Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-10-07 / 760. szám
1933 október 7. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. Cuba "biztonságáért" AZ ÉPÍTŐIPARBAN foglalkoztatott munkások létszáma az 1928. évi átlagos munkáslétszámhoz viszonyítva 37.6 %-os csökkenést mutat. A vas és fémipari termelés évről évre összezsugorodik szintén. BUDAPEST. 1933. év első felében HÚSZ millió pengővel kevesebb adót bírtak behajtani mint ami elővolt irányozva. A MAGYARORSZÁGI városok kongresszusán jelentették, hogy Magyarországon kb. egy- millióbétszázezer magyar ember éhezik. Az összlakosság 8 millió tehát az éhezők száma elég tekintélyes. Meg kell jegyezni azt, hogy valóságban ez a szám sokkal magasabb, mert itt statisztikát a munkanélküliségről NEM vezetnek. A MAGYAR bányamunkás ma 40%-al termel többet, mint 1914-ben a munkabérek 36.4%- al kisebbek. Ehhez igazán kár kommentár... A BUDAPESTI padlóburkoló (parkettázó) munkások sztrájkbaléptek, mert munkabéreiket, melyeket az utóbbi két évben 70%-al vágtak le, újból leakarták a munkáltatók vágni. A bérharc tart. HAJDÚSZOBOSZLÓN a lakosság 56.4%-a éhezik. Szentesen 54.2, Makón 36.6, Újpesten 31.2, Hajdúböszörményen 30.7, Baján 29.5, Pécset 26.8, Szekszárdon 26.1, Mezőtúron 25.3, Nagykőrösön 25.2, Győrön 23.8, Miskolcon 22.5, Székesfehérváron 22.—, Szegeden 21.1, Budapesten 18.9%-a a szó legszorosabb értelmében éhezik. Ez a kis tükör, mely egyben jellemzi a magyar nép tragédiáját is ez évbeni őszig való helyzetet mutatja itt. Itt ahol oly rekord termés volt mindenben amilyenre még a legöregebb emberek SEM bírnak visz- szaemlékezni. Raktárak tömve, mig az emberek annak tövében, mint a birkák oly türelmessen várják be lassú éhenhalásukat. Ez a kapitalizmus és a SZENT magántulajdon kórképéhez tartozik. IBUSZ. Ez a neve egy magán- társaság és az állam vadházasságából született vállalatnak, melyben mind magas állású rendszerint volt állami tisztviselők voltak a vezetők. Ez a vállalat valódi nevén az idegenforgalmi hivatalt jelenti. Hát ennél a vállalatnál a pa- namázások oly méretet öltöttek, hogy jónak látták az egyik kormánypárthoz közelálló hírlapírót húszezer pengővel megvesztegetni, hogy kenje el az ügyet. A svindli kiderült és azokat akik a közpénzei igy garázdálkodtak “felfüggesztették” a vizsgálat tartamára állásuktól, de Igen de évi 12.000 pengős fizetést húznak igy is. Ha nem e rendszer emberei volnának úgy börtönbe ülnének, de igy kénytelenek havi ezer pengőből nyomorogni... (egy proli) fél év alatt se keres eny- nyit HA dolgozik. Hetek óta a polgári újság első oldalán szerepel Cuba. Nem egészen a szenzáció az úgyszólván óráról-órára változó politikai hatalmasságok bukása és mások feltámadása révén ilyen fontos kérdés az amerikai nép előtt a cubai esemény. Mert azt tudnunk kell, hogy a cubai nép helyzete és sorsa nem nagyon érdekli az amerikai tőkén élősködő újságokat éppen úgy, mint ahogyan nem hullatja a krokodil könnyeit a Kentucky, az illinoisi vagy a pennsylvaniai bányászért, azoknak az éhen- halás ellen folytatott elszánt harcáért. Cuba az Egyesült Államok szomszédságában a leggazdagabb cukor termő