Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-12-23 / 771. szám
1933 december 23. BÉRMUNKÁS 5 oldal KARÁCSONYI GONDOLATOK Mint minden évben, úgy most is felhangzik milliók ajkáról a már megszokott ájta- tos ének és hálálkodás: dicsőség menyben az istennek, békesség földön a jóakaratu embereknek. 'Közel kétezer éve ismétlik ugyanezt minden karácsony napján, a mely napon a béke és szeretet napját ünnepli a társadalom mindén rétege, ki-ki a maga módja szerint. December 25-én, a népmilliók “Boldog karácsonyt” szóval üdvözlik egymást. A karácsony előtti nyomorúságot átadják a múltnak és ezernyi kis óhajaikkal, remény elikk el a boldogságot, reményt hozó szent karácsony felé fordulnak. De nagyónn sokan csak a beléjük nevelt 'megszokásból és nem meggyőződésből hisznek abban a mit egymásnak kívánnak. Uralkodók, milliomosok és a tudatlanság vámszedői könnyű szívvel kívánnak egymásnak boldog karácsonyt, mert ezen kívánságuk az év minden napjában teljesülhet, a munka harcterén, a gyárakban, bányákban elpusztult özvegyek és árvák, a munkanélküliség kálváriáját járó nyomorgók, a munkájukból kidobott és az élet keresztjének súlya alatt megroskadt öreg proletárok, — könnyes szemekkel mosolyogva kívánnak egymásnak boldog karácsonyt. Az egész föld kerekségén milliók éheznek, a kiknek szájából az utolsó falat kenyeret is elrabolta a nemzetközi tőkések profitra éhes hada. És ezen profit éhes had nem törődik azzal, hogy mindennek ő az oka, előidézője, hanem irgalom nélkül kilakoltatja a házbért fizetni nem tudó nyomorult páriákat. És az utcára dobott páriák, a társadalom kitaszítottjai, a mint dideregve bolyonganak a testet-lelket ölő hidegben, ha találkoznak, — fájdalmas mosoly lyal ajkukon kívánnak egymásnak boldog karácsonyt. A munkanélküliek százezrei tolonganak a gyárak és bányák előtt kora reggeltől, késő estig a munka reményében. Rongyosan, éhesen és kétségbe esve hajszolják az életet adó kenyeret. Habár könyörtelenül zavarják őket a gyárkapuk elől és habár üres gyomorral, lakás nélkül bolyonganak az utcákon, örülnek, hogy jön a karácsony és reménykedve kivárinak egymásnak boldog karácsonyt. Az ártatlan gyermekek százezrei rongyos ruhában és cipőkben az utcán játszanak könnyes szemekkel, elkékült ajakkal, dideregve szemlélik az üzletek kirakataiban felhalmozott játékszerek tömegét. Kis szivüket fájdalommal tölti el a serény de ki nem elégíthető kívánságuk. Irigyen szemlélik a gazdagok jól öltözött és táplált gyermekeit, a mint játékokkal és nyalánksággal megrakodva elhagyják a kíváncsiságuk tárgyát képező játékáruházakat. Nekik senki sem kedveskedik játékokkal és édes anyjuk könnyes szemekkel igyekszik velük megértetni, hogy a munkanélküliség folytán még a mindennapi kenyeret sem képesek előteremteni. De a kicsinyek nem tudják megérteni, hogy miért kap a burzsoa gyermek mindent, a mit sze- me-szája kíván, mig ők a proletár gyermekek egy ici-picit sem remélhetnek. Kesereg ugyan az elmaradt de oly nagyön sóvárgott játékszer miatt azonban ha kis játszó társaival találkozik, boldogan kíván nekik boldog karácsonyt. A kapzsi, profitéhes tőkések meg vannak elégedve dús jövedelmükkel, a mit pazar lakomával ünnepelnek- Elfelejtik a kezükhöz ragadó töméntelen vért és nyomorúságot, elfelejtik a gyárakban nyomorgó és agyonhajszolt páriákat, a jelennek élve széles mosolyokkal kívánnak egymásnak boldog karácsonyt. A pap szerénységet, önmegtagadást prédikál. A templomot zsúfolásig megtöltik a tulvilági üdvösséggel elbóditott hívők. A szószékről menydör- gésszerüen hangzik az áldás és a tömeg nagy része üres gyomorral kíván papjának — kit gazda asszonya terített asztal mellett vár — boldog karácsonyt. “Békesség a földön a jóakaratu embereknek.” Békesség, szeretet, jóakarat. . . Hitvány képmutatók azok, a kik a karácsonyfa alá állva békéről, szeretetről beszélnek, szégyenteljes hazugság azt mondani hogy az emberek közt békesség, szeretet és jóakarat van. Nincs és nem lehet béke mindaddig, — még karácsony napján sem — a mig az emberiség azon része, a ki minden szépet és jót alkotott, a mivel az életet szépé és jóvá lehet tenni, úgy, hogy az év minden napja karácsony lehetne — nyomorog. Hazudnak a karácsonyfa szeretet hirdető gyertyái, mert nem szeretetet hirdetnek, hanem a béketürésbe, szolgaságba való megnyugvást. Azt hirdetik a fénylő karácsonyfa gyertyái, hogy maradjunk tovább is szolgák, rabok. Ennyi