Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-10-28 / 763. szám
1933 október 28. BÉRMUNKÁS 7 oldal DEMAGÓG VÖRHENY ANTITOXIN (Folyt, az 5-ik oldalról.) Mária a legújabb és elég állandó szerelme lett Adolf. Mária megtárgyalta aztán az ügyet Cecíliával és alkalmasnak találták Adolffot arra, hogy “felrázza tespedéséből a német népet.” Ezekután Adolf sorsa megvolt pecsételve, az egykori sörözők kis Adolfja nagy ember lett. Pénze volt amennyi kellett, milliók áltak a rendelkezésére, amivel ébresztgethette a német népet. A hatóságok mindenütt tárt karokkal fogadtak — és ő szórta a pénzt — beszélt, agitált. A füzetek ezreit írták kitűnő tollú emberek és alá írták Adolf nevét és a hatalma nőt napról-napra. Csakhamar kopogni kezdett a képviselőház kapuján is. Ekkor már ő volt az ur, még nem nyíltan, de mindenki tudta. A kormányok egy kézmozdulatára megbuktak és az uj kor mányban mindég kevesebb és kevesebb részt kapott az úgynevezett “népképviselet.” Mig végre elérkeztek a tiszta reakcióhoz és kormányra lépet Von Papén. Ez a minden hájjal megkent politikus erősen császárpárti és ő az, aki a három trónvárományost leintette, hogy várjanak addig mig az alkalom itt lesz, aztán határozzanak ki lesz a császár. Von Papén magas iskolákat végzett és tehetséges ember, a háború alatt ő irányította egész Németország kémszervezetét. Ő tudta, hogy mit kell tenni és azt is tudta, hogy ő nem teheti meg, mert ő a kiszemelt vezető politikusa a császár pártnak. Tudta, hogy Németországot csak egyféleképen lehet visszarántani a császárságba, ha nem tud róla. Tehát erre a piszkos munkára szerezni kell valakit, így ő is jónak látta, hogy Adolf diktátor legyen. Nem maradt más hátrá mint az öreg Hin- denburg, akinek ezt az alkotmány szerint alá kellett írni. Hindenburg öreg és fáradt ember, alig csinál mást mint alszik, de őszinte hive a köztársaságnak igy vigyázni kellett és Von Papén az ilyesmihez ért, megbeszélte a fiával, aki az apjának a titkára és aláíratták vele. Az öreg talán még ma sem tudja miről van szó. Annak idején az újságok tele voltak, hogy Adolf elkergette Von Papent, persze akik ismerték az ügyet csak mosolyogtak mert Adolf ilyesmire nem képes. De a német ökröt a vágóhidra kell vinni és Von Papén tudja, hogy ezzel vigyázni kell mert ha az ökör megvadul nem lehet megállítani, tehát simogatni kell, hogy megnyugodjon és ne gondoljon a halálra, közben fejbe kólint- ják és kész. Erre kellett Adolf és társai, akik mögött ott áll Von Papén a császár pártiak megbízottja és irányítja a dolgokat, minden lépést elő ir, minden mozzanatot kontrolál. Késziti a talajt — és minden jól megy. — Ha csak eszébe nem jut Adolfnak, hogy éljen a jogával és a maga fejével uralkodjon, ez nagy baj lenne, mert Adolf igen buta az ilyesmihez és elrontaná a dolgokat. Ez a története Adolf diktá- torságának. Olyan mint egy komikus opera, —nevetni kellene rajta, de nem lehet. — Nem lehet mert a német börtönök zsúfolásig tele vannak nyomorékká vert munkásokkal. Berlin utcáin roham osztagok cirkálnak és jaj annak aki saját sorsára gondolni mer, jaj annak aki gondterhelt arccal megy az utcán, muszáj mosolyogni mert a német nép “boldog.” Fáklyás názik vonulnak végig az utcákon dáridózva, nevetve a nyomoron és velük kell nevetni, mert ha nem, suhan a korbács, megnyílik a börtön. Németországban ma leírhatatlan a nyomor és nincs egy jaj, nincs egy panasz szó, mindenki boldog. Csak ha leszál az éjszaka és az éhező milliók lefekszenek vackaikra, arcukról lehűl a mosoly és nyitott szemmel kétségbeesetten azt kérdezik, hogy “mi lesz.” A. G. Az Általános Munkás Dalkör Cleveland, Ohio OKTÓBER 29-én, vasárnap a Swiss Hallban, Walton , Ave. tartja. 