­lam mint a német birodalom, hogyan hódolhatott be Hitler követőinek és egy anyagi te­kintetben páratlanul álló gazda­sági szervezet és munkássajtö, hogyan semmisült meg. A mostani írásom célja munkás­társaimat a német munkásmoz­galommal és annak fokozatos fejlődésével megismertetni. A Hitler mozgalom előzményeit dióhéjban elmondani, valamint annak kilátásáról a következ­ményeket levonva, véleményt alkotni. A német ipari munkásmoz­galom a múlt század hatvanas éveiben kezdődött. Lassalle Ferdinand volt az aki a német ipari munkásokat igyekezett egy táborba gyűjteni az álta­lános politikai, és polgárjogok kivívására. A tulajdonképeni ipari és gazdasági mozgalom csak a hetvenes évek végén kezdődött egyidejűleg Németor­szág ipari fejlődésével. Bis­marck aki a német egységet a porosz szuronyok segítségével létrehozta nem vetett gátat Lassalle működésének, mivel a szavazati jog megadásában sa­ködés megbénítaná a munkás­ság következetes harci készü­lődését, sőt magát a harcot is. Ellenben, ha egyedül marad ereje fejlesztésében, ha nagy áldozatok árán is, de felszaba­dulása ügyét győzelemre viszi. Már maga az önhittség: hogy felszabadulása, a saját kitartó küzdelmének eredménye, lelke­síti és megacélozza harci el­szántságát. Ezek után azt ajánljuk, jó­akaróink figyelmébe, hogy in­kább a bérmunkásokat buzdít­sák az IWW-ba való szervez­kedésre és ne tépelődjenek azon, hogy az IWW kerítésén kívül tartja mindazokat, kik nem bérmunkások. ját céljának és utjának egyen- getését látta. Az apróbb német államokat nem lehetett csupán erőszakkal összetartani, erre szükséges volt a birodalom polgárainak politikai jogossága is. Hogy azután a politikai jo­gokat miképpen értette az ural­kodó osztályra nézve ártalmat­lanná tenni ez a ravasz junker, majd alább fogjuk látni. Az amerikai Egyesült Álla­mok kivételével egy országnak sem volt oly rohamos az ipari fejlődése mint Németországé volt. Nagyon természetes, hogy a gazdasági harcok a magasabb bérért és a rövidebb munka­időért az uralkodó osztályt nagy mértékben nyugtalanítot­ták. De különösen azért mert ezek szocialista jelszavakkal és cé­lokkal lettek irányítva. Nem­csak gazdasági előnyökért foly­tak ezek, hanem a magántu­lajdon megszüntetésének esz­méjét vitték be a munkástö­megekbe. A munkásmozgalom amely Lassalle szellemében a polgárogok megnyeréséért kez­dődött, Marx Károly tanait tette magáévá amelyek a ka- pitalisztikus termelés megszün­tetését propagálták. Érthető volt tehát az uralkodó osztály nyugtalansága, hisz itt nem csak a munkásnép emberi mó­don való létezéséről, hanem magának a tőkés rendszernek a kollektiv és osztályok nélkü­li társadalommá való átalakítá­sáról volt szó, forradalmi utón. Hogy az ily módon megszer­vezett és megalapozott forra­dalmi mozgalom Bismarcknak szálka volt a szemében, nagyon (Folytatás a 8-ik oldalon) S—y. A Hitlerizmus és a német- országi munkás mozgalom IRTA: VLASITS MÁRTON. Vlasits mtárs hosszú esztendőket élt Németor­szág fővárosában Berlinben és mint öntudatos munkás nagy tevékenységet felytett ki szakmája szervezeté­ben. Ismerője a német munkásmozgalomnak és alábbi írása magyarázatul szolgál ahoz, hogy ezt a “hatal­mas” gazdasági és politikai tömeg erőt, hogyan le­hetett máról-holnapra teljesen megsemmisíteni. Szerk. Az IWW-ban csak munkásoknak van helyük

Next

/
Thumbnails
Contents