Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-10-28 / 763. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 október 28. A detroiti sztrájkhelyzet Foltozgatok, Reformerek A Tool és Diemakerek Wash­ingtonba küldött bizottságának, még csak alkalma sem volt a gyárosok megbízottjait látni, — amint a lapok jelentették, azok még csak meg sem jelen­tek a kormány meghivására. Most már nincs más hátra, mint harcolni, a harcvonalat kiszélesíteni, ahol csak lehet és akiket csak lehet harcba szólli- tani a productionon is, ami most nagyon nehéz, mivel csak a leghűségesebb rabszolgák maradtak meg a munkán, a töbszörös rostálás,... lefizeté­sek után. A Murray Body Co.-nál fo­lyik legegységesebben a sztrájk, bár a. gyárosok szövetsége azt akarta legelőbb megsemmisíte­ni az által, hogy elfogatási pa­rancsot vett ki 15 IWW picket ellen és a legjobbakat igyekez­tek összeszedni azon remény­ben, hogy a többi megijedve el fog bújni, abba hagyják a har­cot, de éppen az ellenkezője lett az eredmény. Az elfogott embereinket, 300 dollár bond alatt kienged­ték és a tárgyalást, melyet kér­tek, hogy ne legyen könnyű őket 30—60 napokra eltenni, halasztják mivel a vád nem bir tanút sem, de még elég vádat sem emelni ellenük. Miután az első 6 letartózta­tottat ilyen formán szabadon engedték és azoknak a picket vonalon való megjelenése még csak nagyobb lelkesedést szült, igy nem használták mind a 15 letartóztatási parancsot, hanem függőbe van hagyva, nem na­gyon bíznak annak keresztül vihetőségében. Az automobil gyárak tulaj­donosai, akik erősen meg van­nak szervezve, nem ismerik el a kormány jogát a közvetítés­re, a munkások jogát a szer­vezkedésre, csak egyet ismer­nek el: ERŐT, mely erősebb lesz mint az ők szervezett ere­jük. Ezt meg csk az Egy Nagy Szervezett alaján érhetjük el, amint azt az IWW tanítja és gyakorolja. ) Humoros esetek a sztrájknál. ( A Murray Body Co.-hoz vit­tek embereket a Cadilac Mo­tor Co.-tól hogy ottan a mun­kások sztrájkját igyekezzenek megtörni. Estére mikor a mun­ka után haza kellett volna men­ni, egy sem mert kisétálni az utcára, igy a gyár vezetőség hivott 4 taxit, hogy a sztrájk­törőket haza. szállítsák. A szke- beket szépen be is pakolták, hatot egy taxiben, de az egyik taxi hajtó látva az erős picket vonalat, tudva hogy mit csinál, átment a többi taxi haj tóhoz és egy pár szóval megegyeztek, hogy nem szállítanak szkebeket, már a beszálltakat is kizavar­ták a taxibői és üresen hajtat­tak ki a gyár udvaráról. Egy másik eset, amikor a picketek egy nyakon csípett sztrájktörőt vittek föl a sztrájk­tanyára, azonban a sztrájkta­nyához alig 18 lábnyira ált egy rendőr, a szkebb bátorságot véve, ellen akart szegülni a picketeknek és a rendőréit kia­bált, mire egy pár nyaklevest kapott valamint az izgatottsá­gában az orrából is elindult a vér, azonban kiszabadult , a picketek kezeiből és szaladt a, rendőr után, aki a helyett, :,ogy .'Ojilségü] j tt volna a sziaInek dacáéi, hogy nagyon j<*• hallotta mi történik a Inda mögött, elsietett a szkebtől. (Talán még a szagától is ir­tózott a szkebnek.) A szkeb utói érve vissza hozta és a rendőr, hogy köteleségét meg is telyesitse, vissza jőve azt kérdezte a helyiség előtt álldo­gáló picketektől, melyiketek verte meg ezt a szkebbet? Ami­re a picketek azt válaszolták, hogy biztosan neki szaladt a falnak ijedtében. A szkeb nem is mert vagy helyesebben mond­va nem is tudott senkit kisze­melni, hogy ki verte nyakon, igy rimánkodott a rendőrnek, hogy kisérje ki a villamosig. Most már a Tool és Diema­kerek is keményebben fogják kezelni a szkebbeket, amint be kell látni, hogy amig a gyáro­sok bírnak árulókat kani a mun­kásság soraiból, addig nem akarnak velük a harcosokkal még szóba sem állni, igy na­gyobb erővel és elszántsággal kell nekik is fölvenni a harcot, mint a közel múltban tették. Crysler a munkásság barátja? I Walter Crysler, “mint’ az én fiaim, ?... munkásai. . . részé­re egy szép kis tervet dolgo­zott ki. ő is megalakította a Kompánia Uniót és a szkebe­ket meg a production embere­ket bele íratta, de még az a Kompánia Unió is radikális volt neki, melyet a General Motor alakított, igy ő egy jobbat alkotott melyben a főbb pontok ezek: Ötven százalékát a shop bi­zottságnak a munkások választ­ják maguk közül és 50 százalé­kát a gyár vezetőség, akik kö­zösen fognak tárgyalni és ha­tározni minden olyan ügy fö­lött, mely a bizottság elé kerül és 75 százalék SZAVAZATTAL DÖNTHETNEK. Vagyis amit a gyár vezetőség nem akar azt egyáltalán nem vihetik keresztül vigyenek leg­alább 25 százalékot meg kellene nyerni a munkás delegátosuk- nak, amit tudjuk, hogy képte­lenség. Magyarban egy nagyon he­lyes kifejezés van erre, “Nesze semmi fogd meg jól.” Persze Mr Crysler elfeledte a munkásait megkérdezni, hogy elfogadják-e az ilyen Kompánia Uniót, vagy akarják