Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-12-30 / 772. szám
1933 december 30. BÉRMUNKÁS 3 oldai SZILÁNKOK 1933—1934. Visszatekintve az év lezajlott napjaira, mindegyike telve volt eseményekkel, olyanokkal, mely egyenként és összességében nagy jelentőséggel bírtak a jö- vőnkre. Bármennyire kicsinyek, vagy nagynak látszanak az eggyes időben megvívott harcaink, az magában hordja jövő tetteinknek, tennivalóinknak irányitó fonalát. S mivel az ipari demokráciáért folyó munka sikere vagy sikertelensége nem lokális jellegű, vagy eggyes kimagasló egyének munkájához van kötve, ezért fontos, hogy az IWW minden tagja a leg- ujabbtól a legrégibbig, a leg- fiatalabbtól a legöregebbig élvezze és átértse, hogy minden ténykedése, napi érintkezéseiben megnyilvánult munkája: lapterjesztés, előfizetések szerzése, uj tagok szerzése, gyerekei nevelése, a munkaviszonyok megvitatása munkástársaival épugy, mint egy szónok vagy szervező, vagy felolvasónak a tömegekhez való beszélése egyforma fontossággal bir. A személyes agitáció, melyet úgyszólván minden munkástárs képes végezni, különös felkészültség nélkül, úgy tagok szerzése, mint az irodalom terjesztése amely oly egyszerűnek látszik a felületes elbírálónak — talán a legfontosabb: Az előadó szava elhangzik, bármenynyire szép, meggyőző is az, csak egy elvetett mag szerepével bir, mely feltételezi a talaj művelését s ha már egyszer kikelne a serdülő élet jeleit mutatja, mint a kertész nap-nap után figyelemmel kiséri a kerti növények fejlődését, tisztítja a gaztól, öntözi, ápolja, másszóval végzi a jelentéktelennek látszó, aprócseprő dolgokat, úgy a kertészhöz hasonlítható munkástárs, ki kezébe vesz egy naptárt, vagy lapot s azzal megközelíti a munkástársát, vagy osztálytudatos alapból kiindulva megvitatja a munkás sorsát, eshetőségeit, kilátásait megvilágítja a munka, csak küzdelem árán kivívható boldog jövőjét. Ez a munkás végzi, tovább folytatja az előadó által megkezdett munkát, műveli a talajt, segíti a magok kikelését, ápolja a munkásokban kialakuló osztály- tudatot. Hogy harcászati kifejezéssel éljünk, ők a névtelen hősök, kik nélkül harcot vívni vagy nyerni nem lehet. Ez az a munka, melyet minden tag kell, hogy mérlegeljen és visszatekintve az év 365 napján végzett munkájára, meglássa tévedéseit ha volt, megvizsgálja munkája sikerének okait igy az ezekből merített tanulságokkal értékesebbé tegye a jövő munkáját. Ezt vizsgálva, nem mondhatja egy sem, hogy túlsók munkát végzett, mert a munkás- mozgalom ellenfele hatalmasabb ma, mint valaha volt. Bár önmaga súlya alatt recseg-ro- pog a tőkésrendszer; bár láthatólag eszeveszett kapkodással keres utat módot a nemzetközi kapitalizmus omladozó várainak tatarozására, nem mondhatjuk, hogy túlsókat dol- gaztunk, mert éppen ez az, a kapitalizmus vajúdása, mely uj erőt ad, újabb lelkesedéssel kell, hogy fűszerezze min- tennapi életünket; ez az, mely tettre hiv bennünket, mely a napnál világosabban mutatja számunkra az ipari demokráciáért folyó munka szükség- szerűségét. Sehol egy ésszerűség, az csak a munkás rabbilincseinek erősebbre való kovácsolása. És