Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-07-15 / 748. szám

1933 julius 15. BÉRMUNKÁS t 5 oldal Az “Egységfront” in. • Mielőtt a harmadik nap vagyis a kongresszus utolsó napjának eseményeivel foglal­koznánk rá kell, hogy térjünk a kommunista párt által ren­dezett május elsei felvonulás­ra. A felvonulás kezdete este hat órára volt jelezve, amely a Mooney demonstráció név alatt volt hirdetve, amelyben részt vett Chicago munkás tömege elvi felfogásra való tekintet nélkül. Ebben a felvonulásban is éppen úgy mint a délutáni felvonulásban az IWW-isták voltak azok, akik a felvonulást végig néző közönség előtt jel­ző tábláikkal és dörgő hang­jaikkal figyelmeztették a tö­megeket Mooney és az osztály­harc áldozataiért való cselek­vésre. A kommunista párt csapa­tai jelző tábláikon a munka- nélküli biztosítás, Soviet Rus­sia, Scottboro és szégyenlete­sen gyéren Tom Mooney jelző táblák voltak. Az akinek a ne­vében tartották a tüntetést, arról emlékeztek meg a leggyé- rebben. Csaknem egyidőben a felvonulás kezdetével hatal­mas zápor eső kisérte a mene­tet egészen a Stádiumig. Azok akik kitartottak ruhájuk, cipő­jük széllyel máivá bőrig ázva, vonultak a hatalmas terembe, amely elnyelte őket. Alig két, három ezer ember várta a fej­leményeket. A gyűlés kezdete nyolc órára volt hirdetve s tiz perc tiz órához vette kezdetét. Sem Miner, sem Hataway, vagy Petterson, nem voltak je­len. A tömeg nemcsak vizes, hanem a hosszú várakozás mi­att türelmetlenkedett is. Ki­lenc óra után észrevehetően ürült a terem. Tiz óra elmúlt, amikor a fő­vezérek megérkeztek s egy­másután hadarták el semmit mondó beszédeiket és rohantak vissza az indítványokat beter­jesztő bizottság gyűlésére, — diktálni. A harmadik nap vagyis má­jus másodikán, reggel 9 órára volt határozva a kongresszus kezdete s csak tizenegy óra tájt kezdődött a delegátusok folytonos nyugtalankodása után. Ezen a napon is mint az előbbi kettőn a szónoklatok és szónoklati gyakorlatok unalmas sorozata nyugtalanította a de­legátusokat, akik időközönként meg akasztották a szónoklatot és követelték, hogy az indít­ványokat kidolgozó bizottság jelentsen. Hataway lépett a pódiumra és bejelentette, hogy a bizottság a második ülés­szak kezdetén jelenteni fog. Tizenkét óra harminc perckor bezárult a kongresszus azzal a kikötéssel, hogy a második ülés­szak kezdetén jelenteni fog­nak. Egy órai idő elteltével újból a szónoklatok kezdőitek a köz­beszólások, tiltakozások mind sűrűbbek lettek, újból megje­lent Hataway és köttötte az ebet a karóhoz, hogy egy órán belül jelentenek. Elmúlt 3—4 —5 óra jelentés nincs. A kom­munista párt jobb és baloldala az AFofL az IWW delegátu­sai lázongtak, tiltakoztak a ké­szülendő hengerelés ellen. So­kan teljesen reményt vesztve ott hagyták a kongresszust. Este 6 órakor újból megjele­nik Hataway kezében papír csomó. (A vezérek valamennyié ellepték a pódiumot) és beje­lenti remegő hangon, hogy a bizottság “elkészült.” Mielőtt annak határozatát olvasta vol­na fel, kritika tárgyává tette a jobb és bal oldal magatartá­sát. Az IWW tagjainak el­szántságát dicsérte és mondá “az IWW Californiai állam áruinak bojkotálását aj álja tiszta meggyőződéssel teszik ezt. Ugyan ez