Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-03-25 / 732. szám
1933 március 25. BÉRMUNKÁS 7 oldal LEVÉL A “BÉRMUNKÁS’’-HOZ Több mint két hete annak, hogy a Bérmunkás március 11-iki számában olvastam Horváth Józsefnek a technoc- ráciáról tartott felolvasásomhoz fűzött megjegyzéseit. Sokat gondolkodtam amig elhatároztam, hogy válaszolok. Evvel természetesen a legfőbb célom az, hogy az olvasók előtt tartsam ezt a rendkívül fontos és nagyjelentőségű elméletet, de ugyanakkor sze rény képességem szerint lehetőleg megakadályozzam azt, hogy ezen elmélet vakbuzgó híveinek a túlzó álláspontja valóban vallási szektát csináljon a technocráciából. Mert sajnos ez a veszedelem fenyegeti a technocráciát. A vakbuzgó hívek szóról-szóra elfogadják amit Scott mond és evvel csak ártanak a dolognak. Legelőször kifejtem, hogy miért neveztem Howard Scott- ot fanatikus bolondnak. Mielőtt azonban hozzá fognék, megtoldom a Scottra vonatkozó véleményemet avval, hogy nemcsak fanatikus bolondnak, hanem' sarlatánnak is tartom, így legalább még eggyel több okot adok arra, hogy Horváth ismét kirohanjon és jó “stand pat” technocrataként megvédelmezze bálványát. Howard Scott az ország különböző városaiban tartott előadásai alkalmával egy fanatikus (a fanatikus soha nem normális, mégha igaza van is) egyén túlzásával, az önmagát mindent-tudónak hivő ember nevetséges fennhéjázásával mondta el a mondani valóját. Ezért nagyon sok, egyébként a technocráciával rokonszenvező, ember megvetéssel elfordult tőle. Néhány nappal azután, hogy a Columbia egyetem megszakította az összeköttetést Scottal, egy a polgári lapban általam irt vezércikkben megkockáztattam abbeli véleményemet, hogy a Columbia megijedt Scott radikális elméletétől és ezért dobta ki. Ugyanezen cikkben megjegyeztem azt is, hogy azon a napon, amelyen Scott- ot kitették a Columbiáról, Einstein egy a világ minden részébe továbbított rádióbeszédben olyasmiket mondott, amiket akár egy technocrata is elmondhatna. Nevetségesnek tartom, kizárólag a politikusokat vádolni azért, hogy Scott- ot kitették a Columbiáról és ugyancsak nevetségesnek tartom Horváth azon állítását, hogy “mégis Scott mondásait és írásait értették meg a politikusok a legjobban mert hibármily borzongósnak is tűnik ez fel, csak mint a szabadba való fürdőzés alkalmával, addig borzongunk csak a hideg víztől, amig bele nem vettj ük magunkat, aztán tapasztaljuk annak üdvös és hasznos voltát. Ez áll a tanulásra is. A tanulás által érjük el a tudást, szervezkedést, ránk nézve hasznos, rövidebb munkanapok kivívását, végül az Ipari Demokráciát. C. K. D. szén azért kellett mennie később a Columbia egyetemről.” A helyzet az, hogy ha Scott valóban olyan nagy fiú mint amilyennek Horváth tartja, semmi keresnivalója nem volt a Columbián, egy kapitalista intézményeket szolgáló intézetben. Scott azért működött ad- dig-ameddig a Columbia védőszárnyai alatt, mert (1) elismerem, szüksége volt rá, (2) hizelgett neki a dolog és mert (3) mint minden sarlatán szívesen dörgölődzik a hatalmasokhoz. Scott előadást tartott Columbusban (0.) az Ohio State Universityn is és egy tanár által hozzá intézett kérdésre dühösen a következő visszatetszést keltő választ adta: “De kérem, ön tanár, Önnek tudnia kell ezt.” Ezt egy barátomtól tudom, aki jelen volt az előadáson. A fönti válasz majdnem vallási türelmetlenséget