terület, amely immár majdnem kizárólagosan A pattersoni szövők még sztrájkolnak PATTERSON N. J. — A 40.000 selyem szövő gyári munkás sztrájkja minden változás nélkül folyik tovább. A gyártulajdonosok az NRA segítségét kérik a sztrájk szetli- rozására. A Reyon gyártás fenyegető versenytársa a selyem iparnak és a tulajdonosok azzal érvelnek, hogy képtelenek több bért fizetni, mint ameny- nyit a reyon gyártásnál alkalmazott munkások kapnak. Várható, hogy a sztrájkolok visz- szatérnek a munkába ideiglenes megegyezés alapján, mely 25 százalék béremelést biztosit számukra. az amerikai tőke kezében van. A hevesvérű cubai, akiket a civilizált amerika tőkés a véréig kizsákmányol fellázadt ez ellen a rabszolga rendszer ellen és az első cselekvésében a politikai hatalmon levőket kergette el, hogy maga felé újból másokat ültessen. Az óriási érdekeltséggel biró amerikainak nagyon fontos az, hogy a cubai ügyek intézője az általa kiválasztott egyén legyen, aminek a foganatosítására a cubai nép első megmozdulására útra indultak az amerikai hadi hajók, hogy azoknak a puszta látására a gyorsan cselekvő cubai munkásság is felfigyeljen. A hirek szerint ezeknek a hadihajóknak komoran meredő ágyucsövei rendett teremtettek Cubában, de mi tudjuk, mert érezzük, hogy ott is csak a hamu alá takart elégedetlenség az ur, amely a cubai munkások helyes szervezkedésével ki fog robbani, lángra fog éledni és az ipari szervezkedés harci eszközével olyan erőhöz jut a munkásság, amelyről vissza fog pattanni a legnehezebb ágyulöveg is. Ma, Morgan és Rockefeller érdekeltségek eltudják hitetni még, hogy az amerikaiak személye biztonságát védik, de rövidesen mindenki látni fogja, hogy a magán tulajdon megvédése és biztosításáért kellett sok ezer munkás vérének elfolyni. Termékenyíti ez a talajt ahoz a forradalomhoz, amely Cubában úgy mint az egész világon kell, hogy alapjában megváltoztassa a rendszert. N. J. nagy darab szenet a Sugárék kocsijáról, meg hoz mindig egy szép nagy heringet vacsorára. Mi, öt gyerekek, mindig körül- álljuk a nagy tálat, amiben a heringet megfürdetik s nevetve nézzük, amikor anyánk levakarja róla a sok halpénzt. Anyánk pedig mondogatja hal- tisztitás közben, hogy nézd, Le- bovics, milyen sok pénz, milyen jó volna, ha te ennyit tudnál keresni aranyban vagy ezüstben; de te nem keresel, mert te egész nap a kávéházban ülsz s ott várod a sült galambot. Ne szívd a vérem, Malvinka, mondja atyám és anyám mondja, hogy én nem szívom a véredet, csak te mindig haragszol, ha megmondom az igazságot. Azért a családi kör boldog és mi gazdagok is vagyunk, mert atyám a múlt pénteken is egy forintot és két krajcárt hagyott itthon anyámnak szombatot csinálni. Anyánk a heringet nem szereti, csak azért beszél és atyánk ilyenkor mindig elszomorodik s azt mondja, hogy bárcsak jönne már Lun- csa bácsi, eredj fiam a kapuba, nézd meg, jön-e már Lun- csa bácsi? Luncsa bácsi igen erkölcsös ember és a felvégen lakik. Hozzánk minden este eljön, nyáron bricskán jön, télen szán* kán, mert neki lovai vannak. Én tudom, hogy mielőtt hozzánk jön, mindig elmegy Csabára egy özvegy korcsmáros- néhoz, akinek van vagy négyöt lánya