Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-12-30 / 772. szám

1933 december 30. BÉRMUNKÁS 5 oldal Küzdjünk a lincselés ellen Régi idők óta szégyenfoltja az amerikai Egyesült Államok­nak a meg-megismétlődő tö­meg tobzódás: a lincselés. A jóérzésü ember, a legnagyobb undorral Ítéli el, a neveletlen csőcselék gyáva vérengzését, mikor védtelen, gyakran a rá­juk fogott cselekmény elköve­tésében teljesen ártatlan em­bereket válogatott kínzások folytán gyilkolnak meg. Sok ezer szerencsétlen ember esett áldozatul már a tudatlan mob vérszomjas tobzódásának. Imitt amott a törvényes közegeknek sikerült megakadályozni, vagy próbálták azt, de megszünteté­sére nem törekedtek, sőt oda­jutott Amerika, hogy egy álla­mának legfőbb hivatalnoka, a kormányzó leplezetlenül a lin- cselők mellé állt, melynek foly­tán rövid pár napon belül az ország különböző részeiben va­lóságos lines járvány lépett fel. Nem csupán a lincselés, hanem California állam kormányzójá­nak a lincselést helyeslő állás- foglalása, országszerte méltó felháborodást váltott ki az em­beri életet becsülő józan ele­mek részéről. Amerikában a tömeg tör­vénykezés, a függetlenségi há­ború alatt, 1780-ban jelentke­zett először, mikor egy Charles Linch nevű virginiai telepes, egy lovas csapat vezetője, ösz- szeesküvést fedezett fel, az an­golokhoz huzó, gazdagok kö­zött. A vezéreket, a tömeg se­gítségével, elfogta és börtönbe vetette törvényes eljárás nél­kül. A tömeg törvénykezés in­nét vette a Linch Law nevet. Ettől az időtől kezdve indult útjára az abban az időben még a bekátrányozás és tollazáson túl nem menő lincselés. Még 1830-tól — 1860-ig is nagy ritkaság volt a halálos végű lincselés. Az 1861-ben ki­tört polgárháború óta napja­inkig, a lincselés az áldozat meggyilkolását jelenti. Áldoza­tai, a legnagyobb számban, a négerek közül kerültek ki. E szerencsétlenek legyilkolására elegendő ok volt a lopás, a mun­káltatóval való feleselés, az út­ból való ki nem térés, a szá­mukra kijelölt helyen való tar­tózkodás be nem tartása, nők elleni erőszakoskodás, sőt en­nek a gyanúja. De számtalanul estek e tömeg tobzódás áldoza­tául a munkásmozgalom szószó­lói és résztvevői közül is. Szinte érthetetlen volna, hogy a civilizáció és kultúra fejlődése dacára, e szégyentel­jes cselekvés a helyett, hogy elpusztulna, inkább nagyobb arányokat ölt, ha nem volnánk tisztában azzal, hogy ez az el­avult, minden porcikájában romlott rendszer atmoszférája melegágya úgy a háborús vér­ontásnak, mint a buta tudatlan mob féktelen tobzódásának. El­lene hiába való minden tilta­kozás, felháborodás, sőt még tiltó törvény is, mig táplálója, a rabláson alapuló rendszer életben van. E rendszernek kell megszűnnie, hogy elpusztulja­nak olyan intézményei is, mint a tömegek gyilkosságban meg­nyilvánuló törvénykezései. Ennek a rendszernek a meg­szüntetését és az újnak az épí­tését szorgalmazza a munkás­ságnak az IWW-ban tömörült része a tudományos szocializ­mus tanításával, a munkásság inteligens harcosokká való ne­velésével. Mely nevelés nem a buta mob akcióhoz, hanem a melők által való irányításához vezet. Ez egyetlen alapja nem csak a társadalmi átalakulás sikeré­nek, hanem a jövő társadalom­nak is. Tagadhatatlan, hogy a mozgalom kifejlődését a lincse- lésre nevelt mob sok helyen végzetesen akadályozza, azon­ban a nagy tömeg, általában még meg nyerhető a tanítás­ra. Annál nagyobb a megdöbbe­nésünk, hogy e tömeg egy te­kintélyes részét ettől az egye­düli célravezető harci úttól, a kommunizmus neve alatt, lel­ketlen demagógok, önző, alan­tas céljaik érdekében, a buta műveletlen mob színvonalára sülyesztik le. Hol itt, hol ott halljuk ennek a féktelen de­magógiának szomorú következ­ményeit, mely megnyilvánulá­sában, semmiben sem különbö­zik az annyira elitéit líncse- lési mozgalmaktól, azzal a sú­lyosbító körülménnyel, hogy kivétel nélkül, minden esetben a fanatizált tömeg tagjai kö­zül esnek áldozatul, a nélkül, hogy a munkásság felszabadu­lási ügye belőle fikamyit is nyerne. Ilyen volt e hó 17-én, Chi­cagóban is az a legnagyobb felháborodást kiváltó cseleke­detük is, mikor az általuk agyon fanatizált együgyü ele­meket kivezényelték a felvo­nuló ukránok megtámadására. Eredmény: számtalan sebesü­lés, letartóztatások, a demagó­gok tisztes távolból való müfel- háborodása és siránkozása. De ha csak ez volna! De nem csak ez! Hanem ami súlyosabb: a mozgalmon kívül élők az iga­zi munkás mozgalmat is erről ítélik meg. Azt mondják: Hát ez a gyilkos csorda képviseli a munkás mozgalmat? Hát a gyilkolás és pusztítás a jövő társadalom megteremtésének az utjav? Hát mivel külömb ez a tömeg annál a mobnál, mely go­nosztevőket lincsel meg? Ez a tömeg nem méltó arra, hogy a társadalom intézését