Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-03-25 / 732. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 március 25. HOZZÁSZÓLÁS A 4 órás munkanap és 4 napos munkahét terveihez, vagyis hol van az a hatalom, amely a munkásosztály részére kedvezően fogja ezen elméletet megvalósítani. Az Industrial Workers of the World, forradalmi munkás szervezet volt az első, amely a technica fejlődését megalakulása óta, szoros megfigyelés, beható tanulmányozás alatt tartva megállapította, hogy a már évek óta tartó és növekvő munkanélküliség által okozott nyomort, csakis 4 órás munkanap és 4 napos munkahét behozatalával lehet csak megszüntetni. Zászlajára irta, ezen munkaidő teljes napibérrel való kivívásáért folytatandó harcot, a győzelemig. Alig néhány hétre, ezen határozathozatal után, egy tanárokból, mérnökökből és ismert gazdasági szaktekintélyekből álló csoport, (melyet Technoc- rata név alatt ismerünk) hozta izgalomba az ország és a világ gondolkozni tudó népességét, amidőn hosszas komoly munkájuk eredményét elibénk táták. Ezek megdönthetetlen számokkal bizonyították be, hogy igen is, négy óra napi, négy napos munkahét mellett, a 25-től, 45 éves korba levő munkásság alkalmazásával, a mai fejlett és fejleszthető technika igénybevételével, képes a munkásság annyit termelni, hogy az ország népessége eddig soha nem élvezett, megélhetési színvonal magaslatára emelkedhet. Sőt a már mások által megállapított és bebizonyított tényeknek, a politikai állásra pályázók, vagy onnat kiesettek sorai között is akad jóné- hány, kik a fentebb jelzett munkaidő lehetőségét, sőt szükségszerűségét kezdik hangoztatni, (érdekes, hogy politikus barátaink micsoda kitűnő gazdasági szakértők, ameddig álláson kívül vannak.) Bennünket a munkásosztály azon rétegét, kik a gazdasági helyzettel némikép tisztában vagyunk, nem igen lepne meg napjainkba, még az a hir sem, ha egy szép napon Washingtonból, honnét az ország gyeplőjét rángatják, az a hir érkezne, hogy törvényesitették a négy órás munkanapot és a négy napos munkahetet. Vájjon miért ne lehetne eztett megtenni? Mi hátrányára vállna egy ilyen törvény keresztülvitele, az államatyák gazdáinak, a kapitalizmusnak, ha az ő hűséges uszályhordozóik a politikusok iktatnák ezt törvénybe. A munkásosztály pedig túlnyomó részbe marad, mint jelenleg, a szervezettel nemtörődömség mellett. Akkor itten egész bátran leszegezhetjük, hogy a kapitalizmus semmi csorbulást nem fog szenvedni, sőt ha mélyebben boncolgatjuk. ezen témát, azt fogjuk találni, hogy bizonyos mértékbe, rájuk nézve még kívánatos is lenne, az említett munkaidő behozatala. Mi azon csodálkoznánk, ha ennek keresztülvitele komolyabb ellenállással találkozna, (lehet, hogy a munkásosztály szellemileg elmaradott része zúgolódna.) Mert nézzük csak, ha a négy órás munkanapot, négy napos munkahetet, máról holnapra gyakorlatba vinnék, mi történne akkor? A múltak történelme bizonyítja azt, úgy itt, mint más országokba, amikor a rövidebb munkaidő érvénybe lépett, az elsősorban az állam és az állam területén lévő megye és városi alkalmazottakra lett alkalmazva, u. m. hivatalnokok, rendőrök, levéíhordók, utcaseprők stb. és a példa a szemeink előtt áll, ahol ezen alkalmazottak ma is 8 órát dolgoznak, mig ugyanazon területen, kü- lömböző iparokba dolgozó munkások, 9—10—12 sőt nem ritka esetben 14 órákat is dolgoznak naponta, még ma is, mikor a munkanélküliek száma meghaladja a 12 milliót és ez a sfám napról-napra