Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-12-30 / 772. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 december 30. HÉTRŐL-HÉTRE ÍRJA: V. J. Az elmaradt és még ma is vad állapotban élő néptörzsek, a kiknek maradványait feltalálhatjuk még Ausztrália és Afrika őserdőiben, kitörő örömmel fogadták a fehér kereskedők üveg és rézből készült csecse-becséit, a miért értékes tárgyakat adtak cserébe. A tudatlan feketék örültek a fénylő tárgyaknak, mert nem ismerték annak értékét, helyesebben értéktelenségét. Erre van egy jó közmondás: “Nem mind arany a mi fénylik.” A new deal is egy ilyenforma fénylő tárgy, a miről eleinte sokan azt hitték, hogy szin- araiy. De ma már kevesen hiszik ezt, mert maguk a tőkés lapok, a kik pedig állandóan tömjénezték a new dealt és az uj megváltót látták benne, — kezdenek más húrokat pengetni. Több polgári lapnak, az ál- lamadóságok óriási megnövekedése miatt fáj a feje. A mig az Egyesült Államoknak a háború előtt alig ezermillió dollár államadósága volt, ma ez elérte a 23 ezer millió dollárt. Ha a new deal tervezetét végre hajtják, ez 12 ezer millióval emeli az államadóságot. Honnan vesszük ezt a pénzt, siránkozik a Baltimore Sun? Hiszen az újabb kölcsönnek csak a kamata évi 460 millió dollár. A mig a polgári lapoknak a kölcsönt folyósító bankárok miatt fáj a feje, nézzük meg mit je- leht ez a munkásoknak. Az adók tulnagy részét az ipartelepek tulajdonosai fizetik. A nagyobb adó kevesebb profitot jelent, a mibe az iparbárók nem eggyeznek bele és igyekeznek olcsóbbá tenni minden árunak az előállítási költA BABA Irta: Toronyi István. A gyerekvirágos tanterembe még nem lépett be a vadhajtásokat nyesegető kertész: a ta- nitónéni. Ki is használják a nebulók a szabadság összes előnyeit. A harmadik osztály öregjei között rögtönzött dalárda alakul s hárman-négyen három-négy féle hamis hangon fújják a legújabb gyerek-slágert : “Házunk előtt van egy ut, arra jár egy drótostót...” Az első osztályos lányok játékbabájukat eldugva áhítattal hallgatják az egyhangú melódiát, de a fiuk nem ülnek le az ámulattól. Tovább kötik a csereüzleteket kabátokról, nadrágokról lenyesett gombok, rossa pénzek és golyók között. Székely Sándor, az első osztály esze és kópéja, akit szükebb baráti körben Dugasz néven becéznek (állva is csak fejét tudja felnyomni a pad fölé) hirtelen fölugrik s kellő hanganyaggal és nyújtással elkiáltja magát: ségét. Ezt úgy érik el, hogy meggyorsítják a termelést, újabb és több munka megtakarító gépeket állítanak be, a mi aztán csak a munkanélküliek számát növeli, a munkán levők életszínvonalát meg lesü- lyeszti. Az egész NRA tervezet, a munkások fokozottabb kizsákmányolását és nyomoruk megnövekedését jelenti. Alig száz évvel ezelőtt minden tiz ember közül hét, farmer volt. A gépek tökéletesedése folytán ma tiz közül csak kettő a farmer. Alig 60 évvel ezelőtt a munkások háromnegyed része a termelő iparban dolgozott, az egynegyed rész pedig a szállítás, kereskedelem, közszolgálat stb. volt alkalmazva. Vagyis a gépek még nem voltak úgy kifejlődve mint napjainkban. Ma, az összmunkásságnak csak ötven százaléka, vagyis fele dolgozik a termelő iparokban, úgymint gyárakban, bányákban és farmokon. És ezek a munkások az áruk olyan halmazát állították elő, hogy mindenből fölösleg van. És ez az óriási eladatlan árutömeg okozta a munkanélküliséget és a vele járó ikertestvérét — a nyomort. De hát miért van mindenből fölösleg és miért nyomorognak a munkás milliók? Azért mert a munkás az általa előállitott áruknak csak húsz százalékát kapja munkabér gyanánt, mig a 80 százalék a tőkések zsebébe vándorol. A munkás csak annyit vásárol, a mennyi fizetést kap és igy nem tudja megvásárolni az általa termelt javakat, mig a tőkésnek olyan sok jut, hogy nem képes azt mind elfogyasz— Ja-a-a-jj! , A hatás el nem marad. Iziben olyan csönd ül a fejek fölött, mint a halottas szoba koporsója körül. Dugasz most a lányok és fiuk padsorai felé udvariasan megfordul s lialk hangon rebegi: — Hálásan köszönöm szives figyelmüket, -mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Most következnék az ellenhatás, elégtétel a felültetésért. Emelkednek is a kezek, de ebben a pillanatban nyilik az ajtó, jön a tanitónéni. Bus Lacinak, a harmadik osztályosok dalárdavezetőjének még van annyi ideje, hogy Dugasz felé sziszegje jogos fölháborodását: — Megállj Dugasz, hazafelé majd számolunk! Imádság után táblák borítják a padok tetejét. Rajtuk a házi feladatok: betümásolás, a nagyobbaknál számolási példák. Az első padban négy pántlikás hajú kislány lesi a tanitónéni mozdulatait. Tóth Ági édesapja