áll az általuk aján­lott általános sztrájkra is. “Ha­nem volnának hathatósabb esz­közeink Mooney — Scottboro és az osztályharc többi áldo­zatainak megvédelmezésére úgy elkellene, hogy fogadjuk azt” agyon dicsérte a bojkot és a General Sztrájk hatásos­ságát és nyomban utána olvas­ni kezdte a bizottságtól teljes három napon keresztül kierő­szakolt határozatot. Eme há­romezer ötszáz szóból álló ha­tározat, hosszú lére eresztett ártalmatlan semmiség az egész. Eme határozat dióhéjban em­lítve a kis farmerok és a nége­rek bolonditása érdekében ho­zott határozat. Tom Mooney csak eszköz. Az osztályharc fogjainak a kiszabadítása ér­dekében nem direct, hanem tömeg akciót ajál mint nép- gyülések, utcai felvonulások, s a jobb hangzás kedvéért, hogy a hiszékenyeket félrevezessék, megnyerjék szándékuknak itt- ott beleszurták a munkásosz-1 tály szolidaritásának szüksé­gességét. (Eme határozatra még vissza fogunk térni.) Amint Hataway befejezte a határozat felolvasásait azonnal bejelentette, hogy “a terem csak este hat óráig volt kivéve igy felszólítja a delegátusokat, hogy szívleljék meg a bizott­ság indítványát és egyhangú­lag fogadják azt el. A terem minden részéből tiltakozás a hengerelés ellen s követelték a bizottság kisebbségének je­lentését, amelynek elhangzása után elhatároztatott, hogy a szükséges vita folytatása a Peoples Auditóriumban este 8 órakor veszi kezdetét. A há­rom négy mértföldnyire fekvő teremfelé igyekeztek a dele­gátusok és a érdeklődő hallga­tóság. Nyolc óra után néhány perc­cel megnyílt a utolsó ülésszak s röktön megindult a vita, amely sokszor igen heves meg­jegyzéseket váltott ki az elke­seredett forradalmárok részé­ről. Sokszor percekig tartó fül­siketítő zaj, ökölbe szorított kezek ütésre készen azért az árulásért amelyet a vezérek az osztályharc nevében a hiszé­keny munkásokkal elkövetnek. Kilenc óra után az ellenzék egyetlen tagja sem kapót szót. Hataway, Minor és Petterson ültek az asztalnál és a nekik nem tetsző szónokok listáját zsebre vágták. A Lovestöne kommunisták egyik vezére H. Zam rózsaszín cédulára irta felszólalási kérvényét és be­nyújtotta azt. Egyszerre csak felugrik és torka szakadtából ordít, hogy Minor ebben a pil­lanatban vágta zsebre az ő kér­vényét. Követelte, hogy azt onnan vegye ki, Zam nem tá­gított és végre “soron kívül” megadták neki a szót, amely- lyel elismerték, hogy igaza volt. Beszédében rámutatott a vezérek cselszövéseire s köve­telte az elmozdításukat. Újból zavar támadt percekig tartó zaj s ugylátszott, hogy a vezé­rek inkább felrobbantják a kongresszust, mintsem enged­jenek a többség akaratának és csak az IWW-isták hidegvérén múlott, akik a legnagyobb za­var közepette a “Solidarity for Ever” dal éneklésébe fogtak, melynek végeztével újból csend lett s ekkor következett a meg­bízóleveleket felülvizsgáló bi­zottság jelentése, amely jelen­ti, hogy 1075 (egyezerhetvenöt) delegátus jelentkezett s vala­mennyi tudomásul vétetett. Utána következett a pénz­ügyi bizottság jelentése, amely jelenti, hogy a kongresszus: terem, nyomtatvány és iroda­bérlet kiadásai háromezer öt­száz hatvan dollár. Bevétel a népgyülésen belépődíjak, kol- lektálás és kölcsönökből ezer­ötszáz dollár. Ráfizetés