ijesztőbben szaporodik. A saját zsírjába fuldokló kapitalizmus nagyon jól látja mindezeket és tudja, hogy itten cselekedni fog kelleni, ha hatalmát (ami valószínű,) fenn akarja tartani. Nincs kizárva, hogy a 4 órás munkanapot, négy napos munkahetet, mint végső ütőkártyát tartogatja, mellyel a 12-ik órába le fog" csapni. És ha a munkásosztály nem lép ki a cselekvés szinterére, akkor a kapitalizmus, ezen taktikával, még beláthatatlan időkig el fogja pusztulását halasztani. Mert képzelje csak el, aki képzelni tud, micsoda megerősödését jelentené a kapitalizmusnak egy megkétszerezett, vagy megnégyszerezett hivatalnok sereg, amely nagy százalékban az úgynevezett fehér- galléros rabszolgák soraiból szokott kikerülni. Ezek akik önmagukat mindig fölénybe szokták képzelni az ipari munkásoknak, ezek akik aztán attól való félelmükbe, hogy esetleg az ipari bérrabszolgák sorsára jutnak, kutyahüséggel ragaszkodnak gazdáikhoz és az ezeket fenntartó rendszerhez. Nem-e • támogatna ilyesféle törvényjavaslatot az u. n. középosztály, hisz ezek szolgáltatják ezen állásokhoz szükséges anyagot, úgyszintén a rendőrség túlnyomó része is a hasznos termelő munkától irtózó, mindenre képes szolgalel- kekből szokott kikerülni. Na mostan gondolkozzunk kissé, mi haszna válhatna a munkásosztálynak, ha ezen említett hadseregek száma meg két vagy háromszorosodna. Az már rég be van bizonyítva, hogy minden közteher az iparokba dolgozók vállaira nehezedik, tehát ezen megállapításnál fogva, csakis azt találjuk, hogy a közhivatalnokok megszaporodása újabb terheket róna a munkásosztályra, vagy mi hasznunk lenne abból, ha a rendőrlegények, a mai 8 óra helyet, 4 órán keresztül botoznák az elégedetleneket és a másik 4 órában friss, pihent társaik váltanák fel és folytatnák ezen műveletet, avagy ottan vannak az úgynevezett egészségügyi munkások, utcaseprők, hulladék eltávolítók, stb. Igaz ezek munkások, de ezen munkákon találjuk, a megtestesült “scizor Bill”-eket és a politikusok erős támaszát, (mivel ezektől függ nyomorúságos munkájuk) és az ipari szervezkedés ellenségeit. Mostan mindezeket áttanulmányozva, hol találunk előnyt, az iparokba küzdő bérrabszolgák részére? Sehol, ellenben találunk újabb nagyobb terheket, nagyobb adókivetéseket és a kapitalizmus megerősödését, ezt eredményezné a politikusok által esetleg törvénybeiktatot 4 órás napi és heti 4 napos munkaidő. Az iparokba pedig marad minden amint volt, és van a törvényes 8 órás munkanapok idejénben, avagy nem-e azt látjuk, hogy amíg az állam, megye, és városi alkalmazottak napi 8 órát dolgoznak addig az ugyanazon területen levő iparokba dolgozók, 9-től, 14 órákat dolgoznak még ma is, ott ahol még munka van. (Hja az állam nem avatkozik magánügyekbe.) Azzal a változással, hogy a munkáltatók akkor a négy órát fogják tetszésük szerint 10—12, vagy ha profitjuk úgy kívánja, még többre kiegészíteni, avagy nem-e ezt látjuk még ebben a munkanélküli világban is ? Ki vonja kérdőre: p. u. az állami útépítő vállalkozókat amiért nem kevesebb mint 9, de több esetbe 12—14 órákat dolgoztat. Ki vonja kérdőre az acélpoklok gazdáit, ugyanezen munkaidőket vállaló dolgoztatásért. Ki vonja kérdőre a szénbárókat, amiért hajnali fél öt órakor szállítja a föld gyomrába,' a fekete gyémántot termelő bányarabszolgákat és este ugyanezen időbe szállitja őket vissza. Senki és ők még csak nem is vonhatók kérdőre, hisz ők hajcsárjaiknak napi 8 órát engednek dolgozni, ők nem kényszerítik a baromi nehéz