Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-12-16 / 770. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 december 16. CHICAGÓI HÍREK Chicagót úgy ismerjük or­szágszerte, mint az IWW moz­galmának egyik legnagyobb erősségét. A nagy megpróbál­tatások idején a chicagói mun- kástársak voltak azok, akik külső és belső ellenséggel szem­ben védelmezték mozgalmukat és lapunkat és szólították csa­tasorba az ország ipari ulnionis- táit. S habár egy ideig — ismert okok miatt — nem mutatott olyan aktivitást a magyaraj- ku ipari unionisták tábora, mint amilyent vártak tőlük, az utób­bi esztendőkben, mintegy aj mu­lasztást pótolni kívánó csoport, szép eredményeket mutat fel oly annyira, hogy csupán idő kérdése, hogy a város szellemi életének irányítását, a magyar munkások között az IWW ve­gye át. Mint lapunkból is láthatták munkástársaink, ismételten OTTHONT nyitottunk. Ne­gyedszer alig két év leforgása alatt. Igaz, hogy a kényszer miatt elhagyott helyiségünk egyik legszebb teljesítménye­ként, kulturvárrá nőtte ki ma­gát, viszont az is igaz, hogy a mai rossz anyagi viszonyok kö­zepette, a házigazdák típusát megtestesítő háziurunk szíves­séget tett az által, hogy pusz­ta anyagi érdektől hajtva, má­soknak adta ki, — akik töb­bet fizettek érte. Mert tény az, hogy havi (80) nyolcvan dollár bérleteket rop­pant nehéz volt kiizzadnunk, még olyan lelkes pártoló kö­zönség mellett is, mint ami­lyen támogat betnnünket. No meg a kényszer helyzetben születnek meg a, legjobb ötle­tek és mint akik valamennyien tudatában vagyunk, hogy he- lyiségnélkül itt mozgalmat épí­teni nem lehet, alapos keresés után megtaláltuk azt a helyet, mely ha nem is olyan tágas, mint a régi, de megfelelőbb­nek bizonyult sok tekintetben. Modern hygenikus készülék­kel berendezve, a North Side szivében, minden oldalról köny- nyen megközelíthető helyen vain. S ha nem is volt olyan mint amilyenhez az itteni ön­tudatos munkásságot hozzá­szoktattuk, szorgalmas munká­val megfelelővé alakítottuk át. Megnyitó ünnepélyünk dte- cember 2-án, ment végbe, me­lyen szépszámú közönségünk, rendkívül nívós program kere­tében melegedett hozzá a Bér­munkás Otthonhoz. Czeichner Jenő, Mrs. Dokman, Virág Jó­zsef, Kerekes László, Mrs. Po­pe, Nussbaum Sándor, Dénes János és Janovits Imre mun­kástársak csillogtatták tehet­ségüket és mutatták be a pro­letár művészetet Wiener An­dor konferálása mellett, ki a megnyitó beszéddel Vezette be a nívós programot. Az est sikeréhez az anyagi­ak előteremtéséhez nagyban hozzájárult a munkástársnők sütemény ajándéka is. És ugyancsak szorgoskodni kellett a konyhán, hogy a jóétvágyu vendégsereget kiszolgálni tud­ják. Nem vagyunk hívei az egyé­ni kultusznak de mégis leró­nunk kell elismerésünket Scher- hoffer Géza munkástársunknak, ki a festés, díszítés és az át­alakítási munkák végzésénél oroszlán részt vett ki, éjjelt napallá tett, hogy a többi mun­kástársakkal együtt, a megnyi­tás napjára a termet a nyil­vánosságnak átadni tudjuk. Sok nevet nem sikerült fel­jegyeznünk a nagy elfoglaltság­ban s igy még egyszer együt­tesen mondunk köszönetét mindazoknak, kiknek közös munkálkodása tette lehetővé a szép anyagi és erkölcsi sikert és azt a vidám hangulatos meg­nyitót, mely a reggeli órákba nyúló kellemes szórakozás és impozáns keretek között adta vissza a chicagói magyar mun­kások kulturvárát, a Bérmun­kás Otthont. Ezen tudósításunk nem vol­na teljes, ha elmulasztanánk egy kis incidensnek szellőzte­tését, mely megnyitónkat meg­előzte. Ugyanis tudott dolog, hogy mostoha testvéreink, min­den kudarc, aknamunka és ter­ror eszközeik gyakorlása mel­lett sem szűntek meg kéjenc témáikkal foglalkozni az EGY­SÉGFRONTRÓL beszélni. Az elmúlt nyár folyamán, hogy jóindulatunkat megmutassuk, két ízben közös gyűlésen sze­repeltünk velük és bebizonyí­tottuk, hogy közös cél sikerre viteléhez, ha arra szükség van, még velük is ko-operálni tu­dunk. A párt-orthodoxia, agyat és munkáserkölcsöt mételyező dog­mája annyira áthatotta mégis mostoha testvéreinket, hogy a római pápa bigott híveit is megszégyenítően viselkednek mindenütt és minden alkalom­mal, az IWW, az ipari unionis- tákkal szemben, ha nincsenek kellő ellenőrzés alatt. Bebizonyították ezt Dokman mumkástársnővel szemben ta­núsított viselkedésükkel és hogy most az értelmes körök­ben pellengére kerültek, csak magukra vethetnek. Dokman munkástársnő azok közül va­ló, aki mint öntudatos prole­tárnő nem képvisel szélsőséges