mert a társadalmi, technikai fejlődés törvényei uj utat, uj berendezkedést követel, azért rajtunk áll, hogy ezt az utat félreérthetetlenül megmutassuk a tétovázó munkásoknak, hogy ne dobja magát eszközül az évezredeken át vérét szívó heréknek ujjabb manipulációkhoz; hogy részt kérjen, ha kell kierőszakolja a dolgok intézésébe beleszólását; hogy kezébe vegye a termelés eszközeit s ezzel az uj berendezkedéshez való természetes jogát. Éhez kell, hogy erőt merítsünk akkor, mikor megállva egy pillanatra számot vetünk önmagunkkal. Meglátva, megértve ellenfeleink szervezett hatalmát s ahhoz mérten építsük lapunkat, irodalmunkat, hogy ezt minden munkás otthonban elhelyezve s onnan kiindulva felépíthessük Egy Nagy Szervezetet, mely nem kapkodással, de céltudatos közreműködéssel, a zűrzavar helyébe egy észszerű modern ipari társadalom alapjait rakja le. Ezzel a szilárd elhatározással kezdjük meg az uj évet. A CSÜGGEDŐK. A napi küzdelem erős elhatározást, erős szervezetet igényel. Vannak sok munkástár- saink, kik évvek hosszú során át hol aktiv, hol csöndes tevékenységgel működtek. Vannak, kik elsajátítva a pénzszerzés mesterségét, ezzel újabb ideológiát erőszakoltak magukra. Az utóbbi néhány év azonban igen megtépte őket s ma, mikor a kapitalizmus kíméletlen versenye már csak egy elképzelt fallal választja el őket tőlünk, a nincstelenektől, fájó, bűnbánó pillantásokat vetnek elsőszerelmük tárgyára, a megalkuvást nem ismerő munkás- mozgalomra. Ha ezek a mai rendszerben csalódtak megőrizve lelki egyensúlyukat, visszatérnek régi ideáljukhoz, talán jobb harcosok lesznek, mint valaha. Vannak, kiket megőrölt az élet, kiket alásodort a fergeteg, ezek helyét az uj, a friss, meglátásaiban erősebbek töltik be. Ezek vannak hivatva felvillanyozni a csügge- dőket. TUDOMÁNY. Piusz pápa mondja utóbbi nyilatkozatában: “mi nemcsak, hogy sqha nem féltünk a tudomány igazságaitól, de mindig felkaroltuk azt.” A létezéséért folyton küzdő tudomány erre azt mondaná: “ez a “felkarolás” rakott ólmot szárnyaimra hosszú időkön át, szabadságom a “felkaroltság” bilincseinek lerázását fogja jelenteni.” ÁLBARÁTOK. Oroszország munkásainak jó lesz résen állni, barátjai szemtelenségétől. Lamont, a Mor- gan-partner fia, az amerikai szocialista, milliomos, körúton van, agitál, ami kissé gyanús. Még mindig áll a régi közmondás “embert barátjáról, madarat tolláról ismerhetsz meg.” KERÉKKÖTŐK. A politikai pártokkal szembeni állásfoglalásunk igazolására szögezzük le, hogy a spanyol proletáriátus újabb kitöréseit a burzsoák szocialista segítséggel nyomják el. Múltjukhoz híven vérbe fojtják a spanyol forradalmat. S—n. PHILADELPHIA IWW CSOPORTOK ÉS HELYISÉGEIK. GRU 332 W. Girard Ave. IU 330, 6410 W. Girard Ave. IU 510, 152 So 3 St. Industrial District Councel 1505 Arch St. Room 127. IU 420, 119 N. 4 St. Camden, N. J. Philai IWW magyar ajkú tagjai minden szerda este 332 W. Girard Ave. alatt gyülésezik. A Modern Színkör minden hó 3-ik vasárnapján tartja gyűléseit 332 W. Girard Ave. Kati, Rezi ne nevess! — hun- cutkodik a Dugasz. Tanitónéni türelmesen kivárja a nevetés végét, aztán