Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-10-07 / 760. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 október 7. BÉRMUNKA S (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2 00 One Year .....................$2.00 Félévre ......................... UO Six Months ................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ............... 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd„ Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Akiknek még nem elég a példa A Szocialista Munkásinternacionálé (II-ik internacionálé) most tartotta konferenciáját Párisban. Józan ésszel azt várhattuk, hogy azok, akik sok millió ember lemészárlásának a tényét megakadályozni egyetlen országban sem tudták, akik tehetetlenül nézték végig a népmilliók éhség és nélkülözésekkel] vívott küzdelmét, ugyan akkor, amikor a tőkés osztály raktárai telve vannak az élei minden szükségletével, amikor az éhező emberiség elől a búzát, a kávét, a gyümöfesöt hajó rakományokkal megsemmisítik. Akik a legkisebb ellent állás nélkül vették tudomásul, hogy a munkások legszentebb jogait a szervezeteit, sajtóit megsemmisítsék, elvegyék és az eszméért elöljárókat börtönökbe vessék, azok ma összeülnek és tanácskozásuk vajmi keveset különbözik attól a megszokottságoktól, amit a szociáldemokratáktól eddig is láttunk. Hogy enyhén fejezzük ki magunkat, csak a munkásosztály tudatlansága az, amely megtűri ezeket a nevében és a sorsa feletti ilyen intézőket. A párisi konferenciát azok uralták, akik nem ismerték még fel az ipari szervezett megdönthetetlen hatalmasságát. Határozati javaslatok, papiroson levő tiltakozások és olyan kinyilatkoztatások az értekezlet eredményei, amelyek foganatosítására a szociáldemokrata párt és annak uszájhordozója a szakszervezetek, még a hatalmuk teljességében sem voltak képesek. A konferencia elhatározta, hogy: “Minden szocialista párt november 9-én, a német forradalom emlékünnepén tüntetést szervez a diktatúra ellen; Minden szocialista párt szolidaritását nyilvánítja a horogkereszt áldozatai, a bebörtönözött elvtársak feleségei és gyermekei, a hazájukból elüzöttek iránt, azzal hogy a német horogkereszt áldozatai számára a Matteitti-alap gyarapításával gyűjtést rendez; Az Internacionálé támogatja a Németországban hatalmon lévők ellen irányuló erkölcsi és gazdasági bojkottot; Az Internacionálé követeli, hogy a szabad népek szövetkezzenek a diktatúrák háborús veszedelmei ellen; Az Internacionálé követeli, hogy a demokratikus kormányok tűzzék a Népszövetség napirendjére mindazokat a kérdéseket, amelyek a békét veszélyeztetik, különösen Németország fegyverkezését, a német-osztrák ügyet és a danzigi nép elleni eljárást, mert Danzig szabadságát nemzetközileg biztosított alkotmány garantálja. A konferencia elfogadja a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség s a Munkásinternacionálé közös határozati javaslatát a háboruelleni küzdelemről. Elismeri Németországnak a többi állammal való egyforma jogát és kötelezettségét, de tiltakozik az erőszakszervezetek minden fölfegyverkezése ellen, mert ezek a német népet tartják rabigában. Az internacionálé harcra hiv a fölfokozott háborús veszedelem ellen. A demokratikus országok munkásságát az se csábítsa háborúra, hogy a háborút a fascizmus népeinek fölszabadítása nevében viselik. A népek már megtanulhatták, hogy az a háború, amely azt hirdeti magáról, hogy fölszabadító háború a zsarnok hatalmak ellen, imperialisztikus békeparancsokkal végződik és ezek a legyőzött népekben meg erősitik a nacionalizmust és ezzel még zsarnokibb uralmak létesülésére vezetnek. Ha a munkásosztály ellenállása ellenére mégis kitör a háború, a háborúba keveredő országok munkássága, a megtámadott országok munkássága is, kettős kötelességet teljesítsen: óvja szervezeteinek teljes függetlenségét és működési szabadságát és tartsa összeköttetését fönn az Internacionáléval, hogy az ellenségeskedés a leggyorsabban befejeződjék. A konferencia meggyőződése, hogy a nacionalista diktatúra veszélyezteti