munkát végező bányászokat, ilyen korai munkakezdésre. Ezek kérik azt tőle és még hálásan emlékeznek meg róla, amiért kegyeskedik megengedni, hogy ilyen hosszú időt enged nekik dolgozni, mert ezek csak a hosszú munkaidőben találják nyomorúságos életfenntartásuk lehetőségét. Több mint 12 millió a munkanélküliek száma, az iparokba pedig alig találunk 8 órás munkanapokat. A hosszú órázás ellen alig találkozunk némi tiltakozással, holott be van bizonyítva, hogy négy óra napi munkaidő is untig elegendő volna helyes beosztással. Hol lehet tehát a hiba. A társadalmi változások ma elkerülhetetlenek. Annak be kell következni. Ez fog történni, a 4 órás munkanap és négy napos munkahéttel is. De hol van az a hatalom, amely ezen elméletet a munkásosztály számára kedvezően fogja megvalósítani? Azt már kimutattuk, hogy mit remélhetünk, ha a kapitalizmus uszályhordozói, a politikusok, léptetnék ezt érvénybe. A Technocraták ennek elkerülhetetlenségét bizonyítják, de az elméleti terv keresztülviteléhez, gyakorlatban való munkásosztály részére kedvező érvényesítéséhez hatalomra van szükség és ezt a nélkülöz- hetlen hatalmat hol találjuk, fel. Ezen hatalmat az IWW színbőljába levő egyik csillagon találjuk, amely a tanulást jelképezi. (Na ugye megmondottuk, hogy az IWW magasz- talásával fog ezen cikk végződni kiáltanak fel a pártapostolok.) Csak nyugalom elvtársak, e sorok írójától távol áll, hogy csupán az IWW alapelveinek tanulmányozására akarná a munkásosztály figyelmét felhívni. Nem, sőt szükségszerűnek tartja, minden u. n. munkásmozgalom ismerését, hogy tisztán láthassák a helyzetet, mert az ilyenektől nem féltem az IWW-t. A tanulás az fegyver mellyel a munkátatóink leigázva tartanak bennünket. A tanulás által nyerhetjük el a tudás hatalmát, mellyel felvértezve, fogjuk önmagunkat kiszabadítani a kapitalizmus vérünket szipolyozó csápjaiból. A tanulás amely által minden munkás befogja látni, hogy helyzetén csakis Egy Nagy Szervezetbe való tömörüléssel tud csak javítani, hol egy mindért, mind egyért jelszóval szállunk harcba és nem ki-ki magáért. Az öntudatos munkást nem fog kelleni a szervezkedésre ösztökélni, ez már önmagától tudni fogja kötelességét, úgy önmaga mint osztálya iránt. A tanulás, melyet a munkásosztály ez a még mostan kábult óriás magáévá tesz, akkor kondit ja meg a lélekharangot a kapitalizmus felett, mert a tanulás szülöttje a tudás. Melyet nem követhet más, mint az Egy Nagy Szervezetbe való tömörülés. Akkor be fogja látni, hogy helyzetén nem a munkaadó előtt való hosszú munkaidőért való könyörgéssel lehet javítani, hanem megérti annak reá nézve káros voltát, és tartózkodni fog tőle. Akkor tudni fogja, hogy az a munkás, amelyik csak a mának él, annak részére elveszett a holnap. Be fogja látni, hogy a munkásosztály ha úgy akarja, ezen földi poklot, menyországgá változtatthatja, mig viszont megfordítva. És ezen tanulást pedig nem a kapitalizmus, vagy ennek iskoláitól fogjuk nyerni, mint azt egyesek elképzelik, hisz már máma annyira belesüppedtünk ezen civilizációnak nevevezett mocsárba, hogy gyermekeink, jókora százaléka már még a mai rendszert ápoló iskolákba sem járhat, megfelelő ruházat hiánya folytán és ha ez még sokáig igy fog tartani, gyermekeink, vagy unokáink iskolázottsága, a dédapáink iskolázottságával lesz egyenlő, kik még a nevüket helyettesítő keresztet is alig voltak képesek lepingálni. Testvéreim! Világ Dolgozói! határozzatok. Határozzátok el magatokat a tanulásra, hisz