s azt mondják, hogy bora is van. Én várom minden este a kapuban Luncsa bácsit s nagyon örülök, ha megjön. A kocsit mindig haza küldi s azt mondja neki, hogy két óra múlva jöjjön vissza. A kocsis megfordul a szánkával s megkérdezi : — Hát oszt hol voltunk? Otthon megkérdik! — Tudod, — mondja, Luncsa' bácsi, — tudod, itt voltunk. — Hát csak azért, hogy egyezzék a szó... Luncsa bácsi görög ember, de tud magyarul, vecsernyét járó erkölcsös ember, de kártyán minden este elnyeri jó atyánknak a pénzét. Mi gyerekek szeretjük, mert anyánk is mondja, hogy szeretnünk kell. Luncsa bácsi először megmelegszik a kályhánál s csak azután ül asztalhoz, de ha bort hoz magával, mindjárt asztalhoz ül. Igen prédikáló ember s rendszerint takarékoskodásra és jótékonykodásra int mindnyájunkat. — De csak módjával, kérlek alássan, — mondja nekünk és szüléinknek, — a jótékonykodást is össze kell kötni a hasznossal. Látjátok, nekem van vagy húsz szegényem, minden második pénteken kapnak egy krajcárt, de nem ingyen, megdolgoznak érte. Nagyon meg vagyunk egymással elégedve, nekik soha sincs panaszuk ellenem. Ha uj koldus jelentkezik nálam, kap egy rozsdás tüt, mert nekem van vagy ezer rozsdás tűm s azt mondom neki: pucold ki, fiam, fényesre ezt a tüt és hozd el a jövő héten, kapsz érte egy krajcárt. Akkor megint kap egy tüt és két hét múlva újra kap egy krajcárt érte. Az élet nehézsége meg van fejtve, ha megtaláljátok azt az alkalmat, amikor egy krajcárt félre lehet tenni. No, Lebovicskám, rakd ki azt a kis pénzt és hozd a kártyát. Ve- szithetnékem van. Mig atyám és Luncsa bácsi kártyáznak, én tanulom a holnapi leckét és csit- titgatom öcsémet, aki tiszteli anyánkat és nem mer hangosan panaszkodni, hogy neki kevés volt a heringvacsora. Mos- tohaöcséim már alszanak régen anyánk mellett a díványon, amikor odakünn csengésen jön vissza Luncsa bácsi szánja. Luncsa bácsi megsimogatja a hajunkat: — Gyerekek, el ne f ele j esetek imádkozni, — és megy haza. Anyám kiséri ki a kapuig, mert ő nagyon szives asszony és atyánk haragosan ránk mordul: — Feküdni. Anyánkra is haragszik ilyenkor jó atyánk s őt is pirongatja, hogy már megint sokáig maradtál azzal a vén döggel. .. Anyánk nem szól semmit, veti az ágyat, két szép ágyunk van s mi is segítünk megcsinálni helyünket a földön. Mi ketten a földön alszunk, de jó puhán, a két kisebb öcsém meg a díványon. Imádkozunk és atyám eloltja a lámpát. Az utcáról bevilágít a hó... Általában a mi családunkban a boldogság képezi a kiemelkedő részeket és mi meg vagyunk elégedve és mi mindennap imádkozunk.” Na, ez a Lebovics egészen jól adja. Ilyen boldogság volt, Lebovics fiam, a mi családi körünkben is. Mi is imádkoztunk és mi is heringet vacsoráztunk. Egyet heten. Szép volt, nagyon szép volt és én boldogan emlékszem vissza. Jó volna, ha Kovács tanár ur elvesztene még egy pár irkát, hogy olvashatnék még egy- pár feladványt. De Kovács tanár ur megy előre, nem törődik velem és én nem adom vissza neki a Lebovics irkáját. Hadd legyen nálam és hadd emlékeztessen gyönyörű ifjúságomra. Int az országút, melegszívű, rongyos csavargók, boldog családi kör... int az országút... Y. D.
