Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-10-07 / 760. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 október 7. SZILÁNKOK Az alábbi épületes dolgot a clevelandi színházi eszmények­ből vesszük. A leleményes igaz­gató egy uj színdarab bemuta­tásához nagy reklámot csiná­landó az üzleti negyed köz­ismert kosaras asszonyát teszi közszemlére. “CUKROS ANNA.” öreg asszony. 71 éves. Kevés örömet, annál több bajt, bubánatot élt át. Napjait az utcákat mérve tölti. Házról házra, üzletből üz­letbe járva, kínálva a “friss, zamatos cukorkát.” Ha megáll az ajtónál kérő, esdeklő tekintettel könyörög­ve “vegyenek cukorkát, oly édes, mint az élet.” Az ő bá­gyadt, fáradt szemeiből pedig kevés édesség világlik ki. Arcán mély barázdák, őszfe­hér hajfürtök, rángatózó arc­izmok. Elszáradt mell. Lecsün­gő vállak. Reszkető kezek. Ré- veteg tekintet. Az életet még rózsaszínbe látó ifjak gyakran megszánva, vihogva odadobnak neki egy kis pénzdarabot. S ő hálás tekintettel indul újabb könyörgésre, “vegyenek cukor­kát, oly édes mint az élet...” Olyan ő, mint sok más ezer megtépett, kihasznált öreg né­ni, kinek az élet koldusbotot nyom kezébe öreg napjaira. Testben, lélekben megtörve csu­pán sóhajaiban mondja eget­rázó keserveit. Hogy kálvária járása még szánalmasabb legyen, őtet sze­meli ki a kapzsi tőke, a pénz­éhes kereskedő-világ, egy nap­ra kiragadja az örvényből, be­mutatja neki s a többieknek, milyen életet élhetne ma, ha elég furfangos, hazug, fösvény, lelketlen dáma lett volna fia­talabb korában. “Cukros Anna” egyszobás la­kása előtt megáll egy nagy fé­nyes kocsi, cifraruhás inas ug­rik ki belőle, kopog az ajtón s rövid magyarázat után kiveze­ti, beülteti a finom, süppedő ülésbe, elrohannak vele a város egyik legelőkelőbb szállójába. Ott inasok nyitják a kocsi aj­taját s perzsa szőnyeggel be­vont lépcsőkön vezetik be egy­napos otthonába. Az érthetetlen szin, parfü- mös illat, könnyen guruló ké­nyelmes kocsi egy pillanatra agyába kergeti a vért, szédül, ágya szélébe kapaszkodva le­roskad. Az egész nap hordozott kosár még most is huzza kar­ját, mig agyára leereszkedik ez a sok furcsaság. Aztán álom­ra tér. — Luciferrel találkozik. Kifent bajusza megérinti aj­kát, ő hozzá simul kecses, ru­ganyos testéhez, átéli fiatal ál­mait. Királynő egy pillanatra. A szerelem, a kéj királynője. Buta szolgák lesik minden moz­dulatát, hogy kívánalmait, mi­előtt megszületett volna agyá­ban, teljesítsék. Részeg mámor­ral ül trónusán, hogy lesajnál­ja a nyüzsgő, kínlódó világot. Körülötte drága virágok ont­ják bóditó illatukat. Csak egy kézmozdulat, egy legyintés s minden ölébe hull. — Álomvilágából felrázza egy fehérbe öltözött, angyali kinézésű üde lányka. A másik ezüsthimes papucsot nyom lábá­ra. Kivezetik a pavillonba, hol az imént álmában átélt trón­teremhez hasonlóan angyali ki­nézésű fiatalságok sürögnek-fo- rognak, teljesítenek becéző szol- gálatott. A pavilion egyik fül­kéjében közrefogják, bársonyos karosszékbe ültetik, az egyik körmeit formálgatja, festi, la- gozza, a másik, a harmadik, — nem is tudja számon tartani hányadik — haját, arcát bab­rálja, paskolja; masszírozza. Azután az öltözőbe terelve sorra aggatják rá az idegen il­latú és szinü kelengyéket. Hogy álma tökéletes legyen, tükör elé