szó nélkül még egy a-t rajzol a három betű mellé: — Klári, most olvasd az egészet! Klári betűz: — ba-ba. . . — Helyes. Na, most hadd látom, ki felejtette el, amit tegnap mondtam. . . Mit is mondtam? Ki tudja? Ági ugrik föl legelőször: — Hogy akinek babája van, hozza el máma az iskolába. — Elhoztátok? — Igen. . . S a kis kócos jószágok szoknya és köténymaradékokból összefércelt, lengő ruházattal egymás után buknak föl a padok sötét fiókjaiból. Klári lehajtja sovány fejét. Nem mer fölnézni. Tanitónéni szeme rögtön észreveszi: — Klári! Rám nézel szépen. . . így. . . Kislányom, te otthon felejtetted a babádat? Az egész tanterem fölfigyel. Klári ajka megremeg: — Nem felejtettem otthon, tanitónéni kérem. — Hát akkor hol van, mutasd meg! — Nekem nincs babám. . . — Eltörted? A kislány ijedt szemén kibújik egy könnycsepp: — Tanitónéni kérem, nekem sohase volt babám. Tanitónéni ajkán elakad a kérdés. A tanteremben dermedt csend. Csak Eberhardt Klári zokogása veri a megriadt sziveket. Tanitónéni mégis lassan szót keres, öntudata nem nyugszik meg a szomorú fölfedezésen. Reménysugár után kutat: :— De Klári, mikor kicsi voltál még, akkor csak volt babád? — Nem volt — hüpögi a kislány. — No, ne sírj!. . . Tudod, hogy szeret a tanitónéni. . . Kislányom, talán már nem emlékszel jól rá, de a kis Jézus csak hozott neked egyszer hajasbabát ? — Nem hozott. — Hát rongybabád se volt? — Nem volt. Tanitónéni az ablakba fordul. Tizenöt éves kertészmunkája alatt most ütötte szivén a legnagyobb tövis. Egy kislány baba nélkül! Gyerekkor öröm nélkül!. . . A gyerekek nem értik, de ösztönösen megérzik a pillanat kegyetlenségét s a padokból testvérszemek fé- nye-melege simogatja Klárikát. Tanitónéni visszafordul, kimegy a tanteremből s benyit a szobájába. A szekrény alsó fiókjában rátalál eltemetett gyerekkora két hűséges pajtására. Egymás mellett alszik most is még a magyar és a hollandi baba. A szebbiktől akar búcsúzni. Melyik szebb ? . . . Kiválasztja a bársony- pruszlikos, bodros ingvállu, magyarruhás babát, két ágba font haját megigazítja. Most már sietős az útja vissza a tanterembe. — Klári, gyere ide!. . . így . . . Most már neked is van babád. Vigyázz rá, szeresd. Szeresd úgy, mint egy kislány szerette valamikor régen. . . A lelkekről elvonul a vihar. Polgár Sári az utolsó pádból a babára feledkezve, félhangosan suttog: — Jaj, de szép! Tanitónéni pedig újra kertészmunkába áll. Hangja már nyugodt: — Nézzétek, gyerekek, ennél a babánál sokkal-sokkal szebb babák is vannak ám a világon. . . Élő babák. A ti kis testvérkéitek, őket kell legjobban szeretnetek. Ha álmosak, ti szépen elaltatjátok őket. Mikor édesanyátok sok-sok dolga miatt nem ér rá velük játszani, fölveszitek a bölcsőből, kis kocsiból, aztán a kis vánkosban fogjátok őket. . . A táblára rásüt a nap. Az óra elején fölrajzolt négy betű tiszta fényben ragyog s fönt, az örök Fény hazájában a földre kukucskáló angyalok azon vitatkoznak, a tanteremben most ki a legboldogabb: a kacagó szemű gyereksereg-e, a babáját ölelő Klárika-e, vagy az ezüst fürtök glóriájába# fénylő, tiszta szemű tanitóné- ni-e?