az emberiség civilizációját és, hogy ez ellen még bensőségesebb nemzetközi szolidaritásra, a munkásosztály nemzetközi akcióinak még szorosabb egysségére van szükség. Elutasít magától minden engedményt a nacionalizmus felé, minden alkudozást vele és a világ 30 millió munkanélkülijének nevében, az elnyomorodott munkások és alkalmazottak nevében, a számtalan, mindenéből kifosztott kispolgár és paraszt nevében, munkára való jogában megcsalt ifjúság nevében, a sebeitől vérző, szabadságától magrabolt, emberi méltóságában meggyalazott áldozatok nevében fölhívja a világ népeit a barbárság és a háború és ennek legmélyebb gyökere, a kapitalista társadalmi rend elleni küzdelemre.” Az igazi munkás sajtók számtalan esetben bemutatták, hogy a Nemzetek Ligája kiket képvisel és annak ügyeit kik intézik. így a Bérmunkás olvasói is tisztában vannak azzal, hogy ä Nemzetek Ligájánál is csak az történhetik, amit a világ tőkései akarnak, amit az ottani képviselőinek megparancsolnak. És a szociáldemokraták legválságosabb időkben tartott konferenciája ettől várja a párt hivatalosságának az elismertetését. A többi forradalmi frázisokkal körül irt akarása az inter- nationálénak csak nagy hangú kijelentés, amelyeknek a megvalósítására mégcsak kilátás sincs. Európa munkássága szervezkedési jogát, sajtó szabadságát csak úgy szerzi vissza és biztosítja magának, ha ipari szervezeteit építi ki az egész országra, egész Európára és az egész világra kiterjedőleg, hogy elnyomói világ hatalmával szemben oda állíthassa a maga világhatalmi erejét a minden életet adó munkaerejét. Akármilyen messzire látszik az európai munkásoknak ez a felismerése, de halad a cél felé, a mely megfogja hozni a mozgalom megtisztulását a politikai és szakszervezeti vezérektől, hogy a dolgozók maguk intézhessék a saját ügyüket. Akció Bizottságunk Az országos értekezlet delegátusai egybehangzóan jelentették, hogy a hosszú munka- nélküliség nagyon kétségessé tette a közel múltban a mozgalom támogatására rendezett mulatságok anyagi sikerét. Ebből a felismerésből kiindulva hozta New York azt az ajánlatott, amit a delegátusok magukévá is tettek, hogy alakuljon ki egy akció bizottság olyan munkástársak közül, akik dolgoznak és igy rövid időn belül tiz dollárral hozzájárulnak a Bérmunkás megerősítéséhez. A New Yorkból jelenlevő négy küldött kezdeményezésére ez az akció az országos értekezlet helyszínén megindult és annak a legkomolyabb kiépítése New Yorkban folyamatban is van. Az e heti kimutatásunk szerint New Yorkban már eddig is nyolc tagja van az akció bizottságnak, amelynek a bővülését még kilátásba helyezik az ottani mtársak, akik éppen úgy harcolnak a helyi mozgalom szükségleteivel is, mint más városok ipari unionistái. New York ipari unionistái, egy kis része azoknak az öntudatos munkásoknak, akik a gyakorlatból ismerik a Bérmunkás megjelentetésének nehézségeit és mert tudják a mozgalomban végzett fontos szerepét is a Bérmunkásnak sietnek a annak anyagi megerősítésére. A magyar nyelvű ipari union- isták az IWW keretein belül egy családot képeznek bár az ország akármelyik részén is éljenek, ezért hisszük, hogy a naw yorki munkástársak tevékenysége nem lesz elszigetelt akció és a hetenként megjelenő kimutatásunkban ott fogja New York maga mellett látni mindazokat, akik abba a helyzetben vannak hogy a tiz dollárokat bármily részletekben befizethetik. Az akció bizottság kiépítésével nemcsak a Bérmunkást erősítjük meg anyagilag, de általa uj irodalmakkal halmozhatjuk el a lassan ébredező munkásokat, akik mind nagyobb figyelemmel tekintenek az IWW felé. Philadelphia, Newark, N. J., Bridgeport, Pittsburgh, Cleveland, Akron, Detroit, Chicago és a többi városok álljanak New York mellé ebben az akcióban. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földei, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert,. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni ceakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel I” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül.