állítják. Csodálkozva nézi magát. “Hihetetlennek látszik, hogy én volnék az,” mormolja magában, mély sóhajtással te­szi hozzá, “mégis jó lehet gaz­dagnak lenni...” Megint ott áll az inas, jelen­ti: ’’úrnőm szolgálatára kész vagyunk a napi sétakocsizás- ra.” S elindulnak a város érde­kességeit megtekintendő, köz­ben áthaladnak a legjobban lá­togatott üzletek sorozatán. Itt is, ott is újabb cicomákat ag­gatnak rá. A kiváncsi közön­ség úgy nézi “Cukros Annát,” mintha feldíszített majmot, vagy egy odatévedt torzszülöt­tet szemlélne. Valójában kevés a külömbség, hisz önmaga is kétségben van személyazonos­ságával. Hatvanöt éve méri ugyanazokat az utcákat, hat­vanöt éve járja az üzletek, iro­dák s magánházak ezreit, soha ilyen érdeklődés. 'Ennyi bámu­ló ja soha nem volt. A legtöbb, mire emlékezni tud, mikor szur- tos, piszkos roletárgyerekek követték mamának szólítva, könyörögve egy kis darab cu­korkáért. Miért is ez a jobbra- balra rángatás, a kiváncsi sze­mek, szolgai hajlongás, pincé­rek, inasok, virágok, cifra rongy... Nem. Nincs ideje gondolatait renbeszedni. Vi­szik tovább, leültetik, felállít­ják, karonfogva vezetik, kö­szöntik, bemutatják az üzlet­főnököknek, a publikumnak, végül a városházába viszik. A komédiás polgármester üd­vözli saját eredeti nevén, Mrs. Gerlach! — “üdvözlöm a vá­ros nevében, kedves Mrs. Ger­lach.” Mrs. Gerlach, hol is hal­lotta ő ezt a nevet? — Óh igen emlékszik. Évtizedek előtt meg­irt házassági oklevelére ez volt írva. így szólították egy idő­ben, mikor a kenyérért való hajsza nem sülyesztette le a sorba hol a megkülömböztető jeleket egyaránt osztogatják a háziszolgák, kutyák és a meg­szokott kilincselőknek. “Cukros Anna” sokkal közelebb áll is­mert világához. “Cukros An­na” üzletet jelent, egy két cen­tet a kosárban hordott édes­ségekért ... A polgármester átadja a vá­ros kulcsát, ami a város előke­lő, disztingvált polgárai közzé avatja. Zavaros szemekkel néz a szemébe. Nem talál szót. Mit is mondjon. A mellette álló szol­ga szájába adja a szót s ő da­dogva mondja “kö-köszönöm.” — Innen tovább a gazdagon terített asztalhoz, hol a virág­virágok legnemesebbjei, drága importált gyümölcsök, borok, ennivalók köszöntik. Ennyi va­gyon. Ennyi gyönyörűség. Eny- nyi előzékenység! Ismét zavar­ban van. A csengő hangú tószt- mester riasztja fel merengésé­ből. Üdvözli a királynőt, őtet, a rossz dongáju, elnyűtt kosa­ras nőt. Óh igen. ő a királynő ma. Egy napra. Huszonnégjy órára. Selymes cifraságok, csil­logó ékszerek jelenlétét egybe­hangzóvá teszik a nagy előke­lőségben. Illő volna az ömlengő üdvözlésekre válaszolni, de az ő megtört testében lappangó lélek csak egy-egy fanyar, erői- _ tetett mosolyt tud rögtönözni.* Ahelyett mohón hozzálát a dús teríték regulázásához. Már-már holmi szorongások nyugtalanít­ják a dereka körül. Félig szé­dülve viszik egynapos otthona felé, hogy befejeződjön király- nőségének utolsó státuma. Másnap s az azt követő többi napokon ismét friss cukorkával megrakott kopárral indul a nyomorúság ösvényéről egy napra kiragadott, megesufolt “Cukros Anna.” Nem tudjuk, melyik prole­tárnak az anyja ő. Nem is fon­tos. Az azonban nagyon fon­tos, ha nem akarjuk, hogy a pénzéhes kufárok ilyen csú­fot űzzenek anyáinkból, —: te­gyünk valamit. A Bérmunkás hasábjain