kétezer­hatvan dollár. A jelentés sze­rint a kétezer dolláros gyűlés terem kétszázhatvan dollárt ho­zott be. ötszáz dollárt a kom­munista párt és a többit pedig egyesek kölcsönözték. Eme je­lentés után nyomban követke­zett a szavazás. Petterson gyü- lésvezető felteszi a kisebbségi indítványt, amely az IWW ajánlata volt. A sok kérelme­zés és jajgatás a delegátusok­hoz még az IWW delegátuso­kat is arra késztette, hogy nem szavaztak az első indít­vány a bojkot mellett. Tették ezt azért, mert látták a henge­relés túlsúlyát s igy a bojkot mellett 27-en szavaztak. Következett az általános sztrájk feletti szavazás Petter­son elnök felteszi a kérdést az általános sztrájk mellett s az IWW delegátusok legnagyobb meglepetésére a delegátusok nagytöbbsége felemelte kezét. A vezérek felugráltak. Hata­way lett azonnal a gyülésveze- tő és elkezdte magyarázni, hogy az indítvány nem volt jól feltéve és azt újból kívánja le­szavaztatni. A kérdés az, hogy az általános sztrájk maradjon függőbe és amikor arra szük­ség lesz vegyük azt elő. Aki erre szavaz emelje fel a kezét. Vagy hatszáz kéz emelkedett a levegőbe s utána felteszi a kérdést; az általános sztrájk mellett ötvenheten szavaztak. Az IWW és a védelem delegá­tusai itt is tartózkodtak a sza­vazástól, látva a hengerelés művészeinek piszkos munká­ját. E szavazás után röktön fel­tette a kérdést a bizottság “többségi” indítványa mellett. Elfogadva 8 ellenében, újból nagy zsivaly támadt, amelynek lecsendesülése után Hataway is mint Scott szint vallott. Be­jelentette, hogy a kongresszus nem határozhatott másképp. Eme határozat elfogadása szük­séges volt annál is inkább mi­vel azt az előkészítő bizottság már a kongresszus előtt hat héttel kidolgozta. A bizottság eme határozat érdekében kikér­te a munkásmozgalom minden irányú vezéreinek véleményét és ezen meghányt-vetett hatá­rozat a kongresszus által is megerősítést nyert. Beszéde után az IWW és az Egyetemes Védelem delegátu­sai bejelentik, hogy jegyző­könyvileg tiltakoznak az elfo­gadott határozat ellen. Ezt kö­vette a kommunista párt jobb és bal szárnyainak tiltakozása. A vezérek megelégedetten mo­solyogtak a delegátusoknak ne­vezett birkák pedig tapsoltak. Ezekután szólásra emelke­dett Miner és ravasz mosollyal egységért apellált a delegátu­sokhoz s minden arcpirulás nélkül beszédébe foglalta, hogy a többség határozatának alá kell vetni magunkat. Félórás ravasz beszéde után a Mooney kongresszus éjfél után egy órakor véget ért. Amennyire lapunk szűk tere megengedi leközöltük a három napos “Mooney” kongresszus főbb eseményeit. Mi hallgatni szerettünk volna erről, mert ez a munkásmozgalom szégyen határozata volt. Gyáva, meg- hunyászkodóvá, kényszeritették a vezérek a kezük közzé kapart tagságot. De az “Uj Előre” szerkesztői bennünket vádol­nak gyávasággal, árulással. Jövő lapszámunkban az IWW Egyetemes Végrehajtó Bizott­ságának határozatát tárgyal­juk. Helyes volt-e, vagy hely­telen ? Annak elbírálását az IWW tagjai és a Bérmunkás olvasóira bízzuk. Köhler Sándor, a Mooney konvenció 253-as számú delegátusa. UJ FÜZETÜNK ára 10c. Csomagos rendelésnél 50 drb. 3 dollár 50c. Vegyen részt az előfizetési kampányban!

Next

/
Thumbnails
Contents