kezébe ve­gye és igy tovább. Tehát ne csudálkozzunk azon, hogy so­kan inkább az ellenség szekér­tolói maradnak, mintsem a munkás mozgalomba lépjenek, nem csuda, hogy az a hitük, hogy a munkásmozgalom gyil­kosok csordájából áll. A kommunisták, minden egyes ilyen lincselési kísérlete egy-egy fájdalmas ütés az el­nyomottak felszabadulási har­cát vívókra. Minden ilyen ak­ciójuk késlelteti a mozgalom kibontakozását és m e g n e- heziti az indiferensekhez való hozzájutást. Tehát mi, mint az osztály­Aiter a long period of dis­organization, the Junior Wob- blies on the West Side of Det­roit, have planned to reor­ganize this winter. Their second meeting was held Sunday, December 3, in the new IWW Hall on West End. The meeting was called to order by our chairman, Katherine Toldi. Since fellow-worker Thomp­son, our instructor for this winter, did not return from Chicago, we had the privilege of having Irene Zurza for our instructor. She conducted the class very capably, explaining the purpose of the Junior Wobbly Union and read the IWW Preamble, making each paragraph very explicit. The subject of publishing a Junior newspaper was brought up and further discussion will continue at next meeting. Fellow-worker, Joe Szilvágyi, recited a few of his original poems, each proving to be extremely interesting. Irene Zurza was elected by popular vote to select a play to be given on New Year’s Eve. The Juniors sang “Workers of the World Awaken,” “Soli­darity Forever” and the “Red Flag” with a great show of enthusiasm and spirit. A JWU well-wisher, Vilma Saytos of Detroit. COMMENT. ■ For the benefit of those Juniors who are unfamilar with “IWW Preamble,” the follow­ing is an excerpt from the December 5th issue- of the “Industrial Worker.” IWW PREAMBLE. The working class and the em­ploying class have nothing in com­mon. There can be no peace so long as hunger and want are found among millions of working people and the few, who make up the em­ploying class, have all the good things of life. Between these two classes a struggle must go on until the workers of the world organize as a class, take possession of the earth and the machinery of produc­tion, and abolish the wage sys­tem. harc igazi bajvívói, ne szalasz- szunk el egyetlen alkalmat sem ahol meg ne magyaráznánk a külömbséget köztünk és a népbolonditó kommunista moz­galom közt. A tanítás és neve­lés fegyvereivel küzdjünk úgy a bigott lincselő csorda ellen, mint a fanatizált kommunista lincselők ellen. S—y. We find that the centering of the management of industries into fewer and fewer hands makes the trade unions unable to cope with the ever growing power of the employing class. The trade unions foster a state of affairs which al­lows one set of workers to be pit­ted against another set of workers in the same industry, thereby help­ing defeat one another in wage wars. Moreover, the trade unions aid the employing class to mislead the workers into the belief that the working class have interests in common with their employers. These conditions can be changed and the interest of the working class upheld only by an organiza­tion formed in such a way that all its members in any one industry, or in all industries, if necessary, cease work whenever a strike or lockout is on in any department thereof, thus making an injury to one an injury to all. Instead of the conservative mot­to, “A fair day’s wage for a fair day’s work,” we must inscribe on our banner the revolutionary watch­word, “Abolition of the wage sys­tem. It is the historic mission of the working class to do away with capitalism. The army of production must be organized, not only for the everyday struggle with capitalists, but also to carry on production when capitalism shall have been overthrown. By organiz­ing industrially we are forming the structure of the new society within the shell of the old. A. Zsamar. NYUGTÁZÁS. Előfizetéseket küldtek: December 17—23-ig. L. Gáncs, Cleveland............ 10 J. Nyirán, Cleveland.......... 7 A. Székely, Cleveland........ 1 A. Lelko, Pittsburgh...... 1 G. Deme, Akron................ 1 G. Stana, Chicago............. 1 J. Antal, Long Island..... 1 K. C. Horváth, Lorain___ 1 Gy. Luczai, Detroit........... 1 G. Bakos, Los Angeles....... 1 A. Siket, Cleveland............ 1 S. Varga, Buffalo.............. 3 J. Weidinger, Manayunk.... 1 A. Keresztesy, Pittsburgh.. 3 A. Schöpf, Camden............. 3 Ch. Ruttkay Phila.............. 1 L. Rost, Phila............... 1 M. Földi, Detroit..—............ 1 A. Refi, Lodi..................... 1 Junior Column Junior Wobblies reorganize in Detroit Az IWW-ban csak munkásoknak van helyük AJLV. Jbi' ... .............

Next

/
Thumbnails
Contents