Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-03-04 / 729. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 március 4. A magántulajdon és a farmer A magán tulajdonnak a legnagyobb csapást, talán éppen halálosat, azon farmerok adták, akik okos politikával a leghűségesebb támogatói lettek volna a mai rendszernek, s akik úgy látszik most már nem radikális, hanem a saját kormányuk és a nagybankok végrehajtói ellen fegyveresen is megvédik otthonaikat és földjeiket. A Metropolitan és a Prudential életbiztosító társaságok nagy garral jelentették, hogy egy évi moratóriumot adnak a wyomingi farmeroknak a jelzálog kölcsönökre. (Mortgages.) Azóta sok kisebb pagyobb bankok bejelentették a fenn ti határozathoz való csatlakozásukat. Amint a rádión és az újságokon keresztül jelentették úgy tűnt fel az egész dolog, mintha a fenntemlitett nagy társaságok csupa szere- tetből adták az egy évi halasztást. De nézzük meg csak, mi volt a mélyen fekvő ok, melyet a híradásból kihagytak. Azt tudjuk, hogy a wyomingi farmerok a nyáron egy sikeres sztrájkot vívtak. Fegyveres piketeket állítottak fel minden felé, de a visszatartott terményekért pénzt nem kaptak. így még annyi jövedelmük sem volt' mint más államokban. Sem adót, sem kamatot a jelzállogkölcsönökre nem képesek fizetni. Azonban szervezettségük folytán, mely még a sztrájkból megmaradt, megtudták akadályozni az árverezéseket is, vagy oly alacsony árban voltak kénytelenek eladni az ingatlanokat, hogy nem fizetődik ki a bankoknak az árverezés. De ha tovább forszíroznák az ilyen árverezéseket, akkor nagyobb ellentál- lást és harcot váltana ki a farmerok részéről. De ez nem csak Wyoming- ban van igy, a közelmúltban Bowlingreen, Ohioban is ahol a toledoi bank akart árverez- tetni. A farmerok összejöttek vagy kétezren és a kocsiszínben kétszeres bitófát csináltak a mestergerendából, és kijelentették, hogy aki mer ajánlatott tenni az árverezéskor, azt felakasztják. így a bank, nagylelkűen 6 havi halasztást adott a farmernek, pedig ez nincsen Wyomingban. Michiganban is nagyon sok farmernak adtak halasztást, mert az összetartásuknál fogva, nem lehetett az árverezést sikeresen megtartani, Manis- teeben, ahol a bérlet miatt egy farmernak az összes állat és szerszám állományát elárverezték a farmerok megbízottja akinek szabad volt ajánlatot tenni, a ló darabjáért 15 centet, a tehénnek 10, a sertések 5 cent, az aratógépért 20 és az ekéért 5 centet, ösz- szesen $4.50 centért az ösz- szest összevették s a farmernak visszaadták. Legújabban még Brisbane a Hearst lapok hipokrata Írója is sir azon, hogy a farmerok nem engedik a jelzálog kölcsönöket árverezéseken behajtatni, úgymond ja akkor nem kapnak több kölcsönt, ha a bankok nem képesek azt kamatostul behajtani. Tehát nem a jószívűség vitte a nagybiztositó társaságok vezetőségét az egy éves halasztás megadására, hanem az, hogy nem képesek a kölcsönadott pénznek egy harmadát sem visszakapni a farmokról. Ez nagyrészben áll a városi házakra adott jelzálogkölcsönöknél is. Michiganban is mint mindenfelé százezrekre megy azon magán otthonok száma melyet már régebben kellett' volna dobra ütni, mivel nem fizettek még kamatott sem a kölcsönre, de nem merik, mert eladni nem lehet, de igy legalább papíron meg van a banknak a pénze, s ezért nem árvereznek el, megbízható jelentés szerint, 9 billió dollárt érő magán tulajdont, illetve otthont és farmot, melyre már kamatot sem képesek fizetni azon egyének akik arról álmodoztak, hogy még nekik valaha otthonuk, vagy farmjuk lesz, ahol öregségükre meghúzhatják magukat. Hogy jobban megérthessük ezt a nagy garral hirdetett moratóriumot, melyet a nagy biztositó társulatok tettek, az alábbi példát mondom el, melyet én legjobban ismerek és azt hiszem minden olvasó ismer egy-két ilyen esetett. 1931-ben egy 6 szobás házon volt a banknak 3500 dollár mortgage, melyre két éve se kamat, sem adó nem lett fizetve, és a törvények szerint, 18 hónapra már el kellett volna nekik intézni, vagyis fofe- closolni, még a mai napig sem tették. MIÉRT talán a bankár ur olyan jószivü, hogy nem akarja ezt az otthont elvenni. Nem! azt ne higyje senki, hanem az a magyarázata, hogy ez a ház, nem ér meg 2000 dollárnál többet, a mai árban és még ennyiért sem kapnának rá vevőt, s ha üresen áll, akkor sincs benne haszon, sőt megrongálódik, vagy széthordják tüzelőnek. Még a 3.500 dollárhoz az adó és két évi kamat mely kitesz legalább 500 dollárt, igy a négyezer dollárból, nem kapnának vissza 2000 dollárt, s még az is bizonytalan. Tehát ez a magyarázat s nem ä jószívűség. Most vegyük alapul, hogy egy-egy banknak van 100 ilyen mortgageja, az kitesz 200.000 dollár vesztességet, mely ha nem foreclosolodik, akkor még a banknak megvan papíron, de