árul el — és a vallási türelmetlenség fanatikus bolondok tulajdonsága. A fanatikus bolondok a középkorban boszorkányokat és eretnekeket égettek és zsidókat kínoztak. Ezek közé sorozom Scottot mindaddig, amig abba nem hagyja a fennhéjázást és türelmetlenséget, amely tulajdonságok nem méltók egy állítólagos tudóshoz. Az igazi tudós higgadt, megértő ember. Scott nem az. Az Általános Munkás Dalkörben tartott felolvasásom során többek között azt a kifogást emeltem Howard Scott ellen, hogy plagizál annélkül, hogy beismerné ezt. Ez természetesen ellenszenvet szült bennem azért, mert nem szeretem az idegen toliakkal való büszkélkedést. Howard Scott' a John Day kiadásban megjelent “Technocracy” cimü füzet végszavában nemcsak hogy nem ismeri el, hogy a technoc- rácia sokat köszönhet Veblen- nek, hanem azt állítja, hogy Veblen a. “The Engineers and the Price System” cimü könyvét a vele (Scottal) való megismerkedés után (értsd Scott hatása alatt) irta. Ugyanebben a füzetben a szerkesztők közük azon könyvek címeit amelyeket a technocrácia jobb megértésére elvasásra ajánlanak. Ezen könyvek rövid ismertetésében beismerik, hogy egyet-mást tanultak például Soddy tanártól és másoktól (hirtelen nem jut eszembe a nevük) de úgy állítják be a dók got mintha ez az egész technocrácia úgy pattant volna ki Howard Scott nemes koponyájából mint Pallas Athene Zeus isten agyából. Az ilyesmi csak visszatetszést szülhet a magamfajta emberben és mindenki másban, aki igyekszik a technocrácia velejébe hatolni és megismerkedni annak minden oldalával. Sarlatánnak azért tartom Scottot, mert (1) olyan misztikus személyként állítja be magát mint a közkeletű evangélisták, és úgy osztja az áldást mint a szemfényvesztő swamik, akik hindu nyelvű kántálással csapják be a közönséget és közben jó borsos áron szerelmi balzsamokat árusítanak; ugyancsak sarlatánnak tartom Scottot, mert (2) képmutató azonkívül titokzatosság köntösébe rejtett nyilatkozatai egy kuruzsló hókuszpókuszára emlékeztetnek. Ami Horváthnak a fölolvasásommal kapcsolatos azon kifogását illeti, hogy nem hoztam föl egyetlen bizonyítékot sem a technocraták azon állításának védelmére, hogy minden társadalmi elmélet, Plátótól, Marxon keresztül Veblenig megdőlt, a következő megjegyzéseket bátorkodom tenni: A felolvasásom célja és rendeltetése nem “bizonyítás” hanem “ismertetés” volt. Felolvasásommal a legfőbb célom — mint hangsúlyoztam is — nem az volt, hogy bárkit is meggyőzzek a technocrácia igaz ságáról, hanem az, hogy “állítsam” mit mond a technocrácia és a hallgatókat gondolkodásra, jelenlegi meggyőződéseik és véleményeik átvizsgálására, esetleges revíziójára bírjam. Hangsúlyoztam, hogy “fölolvasásom egyetlen célja” —szóról-szóra idézek — “ezen tan legjobb képességem szerinti ismertetése, de az az érzésem, hogy helyesen cselekszem, ha kijelentem, hogy a technocrácia — minthogy tényeknek részrehajlás nélküli megvizsgálásából ered — mindenkinek egyformán szól, gazdagnak és szegénynek, munkásnak és munkanélkülinek, plutokratának és proletárnak. Egy közös nevezőre hoz mindnyájunkat.” Horváth nagyon helyesen állapította meg, hogy nem vagyok technocrata. Ez igaz. Semminemű dogmának nem vagyok hive. Semmi esetre sem azonositom magam mindenben a technocráciával. Az hogy rokonszenvezem evvel az elmélettel, nem kötelez arra, hogy miként az igazhivő