Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-12-16 / 770. szám

1933 december 16. BÉRMUNKÁS 5 oldal A titokzatos vitaminok A Bérmunkás most megjelent naptára egyik tanulságos ré­sze az emberi szervezet megépítése és az emberi élet működése. Ugyanebből a forrásból közöljük az alábbi értékes orvosi felfe­dezéseket. A friss gyümölcsökben, zöld­ségekben kell tehát lennie vala­mely anyagnak, amelynek a hiánya az állati és emberi szer­vezetben súlyos elváltozások­hoz, sőt halálhoz vezet. A beri-beri. ságaira is. A szoptató nő teje bőven tartalmaz minden anya­got, amire a fejlődő szervezet­nek szüksége van. És különö­sen sok A, B és C vitamin van benne, amelyek a fejlődéshez, a növekedéshez okvetlenül szük­ségesek. Éhes emberek esnek össze* az utcán, akiknek egyetlen be­tegsége az, hogy napok óta nem ettek. Vájjon mily hosz- szu ideig tudja hát az ember a táplálékot nélkülözni? Meny­nyi idejg tartható fönn az élet táplálék nélkül ? A hidegvérű állatok csodála­tos éhezőképessége közismert. A hüllők egy része, mint a bé­ka is, ősszel befurja magát az iszapba és hónapokon át — ta­vaszig — nem táplálkozik; sőt néha egy-két évig is elélhet táplálék nélkül. A teknősbéka 18 hónapig bírja az éhezést, állatkertekben pedig megfigyel­ték, hogy a csörgőkígyó, ha egyszer kedvére jóllakott, 27 hónapig meg volt táplálék nél­kül. Rendkívül lassú anyagcseré- jü állatok ezek a hidegvérüek, szeímben a melegvérüekkel, amelyek táplálékszükséglete jó­val nagyobb. Az egér, ha nem jut ételhez, 3 nap alatt már el­pusztul; a tyuk 14 napig bírja az éhezést; kutyát viszont 60 napig is sikerült életben tar­tani eledel nélkül. Az emberre vonatkozóan is sok ilyen tapasztalatunk van. Magukat produkáló, göndosan ellenőrzött “éhező-művészek,” továbbá az éhségsztrájkok hő­sei sok alkalmat adtak ilyen irányú megfigyelésekre. Az 1890-es évek körül sokat sze­repelt Succi nevű éhező-mű­vész a különböző tudományos intézetekben pontos ellenőrzé­seknek vetette magát alá és szigorú felügyelet alatt 30 nap­ig éhezett. Mindvégig jó erő­ben maradt, ’ a 26. napon még lovagolt, sétált és vívott. Az amerikai dr. Tanner fogadás­ból 40 napig nem evett s bár nagyon legyöngült, életben ma­radt. Az ir szabadságharcok hi­res hőse, a corki polgármester pedig csak az éhségsztrájk 64. napján halt, meg börtönében. Az éhezés ideje alatt az ener­giafogyasztás, a hőtermelés alig kisebb, mint a táplálkozó, nyug­vó embernél. De táplálék híján nem veheti ezt az energiát máshonnan, mint a tulajdon testállományából. Mindenek­előtt a tartalékanyagot, a szén­hidrátokat és cukorszerü anya­gokat használja föl, azután a különböző helyeken és szövetek­ben lerakodott zsírokat és csak utoljára kerül a sor az izmok­ban levő fehérjére. Rendkívül érdekes, hogy az élet fönntartásában legfonto­sabb munkát végző szervek, mint a szív és az agy, még a halála beállta előtt is alig fogy­nak. Ezeket a szerveket a test többi része végig ellátja táplá­lékkal, hogy munkájukat za­vartalanul végezhessék — csak­hogy az élet minél tovább fönn­maradjon. A halál az éhező embernél akkor következik