földműves, de három kis pajtása a földes zsellér- és cselédszoba nehéz levegőjében nőtt hat esztendőt. Tanitónéni keze tani, elkölteni. A mikor minden raktár megtelt eladatlan áruval, beszüntetik, vagy csökkentik a termelést. Ezért nyomorognak ma milliók a legnagyobb bőség közepette. Ez egy társadalmi betegség és ezt csak egy fájdalmas (a tőkéseknek) operációval lehet meggyógyítani. Eltörölni a bérrendszert. Az ohioi Real Estate Board azzal a kéréssel fordult a kormányhoz, hogy bocsásson rendelkezésükre ötezer millió dollárt, uj házak építésére. A házak eladási ára hatezer dollár és feljebb, — lenne. Nem tudjuk kiknek szándékoznak ezen házakat eladni. A munkásoknak aligha. Mert a sokkal kevesebb értékű házaikat is elvesztette már a munkások nagy része, a rajta levő adósság miatt. A modern házak ezreit látjuk üresen minden városban, mig az ócska, düledező viskókban sokszor 2— 3 család nyomorog. Azonban az uj és mainál is modernebb házak tömeges épitéáét mégis meg\ezdhetnék. Mert igy tz eljövendő uj társadalmi rendszerben, minden munkásnak azonnal jut egy kényelmes és modern lakás. A Szoviet unió elismerését Amerika részéről — a munkásság vegyes érzelmekkel fogadta. Egy magát munkáspártnak nevező társaság éveken keresztül tüntetett, peticiózott az elismerésért. Most, hogy ez megtörtént, úgy látszik, hogy Amerika urai, a tőkések jobban örülnek az elismerésnek, mint a munkások, mert nekik legalább hasznuk van belőle. Nemrégen egy banketot rendezett a Friend of Soviet Russia, a hol Thomas Lomont, a Morgan bankház társa örömének adott kifejezést az elismerés miatt, a mit szerinte már régen meg kellett volna tenni. Az oroszok békebarátok és most már nyugodtabban épitj krétát keres. Betűt rajzol a nagy táblára. Mig fehér keze a táblán jár, kérdése azalatt már Novák Margitot keresi: — Margit, olvasd, amit Írtam ! A kislány a pádból kihajolva betűz: — b-éé. . . Tanitónéni bátorítja: — Jól van kislány, de máskor bátrabban olvasd, mert a bé betű m< gharagszik ám, ha látja, hogy ilyen nagy kislány is fél tőle!. . . Eberhardt Klári folytasd! Megismered-e ezt a kövér betűt ? Olyan széles, mintha mindig finom túrós rétest evett volna ebédre. Mialatt a gyerekek kuncognak, Klári mély hangon, komolyan ismerkedik a második betűvel : — a . . . A kréta már szalad is tovább s tanitónéni hangja száll Klári felé: — Ejnye, Klári, nézd csak, mi történt! Ez a kövér a belekapaszkodott abba a sovány bébe, hogy el ne guruljon. Olvasd csak együtt a kettőt! Klári engedelmesen olvas: hetik a szocializmust, folytatta a bankár ur. Most már tudjuk, miért pe- ticióztak olyan szorgalmasan az elismerésért ezek az utcai bohócok. Hogy örömet szerezzenek vele az amerikai bankároknak. Még az is meglehet, hogy valamelyik belép közülök a pártba, a hol kitörő örömmel fogadnák az ilyen pénzes elvtársat. Náluk semmi sem lehetetlen. A Soft Inc. Candy Company (Washington, D. C.) Az első, akitől a kék sas jelvényt megvonták, Gén. Johnson rendeletére. A jeles cég a kék sas cégére alatt csak 14 cent órabért fizetett mind! az öt üzletében a 27 cent órabér helyett, ami a megszabott minimális fizetés. Borzasztó büntetés, nemde ? Már sok helyen a szemét kosárba dobták a kéksasos jelvényt, a Soft Companit még ettől a fáradságtól is megmentették. Ezután a kéksas jelvény nélkül fizeti az éhbéreket. Ennyit ér az NRA minimális bérekre vonatkozó rendelete. Dayton, O. A 200 városi munkára 5000 munkanélküli jelentkezett, a kik valósággal ostrom alá fogták a városházát. Munkát nem kaptak ugyan, de annál többet a rendőrfütykösökből. A fellendülésben vakoín hivő munkásoknak az ilyen lecke talán felnyitja a szemeit és meglátják, hogy csak akkor lesz igazán fellendülés, csak akkor szűnik meg a munkanélküliség a vele járó nyomorral, ha előbb megszüntetjük, eltöröljük ennek okozóját, a bérrendszert. OLVASD AZ IndustrialWorkert — ba . . . — Hanem, nézzétek gyerekek, a tanitónéni nem elégszik ám meg ezzel a két betűvel. Még egyet ir melléje. Most olvassátok ! Az első osztály boldog, hogy szóhoz juthat. Együtt örülnek az ismerős szónak s nagy hangon kiabálják: — bab! — Most meg mi történt? Az a nem bízott a bé-ben, azért még egy b-ébe kapaszkodott. Úgy csinált, mint ti, mikor járni tanultatok. Ugye, ti is édesanyátok és édesapátok kezét fogtátok meg, hogy el ne essetek ?! Az első bé az a-nak az édesanyja, a második meg az édesapja. Ovassátok csak mégegyszer! Újra fölhangzik a kiáltás még bátrabban: — Bab! — Ki ismeri a babot? — Én is, én is — kiáltja két pad is egyszerre. — Nekünk két zsákkal lett az idén — harsogja Csontos Viki. — Túrós mácsik, bableves,
