Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-10-07 / 760. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 október 7. SZILÁNKOK Az alábbi épületes dolgot a clevelandi színházi eszményekből vesszük. A leleményes igazgató egy uj színdarab bemutatásához nagy reklámot csinálandó az üzleti negyed közismert kosaras asszonyát teszi közszemlére. “CUKROS ANNA.” öreg asszony. 71 éves. Kevés örömet, annál több bajt, bubánatot élt át. Napjait az utcákat mérve tölti. Házról házra, üzletből üzletbe járva, kínálva a “friss, zamatos cukorkát.” Ha megáll az ajtónál kérő, esdeklő tekintettel könyörögve “vegyenek cukorkát, oly édes, mint az élet.” Az ő bágyadt, fáradt szemeiből pedig kevés édesség világlik ki. Arcán mély barázdák, őszfehér hajfürtök, rángatózó arcizmok. Elszáradt mell. Lecsüngő vállak. Reszkető kezek. Ré- veteg tekintet. Az életet még rózsaszínbe látó ifjak gyakran megszánva, vihogva odadobnak neki egy kis pénzdarabot. S ő hálás tekintettel indul újabb könyörgésre, “vegyenek cukorkát, oly édes mint az élet...” Olyan ő, mint sok más ezer megtépett, kihasznált öreg néni, kinek az élet koldusbotot nyom kezébe öreg napjaira. Testben, lélekben megtörve csupán sóhajaiban mondja egetrázó keserveit. Hogy kálvária járása még szánalmasabb legyen, őtet szemeli ki a kapzsi tőke, a pénzéhes kereskedő-világ, egy napra kiragadja az örvényből, bemutatja neki s a többieknek, milyen életet élhetne ma, ha elég furfangos, hazug, fösvény, lelketlen dáma lett volna fiatalabb korában. “Cukros Anna” egyszobás lakása előtt megáll egy nagy fényes kocsi, cifraruhás inas ugrik ki belőle, kopog az ajtón s rövid magyarázat után kivezeti, beülteti a finom, süppedő ülésbe, elrohannak vele a város egyik legelőkelőbb szállójába. Ott inasok nyitják a kocsi ajtaját s perzsa szőnyeggel bevont lépcsőkön vezetik be egynapos otthonába. Az érthetetlen szin, parfü- mös illat, könnyen guruló kényelmes kocsi egy pillanatra agyába kergeti a vért, szédül, ágya szélébe kapaszkodva leroskad. Az egész nap hordozott kosár még most is huzza karját, mig agyára leereszkedik ez a sok furcsaság. Aztán álomra tér. — Luciferrel találkozik. Kifent bajusza megérinti ajkát, ő hozzá simul kecses, ruganyos testéhez, átéli fiatal álmait. Királynő egy pillanatra. A szerelem, a kéj királynője. Buta szolgák lesik minden mozdulatát, hogy kívánalmait, mielőtt megszületett volna agyában, teljesítsék. Részeg mámorral ül trónusán, hogy lesajnálja a nyüzsgő, kínlódó világot. Körülötte drága virágok ontják bóditó illatukat. Csak egy kézmozdulat, egy legyintés s minden ölébe hull. — Álomvilágából felrázza egy fehérbe öltözött, angyali kinézésű üde lányka. A másik ezüsthimes papucsot nyom lábára. Kivezetik a pavillonba, hol az imént álmában átélt trónteremhez hasonlóan angyali kinézésű fiatalságok sürögnek-fo- rognak, teljesítenek becéző szol- gálatott. A pavilion egyik fülkéjében közrefogják, bársonyos karosszékbe ültetik, az egyik körmeit formálgatja, festi, la- gozza, a másik, a harmadik, — nem is tudja számon tartani hányadik — haját, arcát babrálja, paskolja; masszírozza. Azután az öltözőbe terelve sorra aggatják rá az idegen illatú és szinü kelengyéket. Hogy álma tökéletes legyen, tükör