maguk­nak megszabni, hogy milyen Uniót, akarnak és csak a mun­kások számaránya szerint lesz­nek képviselve a tárgyalások­nál, melyet a munkásságnak van joga megvétózni, elfogad­ni vagy elvetni, nem a gyár­Az osztályharc ismerete, az emberiség történetének kulcsa, mely nélkül, a társadalom fej­lődésmenetét megismerni és a társadalmi tudomány mérőerejé­vel lemérni meddő próbálkozás, aminthogy nélküle, minden más társadalmi kérdés ismerhetősé­ge is homályban marad. Meny­nyivel tisztább és minden félre­értést kizáró az Industrial Work­ers of the World álláspontja, melyet elvinyilatkozatában imi­gyen juttat kifejezésre: “A munkás osztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mind­addig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek mil­liói között és az élet összes ja­vait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.” A reformerek főcélja, hogy a történelmi hivatását betöltő ka­pitalista rendszer repedéseit du- gaszolják, hogy a rohadó részeit foltozgassák. Meglátni, vagy megérteni, képtelenek a társadalmi fejlő­dés egy olyan folyamatát, me­lyet a gazdasági törvényszerű­ség kényszerit a társadalomra — fejlődés folytonosságának egymásba kapcsolódását fokról fokra a szerint, amint azt a gaz­dasági viszonyok vastörvénye megkívánja. Ezek az őskorba illő Úriemberek éppen azt hit­ték volna a rabszolgaság vagy a jobbágyság rendszerében, mint amit a kapitalista rend­szer felől tartanak: hogy ál­landó, hogy változhatatlan, hogy előre elkészített felsőség­től leadott terv és sugallatok vezetőségnek amint az most be lesz állítva. Ez a. sok engedmény, melyet az autó gyárosok is akarnak adni, hogy az igazi munkás szervezetet megakadályozák a terjeszkedésben bizonyítja, hogy mily nagy mértékben megértette a munkásság, hogy szervezkedni kell, és már hajlan­dó is szervezkedni, harcolni, hogy a munkán megvédje ma­gát a múltban oly gyorsan fo­kozott kizsákmányolástól. Az örökös bizonytalanságtól, mely szerint a munkáját elvesztette, ha követelni, vagy kérni mert, most már csoportostul, szerve­zetten kér, mely esetben sok­kal több eshetősége van köve­telni és meg is kapni a köve­telését anélkül, hogy a munká­jából kidobják, mivel több ezer munkás szervezkedve, egymást megvédeni,, . . mindegyiket nem dobhatják ki mivel szük­ség van munkásra, a munkás nélkül nincs profit, nincs ter­melés. A harcok ezrei és egyesítése még csak ezután fog jönni, ezek csak előcsatározások, gya- korlatozásak, ehez kell nekünk lari Unjonjástáknak felkészül­ni, hogy a legjobb, leghelyesebb szervezet megismertetésével, ezeket a jövőbeni harcokat győ­zelemre vigyük, a munkásságot egyesitjük. Vi. szerint készült és a történelem bonckésével érintenünk nem szabad. Szerintük a bőség és nyomor nem egy könnyen meg­magyarázható és orvosolható társadalmi egyenlőtlenségből, társadalmi igazságtalanságból fakadó társadalmi kérdés, ha­nem az emberi élet egyszerű viszonya. A munkaerő takarí­tás és a profitot növelő gépek feltalálása, amint ők mondják, nem a fejlődés folyamatában keresendő, hanem azt szeretnék elhitetni, hogy az egész, csu­pán a véletlenség müve. Gyer­mekes meglepetést színlelnek, ha valakik kételkedni mernek és kétségbe vonják, mintha nekik szabadalmuk volna a föld és természeti kincsek monopó­liumához. Még irók, költők, szerkesztők és professzorok kö­zül is akadnak sokan, akik az ilyen hajmeresztő képzeletükben őket támogatják. Az IWW erre vonatkozó állásfoglalása, döntő csapásokat mér az ilyen okosko­dásra, megállapítva, hogy “E két osztály között küz­delemnek kell folynia mindad­dig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birto­kukba veszik a földet a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.” Érdekes eseménye lesz a most vasár­napi dalárda25 éves jubileumának Az Általános Munkás Dalár­da, amely huszonöt esztendős jubileumát tartja most Vasár­nap a west sidei Swiss Hallban egy nem minden napi esemény­nyel fog a közönség elé jönni. A d'altestület huszonöteszten­dővel ezelőtt történt megalaki- tói, akik még ma is lelkes tag­jai a testületnek, külön szám­ban fognak fellépni és azt a két dalt éneklik el, amelyet az első dalórán kezdtek tanulni. Ezek egyike a “Fel a zászlót, fel elvtársak” az akkori idők leglelkesebb munkás riadója úgyszintén a sok magyar szivet elringató nédalt a “Meg- kondult a kecskeméti öreg tem­plom nagy harangja.” E két dalt a testület első karnagya Nowodwarski, aki kö­zel jár a 70 évhez fogja dirigál­ni. Már maga ez a nem miden- napi esemény is megkövetelné, hogy a daltestület huszonötesz­tendős jubileumán a hatalmas Swiss Hall minden terme meg­teljen a Cleveland és környéke magyarságával, hogy igazi bi­zonyságát lássa úgy a Daltes­tület, mint a megjelentek, hogy a magyarság igazán a dalosok mellett van. Lépjen be az Akció Bizottságba ön is

Next

/
Thumbnails
Contents