be, ha teste súlyának 40—50 százalékát már elvesztette. Az éhezés egy bizonyos fokán pedig hiába adunk táplálékot, az önmagát fölemésztett, elégett gép töb­bé már nem hozható működés­be. Látjuk ezekből, hogy testün­ket, ezt a csodálatos szerkeze­tet, állandóan el kell látnunk fűtőanyaggal, tápálékkal. Ha kevesebb zsírt eszünk, azt pó­tolhatjuk a cukorfélékkel, aminthogy sok zsirevés mellett kevesebb szénhidrátra van szükségünk. Ha bőven eszünk fehérjét, akkor zsirból és szén­hidrátból kevesebb kell. Viszont a fehérjéket semmivel sem he­lyettesíthetjük ; táplálékunkban bizonyos mennyiségi fehérjé­nek okvetlenül kell leülnie, kü­lönben elpusztulunk úgy, mint­ha semmit sem ennénk. A vitaminok. Egy gép üzembentartásához azonban nemcsak fűtőanyagra van szükség. A legjobb szénnel fütött mozdony is tönkremegy, ha kenéséről, olajozásáról nem gondoskodunk. Az emberi szervezetnek is szüksége van bizonyos tápláló­anyagra, amely nem tartozik a fehérjék, szénhidrátok és zsírok csoportjába s tápláló, fűtő szempontból semmi értéke sincs. Nagyon kevés elegendő belőle, de hiánya mégis a szer­vezet súlyos megbetegedését okozza. Ennek a kenőolaj szerepét játszó, titokzatos anyagnak a vitamin nevet adták. A skrobut. A tizenhatodik században a kereskedelmi és hadihajók mat­rózai között kínos és veszedel­mes betegség ütötte föl a fejét, amelyet skrobutnak neveztek. Az izomfájdalmaktól gyötört, beeset arcú emberek, akiknek foghusából, orrából vér szivár­gott, bár kétszersültet és só­zott húst bőven kaptak, még­is súlyosan legyöngültek és so­kan el is pusztultak. Hosszú ideig azt hitték, hogy ezt a betegséget baktériumfer­tőzés okozza. Csak újabban tisztázódott a betegség lényege, amikor kísérleti utón is sike­rült előállítani. Tengerimala­cokat 20—40 napig szárított konzervtáplálékkal etettek és azok ugyanúgy betegedtek meg, mint a skorbutos emberek. De ha akkor friss táplálékot, na­rancsot, gyümölcsöt, citromle­vet kaptak, csakhamar meg­gyógyultak, frissek, mozgéko­nyak lettek. A tizenkilencedik században apánban és a legtöbb keleti or­szágban sok áldozatot szedett egy súlyos betegség; a beri- beri. Ez is, mint a skorbut, nagyfokú elgyöngüléssel kez­dődik ; a végtagok megdagad­nak, az idegek megbénulnak. A betegség lényegét egy hol­land katonaorvos, Eijkman is­merte föl. Azt vette ugyanis észre, hogy egy börtönben, ahol igen sokan betegedtek meg beri-beri betegségben, az ud­varon levő tyúkok is hasonló bénulásban pusztultak el. Kide­rült, hogy a rabokat is, a tyú­kokat is úgyszólván kizárólag hántolt rizszsel táplálták. Eijk­man most már kísérletileg be­bizonyította, hogy ha ilyen be­tegnek nem hántolt rizst vagy rizskorpát adott, az csakhamar meggyógyult. A rizs héjában kell tehát valami anyagnak lennie, amit a szervezet nem nélkülözhet. A háború is hozott néhány példát. Előretolt állásokban, tisztán konzerveken élő kato­nák skorbutot kaptak. A rosz- szul táplálkozó ausztriai és né­met lakosok között a háború­ban a beri-berihez hasonló megbetegedés: a viszenyő lé­pett föl. Nyilvánvaló, hogy ez a há­borús ödéma (hyirok- és