elé állítják. Csodálkozva nézi magát. “Hihetetlennek látszik, hogy én volnék az,” mormolja magában, mély sóhajtással teszi hozzá, “mégis jó lehet gazdagnak lenni...” Megint ott áll az inas, jelenti: ’’úrnőm szolgálatára kész vagyunk a napi sétakocsizás- ra.” S elindulnak a város érdekességeit megtekintendő, közben áthaladnak a legjobban látogatott üzletek sorozatán. Itt is, ott is újabb cicomákat aggatnak rá. A kiváncsi közönség úgy nézi “Cukros Annát,” mintha feldíszített majmot, vagy egy odatévedt torzszülöttet szemlélne. Valójában kevés a külömbség, hisz önmaga is kétségben van személyazonosságával. Hatvanöt éve méri ugyanazokat az utcákat, hatvanöt éve járja az üzletek, irodák s magánházak ezreit, soha ilyen érdeklődés. 'Ennyi bámuló ja soha nem volt. A legtöbb, mire emlékezni tud, mikor szur- tos, piszkos roletárgyerekek követték mamának szólítva, könyörögve egy kis darab cukorkáért. Miért is ez a jobbra- balra rángatás, a kiváncsi szemek, szolgai hajlongás, pincérek, inasok, virágok, cifra rongy... Nem. Nincs ideje gondolatait renbeszedni. Viszik tovább, leültetik, felállítják, karonfogva vezetik, köszöntik, bemutatják az üzletfőnököknek, a publikumnak, végül a városházába viszik. A komédiás polgármester üdvözli saját eredeti nevén, Mrs. Gerlach! — “üdvözlöm a város nevében, kedves Mrs. Gerlach.” Mrs. Gerlach, hol is hallotta ő ezt a nevet? — Óh igen emlékszik. Évtizedek előtt megirt házassági oklevelére ez volt írva. így szólították egy időben, mikor a kenyérért való hajsza nem sülyesztette le a sorba hol a megkülömböztető jeleket egyaránt osztogatják a háziszolgák, kutyák és a megszokott kilincselőknek. “Cukros Anna” sokkal közelebb áll ismert világához. “Cukros Anna” üzletet jelent, egy két centet a kosárban hordott édességekért ... A polgármester átadja a város kulcsát, ami a város előkelő, disztingvált polgárai közzé avatja. Zavaros szemekkel néz a szemébe. Nem talál szót. Mit is mondjon. A mellette álló szolga szájába adja a szót s ő dadogva mondja “kö-köszönöm.” — Innen tovább a gazdagon terített asztalhoz, hol a virágvirágok legnemesebbjei, drága importált gyümölcsök, borok, ennivalók köszöntik. Ennyi vagyon. Ennyi gyönyörűség. Eny- nyi előzékenység! Ismét zavarban van. A csengő hangú tószt- mester riasztja fel merengéséből. Üdvözli a királynőt, őtet, a rossz dongáju, elnyűtt kosaras nőt. Óh igen. ő a királynő ma. Egy napra. Huszonnégjy órára. Selymes cifraságok, csillogó ékszerek jelenlétét egybehangzóvá teszik a nagy előkelőségben. Illő volna az ömlengő üdvözlésekre válaszolni, de az ő megtört testében lappangó lélek csak egy-egy fanyar, erői- _ tetett mosolyt tud rögtönözni.* Ahelyett mohón hozzálát a dús teríték regulázásához. Már-már holmi szorongások nyugtalanítják a dereka körül. Félig szédülve viszik egynapos otthona felé, hogy befejeződjön király- nőségének utolsó státuma. Másnap s az azt követő többi napokon ismét friss cukorkával megrakott kopárral indul a nyomorúság ösvényéről egy napra kiragadott, megesufolt “Cukros Anna.” Nem tudjuk, melyik proletárnak az anyja ő. Nem is fontos. Az azonban nagyon fontos, ha nem akarjuk, hogy a pénzéhes kufárok ilyen csúfot űzzenek anyáinkból, —: tegyünk valamit. A Bérmunkás