Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-12-23 / 771. szám
1933 december 23. BÉRMUNKÁS 7 oldal SZILÁNKOK REVÍZIÓ. Mi, kik a legtágabb értelemben vett nemzetközi , ideákon alapuló munkásszervezet felépítéséért dolgozunk, nem szívesen foglalkozunk egyes nemzetiségi csoportok mozgalódá- sával, épugy, mint ahogy nem foglalkozunk vallási szekták szárnybontogatásával, vagy politikai pártok eshetőségeivel. Mindezek oly távol esnek tőlünk, mivel motívumai minden ilyen irányú ténykedésnek egyes egyének vagy csoportok önző érdekeinek előbbre vitele a munkásság rovására vezethető vissza. Az amerikai magyar lapok — különösen a polgári izü lapok — nap-nap után elsiránkoznak a feldarabolt Magyar- ország sorsáról, visszasírva 19 —20 milliós nagy Magyarországot. E siránkozás közelebb hozandó, holmi kikopott magyar urak felolvasó körutat rendeznek, felkeresve a magyarlakta városokat, próbálják egyengetni a munkásokon élő polgári lapok üzleti kilátásait, kikaparván ezáltal saját eg- szisztenciájuk lehetőségét. Egy ilyen előadást hallottunk a minap Clevelandban Dr. Laenne Hugótól. Laenne tudvalevőleg a rövid életű Károlyi kormány egyik vezető embere volt. Ő is, úgy mint annak a kormánynak többi tagjai nemkívánatosak lettek kormányuk bukása után. Üldözésnek is ki voltak téve. Ha talán nem is oly mértékben, mint az egyszerű munkások, őket is közrefogta a változások vaskereke s bizony zu- zódásokat is szenvedtek, kiváltságos helyzetüknél fogva semmiesetre sem annyit, mint a magyar proletár. Nem tizedelték meg őket. Nem herélték ki őket. Nem fojtották meg őket patkány módjára. Nem mert az ők törekvésük elsősorban is csak- egy úgynevezett demokratikus köztársaság volt, nem ipari demokrácia. Azok, kik egy urnélküli, összmüködő társadalomról álmodoztak, vagy azért dolgoztak, bizony százszorosán megszenvedtek, mert őket minden oldalról, még a Károlyi kormány maradványai, a köréjük csoportosult megalkuvók is ütötték és még ma is ütik. A KILÓGÓ LÓLÁB. “Mikor rázza le magáról a magyarországi munkás a heréket?” Ezt az esetlein kérdést intézte egy hallgató Dr. Laenne előadása után. Az előadó kissé feszélyezve válaszolt ilyen formán: “az nem a mi dolgunk. Azok, akik otthon maradtak, kell hogy ezt megoldják.” Ez már őszinte és helyén való válasz. Megengedhető azonban, sőt egészen okszerű ha azt kérdezzük mi, két millió ide vándorolt magyaraj- ku munkás, “miért éppen nekünk mesél Dr. Laenne, meg a polgári lapok a régi Magyar- ország határainak visszaállításáról ?” Ha nem logikus a magyarországi herék lerázásáról itt beszélni, ha “az nem a mi dolgunk,” úgy nem logikus a revízióhoz a mi segítségünket kérni, mert az még jóakaratunk mellett is lehetetlen volna. Nem tételezzük fel, hogy ezt ne tudná Dr. Laenne. Ez vaskos tudatlanság volna. Ez ellen pedig önmaga tiltakozna. AZ ANYAFÖLD. Magyarország lakosságának 75 százaléka földmivelő. A termőföld tulajdona igy oszlik meg: 90 család átöröklés és más jogoknál fogva egy millió hold földet ural, mig a lakosság 75 százaléka, ami legalább is milliókra menő család — kb. egy másik millió holdból próbálja a mindennapit kipréselni. Ott levő rokonaik barátainktól tudjuk, hogy ez milyen dicső állapot. Ezt az állapotot akarják a revizionisták szélesebb körbe kiterjeszteni?! MI A KÜLöMBSÉG? Mi kik a ragadozó állat mohóságával kutatunk a mindennapi kenyerünkért, könnyen összeütközésbe kerülünk a hátunkra kívánkozó kullancsokkal. S igy bárki is közelítsen meg bennünket, legyen az ex- csuhás, ex-államférfi, vagy bármilyen volt — nagyság, gyanúsan fogadjuk s az udvariasság határán belül bár, de félreérthetetlenül tudomására adjuk nem tetszésünket. Nem tehetünk róla, az élet megrugdosása egy bizonyos fokú cinizmussal áldott meg bennünket. Azok a lecsúszott nagyságok, kik álszenteskedő zsolozsmákkal próbálnak bennünk szimpátiát kelteni, hogy ezt gyümölcsöztetve egyengessék elvesztett pozícióikhoz visszavezető utat, vegyék tudomásul, hogy a rajtunk való évszázados nyargalás nyomot hagyott, s barátaink megválasztásában óvatosabbak vagyunk; a tiszta, egyenes jellemet tárt karokkal fogadjuk, a hamis prófétákkal pedig érdemük szerint járunk el. Ha Dr. Laenne megváltást akar, ne keresse azt az örvénybe vezető szövevényes utakon, álljon a proletárok sorába, lássa be, hogy a fejlődés vastörvénye nem a politikai határok kitolása, de a termelőeszközök társadalmasításának élet-halál harcát tolta előtérbe s ebben a harcban van helye a tisztességes elemeknek. Tudjuk, hogy a helyzet ilyeténi felismerése nehezére esik a tulfinom környezethez szokottaknak, de nézzenek végig sorainkon, milliónyi a mi számunk, a világ összes arzenáljai