Marxisták a .Marxizmussal teszik, szó nélkül magamévá tegyem. Amint nem vagyok hive annak a szólamnak, hogy “right or wrong, my country,” éppúgy nem vagyok hajlandó teljesíteni Horváth abbeli követeléseit, hogy bebizonyítsam, hogy a régi elméletek megdőltek, amely bizonyítást, mint Horváth mondja, a közönség joggal elvárta. (A “közönség” ügyre rövidesen kitérek.) Horváth is, akinek a technocrácia ügyében elfoglalt álláspontját a Bérmunkás hasábjain a legnagyobb rokonszenvvel kisértem figyelemmel, helyesebben tenné, ha jól megrágná a dolgokat ahelyett, hogy a “right or wrong, my technocracy” álláspontjára helyezkedik. De meg akarom jegyezni azt is, hogy egyet-mást talán mégis bebizonyítottam, mert téved Horváth amikor azt állítja, hogy csak egyszerűen felolvastam a “technocraták mondásait és ezzel elintézettnek véltem a kérdést.” (Ha meg akar erről győződni, szívesen rendelkezésére bocsájtom a kéziratomat, amit megőriztem.) Különben a kettőnk közti vita ezen • részét nem Í3 tartom fontosnak. Elvégre én nem kizárólag Horváth tiszteletére tartottam felolvasást. Vagy 150 más egyén is jelen volt, akik legnagyobb része valószínűleg még kevésbé ismerte a technocráciát mint Horváth és én természetesen őket és nem Horváth óhajait tartottam szem előtt. Szeretném megkérdezni Hor- váthot, honnan tudja, hogy mit “vár a közönség.” Szeretném tudni, hogy megjelent-e minden hallgató előtte és közölte-e vele, hogy “bizonyításra van szükség! Ez az amit vár a közönség, nem elmélkedést.” Én kétségbe vonom. Egyáltalán nem tetszik nekem, amikor valaki a “közönség” nevében beszél. Mert milyen alapon teszi ezt? Szerintem minden alap nélkül. Mindig nevetek, amikor a “közvélemény” megnyilatkozásáról hallok. Ilyesmi tudni illik szerintem nincsen. Mindaddig nincs “közvélemény” amig nem csinál valaki közvéleményt. Szerintem a Dalkörben összegyűlt “közönség” nagy része — minthogy valószínűleg nem ismerte a technocráciát — nem is gondolt arra, hogy bizonyi- tottam-e én vagy csak elmélkedtem. Nem volt “közvéleménye.” Viszont biztosra veszem azt, hogy Horváth megjegyzéseinek az olvasása után és azok eredménye képen kialakult egy “közvélemény” amely talán úgy találja, hogy én valóban nem azt adtam, amit “a közönség várt.” Végezetül pedig szeretném hangsúlyozni azt, hogy ha mindent el akartam volna mondani, amit szerettem volna, két órás felolvasásom legalább öt . órás lett volna. Nem is említettem például Oswald Spengler (egy német történelem-filozófus) filozófiáját, amely alapján nemcsak a marxizmust, hanem még a technocráciát is úgy darabokra lehet szaggatni, hogy rongyfoszlányok is alig maradnak belőlük. Bán Oszkár. ÉRTESÍTÉS. Cleveland West Sideon az utóbbi hónapok agitációjának eredményeként megalakult az IWW magyar csoportja. Az uj csoport minden szerdán este összejövetelét tartja 4153 Lorain Ave.-n levő Concord Home-ban. A Bérmunkás olvasóit és azok ismerőseit ezúton is kérjük, hogy látogassák a csoport összejöveteleit, ahol az IWW tanításának a minél szélesebb körben való terjesztése kerül minden esetben megbeszélésre. Az IWW clevelandi west side magyar csoportja április hó 1-én, szombaton este 8 órai kezdettel a CONCORD HOME nagytermében, 4153 Lorain Ave. Ismerkedési Estélyt rendez, amelyre a Bérmunkás olvasóit ezúton is meghívjuk. Az estélyen társas vacsora lesz 25 cent részvételi díjjal.