száz és száz óldalról világítják meg a proletár helyzetét, feladatát s rajtunk áll: koldusok le­szünk-e, vagy emberek... S—n. A válság örökös törvénye Mióta földünk külön vált az ősköd és ősgázoktól, vagyis az ősi korszak óta, örökös változá­son megy keresztül. Másszóval forradalmakon. Tehát az életben semmi sem természetesebb mint a változás örökös törvénye, amely állan­dóan változik. Az őskorszakok hosszabb életűek voltak, mert hiszen magának a természetnek kellett egyengetni útját a cél felé. Ahogy megszületett a törté­neti ember és annyira elszapo­rodott, hogy társadalmakat al­kottak, amelyek születtek és pusztultak. Tudjuk, hogy min­den idők uralkodó osztálya mi­lyen görcsösen ragaszkodott jogaihoz, amelyek meghosszab­bításáért minden cselt és erő­szakot kihasználtak saját ér­dekükben. így vagyunk mi ma is a min­den szentelt vízzel be karapo- lyozott s minden babérral fel­díszített civilizált bűnös kapi­talizmussal is. ők és uszályhor­dozóik már tudják, hogy min­den pillanatuk meg van szám­lálva, ezért a Kék Sas, mint csalétek a bűnös életük meg­hosszabbításához. Igaz, hogy ez nem sikerült, mivelhogy már nem is sikerülhetet. Valahogy úgy vannak vele a kapitalisták, mint a kommunisták Fosterral nem bírta az iramot és dögle- dező félben van. Pedig mily nagy hangon hirdették a hivatásos hirdetőik, hogy most már nem (full) mert “most pontosan egyszerre két lábbal léptünk rá a prosperitás igazi sima útjára. A gyárak ve­szik vissza a rég szükségtelen­né vált és rég kidobált munká­saikat. De ami még ennél is biztosabb, az árak emelkednek és magasan tartsák magukat.” Szomorú, de való a huszadik században (nem Krisztus előtt) hogy még mindég vannak mun­kások, akik az ily cselfogások­nak felülnek és nem akarják elhinni, hogy ma már nem gazdasági válságban vagyunk, hanem egy társadalmi változás előtt, mert ezt a berendezke­dést, ezt a rendszert reformál­ni, javítani többé nem lehet. Nem pedig azért, mert a gép­rendszer ép úgy hat a pénz- rendszerre, mint a viz a tűzre, — megsemmisitőleg: Tehát kár minden erőlködés­ért, mert a változás örökös törvénye az IWW segítségével elfogja seperni még a kapita­lizmust is. L. Ürge. A. CLEVELANDI ÁLTALÁNOS MUNKÁS DALKÖR A WHK RÁDIÓN. Október hó 10-én, kedden este 8:45-kor a WHK Cleve­land és az egész országban jó hírnévnek örvendő Általános Munkás Dalkör ének számait fogja továbbítani. Munkás dalosaink, mint min­den alkalommal, ezúttal is a leg­jobbat fogják nyújtani. Ne mulassza el a rádióját kedden este, október 10-én, 8:45-kor a WHK állomásra állítani. STANA GYÖRGY mtárs, aki jelenleg a keleti államokban van, munkaszerzés céljából a közép nyugati államokba igyek­szik. Mint a Bérmunkás lap­kezelője az útjában eső' váro­sokban fog rövidebb időket tölteni, hogy a lap érdekében hasznos munkát fejtsen ki. Kér­jük a Bérmunkás olvasóit, hogy Stana Munkástársnak eme ne­héz munkájában támogatást nyújtsanak és tegyék néhány napos ott létét sikeressé az ipari unionizmus eszméjének a terjesztésében a Bérmunkáson keresztül. Stana mtárs útirá­nya: Scranton, Windber, Union- town, Morgantown, Fairmont, Sharon, Youngstown, Canton, Dayton, Newark, O., Columbus, Cincinnati, Indianapolis. A LAP-BIZOTTSÁG. Lépjen be az Akció Bizottságba ön is

Next

/
Thumbnails
Contents