tehetetlennek fognak bizonyulni, ha egyszer rátesszük munkáskezeinket a termelés eszközeire. A munkáé a jövő! A BŰN OKAI. A mocsokban fürdő polgári sajtó nap-nap után telve van borzalmasnál borzaim a s a b b bűntények leírásával. Az ember azt hinné, hogy ezek az uj ságirók egész iskolázottsága mintegy előkészítő faktum az emberi nem romlottságának betűkbe foglalására. Az egyéni érvényesülés mindinkább szűkülő tere az őrültséggel határos, soha nem álmodott formáit és arányait váltja ki a kiutat keresőkben. A középkor, még talán a kanibál-világ sem tudott volna a mai borzalmas bü-nlajstromhoz hasonlót felmutatni. A kétségbgeesés áldozatai egymás húsát marják, a legagyafurtabb ember-kinzást gyakorolják. S az aranypalotában lakó földi-isten remegő ujjal nyomja meg a gombot adja Az itteni munkákért a mit az állam pénzéből csináltatnak a városok és a megyékben 60 centet fizetnek óránként, három 60-at hat órai munkáért. És az itten Pittsburg California állam Columbia Steel Corporation telepén 37 centtől 44- ig óránként a túl gyors munkákért, s a többi munkák mind acord munka a nyújtásoknál, drót, vas, drótszövvet szög, bádog, az olvasztás stb. stb. Ez az utolsó végkimerülésig dolgozik, hogy egy néhány dollárral többet kapjon a fizetés napján. Az utolsó és a legalacsonyabb fizetésű munkásokból még az előbbinél is jobban kiveszik az erőt, az acord munkák által, az NRA beiktatása után, tul- nyomólag meggyorsították a munkákat az által, hogy például a roling és a vasnyujtók 12 órát dolgoztak, több depart- mentben szintén 11—13 órát, a hol az előbbi hosszú munka idő 8 órára le lett vágva, a 11—13 óra munkaidő most 5— 6—8 órai napi munka 3—4 nappal hetenként. Tehát a 6 órai munkanap bevezetése égető szükség már is úgy annyira, hogy a munkásságot munkába állíthassa, s a pénzvágy a rendes megéhetési formát megkapja. Amit a mai helyzet nem enged meg addig, amig a munka időbe nem lesz beleosztva minden Péter, Pál és minden Mariska és Róza. Hogy tisztességes munka után tisztességes életet élhessünk, mi a munkások, akik mindent előteremtünk minden szükségletre. De mit élvezünk belőle? semmit. A múlt napokban történt egy páros lincselés San Joseph Californiába, a szent James rendeletéit a papnak, a tudósnak, a karhatalomnak, hogy a katedrából, a tudós műhelyéből, a rendőrlaktanyából hadjáratot indítsanak a bűnözés megakadályozására. A pap az égre emeli szemeit, imádkozik, korholja híveit; a tudós boncolja az emberi szervezetet, vizsgálja az agy velőt, részekre szedi a testet, analizálja, keresi a hibát; s a rend éber őre furkósbotjával, gépfegyverrel, mérges gázzal, sortüzzel jön mozgásba a kiadott rendeletre. A földi isten ezt a mozgósítást “a társadalomellenes elemek” megfékezésének nevez. A mozgósítottak egyrésze vakon követve hisz a rendeletek céljának igazában, másik része önmagában mosolyogva prédikál, boncol és öl a judásp^nzért. Az aranypalotában ülő parancsadó azonban megremeg a puska ropogástól, a vérszagtól fél, hogy ez a bűnözésben megnyilvánult lázadás hullámokból áradattá válhat s ez katasztrófát jelentene vérszopó fajtájára; fél, mert “Ha majd minden rabszolga nép Jármát megunva síkra lép...” S—n. parkba, a McKennly szobor árnyékába, az egyik ugylátszik bérmunkás volt, névleg Lumber Jack, (erdei munkás.) A másik többszörös bűnös. De ugyan ki itt a fő bűnös? A mai rendszer, amely még a jobbakat is rossz útra téríti a nagy munkanélküliség végett. Addig mig a rablás a munka- helyszinén folyik, a munkásságot rabolja a mai rendszer, a munkanélküliekből rablókat nevel mindaddig, mig mi munkások össze nem fogunk az IWW elve alapján, a mely kimondja, le a bérrendszerrel, s termelni a szükségletre a profit helyett. Albert Frank. FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA December 10—16-ig. IWW cs. Chicago Burns. 10.00 IWW cs. Cleveland E. S. 10.00 A. Kovács, Chicago—..... 2.00 A. Szász, Chicago...:...... 2.00 Mrs. Fisher, Wienfield.. 1.00 J. Zára, Chicago............. 2.00 S. Bukovszky, Cicero...... 2.00 A. Bukovszky, Berwin.... 2.00 J. Mladeczky, Chicago.— —.50 P. Pika, Chicago............ 2.00 A. Török, Chicago.......... 2.00 NYUGTÁZÁS. Előfizetéseket küldtek: December 10—16-ig. A. Kucher, Pittsburgh...... 1 St. Radies, Cleveland.......... 1 J. Lockner, Cleveland....... 3 J. Nyirán, Cleveland____ 4 Mrs. Saytos, Detroit.......... 2 J. Nemes Canada............. 1 A. Keresztesy, Pittsburgh.. 1 L. Gáncs, Cleveland.......... 1 St. Szabady, Dubuqne....... 1 A. Ács, New York............ 1 L. Bertalan, Cleveland...... 1 J. Herczeg, Cleveland....... 2 CALIFORNIA! LEVÉL Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