hasábjain száz és száz óldalról világítják meg a proletár helyzetét, feladatát s rajtunk áll: koldusok leszünk-e, vagy emberek... S—n. A válság örökös törvénye Mióta földünk külön vált az ősköd és ősgázoktól, vagyis az ősi korszak óta, örökös változáson megy keresztül. Másszóval forradalmakon. Tehát az életben semmi sem természetesebb mint a változás örökös törvénye, amely állandóan változik. Az őskorszakok hosszabb életűek voltak, mert hiszen magának a természetnek kellett egyengetni útját a cél felé. Ahogy megszületett a történeti ember és annyira elszaporodott, hogy társadalmakat alkottak, amelyek születtek és pusztultak. Tudjuk, hogy minden idők uralkodó osztálya milyen görcsösen ragaszkodott jogaihoz, amelyek meghosszabbításáért minden cselt és erőszakot kihasználtak saját érdekükben. így vagyunk mi ma is a minden szentelt vízzel be karapo- lyozott s minden babérral feldíszített civilizált bűnös kapitalizmussal is. ők és uszályhordozóik már tudják, hogy minden pillanatuk meg van számlálva, ezért a Kék Sas, mint csalétek a bűnös életük meghosszabbításához. Igaz, hogy ez nem sikerült, mivelhogy már nem is sikerülhetet. Valahogy úgy vannak vele a kapitalisták, mint a kommunisták Fosterral nem bírta az iramot és dögle- dező félben van. Pedig mily nagy hangon hirdették a hivatásos hirdetőik, hogy most már nem (full) mert “most pontosan egyszerre két lábbal léptünk rá a prosperitás igazi sima útjára. A gyárak veszik vissza a rég szükségtelenné vált és rég kidobált munkásaikat. De ami még ennél is biztosabb, az árak emelkednek és magasan tartsák magukat.” Szomorú, de való a huszadik században (nem Krisztus előtt) hogy még mindég vannak munkások, akik az ily cselfogásoknak felülnek és nem akarják elhinni, hogy ma már nem gazdasági válságban vagyunk, hanem egy társadalmi változás előtt, mert ezt a berendezkedést, ezt a rendszert reformálni, javítani többé nem lehet. Nem pedig azért, mert a géprendszer ép úgy hat a pénz- rendszerre, mint a viz a tűzre, — megsemmisitőleg: Tehát kár minden erőlködésért, mert a változás örökös törvénye az IWW segítségével elfogja seperni még a kapitalizmust is. L. Ürge. A. CLEVELANDI ÁLTALÁNOS MUNKÁS DALKÖR A WHK RÁDIÓN. Október hó 10-én, kedden este 8:45-kor a WHK Cleveland és az egész országban jó hírnévnek örvendő Általános Munkás Dalkör ének számait fogja továbbítani. Munkás dalosaink, mint minden alkalommal, ezúttal is a legjobbat fogják nyújtani. Ne mulassza el a rádióját kedden este, október 10-én, 8:45-kor a WHK állomásra állítani. STANA GYÖRGY mtárs, aki jelenleg a keleti államokban van, munkaszerzés céljából a közép nyugati államokba igyekszik. Mint a Bérmunkás lapkezelője az útjában eső' városokban fog rövidebb időket tölteni, hogy a lap érdekében hasznos munkát fejtsen ki. Kérjük a Bérmunkás olvasóit, hogy Stana Munkástársnak eme nehéz munkájában támogatást nyújtsanak és tegyék néhány napos ott létét sikeressé az ipari unionizmus eszméjének a terjesztésében a Bérmunkáson keresztül. Stana mtárs útiránya: Scranton, Windber, Union- town, Morgantown, Fairmont, Sharon, Youngstown, Canton, Dayton, Newark, O., Columbus, Cincinnati, Indianapolis. A LAP-BIZOTTSÁG. Lépjen be az Akció Bizottságba ön is