szö­vetnedv fölhalmozódása) is a nem elegendő és nem megfele­lő táplálkozás következtében állott elő; olyan táplálékok fo­gyasztása következtében, ame­lyek vitaminokat egyáltalában nem, vagy nem elegendő meny- nyiségben tartalmaztak. A vitamin szó csak bizonyos vegyi tulajdonságok megjelö­lésére szolgál; olyan anyagokat jelez, amelyekből nagyon kis mennyiség is elegendő, viszont azonban ezeknek a kis mennyi­ségeknek a hiánya súlyos, sőt halálos betegséget okoz. Szerkezetük közelebbi isme­rete híján egyelőre betűkkel jelzik őket. Van A, B, C vita­min, sőt D, E, F jelölésű vita­minokat is írnak le. Ezek közül az A vitamin a növés vitaminja, hiánya tehát az embert vagy állatot növe­kedésében akadályozza; ha hi­ányzik táplálékukból, az em­berek, állatok nem nőnek, tör­pék maradnak. Ilyen A vita­min sok van a vajban, a csir­kemájban és különösen sok a csukamájolajban. A tej a szaporodás vitamin­ját tartalmazza. Angolkóros gyermekeket az E vitamint is bőven tartalmazó tejjel és csu­kamájolajjal lehet meggyógyí­tani. Az anyatej. Itt derül világosság az anya­tej nélkülözhetetlen tulajdon­De az anyatej is igen külön­böző értékű lehet, ami elsősor­ban az anya táplálkozásától függ. Az emlőmirigyek nem termelnek vitamint, azt a táp­lálékból készen kell kapniok. Elegendő friss hús, gyümölcsök, salátafélék, spenót satöbbi biz­tosítják az anyatej kellő vita­mintartalmát. A hígított tehéntejjel táp­lált gyermek fejlődése sohasem lehet tökéletes, mert ezt a te­jet a csecsemő fölforralva kap­ja, márpedig a vitaminok egyik igen fontos sajátsága, hogy forralásra, főzésre elpuszulnak. A forralt tejből hiányzik a C vitamin, azért az ilyen tejen élő gyermekkel az történik, ami a ko'nzervekkel táplálkozó ha­jósokkal. A fogak fejlődése szempont­jából nagyon fontos a D vita­min. A fogakat borító zománc épsége vagy repedezettsége még a későbbi korban is meg­mutatja, hogy milyen volt’ a gyermek tápláléka a fejlődés korszakában. Rejtélyes vitaminjaink óva intenek attól, hogy az ételek főzésénél túlzásba menjünk. A táplálkozás súlypontját a zöld­főzelékekre, friss gyümölcsre és tejtermékekre kell helyeznünk. MULATSÁG AZ OSZTÁLY­HARC RABJAINAK KARÁ­CSONYI SEGÉLYEZÉSÉRE. A new yorki General Defense Committee az összes testvér­szervezetek és pártolók támoga­tásával, nagyszabású műsoros táncestélyt rendeznek, december 15-én, pénteken este 8 órakor, az Irv­ing Plaza Hallban, (15th St. and Irving Pl.) A műsorom szerepelni fognak: A New York Symphony Or­chestra tagjai, Rosa Tunick a kiváló opera énekesnő és több más müsorszám. Két nagy zenekar fogja a tánczzenét szolgáltatni. Belépő jegy ára 25 cent, mely az osz­tályharc rabjainak a segélye­zésére lesz fordítva. Tekintve ezt a fontos célt, a rendező bizottság elvárja a new yorki magyar munkások tömeges megjeleinését. BURSIDEON, 111., minden csü­törtökön gyűlés minden szom­baton este 8 órai kezdettel open forum, 9328 Cottage Grove Ave. Burnside és West Pullman magyar munkásait kérjük, hogy látogassák ezen összejöveteleket. Az I WW-ban csak munkásoknak van helyük

Next

/
Thumbnails
Contents