hazugság, képmutatás után örülnünk kell, hogy csak egyszer van évenként karácsony. De lesz még nekünk is karácsonyunk, lesz még idő amikor a rég várt megváltó, a ki megváltja a proletárságot évezredes jármától, megszületik. És akkor a proletár gyermekeknek is lesz miért örülni karácsony napjára, a mely nap talán nem december 25-én, lesz hanem akkor a mikor az öntudatra ébredt munkásság megváltja szenvedéseit olyké- pen, hogy eltörli a gazdasági egyenlőtlenség forrását, a bérrendszert. A munkásosztály megváltója tehát senki más nem lehet mint maga a munkásosztály. Csak akkor mondhatjuk el igazán, hogy “békesség földön az embereknek.” y. j. LÉPJÜNK AZ IGAZI ÚTRA Azzal a helyzettel kapcsolatosan, amely mindnyájunkat olyan súlyosan érint, kell hogy egy kicsit bővebben foglalkozzunk. Különösen tolhegyre hozza ezt most az a rendkívüli találóan magyarázó előadás, amelyben nekünk detroitiaknak és bizonyára mindazoknak alkalmuk volt gyönyörködni, ahol Fishbein munkástárs rövid szervezői útjában megjelent és előadásokat tartott. Bátran állíthatjuk, hogy a munkásmozgalommal érzők, d& még az indiferensek is sokat mulasztottak, akik ezt a tanulságos előadást meg nem hallgatták, mert hivatásos statisztikusok nyomán mutatta ki Fishbein mtárs azt, hogy miből keletkezett az a sok millió munkanélküli, akik között magunk is szerepelünk. Félre magyarázhatatlanul kellett minden elfogulatlan hallgatónak elismerni azt, hogy Fishbein mtárs megállapításai a profit levágására csak a munkanélkülieknek a munkára való beállítása utján az Egy Nagy Szervezet felépítése által történhet meg. És mint minden munkás összejövetelen, úgy itt is volt egy, aki valószínű valamelyik politikai párt otthonába öregedett meg, aki még az ilyen Szilveszter Est New Yorkban Ezúton értesítjük olvasóinkat és mozgalmunkkal rokon- szenvezőket, hogy csoportunk december 31-én, vasárnap este 8 órakor 200 E. 85th Street- en levő helyiségünkben nagyszabású Társasvacsorát rendez, amelyre olvasóinkat, valamint azok barátait és ismerőseit szívélyesen meghívjuk. Ha a Szilveszter estét kellemesen akarják eltölteni, jöjjenek el kedélyes összejövetelünkre. Akik a társasvacsorán részt akarnak venni, azok jelentsék azt be szerda vagy péntek este, vagy levelelező lap utján. Ez azért szükséges, hogy tudjuk azt, hogy hány személyre kell elkészülnünk. Részvételi jegy ára Egy Dollár. A rendező bizottság. szemléltető előadás után is azt kérdezte, hogy hogyan foglalhatja le a munkásság azt a hatalmas összegű profitot, amelyet a tőkésosztály zsebre rak a munkások munkájából? Munkástársak: Ennek a kérdezőnek nem volna szükség a válaszadásra, mert hiszen ha a közel három órás gyűlésen azt megnem értette, úgy bizonyos, hogy ebből a pár sorból sem fogja azt felfogni az ő agya. így azokhoz kívánok egy néhány szót szólni, akiknek az agya nincs elzárva a meglátástól, a helyes dolgok felismerésétől. A szégyen mellett még a magunk nyomorúságával is fizeti j ük azt a nemtörődömségünket, amellyel eddig voltunk a helyzetünkkel szemben. Itt volna már az idő, hogy ne az egymás személye ellen harcoljunk, hanem azok ellen, akik a munkatelepekről az utcára juttatták a dolgos kezű munkásokat. Fishbein munkástárs olyan érthetően mutatta ki, hogy a munkások hol lettek kizsákmányolva, hogy a gyárakból való kitessékelésük következtében néznek a hideg télnek és az üres éléskamrának. Tehát az legyen a törekvésünk, hogy a munkahelyekre vissza kerüljünk. De ezt csak a szervezkedéssel érjük el. És mivel a munkára való visszatérés érdeke a katholikus, a zsidó, a republikánus, a demokrata, szocialista vagy kommunista érzelmű munkásnak egyaránt, ebből az egyetlen célból kell az Egy Nagy Szervezetet valamennyiünknek kitölteni, megerősíteni. A természet, a növények, a fák a zordon tél után levetik ezt a megviselt öltözéküket, újat öltenek, amely külső megnyilvánulása a bennük levő uj életnek. Csak a munkások tavasza késik, csak ők nem törekszenek a régi levegő, az elöregedett gondolatból kivetkőzni. Inkább csak toldozga- tására, foltozgatására gondolnak csak azért mert nem ismerik fel azt a hatalmas erőt, amelyet a munkás kar képvisel úgy a munkán, mint az öntudatos munka beszüntetése utján. Munkástársak: Szervezkedjünk az Ipari Egy Nagy Szervezetbe, ahogy azt az IWW tanítja még mielőtt tétlenségünkbe valamennyien belepusztulunk. Mrs. J. Sike. Az IWW-ban csak munkásoknak van helyük