25 esztendős jubileumát amelyre ezúttal is meghívja Cleveland magyarságát. Az ünnepély ebéddel kezdődik déli egy órakor. Részvételi jegy ára $1.00. “Senkinek seim kellene vör- henyben elpusztulni. Senkinek sem kellene vörhenybe esni.” Dr. Gladys Dick, egy orvos társaság elismert tagja tette ezeket a kijelentéseket. Dr. Dick, férjével: Dr. George F. Dickkel egyetemben hosszú éveket töltött azzal hogy megfelelő ellenszert illetőleg metódust dolgozzon ki a vörheny megelőzése érdekében. Dr. Dick megjegyzése is arra mutat hogy a vörheny megelőzésének legfontosabb médiuma a tanítás. A szervezetet valósággal tanítani kell, hogy a vörhenyt okozó szemér- nyi mikrobákkal felvehesse a harcot. Ezen mikrobák legsajátosabb tulajdonsága, hogy erős mérget fejlesztenek. E mérgek okozzák a vörheny összes szimp- tómáit, úgy mint: torokfájást, hányingert, hányást és a vörheny kiütést, ami után a betegség a nevét nyerte. “A vörheny méreg felfedezése tette lehetővé, hogy megfelelő szert alkalmazhassunk a betegség megelőzése és gyógyítása terén,” — mondotta Dr. Dick. “A vörhenyben szenvedő egyén körül az atmoszféra telítve van a beteg — tüdeje, torka és orrából eredő köpe- dék-nedvével. Ezekben a nedvekben húzódnak meg a vörheny mikrobái, amelyek oly aprók és könnyedek, hogy hosszabb időn át képesek a levegőben szállingózni és a huzat révén a szoba minden részébe behatolhatnak.” “Ha egy egészséges egyén kerül az ilyen levegőjű szobába, a mikrobák behatolnak a trok és orr hártyákba. Ha az illető már átesett a vörhenyen, nem betegszik meg, mert szervezete már, hogy úgy mondjuk: megtault védekezni. Megtörténhetik azonban, hogy az ilyen egyén a torokba és orrhártyákba behatolt mikrobák utján más egyént fertőzhet meg, anélkül, hogy ő maga megbetegedne. Az ilyen egyéneket nevezik a vörheny terjesztőinek.” Ha az illető még nem esett át a vörhenyen, úgy a torok és orrhártyákba behatolt mikrobák a betegség első szimptómá- ját: a torokfájást okozzák. Ha a beteg kigyógyul a vör- henyből, úgy ez annak köszönhető,^ hogy saját szervezete ellenmérget fejleszt ami megsemmisíti a vörheny mikrobák okozta mérget. Ezt az ellenmérget nevezzük a vörheny antitoxinának. Ha a beteg szervezete nem fejleszti ki elég mértékben és elég gyorsan az antitoxint, úgy pár napon belül meghal. Mindazonáltal nem elégséges a saját szervezetünk képességeiben bízni. Ma már az ilyen ellenmérget mesterségesen vagyunk képesek előállítani. Ha a vörheny antitoxint idejében, megfelelő mennyiségben adjuk a betegnek, úgy megakadályoztuk a betegség további fejlődését és elkerültük az esetleges zavarok lehetőségét. Az esetleges komplikációk megelőzésének a legbiztosabb módja magának a betegségnek megelőzése. A vörhenyt ma már meg lehet előzni. A szervezetet “tanítjuk,” azaz rávezetjük, hogy miként kell az antitoxint, vagy ellen mérget kifejlesztenie. Az eljárás abból áll, hogy öt, — fokozott méretű, — a betegség okozta anyag kivonatának beoltását alkalmazzuk, ami természetesen bacilus mentes s semmiféle bajt nem okozhat. A beoltást a felső kar bőre alá adjuk egy heti időközökben, egytől öt hónapig terjedő időszakban. Ez a beoltás készteti a szervezetet a vörheny ellen mérgének kifejlesztésére és az ilyen ellenméreg — ami a vérbe behatol — védi meg azután a szervezetet a vörheny fertőzéstől. Nem mindenkit kell a vörheny ellen immunizálni. Egy bőrpróba utján állapítják meg, hogy egy adott csoportban mely egyéneknek van szükségük immunizálásra. A próba abból áll, hogy a folyadék egy részét a kar bőr-rétegei közé oltják és ily módon megállapítják, hogy a vérben jelen van-e a vörheny ellenmérge. Ha a vizsgálat alá vett egyén vérébe megfelelő mennyiségű vörheny antitoxin van, úgy a rózsaszín kiütések nem jelennek meg az oltás helyén. Az ilyen egyéneknek nincs szüksége immunizálásra. Ha azonban rózsaszínű folt jelentkezik a beoltás helyén, úgy bizonyosra vehető, hogy a vérben nincs vörheny antitoxin, tehát az illetőnek védekezésre van szüksége. Flis. ELV1NYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan áUapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérhar cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel 1” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
