Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-12-30 / 772. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 december 30. BÉRMUNKA S (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .................... $2 00 One Year ..................... $2.00 Félévre .......................... 1.*.0 Six Months 1.00 Egyes szám ára .......... 5o Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. Q. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Clevéland, O. Application for transfer of second-clas^ entry from New York, N. Y. to Cleveland. Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Ipari unionizmus — IWW Az ipari szervezkedés gondolata, az ipari szervezetek épí­tése, az idejétmulta szakmai szervezetek ellentéte — a szak­mai szervezetek tehetetlenségének felismeréséből fakad. A szakszervezetek aszerint csoportosítják a munkásokat, hogy ki­ki, milyen szerszámot használ. Az asztalosok és ácsok hiába dolgoznak az automobil iparban, a szakszervezkedés formulája szerint, nem mint autó­munkások, hanem mint carpenterek nyernek osztályozást. így vagyunk a lakatosokkal és szerszámkészitőkkel — olyan laka­tosokat, akik 20—25 éven át a gummi iparban, az akroni gum- mi gyárakban dolgoznak, a legutóbbi zászlóbontásnál, az AFofL, nem mint gummi gyári munkásokat szervezett meg, hanem mint mashinisztákat. A nyomdászati iparban, ahol szintén egy műhelyben együtt dolgoznak a munkások és szinte könyökkel súrolják egymást a munka mellett, a szakszervezetek hat külömböző szervezetre tagolják a munkásokat. A modern ipari élet az iparok csoportosulása, a szerszámok gépekké alakulása és az egyén fontosságának szerepvesztése a termelésben, vagy össze­gezve a szerszámhasználat és szaktudás szerepveszitése a ter­melésben, uj szervezkedési módszereket kényszeritettek a munkásokra aszerint, amint a szakszervezkedés és annak össze­tétele miatt, mind sűrűbben veszítették a munkások harcaikat a tőkések ellenében. E felismerésből fakad az ipari szervezke­dés az IWW által megalapozott ipari unionizmus. Az IWW nem ismer el külömbséget munkás és munkás kö­zött. Az IWW nem hajlandó az egy iparban dolgozó munkáso­kat mesterségük szerint osztályozni és külön választani. Sőt még az együvé tartozó iparokat is semhogy különválasztaná, egyetlen egységben csoportosítja, a bennük dolgozó valameny- nyi munkásokkal együtt. Másszóval, nem elválasztja, hanem csoportosítja a munkásokat. Nem a szerszámok szerint, de az iparok szerint. Nem politikai nézet és felfogás szerint, hanem osztály szempontból. Az IWW nem tesz különbséget a szocialistákkal, tartozza­nak azok bármelyik templomhoz. — Nem vesz leckét a kommu­nistáktól még akkor sem, ha a “csudás hatású” orvosságukat, moszkvai védjeggyel lássák el. Nem igazodik, nem imbolyog az NRA “csudaszereitől.” Tagadja az osztályharc romantikus vol­tát, amit az anarkisták naivan kigondoltak és ráadásul bátran illesszük a díszes csokor közepébe a “nebánts virág” egy külö­nös amerikai fajtácskáját az SLP-t. Kik a kapitalizmus felté­telnélküli megdöntésének hangoztatásával leplezik gerinctelen- ségüket és díjmentesen végzik a besugást, amit a kapitalizmus alkalomadtán jólfizetett bérenceivel hajtat végre. Ezen alakulatok zsugorodnak, szaporodnak, vagy eltűnnek aszerint, amilyen az időjárás. A társadalom felületén élnek mo­zognak. Nem tudják, vagy nem akarják felismerni, hogy amint a természetet fizikai törvények, ép úgy a társadalmat, ipari törvények igazgatják. A kapitalizmus gyermekkorában alakult szakmai szerve­zetek voltak egyedül és kizárólag azon alakulatok, melyeknek gyökerei, mélyen a társadalom fundamentumába fúródtak. Me­lyek sikeres harcokat vívhattak a kizsákmányolás és a rendszer ellen. Ezen gyökerek talajváltozás miatt, kiszáradtak. Amint a szakma fontossága eltűnt az iparokból úgy száradtak ki a szakszervezetek tápgyökerei is a kapitalista termelési rendszer fundamentumából. Helyükbe lépett az Ipari szervezkedési for­ma, mely az egész világ munkásságának, de különösképpen az amerikai termelési rendszernek, minden kétséget kizárva az egyetlen megoldást nyújtja. Az IWW, nem dajkamesék