ha elárvereztetnék, akkor azonnal elvesztik. Azt tudjuk, hogy legtöbb kisebb banknak halálos csapás 200.000 dollár veszteség. Ezek a tények a rugói a michigani és bizonyos, hogy más államokban is elkövetkező bank bezárásoknak, amelyeket a nagy összeomlás münyelve- zeten ünnepnek neveztek el. Ez csak kezdete a bankok tömeges bukásának, mert legtöbb helyen eltudták a bukást odázni azzal, hogy nem fbre- closolták a mortgageok ezreit, igy papíron még meg volt a pénz, de azt sem tudják hosz- szu éveken keresztül folytatni, csak el kell végre nekik is számolni, ahol a bank becsukásá- ra kerül a sor. Ez a magyarázata az adott és adandó moratóriumoknak, nem a bankárok szive, hanem a magántulajdon alapja. A “hi- telkölcsön” bukott meg s ezzel a magán tulajdonban vetett Kendhez fordulunk, mint az SLP őrző angyalához, hogy itt Detroitban is, amint Akron- ban és Pittsburghban, a gonoszokat megbüntesse, s a jókat megjutalmazza. Mi tudjuk, hogy az akroni elvtársak bűnt követtek el, mikor a munkás szolidaritás eszméjét gyakorlatban is átakarták vinni és együtt merték megünnepelni május elsejét az Ipari Szervezet tagjaival, amiért öntől megkapták méltó büntetésüket. Most itten Detroitban is akadtak vakmerők, akik az Ipari Szervezet építését, valamint a munkás szolidaritást nem csak elméletben, hanem gyakorlatilag is érvényesíteni akarták, melyért megérdemlik, hogy a pártból azonnal kizárassanak. Hogy érthetőbb legyen a kizárásuknak oka, igy mindazokat akik az Ipari Szervezet börtönben levő tagjait — segítik, vagy szabadon levő tagjaival együtt mernek ünnepelni, vagy lapjait, irodalmát NAPTÁRÁT árusítani merik, vagy az Ipari Szervezet szószólójának, annyi jogot és alkalmat akarnak adni az SLP Open Fórumokon, mint a prostituált polgári újságíróknak és papoknak, egyszóval valamilyen formában az Ipari Szervezet tagjaival szolidaritást vállalnak, vagy annak eszméjét gyakorlatban is elősegítik, a pártból kizárandók, azoknak semmi helye a pártban. A másik kérésünk az, hogy magyarázza meg a detroiti elvtársainak, hogy az Ipari Szervezet nem párt. Nekünk nem akarják elhinni, hiába mondjuk nekik. Azt a tagot is, aki a szolidaritás eszméjét, az Ipari Szervezet építésére — tehát nem más pártra, — akarta felhasználni azzal riasztották el ezen szándékától, hogy kizárják a pártból, ha más pártnak az irodalmát árulja. Ezek itten nem tudnak külömbséget tenni az Ipari Szervezet és a párt között, de kend már csak tudja, hiszen vak hit is. Hiába van a banknak 2—3 ezer dollár kölcsön a farmon, de a farmer még is magáénak tartja azt, mivel ő munkálja, ő küszködik benne. Az adó behajtása is hasonló s ez a két tényező a nagy munkanélküliségnek az eredménye, s a magántulajdon rendszernek a sírásója. De nem csak arra van szükség, hogy a mai rendszernek a sírját megássuk, hanem arra is, hogy egy jobb tökéletesebb rendszert felépítsünk, s ezt csak szervezetséggel És tátiul ássál tudjuk elérni, ahoz nem csak a véletlenség közben játszása,, hanem számítás, készültség kell s ezt tanítja, erre szervezi a munkásságot az IWW. Vi. az IWW-istákat is a szavak értelmére akarja tanítani. De még megsúgunk kendnek valamit, hogy az osztály harcot nem lehet ketté választani politikai és gazdasági akcióra, mert Marx állítása szerint amit az IWW-isták el is hisznek és úgy csinálják “MINDEN OSZTÁLY HARC EGY- SZERSMINT P O LI T IK A I HARC IS.” És az IWW az osztály harcot folytatja, igy nem választja ketté, hanem egy- szersmint politikai akcióit is végzi, anélkül, hogy arra egy külön pártott épített volna. De ugylátszik az SLP-ben nagyon sok suszter van és úgy a pártot és az Ipari Szervezetet, mint a pártot és a politikai akciót nem tudják megkülönböztetni. Mindent egy kaptafára húznak, csak az osztály harcot választják ketté, gazdasági és politikai akciókra, s mindkettőtt egy pártái végeztetik. A harmadik kérésünk az, hogy a párt hűséges tagjait, akik az Ipari Szervezettel nem, de az egyházzal szolidaritást vállaltak, s szereplőkkel egymást kölcsönösen kisegítették, s együtt mulattak, valamint Herczeg elvtársat, aki az egyház részére színdarabot rendezett dicséretben és kitüntetésben részesítse. Remélve, hálás lesz, amiért ezen dolgokra figyelmét felhívtuk és kéréseinket teljesíteni fogja. Várjuk azok megbüntetését akik az Ipari Szervezet tagjaival szolidaritást vállalnak, úgy szintén a hűséges tagok de leginkább a Herczeg prímás kitüntetését, dicséretét. Vi. Az Egyesült Államok polgárainak túlnyomó része éppen úgy tekinti a választásokat, a szavazást mint a labdajátékot, vagy a lóversenyt. Sport üz belőle, s csak addig érdekli mig egyik vagy másik fél nyer. Tudatában van, hogy amikor vége, ő lett a vesztes. Kudlik figyelmébe! Ne hiányozzék a munkás házból a Bérmunkás Naptárai