álláspontokat, mindenüvé el­megy és mindenütt segít ahol úgy érzi, hogy a kultúrát, vagy a munkásság ügyét szolgálhat­ja. Ezért vállalt a Modern Szín­körnél is szerepet és ezért ment el a Munkás Szövetség disznó­toros mulatságára is, ahol BE­FIZETETT és mint vendég osztogatni kezdte a meghívót, melyen az ő neve is szerepelt. Az Ipari Unionizmusbafa min­dig vörös posztót látó bigott pártfiak, ennek az asszonynak betiltották a röplapok osztoga­tását. Bizonyára az EGYSÉG­FRONT dicsőségére. A perfidia és becstelenség, a proletár er­kölcs és osztálytudat ilyen ar- culcsapása természetesen csak ott történhetik és ott honolhat, ahol magasabb szempontokat nem ismernek és a bigotizmus- nak tartanak fenn melegágyat. A megnyitónak, mint tudósí­tásunkból világosan kitűnik, nem ártottak — mert nem árt­hattak — ezzel. És bizonysá­gul annak, hogy mi másként ismerjük a munkásmozgalmat s hogy minket nem a gyűlölet vezérel — mi bizony nem úgy adtuk visza a kölcsönt, hogy az általuk meghonosított utálatos eszközöket átvéve vele dolgoz­zunk, hanem bejelentettük, az Ady Endre (IWO) mulatságát, ahol Dokmalnné és mások is szerepeltek és el is mentünk, hogy játékukban gyönyörköd­jünk. Megjegyzésünk még csak annyi volna, oda a másik ol­dalra, hogy: akik az ilyen ha­misítatlan h-jtlerizmust, ilyen szemtelenül gyakorolják, más­kor ne tiltakozzanak ellene. . . Ne rázzák a rongyot, ne óbé- gassanak mert amit ők tettek, az a német mázolósegédnek a mottója. Tudósitó. Minden hónapban csak EGY uj tagot szerezzen minden szervező A Munkás Betegsegélyző Szövetségnek közel kétszáz szervezője van, akik vissza állítják a megfogyatkozott taglétszámot. Mint már jelentettük a Mun­kás Betegsegélyző Szövetség Intéző-Bizottsága valamennyi osztály titkárát kinevezte szer­vezőnek, akik az illető osztály minden tagja után havi ötcen­teket kapnak a költségeik fe­dezésére. Egy száz tagú osztálynál ez évente hatvan dollárt jelent a szervezőnek, amely összegért kell és érdemes munkát kifej­teni. De maga a helyzet is ked­vezőbb ma arra, hogy a Szö­vetség taglétszámát vissza ál­lítsák. A közel kétszáz szervező ha­vonta csak EGY uj tagot sze­rezzen, ami havonta közel 200 taggal szaporítsa a Szövetséget, amely a legnagyobb válság kö­zepette is minden esetben ele­get tudott tenni vállalt kötele­zettségének. A Munkás Betegsegélyző Szö­vetség ma is 150 napig fizeti az egész betegsegélyét, ennek felvétele után 150 napig félse­gélyt ad a még munkaképtelen tagjainak. A rossz viszonyok folytán kimaradt munkások most vissza léphetnek a kedvező felvételek mellett, amelyről bővebb felvi­lágosítást kaphatnak az osztály szervező-titkároktól. Naptár agitáció közben Több helyen megkérdeztem a naptárt vevő munkástársak­tól, “hogy vannak megeléged­ve az idei Bérmunkás naptár­ral?” A válasz csaknem egyöntetű­be adjuk az ipari forradalmá­rok ez évi naptárát, bizonyos önérzettel tesszük ezt. Mert mint a hetenkint megjelenő la­punkat, úgy a naptárt is bér­munkások írták bérmunkások­nak. en az volt, hogy a “Bérmunkás naptára felülmúl minden más naptárt, a mik csak értéktelen mesékkel és hirdetésekkel van­nak tele. A Bérmunkás naptár minden oldala, minden sora, ér­tékes olvasmány.” Mi, akik a naptár terjeszté­sével foglalkozunk, hogy lehe­tőleg minél több muinkás kezé­Az amerikai-magyar társadalmi élet nincs kihalófélben Gyakran halljuk és olvassuk, hogy az amerikai-magyar tár­sadalmi élet részben a beván­dorlás megszigorítása, részben pedig a magyarság elamerikai- asodása révén, elpusztul, ki­hal. Ezt cáfolja meg az az UJ magyar napilap alakulat, amely­re Clevelandban, a magyarság igazi központjában történik most kísérlet. Az eddig hetenként megje­lenő “Az Újság” jelenti be leg­utóbbi számában, hogy mint heti lap ezzel a számával meg­szűnik és december 16-tól na­ponta fog megjelenni. Alig hisszük, hogy van még egy naptár a földöm, a miről ezt meglehetne állapítani. És ezért bátran mondhatjuk, hogy a Bérmunkás naptára tényleg a mi naptárunk, a nincstelen proletároké, a bér­munkásoké ! V. J. MEGHÍVÓ! A coraopolisi Magyar Ott­hon 1933. december hó 14, 15 és 16-án, a coraopolisi Magyar otthon uj táncter­mében, 708 Fourth Ave. nagy Bazárt és Bált rendez, melyre Coraopolis és környéke magyarságát tisztelettel meghívja a ren­dezőség. Kitűnő vacsoráról az egész idő alatt gondoskod­va van. A vidék legkitű­nőbb vonós zenekara mu­zsikál. Belépti dij: A bazárra nincs, a táncra személyen- két 25c.

Next

/
Thumbnails
Contents