sem pedig filozófusok elmefut­tatásai után bukdácsolva keresi a kiutat a kapitalista babilon- ból, hanem a reális tényeket felismerve, az ipari társadalom kibontakozását mérlegelve, ipari erőt gyűjtve, a munkásságot, a termelés menetében fontosságukhoz mérten csoportosítva, a szervezetet építi, mely védő és támadó összetétele mellett a munkásságot előkészíti és képesíti nemcsak a kapitalista tár­sadalom bérrendszerének megszüntetésére, hanem az iparok átvételére és azok tudományos igazgatására, kapitalizmus és politikusok nélkül. Mi nem a társadalom felületét kívánjuk fol­tozgatni, nem a kizsákmányolok személyében akarunk cserét, hanem a bérrendszer megdöntésére szervezkedünk az IWW-ban. A JÓZAN ÉSZ Én vagyok minden logiku­san gondolkozó egyénnek a pát- rónusa, én általam születik meg az olyan egyénekbe az igazság és testvéri szeretet akik engem a józan észt mind egy intelektuális szervet meg­ismertek. Én vagyok a józan ész, ame­lyet a természet létre hozott, hogy olyan egyéneknek segít­ségére legyek amelyek ia ta­pasztalatok és evuluciók átme­netei révén meglátták évez­redes nyomorúságos és szen­vedélyes sorsuk okozóját, en­gem a józan észt, mint meg­váltójukat a sok nyomorúság­tól véltek megismerni, mert én vagyok a józan ész és sem­miféle igazságtalanságot nem tűrök. Én vagyok a józan ész, min­den olyan egyénnek a rendel­kezésére állok, kik lépteimbe kívánkoznak járni. Mentesen tartom minid azokat, kik velem érvelnek az előítélet gonosz te­vékenységeitől, mert én va­gyok a józan ész, előttem az igazság a fő cél, egyformán állok minden egyén rendelke­zésére tekintet nélkül, nemzet, faj vagy vallásra. Én vagyok a józan ész, az emberiségnek legtiszteletremél­tóbb iránytűje, én nélkülem az emberiségnek egy bizonyos ré­sze öntudatlanul cselekszik, én nem hiszek semmiféle politi­kai Ígéretekbe, mert az előttem csak utópia, amely oly illogikus mint a politikusok Ígéretei. Én vagyok a józa,n ész, min­dég azon vagyok, hogy olyan fényt adhassak a gondolkozni akaró egyéneknek, mint a nap­sugár, hogy tisztán láthassa­nak és igazságosan cseleked­hessenek, én a józan ész min­denkor készen vagyok, kínál­kozom az egyéneknek, hogy velem a józan észszel a helyzetüket enyhíthessék. Én vagyok a józan ész, én nem tűrök semmiféle ember­ölést, vagy emberi mészárlást, mint amelyek az évezredeken keresztül megtörténtek a tu­datlanság miatt. Emberek? Én a józan ész szólok hozzátok, gyertek velem tisztítsátok meg magatokat a tudatlanság ősré­gi átkaitól. Mert csak én a jó­zan ész tudlak mindnyájatokat kivezetni e világ labirintumá- ból. Én vagyok a józan ész, nem tűrök semmiféle kapitalista rendszert, amely a munkások millióinak elveszi a munkájuk gyümölcsét és sokszor hasz­nálja őket mint eszközt, felál­dozza őket a profit szent oltá­rán, hogy aztán ők élvezhessék parazita életüket, ezt a sok fiijába való vérfolyást mind el­kerülhetitek, de csak úgy, hogy ha az irasenalizmustól (irra­tional) mindnyájan megváltok és engem a józan észt fogtok követni. Velem megteremtheti­tek a munkások szabad orszá­gát, mert nekem a józan ész­nek egy a célom, a munkások tömegeivel megértetni, hogy én a józan ész úgy vélem látni a munkások szabadszolgaságbóli felszabadulását, hogy ha ipari­lag szervezkednek és közpon­tosítják erejüket a világ Ipari Egy Nagy Szervezetébe, az IWW-ba. Még egyszer kérlek benne­teket én a, józan ész, gyertek lépteimbe kivezetlek mindnyá­jatokat az Ígéret földjére amelyben nem lesz aki elveszi a munkátok gyümölcsét, mert minden szükségletre lesz ter­melve, minden munkás egy­formán fog a termelt javak­ból részesülni. Csak ilyen tár­sadalomba fog az örök boldog­ság megnyilvánulni, mert én a józan ész fogok az' ilyen tár­sadalomba székelni. A Hülber. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség; nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földei, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegitik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni osakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “Le bérrend­szerrel P A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents